Harcos Hercegnő

Igazság

Nem tudtam hogy ennyire emészti magát emiatt. Valószínűleg mindannyiaukban lejátszódhattak ezek a dolgok, mindannyian aggódtak miattam.

-Novalin, ez nem... - szóltam közbe, de gyorsan leintett. Tudta, hogyha belekezdenék nem hagynám hogy végigmondja.

-Csak... csak annyit szeretnék, hogy tudd hogy veled vagyunk. Ha kellünk, mi itt vagyunk neked - olyan őszinte tekintettel vizslatott, várta hogy mit válaszolok.

Elakartam mondani neki, hogy néha igazán nehéz egyedül viselni a terhet. De nem kérhetek tőlük segítséget, azzal csak még nehezebb helyzetbe sodornám őket, vannak dolgok amiket nekem kell elintéznem. Hiszen én vagyok a vezetőjük, ez így van rendjén.

-Félreértesz. Tudom, nagyon jól tudom hogy mindig számíthatok rátok. - a szabad kezemmel megsimítottam a haját - Mondjuk úgy, inkább csak megalapoztam a bizalmat köztünk, csupán ezért beszéltem neki apámról. Emellett jól jön, ha tudja mire számítson kint - hazugság.
Egyszerűen képtelen voltam visszafogni magamat. Ha a közelébe vagyok, mindig jól akarok viselkedni, ahogy egy hercegnőnek illik, mégis mindig kifakadok. Nem bírom magamban tartani a dolgokat előtte.

Elengedtem a kezét és folytattam;
-Emellett volt még egy másik okom is, de erre visszatérek majd - mondtam elgondolkodva. A kezemmel jeleztem hogy kövessen.
Kíváncsi tekintettel és enyhe zavarral haladt mögöttem.

-Mielőtt visszatér Cassian, gyorsan leakarok fürdeni. Nem vagyok a legjobb formámban - néztem végig magamon. Neve és Nym miatt az egyszerű szoknyám tiszta sár volt, Ginora... vagyis a holtest miatt pedig a sárréteget szinte teljesen elfedte a sok vér. A barna hajam kócos fürtökbe omlott a vállamra és szégyenkeztem hogy így kellett apám előtt állnom.

Valószínűleg ezt is felhozza majd.
Féltem hogy miket hall majd Cassian, de nem volt időm ezen rágódni. Így is sok rosszat megtudott már rólam, felesleges aggódnom.

Novalin kérdés nélkül elkezdte engedni a vizet én pedig az öltözködő részhez léptem. Gyorsan és gyakorlatiasan vetettem le a ruháimat, próbáltam figyelmen kívül hagyni a testemen húzódó hegeket.
Nem akartam belegondolni hogy Cassian arcán milyen kifejezés fog megjelenni amikor meglátja a testemet fedő több száz sérülést. Nem akartam hogy undorodjon tőlem.

Amíg beléptem a kád vízbe, Novalin illendően elfordult. Tudták hogy utálom ha más ilyen meztelenül lát.
Sebezhetően.

Miután teljesen elmerültem a vízben, újra folytattam a beszédemet.
Novalin a kád mellé kuporodott.
Bármilyen kényelmetlen is volt, belevágtam a közepébe;
-Ornához vittem Cassiant. Amikor apám elküldött, hogy mutassam meg neki a várost - Novalin ijedten rándult össze. Ez mindig érzékenyen érintette.

-Várj, Ornához? A herceget? Hogy... honnan jött ez az ötleted - motyogta kótyagosan. Tudtam miért lepődött meg ennyire. Orna a mi titkunk volt, rajtam, Novalinon és Saskián kívül senki sem ismerte őt.

A vizes kezemmel felé fröcsköltem, láttam hogy megint kezd elsüllyedni a múltban.

-Megakartam mutatni neki, milyen a nyomornegyed és az igazi élet a királyságban. Azt hiszem tetszett neki. Sőt, - tartottam fel a kezem - Orna egészen kedves volt vele. Csak, gondoltam jobb ha tudsz róla - fejeztem be a mesélést.

Novalin megrázta a fejét;
-Nem, jobb hogy elmondtad. Örülök neki, legalább ő is változik kicsit. Kérlek, vigyázz rá miután elmentünk - nézett felém könyörgően, a szemeiben mintha egy könnycsepp csillant volna. Novalin azóta a nap óta megtört. Ez az ő keresztje, amit neki kell cipelnie, de ahol tudok segítek neki.