Életem mozaikja...

1.0 Érettségi tapasztalatok és még más is

Vagy mi van, ha minimum hármasra megírtam mindet? Be fogok kerülni az egyetemre?
Mert van esélyem a bejutásra. De mentálisan annyira leszívott ez az egész, hogy totál elbizonytalanodtam és már majdnem sírtam is. Ami nálam nagy szó. Mert nem vagyok sírós.
(Az agyam is minden délután csak azt mondta: ,,Három dolgot kell tenni a mostani jólléthez: aludni, AlUdNi és ALUDNI! Szóval irány az ágy, miután ettél valami finomat, és jó pihenést!")

De két könnycsepp így is legördült az arcomon azt sugallva ,,Te is ember vagy! Nyugodtan érezhetsz! És teljesen normális, hogy most parázol. De ne törj össze! Tarts ki! ( /^ω^)/♪♪ TARTS KI! ADDIG MONDOM, AMÍG HALLANOD KELL! \(๑╹◡╹๑)ﾉ♬"
Jó, nyílván én költöttem hozzá ezt, de muszáj használnom ezt a ,,felnőtt kártyát", az önmotivációt. •́ ‿ ,•̀

Te már túl vagy az érettségin? Vagy te is most írod? Esetleg még előtte állsz? Ha az utóbbihoz tartozol, akkor elárulom: tervezek egy-két érettségivel és egyetemi felvételivel kapcsolatos részt. De nem tudom még pontosan hogy akarom.

Isten áldjon meg! Mert szükséged van rá, nekem is kell a kegyelem és az áldás. Ez a világ kegyetlen és embertelen. Mégis benne élünk. :)

Vagy csak létezünk? Mitől számít az, hogy igazán élsz?
Szerintem attól, hogy a jelenben vagy, azaz megéled a pillanatokat. Az érzéseidet. Élsz a lehetőségekkel, bizonyos határok között. (Mert, ugye kell a védelem a káros hülyeségektől...)

A múltból tanulsz, onnan emlékszel a tapasztalatokra. Néha nosztalgiázol.
A jelenben élsz. Cselekszel. Döntesz. Felvállalod magad. Szerzed a tapasztalatokat és tanácsokat. Tanulsz és fejlődsz.
A jövődet pedig tervezed, építed a jelenben. Mindig reménykedj! Hidd el, megéri reményteljesnek lenni!

És azt tanácsolom, hogy bízz Istenben, higgy Benne! Nekem is sokat segít. Ha nem tudnék Róla, akkor sokkalta nehezebben menne a szekerem. Masrészt meg annyi ajándékot, szeretetet, klassz embereket és sok más jót szeretne adni mindannyiunknak.
(*˘︶˘*).｡*♡

Bocsi a hites kirohanásomért, de már kikívánkozott belőlem, hogy te is tudd, ki miatt vagyok sikeres és áldott. (Annak ellenére is, hogy ennyi minden negatívan csengő dolgot írtam le, azért oltári nagy áldás például az, hogy mégis lett saját házunk pár éven belül, miután gyakorlatilag az utcára kerültünk a válás miatt.) ;)

Én küzdöttem (meg nehezebb pillanataimban most is küzdök) az elvetettséggel, a megfelelési kényszeremmel, meg ki tudja még mivel...

Amikor úgy éreztem, hogy a padlóra kerültem, vagy csak úgy éreztem megcsúszott a lábam alatt a talaj és megingok vagy elesek, akkor én az Istenbe kapaszkodtam és most is ezt teszem.

Volt már olyan is, hogy már a végső elkeseredésig eljutottam, mikor elkezdetm imádkozni. És nekem segített, bevált. Ez is egy jó döntés volt, de még jobb lett volna, ha előbb fordulok az Úrhoz. Ezért merem ajánlani neked is. Bátran szólj Hozzá!

Viszont előre szólok, még így is lesznek nehézségek, buktatók, küzdelmek, harcok...stb. Sőt, olyan is, hogy elsőre nem kapsz választ, ha kérdezel vagy kérsz.
A Bibliában is hány szent ember böjtölt és imádkozott napokig, évekig míg kapott választ, és kiderült, hogy a második égben harc alakult ki, ezért késett a reagálás. Vagy valami más indok miatt.
Például megbírod-e azt, amit adni szeretne neked az Úr?

Rengeteg bibliai példa van, és utmutatás hogy élj boldog és sikeres életet.

Csak el kell sajátítani a bölcsességet és az értelmet, amit ajándékba kapsz a kitartásodért, ha szorgalmasan keresed az Isten jelenlétét.

Szóval ne lepődj meg, ha nem érted meg az első pár olvasásra, hogy mi van a Bibliában, ahhoz meg kell érni, fel kell nőni szellemileg. És ehhez kell a reménység és a kitartás, meg persze a jó és támogató közösség. ;)

Funfact: A hit a nem látott dolgokat hozza a valóságba. A láthatalanba vetett hit nagyobb, természet felettibb dolgokra képes, mint a puszta materiális életben bármi.

De ezzel jó vigyázni! Szokták mondani, hogy ,,az ördög sose alszik".

Nem akarlak megkavarni, és nem tudom, hogy megint hogy keveredtem ide az érettségitől.
De hamár itt vagyunk, akkor javaslom, hogy olvass Bibliát!
Én a Károli fordítást olvasom, Patmosos. Tudom. Sokféle, fajta biblia van már.

Van egy könyv, amit kis gimisként olvastam. Az angyalok és démonok viselkedését próbálta meg leírni, hogy milyen, amikor az emberek élik a hétköznapjaikat. A láthatatlan cselekményekről szólt, hogy mik zajlanak a láthatatlan világban. Ha jól emlékszem, akkor Ez élet sötétsége volt a címe, de majd megnézem, megkeresem.
Nekem nagyon tetszett. De eléggé megrázó. Szóval, ha elég erős idegzeted van és legalább 15-16 éves vagy, akkor ajánlom.

Had áruljak el még egy nyílvános titkot. Megfigyelted már, hogy ha valami iránt nem érdeklődsz -például kötelező olvasmányok irányába-, és mégis foglakozol vele, akkor nem lesz akkora hatással rád?
Mármint úgy értem, hogy az ami az érdektelenség -néha az undor is-, a látszólagos értetlmetlenség -ami néhol valódi- és az eltaszító magaviselet miatt alakul ki bennünk.
Ezt mi építjük fel. Az undor-, vagy más néven taszító falat, amit most találtam ki, csupán szemléltetés céljából.
Csak kérdés, hogy akarjuk-e ezt az ellenszenvet lerombolni és helyébe az értő figyelmet, plusz kíváncsiságot tenni?

Én megfigyeltem magamon, hogy sok tanulás közben olykor-olykor elkap a ,,tanulás-sokk".
Ami annyit tesz, hogy szimplán hiába olvasom a könyvet, egyszerűen, mintha lepattanna rólam minden egyes szó és nem tudnám elraktározni még a rövidtávú memóriámba se.
Ezt úgy szoktam orvosolni, hogy felhagyok a tanulással egy kis időre és addig csinálok valami mást. Például megfőzöm az ebédet, elvégzek valami házimunkát, beszélgetek valakivel vagy valakikkel, esetleg kimegyek a szabadba biciklizni.
Eközben meggyőzöm magamat (khm, gyerekénemet, aki kihirdette a tanulási sztrájkot), hogy nekem fontos ezt megtanulni. Aztán újból neki kezdek és akkor már sikerülni szokott. De vannak kivételek.

Ugye, töri témazárók? Magyar vers értelmezés? Angol és német szavak? Tizenkettedikes kötelező olvasmányok? Ti mind annyira érdekeltek, hogy nagyon. *újfent irónia* (；^ω^)

Asszem most kiírtam neked mindent is. Ami a szívemet nyomja. Huhh! Kis megkönnyebbülés. ( ╹▽╹ ) (◡ ω ◡)

Nem tudom hogy kéne ezek után lezárnom ezt a részt... Talán csak egy szimpla jókívánsággal és a szokásos elköszönő formulával...

Úgyhogy köszi, ha végig olvastad, további szép napszakot neked! Áldást, békességet!🙏 (Ahogy a reformátusok szokták mondani, de kíváncsi vagyok, ki kívánja ezeket tiszta szívből, őszintén.) Vigyázz magadra! ⊂(◉‿◉)つ

Tschüss!♥️