Hihetetlen volt, hogy hirtelen mennyire szerettem a sulit. Reggel jó kedvvel ugrottam ki az ágyból.
Minden Ash körül forgott a fejemben, így az órákon alig bírtam koncentrálni. A szünetekben Matt és Ana alig tudtak velem egy szót beszélni mert a fellegekben jártam.
Ma szerda van, ami azt jelenti, hogy már két napja titkoljuk a suliban a kapcsolatunkat Ashel. De azt már többen észrevehették, hogy barátok vagyunk. Mellettem ült ebédnél, mielőtt elváltunk volna a többiektől és egy búvóhelyet kerestünk, hogy végre kettesben lehessünk.
Most éppen a szekrényemnél álltam kettesben Ashel. Nagyon nehéz volt visszafogni magam, hogy ne ugorjak állandóan a nyakába.
- Akkor következőnek a gyerekrészlegre megyünk a kórházba, majd a régi várromhoz? - bólintottam és rá mosolyogtam. Felőlem örökké tarthatott volna ez a cikksorozat.
Abban a pillanatban Dayna jött oda hozzánk. Egy kicsit mogorvának tűnt.
- Helló - eközben csak Ashre nézett. - Csak megakartam kérdezni, hogy tetszett-e a Layoutom? - még mindig csak ránézett, mire Ash rámosolygott és bólintott.
- Igen, már megint első osztályú volt! Kösz a fáradozást! - annyira kedves volt vele, de az nem esett le neki, hogy ez nekem milyen érzés volt. Dayna csak úgy ragyogott, majd rám vétett egy győzedelmi pillantást.
Ez a kis dög. Ha tudná... nevettem magamban.
- Igazából azt reméltem, hogy együtt dolgozunk majd rajta. - beszélt tovább és ekkor nagyon össze kellett szedtem magam, nehogy hangosan felröhögjek.
- Oh, hát... - Ash meg volt zavarodva és ezért megigazította a sapkáját. - nem volt valami sok időm. - mondta bocsánatkérően.
- Mégcsak az üzenetemre se válaszoltál. - érre magamban vigyorogtam. Nem tudtam az SMSről, de ő épp nagyon leégette magát.
- Oh, elfelejtettem. - mondta és észrevettem, ahogy egyre jobban megmerevedett. Egy kicsit kárörvendő voltam. Ezt saját magának köszönhette.
Dayna bizonytalanul rám pillantott, mire én csak mosolyogtam.
- Öhm, oké. Majd ... Majd még találkozunk. - mondta. Lenézett a földre, majd elment, miután rám vetett egy mérges pillantást.
Upsz.
Ash utána nézett, majd összeráncolt homlokkal fordult felém.
- Az az érzésem, hogy valamit nem értettem jól. - motyogta.
- Az érzésednek igaza van. - nevettem. Megmondjam neki, hogy Dayna akar tőle valamit?
Még mindig zavarodottnak tűnt, ezért adtam neki egy kis segítséget.
- Eléggé elutasító vagy vele és ez idegesíti szerintem. - vicces volt a zavarodott képe. Büszke voltam rá, hogy nem ment bele Dayna flörtölésébe, még akkor is ha észre sem vette, hogy ez az volt. Legszívesebben megcsókoltam volna ezért.
De az iskola középen voltunk, szóval érre még várhattam.
- Elutasító? Nem értem mit akár mindig a Layouttal. Az az ő munkája nem az enyém.
Erre felnevettem, mert olyan édes volt. Ash szemeiben megláttam az a nézést.
- Itt mindenki előtt akarlak a karjaimba húzni, megcsókolni és megmutatni nekik, hogy az enyém vagy. - suttogta, mire gyorsabb lett a szívverésem.
- Én is ezt akarom, de ...
- Brooke. - fejezte be egy szemforgatással. - El kell mondanod neki végre.
Csak sóhajtottam. Hisz mit mondhattam volna? Hogy túl gyáva vagyok? Hogy legszívesebben egyáltalán nem beszéltem volna vele? Hogy fogalmam sem volt, mikor lesz meg rá a bátorságom és hogy egyáltalán meg lesz-e?
Letépné a fejem.
Vagy még rosszabb. Szakítana velem.
De a hallgatásommal pont azt értem el, amit nem akartam. Ash összehúzta szemöldökeit és gondolkodva nézett rám.
- Ugye beszélni fogsz vele?
Nem tudtam hazudni neki.
- De nem tudom hogy. - mondtam halkan, majd kikerültem a tekintetét.
Hirtelen beleütött a szekrénybe. Páran oda is néztek.
Ash megfogta a kezem és behúzott egy üres terembe. Becsukta az ajtót, majd elem állt nagy testével.
- Akarod ezt kettőnk közt? - kérdezte.
- Persze! Ez még milyen kérdés? - ezt meg miből gondolta?
- Akkor még beszélj Brookeal ! - nagyon dühös volt, ezért egy kicsit összehúztam magam. Nem féltem. De tudtam, hogy igaza van. Mélyen beszívta a levegőt és megpróbálta lenyugtatni magát. - Tudom, hogy ez nehez neked. De el kell mondanod neki. Amúgy meg úgysem fog összezuhanni a hírtől vagy valami.
- Ezt honnan akarod tudni? - éreztem, ahogy egyre jobban felhúztam magam. - Végülis nem neked kell egy fedél alatt élni vele! - imádtam, higy Ash ezt mennyire akarja köztünk, de nem értette meg, hogy ez mit jelentett nekem? Hogy ez mennyire ki fog hatni a nővérem közötti kapcsolatra.
- Még meddig akarod ezt itt csinálni? Mert én nem sokáig fogom bírni ezt a titkolózást!
- Nem is várom el tőled. - próbáltam megnyugtatni. - Csak adj még egy kis időt.
Erre megint csak frusztráltan sóhajtott egyet.
- Oké. Kapsz egy kis időt. De legkésőbb a kórházas cikkünkig beszélsz vele. Legkésőbb vasárnapig, Sadie...- már megint nagyon közel állt hozzám.
Vasárnapig? Még jön addigra a bátorságom?
Csak bólintottam. Ez a szituáció kikészített. A közelsége és a kibaszott kék szemei. Na még a hevesen verő szívem.
- Én csak együtt akarok lenni veled. - tette homlokát az enyémre, már lenyugodva.
- Én is. - nekinyomott az ajtónak, majd keményen megcsókolt. Nem érdekelt a veszély, hogy később valaki majd még fog látni minket, ahogy elhagyjuk a termet.
Megéreztem a frusztrációját a csókunkban, amit még is értettem. Össze kellett szednem magam. Beszélnem KELLETT Brookeal.
Ash elvált az ajkaimtol és a kezével a fejem mellett támasztotta még magát. Annyira közel volt. A mellkasára helyeztem tenyerem, majd a szemébe néztem.
A kezem az arcára vándorolt és nem bírtam levenni tekintetem a szemeiről. Közelebb hajoltam hozzá és adtam neki még egy csókot. Egy lágy csókot, amivel megmutattam neki, milyen fontos volt nekem.
Sóhajtott, majd a kezével végighaladt a kulcscsontomon, amitől libabőrös lettem. A vállamról lejjebb haladt egészen a kezemig, amit aztán átölelt az ujjaival.
- El kéne tűnnünk innen. - mormogta. Bólintottam, de még utoljára megszorítottam a kezét. Egyet hátra lépett, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. Megpróbáltam nem elvörösödni vagy furán viselkedni.
Míg Brookera nem került a tekintetem, aki pár barátnőjénél álldogált és sokatsejtően bámult minket.
Látta, ahogy együtt kijöttünk a teremből.
Basszus.
- Majd látjuk egymást a szerkesztői gyűlésnél. - mondta Ash halkan és közben megtartotta a biztonságos távolságot. Bólintottam és próbáltam a szememmel tudtára adni, hogy majd minden jó lesz.
Mikor elment, megint Brookera pillantottam, mire minden összeszorult bennem. Baszki, mindent értett! Értette, hogy a hátába szúrtam, hogy az exével csókolóztam és hogy megszedtem az ígéretem. Hogy beleszerettem Ashbe. Mérgesen nézett rám én pedig legszívesebben elsírtam volna magam. Nem bírtam elmondani neki. Egyszerűen nem ment.
A szívem hevesen vert és mielőtt valami butaságot csináltam volna, elfordultam és elmentem.
***
Nem bírtam kiverni Brooke fejét a fejemből. Idegesen rágtam a körmeim és az alsó ajkamat. Míg el nem kezdett vérezni.
- Francba! - motyogtam és elővettel egy zsepit, hogy letöröljem.
- Veled még mi van? - kérdezte Matt halkan, hogy ne zavarja meg Michael beszédét. Fogalmam sem volt miről beszélt, mert a gondolataim valahol egész máshol jártak.
- Csak megharaptam a számat. - válaszoltam én is halkan. Itt nem tudtam neki elmesélni az egész sztorit. Felhúzta egyik szemöldökét, majd csöndben hallgatta tovább Michaelt.
Éreztem Ash tekintetét magamon a másik oldalról. Hirtelen megfordultam és rá néztem. Rögtön a számra nézett és megijedt. Utána viszont mosolyogva figyelt a szemembe. A szemeivel elkezdett levetkőztetni, mire melegem lett. A nyelvével megnyalta a száját és olyan intenzíven nézett rám, hogy alig kaptam levegőt.
Gyors visszafordultam. Mit csinált velem?
Percekkel később mindenki kiment, Mi pedig megszokottan mentünk oda Michaelhoz Ashel.
- És mi a következő terv?
- Pénteken elmegyünk a betek gyerekekhez a kórházba. - kezdte Ash, mire Michael furán vizslatott minket.
- De ez nem egy látványosság és nem is egy szórakozóhely.
- Tudjuk. - válaszolt udvariasan és mosolyogva. - De pont ez a lényeg. Még akarjuk mutatni, hogy az ember egyszer másra is figyelhetne, mint csak magára és szórakozni menni. Sok mindent lehet ebben a városban tenni. És az sem árt, ha megmutatjuk másoknak, hogy nem mindenkinek megy olyan jól a sorsa.
Michael meglepődve nézett rá, de én sem bírtam levenni róla a szemem. Tényleg jól átgondolta ezt a témát.
Istenem, de aranyos volt.
Michael összefonta a karjait és hátradőlt az asztalának.
- És ez hogyan is lesz pontosan? Be szabad mennetek oda egyáltalán?
- Már ma felhívtam őket és megengedtek hogy meglátogassuk őket. Sőt még egy gyerek szüleivel is beszéltem, akik benne lennének egy interjúban.
Még sem tudtam szólalni. Annyira előre gondolt! Nekem eszembe se jutott, hogy nem mehetünk csak úgy be. Michael is el volt ragadtatva.
- Tetszik a mély gondolat, amit majd beleírtok. És vegülis nem ígértünk még semmit az olvasóinknak. És mivel zártok?
- Borkóstolásra megyünk a régi várromba. - szólaltam meg.
- Ohh. - mondta elégedetten. - Az páratlan ötlet. - megfogta a táskáját és elindult kifelé. - Kedden kérem a cikket! Sziasztok!
- Ez könnyű volt. - mondta Ash mire bólintottam. Michael tényleg nagy szabadságot adott nekünk. Valószínűleg tudta hogy így több kreativitás lesz a dologban.
Összepakoltunk majd kimentünk az üres folyosóra. Szinte már olvasztó volt a csend. Már épp indulni akartam, mikor Ash megfogta a karom. Levette a táskámat és a sajátja mellé helyezte a földre. A kezeivel átkarolta a derekam.
- Ash mit csinálsz? - kérdeztem halkan nagy szemekkel. Hisz a suliban voltunk!
- Azt, amit már mindig is akartam. Itt az iskola középen megcsókolni téged. És most van rá esélyem. - suttogta. Csak most. Hisz csak most voltunk egyedül. Talán a házmester még itt volt, De ő úgysem ismert minket.
Ash közelebb hajolt, így én is. Az egész testem remegett, mikor Ajkai az enyémen voltak. Bármelyik pillanatban jöhetett volna valaki.
Ash egyre hevesebb lett és hirtelen felkapott, így a labaimmal átkaroltam a derekát. A szekrényekhez nyomott és tovább csókolt . Annyira élveztem.
A hajával játszottam. A pólóm alá nyílt és végigsimított a hátamon. Hirtelen beleharapott az ajkamba, mire felnyögtem, Mert úgy fájt
- Áú Ash - erre visszahúzta a fejét.
- Mit csináltál?
- Túl sokáig rágtam a szám? - forgattam még a szemeim.
- Te kis buta.
Csak ennyit mondott, mielőtt újra megcsókolt volna. Megfogtam az arcát. Élveztem ahogy tartott. Az erős tetovált karjai megnyugtattak.
Lassan elváltunk egymástól . Leengedett és mosolyogva állt előttem.
- Beszélj Brookeal. - kérte. - Nem bírom nélküled Sadie. Már nem, amióta az enyém vagy.
Akaratlanul is könnyek folytak a szemeimből. Nehezen nyeltem egyet.
MUSZÁJ volt Brookeal beszélnem.