A combjaimon egy fal szélét éreztem meg. Ash figyelmeztetés nélkül felkapott a fenekemnél fogva és felrakott egy falból kiálló részre.
Egy pillanatra végigpásztáztam a kis sarkot, amit Ash kiválasztott nekünk.
- Itt tetszik nekem. - mosolyogtam.
- Nekem is. - felelte. Újra rá néztem és felemeltem a kezem, hogy bele túrhassak a hajába.
Mivel korábban a kiállításon voltunk, nem volt rajta a szokásos sapija. Egy fekete farmert, fekete pólót és egy fekete inget viselt. Mégiscsak egy Badboy volt.
Lehet, hogy nem sokára az én Badboyom lesz.
- Most elmondod, hogy miért volt olyan jó kedved Hirtelen? - próbálkoztam újra. Tényleg érdekelte, hogy mitől lett ilyen hangulatváltozása. Egy ideig habozott, majd vett egy mély levegőt és amit azután mondott, belém fojtotta a lélegzetem.
- Rájöttem, hogy egyáltalán nem vagy együtt Chasel.
- Miből gondoltad, hogy együtt vagyok vele? - meg voltam zavarodva. Hisz egy percig sem voltunk együtt Chasel. Ash sóhajtott.
- Véletlenül láttalak titeket. A mozi előtt.
- Oh ... - Szóval látta a csókot. Ez mekkora klisé volt már?! - De az... semmi sem volt. Rájöttünk, hogy semmi nincs köztünk. - ezt mindenképp el akartam magyarázni neki.
- Igen, tudom.
Az arcára tettem a kezem.
- És ez annyira idegesített téged, hogy ignoráltál engem? - simogattam meg a hüvelykujjammal. Jól éreztem a borostát?
- Igen. - vallotta be és hirtelen úgy tűnt, hogy már nem zavarta, ha az érzelmeiről kellett beszélnie. - Nem bírtam a gondolatot, hogy te és Chase... - félbehagyta a mondatot, bennem pedig minden megőrült.
- Nem létezik olyan, hogy "Chase és én " és soha nem is fog. De - mentem közelebb hozzá. - olyan, hogy "te és én " még lehet. Ha akarod. - a torkomban dobogott a szívem. Most vagy soha. Ez volt a mi esélyünk.
Előrébb hajolt hozzám. A kezeivel megindult felfelé a combomon. A derekamnál kicsit szorosabban fogott és még közelebb húzott magához, mire én a lábaimat megint köré fontam, hogy ne legyen köztünk hely. Aztán a szemébe néztem és le tudtam olvasni azt, amiben 100% biztos voltam.
Kedvelt engem. Akart engem.
Mégpedig most azonnal.
A kezeivel a hátamat simogatta, amitől majd megőrültem. A nyakamra tette a kezét és lejebb húzott magához. Én is a nyakára helyeztem a kezem és mégjobban elkezdtem játszani a hajával.
- Sadie, Sadie... - suttogta az arcomra. Az Ajkai megálltak az enyémek előtt és készen álltam őket az enyémen megérezni. Egyre jobban közeledett, de mielőtt megcsókolhattuk volna egymást, elfordította a fejét és a nyakamat kezdte el puszikkal behinteni. Mikor már alig bírtam, két kezembe fogtam a fejét és kényszerítettem, hogy rám nézzen. Tőle akartam hallani, hogy szerelmes volt belém és hogy nem csak játszadozott velem.
- Lesz olyan, hogy "te és én " ? - kérdeztem emiatt. Egy vigyor került az arcára.
- Azt akarok, hogy könyörögj érte. - mosolygott féloldalasan. Kuncogva megráztam a fejem.
- Azt elfelejtheted! - gyengéden az ajkamba haraptam és éreztem, hogy Ash nem sokáig bírja. - De te hamarosan könyörögni fogsz. - provokáltam.
- Igen? - kérdezte egy vigyorral. - És azt hogyan akarod elérni?
Egy válasz helyett csak előrébb hajoltam és a fület kezdtem el harapdálni. Éreztem, ahogy megfeszültek az izmai és ahogy közelebb húzott magához. Lejjebb haladtam a nyakához, amire gyengéden ráhelyeztem az ajkaim, majd ezt az utat visszafele is megtettem, de ezúttal a fogammal is megérintettem a bőrét.
Tetszett, hogy így reagált.
Tudtam, hogy ő sem akar elengedni engem, mint én őt, de ezt hallani akartam. Előtte nem vallanám be.
- Csak mond ki. Mond, hogy nem bírod nélkülem.
- Nem becsülöd túl magad egy kicsit? - az ő hangja is játékos volt és tudtam, hogy már nem kell neki sok. Ezért visszahajoltam. A hátam mögött letámasztottam a kezeimet, de a lábaim még körülötte voltak.
- Van időm. - semennyi időm nem volt. Legszivesebben rögtön rávetettem volna magam. De vissza akartam tartani magam. Muszáj volt. Ma nem adom be a derekam neki.
Akkor viszont még nem tudtam, hogy milyen határokra tudott engem elvinni Ash, amikről én addig mégcsak nem is álmodtam. De mikor megláttam a lángoló tekintetét és a vigyorát, rossz előérzetem lett.
Lassan lejjebb ment a fejével, amíg el nem érte a köldökömet, amit a rövid felsőm nem takart.
Basszus ezt nem fogom kibírni. Belenyúltam a hajába, hogy elhúzzam a nyelvét a testemtől és felhúztam magamhoz.
Alig pár centire voltak az arcaink egymástól és láttam a győzedelmi vigyort a száján.
- Meggondoltad magad és mégis könyörögsz ?
- Miért ugorjak át ezt a részt és térünk ahhoz a részhez, ahol elmondod nekem azt, amit hallani akarok?
- És pontosan mit akarsz hallani Babe? - idegesített tovább.
- Tudod te azt. - mosolyogtam rá. Egyenesen a szemeibe néztem és abban a pillanatban már láttam a tekintetében.
- Megőrülök érted. - mondta ki végül, mire nem bírtam visszatartani egy Boldog vigyort.
Azonnal a nyaka köré tekertem a kezeimet és az Ajkaira nyomtam az enyéimet. Ash szenvedélyesen visszacsókolt. Aztán hirtelen leállt.
- Szerelmes vagyok beléd, Sadie. - csókolt még lágyan. - Minden egyes másodperc az utolsó három évben, ahol nem veled voltam kikészített.
Megéreztem a pillangókat a hasamban. Ash Szavai annyira jól estek. Elmélyültem a szemeibe, amik csak úgy csillogtak az őszinteségtől és nyitottságtól.
- Az utóbbi hetek kínzás volt nekem. - beszélt tovább, én pedig szélesen mosolyogtam. Nem csak beképzeltem magamnak, ami köztünk volt, ez igazi volt. Megcsókolta a vigyorgó ajkaimat. Még soha nem voltam ennél boldogabb. Mikor elvált tőlem láttam, hogy ő is majdnem megfulladt a szeretettől.
- Őszintén szólva soha nem hittem, hogy ezt itt te is akarod. - motyogta.
Megrántottam a vállamat.
- Őszintén? Én sem. - kuncogtam, miközben a hajával játszadoztam.
When I look back,
I look back on the times you tried to hide
Inside your delicate mind
- Mikor változott ez meg nálad? - a gyengédséget, ami Ash szemeibe volt, még soha nem láttam. Visszahajoltam és a könyökömre támaszkodtam, miközben őt figyeltem.
- Mindig is sokat jelentettél nekem. - mondtam halkan. - Szerintem most álltam készen, hogy ezt egy magasabb szintre tegyem.
I'll never let go
You're right beside me
So just close your eyes
I'll never let go,
You're all that I need
So just close your eyes
Ash közelebb hajolt, így már szinte feküdt rajtam.
- Tudod, igazából nem érdekel, a lényeg, hogy most az enyém vagy. - az utolsó szavak egyre halkabbak lettek és rögtön az Ajkaira nyomta az övéit. Csak élveztem, amit csinált velem. Ahogyan a nyelvével végignyalta az ajkam, majd a fogaim hogy aztán az én nyelvemmel táncoljon. Ahogyan a kezeivel közben simogatott. Anélkül, hogy elváltak volna ajkaink, megfogott egy kézzel és felhúzott magához, mikor kiegyenesedett ő is. - És most? - kérdezte Hirtelen, amivel újra lehozott a fellegekből engem.
Mi lesz most?
Egy percig sem bántam meg ezt itt. Még arra is képes voltam, higy kiálljam a nővérem dühét. De meg tudtam volna tenni ezt vele?
- Először nem tudhat Brooke erről semmit. - mondtam és megpróbáltam leolvasni róla valamit. Egy ideig gondolkodott majd egy féloldalas vigyor került az arcára.
- Szóval egy titkos kapcsolat?
Nem csak a "titkos" de még a "kapcsolat" szónál is megrezzentem.
- Igen, valami olyasmi. - motyogtam és a mellkasára helyeztem kezeimet. Hányszor képzeltem el, hogy így hozzá érhessek?
És most meg is tettem.
- Oké, senki nem tudhat erről semmit. - mondta. - aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Csak bólintani tudtam. A szívverésem felgyorsult. De ezúttal engedek a boldogságomnak.
- Én kész vagyok felvenni a harcot a testvéreddel, csak hogy tudd. - suttogta az ajkaimra. - Akarok ezt itt Sadie. Akarlak téged. Bármibe is kerüljön.
Hogy lehet, hogy egy srác ennyire elcsavarja a fejemet?!
- Oké. - suttogtam, majd a gallérjánál fogva magamhoz húztam. - De ma még szórakozzunk egy kicsit. - estünk egymásnak megint.