Szombat... Az első hétvége, amit kizárólag csakis Black társaságában tölthetek. Annak ellenére, hogy Blacknek lassan érettségiznie kell, szerveztünk közös programot. Természetesen úgy, hogy a nap végén Black tudjon még készülni a közelgő vizsgára. 2 hónapja van, hogy felkészüljön. Mostanában sokat beszél a vizsgáról és jó tanácsokkal lát el, mint például „Ne hagyd az utolsó pillanatra a tételek kidolgozását". Olyan aranyos, hogy még ilyenkor is rám gondol. Fontosnak találom, hogy Black ne hajtsa magát túl, ugyanis mostanában tényleg sokat beszél erről. Eléggé izgul, ilyenkor pedig egy biztató mosolyt küldök felé, hogy ne idegeskedjen.
A mai nap programját Black gondolta ki, ráadásul meg sem osztotta velem az ötletet. Kicsit burkolt, hogy program... inkább randinak nevezném.
Black figyelmesen megszervezett mindent, először elmentünk egy étterembe reggelizni, azután pedig a motorjára felpattanva elindultunk valahova. Sokszor megkérdeztem, hogy hova tartunk, de értelmes választ nem kaptam.
-Black, kérlek szépen. Mondd el, hogy hova megyünk.-kértem még egyszer türelmesen.
-5 percet kibírsz, vagy rontsam el a meglepetést Kicsim?-kérdezte aranyosan. A hangján hallottam, hogy mosolyog.
-Jó, kibírom.-mondtam mosolyogva és arcomat hátába temettem. Akaratom ellenére is elpirultam a becenevemet hallva. Black erre a mozdulatomra elnevette magát. Túl jól ismer, tudja, hogy zavarba jöttem, már attól is, hogy „Kicsim"-nek hívott.
-Mi a baj Kicsim? Zavarba jöttél a beceneved miatt?-kérdezte szórakozottan. Persze, nem azért, hogy megbántson. Inkább csak biztosra akart menni, hogy tetszik nekem a kitalált becenevem, a reakciómból ítélve pedig biztos lehetett benne, hogy igen. Teljes mértékben elnyerte a tetszésemet. Szerintem nagyon aranyos ez, és egyfajta bizalmas kapcsolat is kialakult köztünk, azzal, hogy becézget engem. Már csak az az egy kérdés fúrja az agyamat, hogy nekem erre mit kéne válaszolnom, vagyis, nekem is kéne valami becenevet használnom rá, vagy maradjon simán Black? Ha lehet, még vörösebb lettem, mert belegondoltam, hogy „Életem"-nek hívom és ezen akaratlanul is elmosolyodtam, elpirultam. Gondolatomból a motor fékezése, majd megállása zökkentett ki.
-Megérkeztünk.-mondta Black miközben leszállt a motorról és lesegített engem. A sisakot először rólam vette le, majd magáról, utána pedig egy hosszas csókba hívta ajkaimat. A csókot befejezve még mindig kábultan álltam előtte. Csókja mámorító, lázasan forró, vad és egyben gyengéd. Mint a drog, ha egy idő után nem kapsz, hiányod lesz és többet akarsz majd. Mielőtt Black elég távolra ért volna tőlem, ismét megcsókoltam. Láthatóan nem számított erre, hogy hirtelen letámadom, de végül belemosolyodott a csókunkba, karjait derekamra helyezte és közelebb húzott magához. Hátam ívbe hajlott mire belenevettem a csókba, homlokomat homlokának döntöttem, karjaimmal nyakában csimpaszkodtam és egymás tekintetébe elveszve ismét megtaláltuk egymásban a világot. Mintha egyre jobban belé szeretnék.
-Készen állsz egész nap jól érezni magadat?-kérdezte mosolyogva Black majd megfordult, hogy lássam hova hozott engem. Mikor megláttam, a szavam is elállt. Egy nagy vidámparkba hozott. Hirtelen belém hasított egy régi jó és egyben rossz emlék is. Nem beszéltem még erről, de régebben anyuval és apuval is eljártunk ide néhány hétvégén. Szép emlék volt mikor anya felszállt velem az óriáskerékre, miközben apu lent várt, mert kétszemélyesek a helyek. Keserű ízt éreztem a számban mikor tudatosult bennem, hogy soha többé nem ülhetek fel anyuval a legjobb helyre.
-Kicsim.-szólított meg Black.-Min gondolkozol?-kérdezte enyhén aggódó tekintettel. Ki akartam tértni a kérdése alól ezért egy kérdést tettem fel neki, ami hirtelen az eszembe jutott.
-Black! Ugye felülünk az óriáskerékre?-kérdeztem, mint egy 5 éves, aki életében először lát unikornis plüsst és könyörög az anyjának, hogy vegye meg neki reménykedve.
-Persze. Ha nagyon szeretnéd.-mondta ám bizonytalanságot véltem felfedezni tekintetében.
-Baj van?-kérdeztem arcát fürkészve.
-Nem, nincs.-mondta majd kezemet megfogva indult el a bejárat felé.
Az első amit kipróbáltunk az egy föld alatti hullámvasút volt, ami hihetetlenül hosszú és izgalmas volt. Bár a végén már a fejem fájt a mögöttünk ülő gyerekek kiabálásától... van ez így.
Ezután Black volt olyan kedves és aranyos, hogy vett nekem egy hatalmas adag vattacukrot, magának pedig valami édes valamit. Bódétól jártunk a többi bódéig mindaddig, míg Black nyert nekem egy nyakláncot.
-Black, egy kicsit zavar, hogy ennyi mindent veszel. Az előbb vettél vattacukrot, most pedig nyertél nekem egy nyakláncot. A következő köröket én állom.-mondtam őszintén.
-Értékelem, hogy őszinte vagy, ez az egyik tulajdonságod, amit annyira szeretek benned, de én hívtalak meg.-mondta majd két puszit nyomott két arcomra, majd egyet az orromra.
-Szeretnék beszállni a költögetésbe.
-Nem hagyod annyiban, ugye? Nem engedsz, amíg azt nem mondom, hogy rendben?-kérdezte fejét lehajtva s közben mosolyogva. Ismer engem...kis aranyos.
A nap utolsó állomása a várva várt óriáskerék volt. Lépteimet felgyorsítottam, hogy minél hamarabb oda érjek. Bár azt vettem észre, hogy minél közelebb érünk a vidámpark legnépszerűbb játékához, annál lassabban jön Black. Hátra fordultam és bevártam.
-Mi a baj?-kérdeztem, mert gyanús volt nekem a viselkedése.
-Semmi, menjünk.-mondta és egy mosolyt erőltetett az arcára.
Mire odaértünk a sor már nem volt olyan hosszú, hisz aki ide jön, általában elsőnek célozza meg ezt a helyet. A jegyet megvettük és vártuk, hogy mi kerüljünk sorra. Izgatottan ugráltam és már nem bírtam magammal az öröm miatt, bár tudtam, hogy ez a hely több mint egy vidámpark egyik legnépszerűbb játéka.
-Kicsim, nem lehetne esetleg...hogy én nem megyek fel?-kérdezte halkan. Félt a választól.
-Miért?-kérdeztem csalódottan. Én naiv, azt hittem, hogy most, sok idő után élvezhetem az óriáskereket, mert egy olyan emberrel ülök majd fel akit szeretek. Milyen naiv voltam.
-Hát...khm...tériszonyos vagyok.-mondta miközben a tarkóját vakargatta. Erre egész végig nem is gondoltam. Azt leszámítva, hogy csalódott voltam, meg tudtam érteni.
-Oké. Akkor mehetünk haza.-mondtam és kiálltam a sorból és indultam volna mikor karomnál fogva megállított és visszahúzott.
-Ne szórakozz, nem akartam elrontani a kedvedet.-mondta őszintén.
-Nem rontottad el, csak régen mikor még az anyám élt, mindig ő ült fel velem...és azt hiszem jó lett volna, ha nem egyedül ülök fel és van mellettem valaki. De nem baj, megértelek, nem akarlak felrángatni.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Felülök veled.-mondta ki határozottan.
-Nem, nem akarom, hogy rossz legyen neked.-mondtam.
-Nem lesz rossz, ott leszel velem.-mondta és puszit lehelt ajkaimra.
Nagyon értékeltem, hogy képes áldozatot hozni értem. Hirtelen jött örömöm miatt megöleltem, szorosan és nem engedtem. Ő a hátamra vezette kezét és szintén visszaölelt. Hallottam szíve dobogását. Úgy vert, mintha lefutotta volna a maratont. Ölelésből felnéztem és megcsókoltam.
-Nem lesz semmi baj. Rendben? Vigyázok rád.-mondtam mosolyogva.
-Ezt inkább nekem kéne mondanom.-mondta egy gyerekes mosollyal majd pont sorra kerültünk, szóval felültünk az óriáskerékre, végig egymás kezét fogva.