A suliban elszabadult a pokol.
A péntek örömében léptem be az épületbe, csakhogy rögtön mindenki tekintete rám szegeződött. Szinte mindenkinek az iskolaújság volt a kezében.
Szóval ezért az érdeklődés.
- Hé Sadie, klassz tetkó! - kiáltotta az egyik taknyos az alattam lévő évfolyamból.
- Öhm, köszi. - feleltem zavarodottan, majd gyors léptekkel a szekrényemhez mentem, ahol Ana már várt rám.
- Dios mio, az egész suli rólad beszél! - mondta, miután egy puszit nyomott az arcomra köszönésképpen.
- Azért ennyire nem szenzációs. Vagy? - összehúzott szemöldökkel vettem ki a könyveimet a szekrényből, majd csuktam be azt.
- Láthatólag de. - rázta meg vállait és elindultunk az ebédlőbe. Még volt 10 percünk az óráig és Mattel is találkozni akartunk. Már nyújtotta nekem a kávét, mikor odaértünk hozzá. Rögtön ittam is belőle és abban a pillanatban észrevettem Asht.
- Mi a szent szar?! - hánynom kellett. Ash különböző lányokkal volt körülvéve, akik mosolyogtak rá, flörtöltek vele, a tetkóit csodálták és a fake hajukat a vállára dobálták.
Hányás!
Már így is ő volt a legdögösebb srác a suliban, de hogy még tetoválni is tudott...!
Huuuuuuuuuu.........
Hogy mennyire felhúzott ez! És még élvezte is a figyelmet!
Ana és Matt követték a szinte gyűlölettel teli tekintetem, bizonytalanul egymásra néztek, majd vissza rám.
- Minden oké? - kérdezte Matt halkan. Bólintottam és a nyelvemre mutattam.
- Tűzforró volt a kávé! Mondhattad volna!
- Minden reggel ilyen forró, Sadie. - vigyorgott rám. Én csak megforgattam a szemeim és belefújtam a poharamba. - Mit szólnátok egy filmestéhez holnap nálam? - javasolta, amivel én egyet is értettem.
- Benne vagyok!
- Attól függ, melyik filmet nézzük. - mondta Ana.
Mattel egymásra néztünk, majd egyszerre kiáltottunk: - Staaaar Waaaars!
Ana UTÁLTA a Star Warst, soha nem látott értelmet benne és egy percig sem bírta nézni. Matt és én IMÁDTUK a Star Warst, láttuk mind a 6 részt és reménykedtünk, hogy egyszer mi is Jedik lehetünk. Ha Matt valaha is csinálna magának egy tetkót, tuti Darth Vader feje lenne vagy valami ilyesmi.
- Ha ha ha, nagyon vicces. - mondta, miközben összefonta karjait a mellkasa előtt. - Ha azt akarjátok, hogy én is ott legyek, akkor más filmet kell választanotok!
Még egy ideig arról vitatkoztunk, hogy mit nézünk este, majd elmentünk órára. Ananak és Mattnek föcije volt, míg nekem gazdaságtan. Kidobtam az üres kávéspoharam és állatian örültem a kövi órának. Vagy nem.
- Hé Babe! - szólalt meg hirtelen valaki a fülemnél, mielőtt behúztak volna egy üres osztályterem sarkába. Mikor Ash szeméibe néztem és megéreztem a kezét a karomon, rögtön verni kezdett a szívem és alig kaptam levegőt.
Mi volt ez már megint?!
- Na, elégedtek a ribijeid? - kérdeztem, mielőtt megszólalhatott volna.
- A ribijeim? - húzta fel a szemöldökét. - Szóval ez feltűnt neked?
- Szerintem ez mindenkinek feltűnt.
Erre csak rám vigyorgott és még mindig a káromnál fogva tartott.
- Miért vagyunk itt? - kérdeztem, mielőtt valami hülyeséget képzeltem volna be magamnak.
- Mert mi most hírességek vagyunk. - magyarázta. - Mostantól nem beszélgethetünk zavartalanul egymással, kivéve ha egyedül vagyunk.
Aha.
- És miről kéne beszélnünk?
Erre megvonta vállát.
- Lehet, hogy csak el akartam tölteni veled két percet egy szobában. - vigyorgott rám pimaszul, amivel egy tsunamit váltott ki a boldogsághormonaimból. A fenébe!
- Ash? - kérdeztem nyugodtan és felemeltem a szemöldököm.
- Vaaagy azt akartam kérdezni, hogy mikor írjuk a következő cikkünket. - vált komollyá.
Nem tudtam visszatartani egy mosolyt. Szóval ez volt az igazi indok. Túl szép lett volna, hogy igaz legyen.
- Később?
- Nálad vagy nálam? - akarta tudni.
- A könyvtárban. - válaszoltam olyan gyorsan, mintha pisztolyból lőtték volna. Nem akartam se hozzá se hozzám menni, ahol Brooke felemésztett, anya remeknek találta a barátságunkat és ahol apa árgus szemekkel figyelt volna minket, mert úgy hitte bejön nekem Ash. Ami igaz is volt. És apunak rögtön leesett volna, hogy mi folyik köztünk, mert túl jól ismert engem.
- A könyvtárban? - nézett rám zavarodottan. - Öhm, oké. Akkor a könyvtárban. - engedte el a karom. Ahol eddig hozzám ért, hirtelen jéghideg lett és átfutott rajtam egy borzongás. Ash épp az ajtó felé indult, mikor még egyszer megfordult és furcsán rám nézett. - Akkor később találkozunk.
***
" Ash nem opció. Ash nem opció. "
" Ash egyáltalán nem jöhet szóba. Soha. "
" Ashnek nem SZABAD szóba jönnie. "
Újra és újra lementek ezek a mondatok a fejemben. Valahogyan fel kell készülnöm az időre, amit Ashel fogok tölteni nem sokára. És semmi esetre nem akartam szart csinálni.
- Sadie! - megálltam és Chase felé fordultam, aki felém jött.
- Szia Chase. - mosolyogtam rá. Mérges voltam még rá a Janes ügy miatt? Nem tudtam pontosan. Mindenesetre annyira nem voltam mérges, hogy ne figyeljek rá vagy hogy kikerüljem. És igazából az utóbbi napokban nagyon jól megértettük egymást. Egyszerűen kedveltem Chaset.
Amikor vele voltam, minden olyan... könnyű volt.
- Meg akartam kérdezni, hogy van-e már programod későbbre.
- Még meg kell írnom egy cikket, de utána szabad vagyok. Mi a terved? - válaszoltam egy mosollyal.
- Mozi?
- Ez egy randi? - kérdeztem mosolyogva és aranyosnak véltem, ahogy Chase egy kicsit elfordult tőlem.
- Ha neked is oké. - mivel már ő is tudta a választ, ezért már magabiztosabban kérdezte meg.
- Később találkozunk! - vigyorogtam és elindultam a könyvtár felé.
" Ash nem opció. Ash nem opció. "
Mikor beléptem és megláttam a koncentrált Asht, aki elég jól nézett ki, máris majdnem elfelejtettem a tervem.
De Ash nem volt opció!
- Szia. - köszöntem neki, majd leültem mellé.
- Szia. - jött halkan tőle, miközben a laptopján dolgozott. Imádtam a hangját. Aztán rám vigyorgott. - Van már valami ötleted? - ezt a vigyort is imádtam. És ez ellen egyszerűen nem tehettem semmit.
- Nem igazán. - valltam be. - Neked?
- Úgy képzeltem el ... - motyogta, miközben a billentyűzetet kezdte el nyomkodni. Én a képernyőt figyeltem és követtem minden szót, amit Ash írt. Csodáltam, ahogyan kifejezte magát és ahogyan átment egy másik témába. Csak úgy kirázta a kezéből.
A tekintetem az ujjaira vándorolt, majd a kezeire, onnan pedig az arcára. Mennyi esélyem lesz még így ránézni? Mennyi esélyem lesz még ilyen közel ülni hozzá?
Alig bírtam visszafogni magam.
- Sadie? - kérdezte halkan, miután egy percén keresztül bámultam őt.
- Randim lesz ma Chasel. - mondtam nyugodtan és figyeltem a reakcióját. Azt akartam látni, hogy nem tetszik neki. Hogy valamit jelentek neki. Hisz még mindig nem tudtam, hogy így volt-e.
- Jó neked. - motyogta. Mégcsak abba sem hagyta az írást.
Ez nem az a reakció volt, amit reméltem.
- Nincs több mondanivalód hozzá? - ennyire meg akarta nekem könnyíteni, hogy távol maradjak tőle?
Kérdőn nézett rám és megvonta a vállát.
- Nincs? Kéne hogy legyen?
Basszus.
Te is tudod jól, hogy mi már nem leszünk csak barátok.
Csendben maradtam és a cikkre koncentráltam.
- Szabad? - kérdeztem, de nem vártam meg a választ, hanem elvettem tőle a gépét és írni kezdtem.
Csak úgy folytak a szavak az ujjaimból. Az egész napot úgy írtam körül, mintha egy valóra vált gyermekemlék lett volna - a legjobb barátommal. Minden érzésem leírtam és így lelepleztem a gondolataim Ash és az egész világ előtt.
Kevesebb, mint 10 perc múlva meg is írtam a valószínűleg életem legjobb cikkét, majd felálltam és otthagytam Asht, aki még mindig a képernyőt bámulta.