Taehyung behúzott az ágyba, miután kellően kicsókolóztuk magunkból azt a maradék vágyat a szex után. Alaposan betakargatott, majd magához húzott, meleg ölelésébe zárt. Még mindig meztelenek voltunk, de ez cseppet sem zavart, sőt, rendkívül meghitté tette a pillanatot, úgy éreztem, hogy ez a szeretkezés nem csak egy röpke kaland volt, nem egy kis csitriként tekint rám, akivel nem akar csak úgy pucéran összebújva érintkezni, hanem hogy ez egy fontos mérföldkő volt a kapcsolatunkban. Ráhajtottam a fejem a vállára, és lehunyt szemmel mosolyogtam megállás nélkül, mint egy rossz drogos, aki csak úgy vigyorog a semmin. Taehyung néha egy lágy puszit nyomott a homlokomra, csak úgy, amitől még jobb kedvre derültem.
-Ugye nem bántottalak?- simított végig az arcomon pihe könnyedén, mire automatikusan lehunytam a szemem, és jobban belebújtam az érintésébe.
-Nem.- pillantottam fel rá mosolyogva.- Igazi úri ember voltál, nem panaszkodom.
-Féltem, hogy fájdalmat fogok okozni.- érintette össze a homlokunkat. Tenyeremet arcára simítottam, és apró köröket rajzolgattam puha babapofijára.
-Akkor okoztad volna a legnagyobb fájdalmat, ha elutasítasz.- suttogtam halkan, bár nyilvánvaló volt, hogy Tae is meghallja.
-Legnagyobb hülyeség lenne, ha nemet mondok neked egy ilyen ajánlatra.- kuncogott kedvesen, és lepillantva rám egy puszit nyomott a számra.- Régóta vártam erre.
-Milyen régóta?- incselkedtem vele, miközben jobban felé fordultam, hogy könnyebben tarthassam vele a szemkontaktust.
-Mióta elmentél Finnországból. Rosette olyan volt az ágyban, mint egy pornószínész. Csak vinnyogni tudott, semmi mást.- forgatta a szemét egy csepp undorodással a hangjában.
-Én sem csináltam nagyon mást.- vontam meg a vállam ajkamba harapva, Taehyung arcát fixírozva.
-Te nem vinnyogtál. Hanem szexin és kurva izgatóan nyögtél, ráadásul nem játszottad meg. Rosette úgy csinált, mintha minimum kettő fasz benne lett volna. Túljátszotta a szerepét.- rázta a fejét a plafont figyelve, mintha elgondolkodott volna azon, hogy miért is vette rá magát, hogy ilyen Rose félével egy ágyba bújjon. Nem mintha én annyira tudnám, szerintem elég rossz partner lehettem a kis ágytornánkban.
-Örülök, hogy nem taszítottalak el vele.- biccentettem elégedetten.
-Baj lett volna?- vigyorodott el a győztesek magabiztosságával, amit rögtön le is töröltem volna onnan.
-Baj lett volna, ha baj lett volna?- kérdeztem vissza széles mosollyal, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Szóval igen. Tudtam, hogy tetszem, ha ez érzékenyen érintett volna.- húzott magához közelebb a derekamnál fogva. Elpirulva vontam fel a szemöldököm, hogy magyarázatot kapjak.- Vagy talán szeretsz is?
-Miről beszélsz, Oppa?- kíváncsiskodtam halvány pírrel az arcomon, ami kezdett egyre jobban elmélyülni, és a rák színével vetekedni.
-Ne tagadd le, Picinyem.
-Hát..- kezdtem szakadozva.- Nem ok nélkül feküdtem le veled. Donalddal is rég megtehettem volna, de nem tettem.
-Ez igaz. Köszönöm, Baba.- hívott egy lágy csókba, és végigsimított csupasz fenekemen.
Ajkamba harapva tűrtem, hogy kalandozó ujjai feltérképezzék a testemet, élveztem kutakodó érintését. Nagyon szerettem, ha hozzám ért, főleg ha ilyen finoman és úriember módon. Élesen beszívtam az orromon a levegőt, hogy csillapítsam a hormonok háborúját a testemben, ami most újra ki akart belőlem robbanni.
A csendet az asztalon elhelyezett digitális óra halk pittyegése törte meg, így jelezve, hogy éjfél van.
-Boldog szülinapot, Baba!- suttogta a fülembe Taehyung. Meglepetten kaptam fel a fejem, és fürkészve mértem végig a fiút előttem.
-Te emlékszel rá, hogy mikor van a születésnapom?- tátottam el a szám teljesen ledöbbenve. Még Finnországban beszéltünk a szülinapunkról egy átlagos csevegés közben, nem hittem volna, hogy azóta nem megy ki a fejéből.
-Persze.- mosolygott rám, ráhajolva a számra.- Az elmúlt két évben is mindig megvártam az éjfélt, hogy felköszöntselek, bár nem voltál mellettem.- azzal egy édes csókban forrtunk össze. Akaratlanul is örömkönnyek gyűltek a szemembe, de egy széles mosollyal ajkaimon csókoltam vissza. Kezeimet arcára simítottam, hogy gond nélkül közelebb vonhassam magamhoz. Nagyon édesnek találtam, és persze, hogy kecsegtetett nekem ez a finom viselkedés és törődés, amivel viszonyult hozzám.
-Köszönöm szépen.- suttogtam meghatottan a szájára, és karjai közé bújtam.
-Na aludjunk, mert holnap nem fogunk tudni felkelni normális időben. Lefárasztottál, rossz kiscica!- bökte meg az orrom incselkedve.
-Bocsánat, Oppa. Viszont legközelebb is ilyen leszek, vagy még ennél is fárasztóbb.- doromboltam a fülébe szélesen vigyorogva, és akaratlanul jobban kitoltam a fenekem, ahogy közelebb férkőztem hozzá. Taehyungnak gyerekjáték volt rátapasztani hatalmas tenyerét a farpofáimra.
Nem sikerült elaludnunk utána, hiszen ilyen érintésekkel lehetetlen lett volna. Ezzel csak extázisba estünk, és újra késztetést éreztünk arra, hogy egy új, második körbe fogjunk. Aztán meg a harmadikba. Nem igazán érdekelt minket, hogy mikor is fogunk másnap felkelni. Olyanok voltunk, mint a nyulak. Hihetetlenül élveztük mindketten, hatalmas szükségünk volt már a szexre, éhezett rá a testünk.
Nagyon élveztem ezt a pontját az életemnek, akkor minden jó volt. Nem bántott senki, boldog lehettem a fiú mellett, akit a szívem választott, még ha ő nem is mondta soha, hogy szeret.
এএএ
A reggelem egy csontropogtató nyújtózással kezdődött. Ki sem nyitottam a szemem, de máris megjelent lelki szemeim előtt Taehyung és a tegnap este. Akaratlanul is egy vigyor költözött az arcomra, és beszívtam az alsó ajkam. Az ablak felé pillantottam, ahol halványan beszűrődött a függöny mögül a reggeli napsugár. Magam mellé nyúlva csak a hideg paplant tapintottam ki, így meglepetten néztem körbe a szobában. Elszorult a torkom a gondolatra, hogy megint itt hagyott, és csak szexelni akart, aztán meg eltűnni, miután átvágott, mint ahogy legutóbb is oly szívesen tette. Gyorsan magamra kaptam a bugyimat és a melltartómat, hogy ne legyek azért teljesen meztelen.
Aztán kiszúrtam egy cetlit a takarón, és újra elszorult a torkom. Minden a cetlikkel kezdődött. Remegő ujjakkal fogtam meg a papírját, és előre félve olvastam el az egyetlen, ronda külalakú szócskát.
"Megvagy"
Ez mégis mi a csuda? Összevontam a szemöldököm, és megfordítottam a lapot, hátha van valami írva ott is. De nem volt. Baljós érzés költözött belém.
Halk motoszkálást hallottam magam mögött, azonban megfordulni sem volt időm, egy hatalmas ütés a fejemen és eszméletemet vesztve kiterültem az ágyon.
এ Taehyung szemszöge এ
Vidáman fütyörészve sütögettem a palacsintát az én picikémnek, aki az emeleten aludta az igazak álmát még. Először is ma van a szülinapja, és megérdemli Leeloo a törődést, úgyis szinte tapintani lehet a szeretethiányát. Aztán az után a mennyei éjszaka után igazán kijár neki egy ártatlan ágyba reggeli, ráadásul csupa édes finomságokkal. Oh, hogy milyen jó volt vele, elmondani nem lehet!
Jungkookkal beszéltem reggel telefonon, természetesen kifaggatott az estét illetően, miután lecsesztem a vedelésért. Nem hazudtam neki, boldogan vallottam be, hogy igen, lefeküdtem Leelooval, háromszor is egymás után. Kook majdnem boldogabb volt, mint én, és nekiállt ordibálni a telefonba, miszerint "TaeLoo is fucking real!". Remélem utcán volt, és leégette magát mindenki előtt. Mivel megígérte, hogy estig nem jön haza, hátha még betervezünk Leelooval egy jó kis lepedő akrobatikus gyakorlatot, boldogabban tértem vissza a szakácskodáshoz. Az biztos, hogy miután végez a reggelivel a kislány, rögtön magamévá teszem. Eszeveszettül kívánom még mindig. Sosem akartam eddig ennyiszer a szexet, ilyen rövid idő alatt, ugyanazzal a személlyel. Most pedig a kicsi Tae a nadrágomban majdnem sír a lányért.
Egy hatalmas szívecskét rajzoltam a tálcán elhelyezett a palacsintákra nutellából, tejszínhabból és eperdarabokból. Akaratlanul is elmosolyodtam, és hitetlenül beletúrtam a hajamba. Mióta lettem én ilyen nyálas romantikalovag?
Kezembe vettem a finomságokkal megpakolt tálcát, és elindultam vele óvatosan egyensúlyozva fel a lépcsőn. Könyökömmel nyomtam le a kilincset, és így egy könnyed mozdulattal be tudtam lépni az ajtón. Arcomra kiült a világ legelégedettebb mosolya, hiszen a szememben a világ leggyönyörűbb, alvó hölgyét hagytam az ágyban egy órácskával ezelőtt. Ráadásul meztelenül, tehát panaszkodásra nem nyitódhat a szám.
Azonban mikor megláttam a teljesen üres szobát, összegyűrt takarót és nyitott ablakot, megállt bennem az ütő. Gyomorszájon rúgott a rossz érzés. Nem hallottam sem a zuhany, sem pedig a wc hangját. Tehát nem jöhetett innen ki. A tálca nagyot csattanva ért földet. Nem törődtem a szanaszét hulló kajadarabokkal, odarohantam az ágyhoz, ahol egy kisebb vérfoltot láttam, mellette pedig egy cetlit. "Megvagy". Állt a papírdarabon.
A vérem iszonyat tempóban kezdett áramlani az ereimben. Ökölbe szorítottam a kezem, és odasétáltam az ablakhoz. Egy létra volt a falnak támasztva, így a világ legegyszerűbb dolga lehetett felmászni rá, és elrabolni Leeloot. Ujjaimat belemélyesztettem a külső, műanyag ablakpárkányba, aminek nem igazán tetszett ez az erős mozdulatom, és nagyot reccsenve szakadt ki a helyéről.
-Kibaszott köcsögök.. Jobb, ha vigyáztok a seggetekre, mert mindegyikőtöket pokolra küldöm, ha a szemem elé kerültök.
এএএ
Mint egy megvadult bika, úgy rúgtam be a titkos központunk ajtaját. Elsötétült íriszekkel vonultam be abba a terembe, ahol általában szoktuk a fontosabb megbeszéléseket tartani. És ez az eset számomra a legfontosabb volt. Rögtön telefonhoz nyúltam, miután realizáltam, hogy Leeloot elrabolták, nyilvánvalóan a Liga. Ezzel akarnak a gyengepontomra tapintani, és csesszék meg, marha jól eltalálták. Apám azonnal értesítette a fontosabb embereit, miszerint azonnal lépnünk kell, mert a helyzet annyira elmérgesedett, amit már nem lehet finomkodva kezelni.
Levágtam magam a tárgyalóteremben a nekem szokásosan kijelölt székre. Rajtam kívül már mindenki jelen volt. Rögtön ujjaim közé vettem az asztalra helyezett tollat, hogy annak babrálásával vezessem le a feszültséget.
-Taehyung!- szólított meg az apám, és belecsapott a közepébe.- Leeloo mondott bármit is, hogy hol van a Liga központja?
-A régi irodaháza az egyik volt magazinnak. De kötve hiszem, hogy azóta is ott lennének. Mikor Leeloo elment, minden bizonnyal elköltöztek, hogy ne tudjunk lecsapni rájuk.- kopogtattam a tollammal idegesen az asztallapon.- Elmondása szerint sokan vannak, és rengeteget edzenek.
-Kezd elegem lenni ezekből a férgekből.- morogta mellettem az orra alatt Mina, a társam, és mérgesen pillogott a körülötte ülőkre. Kezében egy apró tőrt szorongatott, és világi nyugalommal élezgette a pengéjét. Kicsit sem nézett ki betegül..
-Jungkook, te szimatoltál a Hajnal Liga után, nem?- szólt a barátomhoz az egyik pasas, mire meglepetten pillantottam Kookra. Egy szóval sem mondta, hogy neki van egy ilyen küldetése.
-Csak annyit tudtam kideríteni, hogy északabbra költöztek a városban. Nagyon jól felszereltek, tökéletes biztonsági rendszerrel.- magyarázta a fiú.
-Támadást kell indítanunk!- csattantam fel.- Nem érdekel semmilyen konyhai riasztója azoknak a férgeknek! Elrabolták azt a lányt, aki rendkívül fontos nekem! Nem érdekel, mit mond itt nekem bárki. Ha kell, egyedül megyek oda, hogy kiszabadítsam Leeloot!- csaptam rá az asztalra.
-Remélem tudod, hogy bármilyen idióta ötlet lenne, nem engedném, hogy nélkülem menj oda.- fordult felém féloldalas mosollyal Mina.- Én is be akarok verni pár arcot.
-Kösz, béb'.- biccentettem egyet hálásan, bár még mindig feszülten.
-Egy sima kislány miatt akarunk vakon a vesztünkbe rohanni?- szólalt meg egy fiatal, fekete hajú srác.- Nem készültünk fel a támadásra, ilyen rövid idő alatt nem fogunk tudni összetoborozni egy erős szövetséget, ráadásul azt sem tudjuk, hova kellene mennünk.
Késztetést éreztem rá, hogy a tollammal darts táblának használjam az arcát.
-Szarcsimbók!- szólította meg negédesen mosolyogva a fickót Mina, mire a fickó ledöbbenve nézett a társamra.- Ha ez a srác- mutatott rám.- azt mondja, hogy ő beveszi azt a kibaszott Hajnal Liga központot, akkor az úgy lesz. Kicsit magasabb értéke van a szavának, mint a tiédnek. Ráadásul, ha neked rabolták volna el valakidet azok a patkányok, már itt siránkoznál. Úgyhogy fogd be a kis csipogód, és engedelmeskedj! A Ligának nem ez az első mocskos húzása. Rohadtul elrabolja és megöli az embereinket, a barátainkat, a családtagjainkat, a nekünk pénzzel tartozókat is. Nem éppen olyan dolgok, amik felett szemet kéne hunyni. Nem fog magától összeomlani a rendszerük. Cselekednünk kell! Úgyhogy fogd meg azt a szaros telefont a zsebedben, és tedd azt, amiért ebben a szervezetben vagy! Intézkedj! Toborozz megbízható embereket! Ugyanis ma éjjel, ha tetszik, ha nem, el fogunk menni, és kifingatjuk őket a kis búvóhelyükről!- keresztezte maga előtt a karjait, és elégedetten hátradőlt. Elvigyorodva néztem a lányra mellettem. Ezért ő a társam, tökéletesen kiegészítjük egymást a küldetéseken.
-Ki szavaz a támadásra?- tette fel a kérdést Jungkook. A kis kölyök nincs régóta a maffiában, mégis elég rendesen feltornázta magát a ranglistán.
Az ifjú okoskodón kívül mindenki felemelte a kezét, mire apám végre megmozdult. Biccentett egyet, és elnyomva az eddig szájában tartott cigit, megigazította magán az öltönyét.
-Spike!- szólította meg édesapám a velem szemben ülő férfit, aki készen állva a parancsra, azonnal felpattant a székről.- Vidd el azt a cetlit a laborba, amit Leeloonak címeztek elrablásánál, keressék meg rajta az elrabló ujjlenyomatát, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy biztosan a Liga keze van a dologban.
-Azonnal!- rohant ki a szobából az utasítással a férfi.
-Jackson, minden szövetségest értesíts, de azonnal! És dolgozzatok ki egy haditervet. Jungkook! A tervben te is segítesz, szükségünk van az éleslátásodra.- nézett a fiúra, aki egyet biccentve távozott Jacksonnal együtt.
-Addig a többiek felkutatják a búvóhelyüket. Szorít minket az idő!- tapsolt egyet.- Ha a fiamnak is ez annyira fontos, akkor mindenki igyekezzen teljesíteni a kívánságát!
-Kösz, fater.- pillantottam rá hálásan, és kezet fogtam vele. Itt az az apa, akit szerettem. Támogatott, segített, hiszen belém látott, és tudta, hogy ez nagyon fontos nekem.
-Elnézést.- hallottunk egy vékonyka hangot az egyik sarokból. A bent lévők mindannyian abba az irányba fordultak, és meglepetten realizáltuk, hogy egy számunkra idegen, alig tizennyolc éves, szőke lány álldogál a szobanövény mellett.
-Hát ez meg ki franc? Hogy jutott be ide?- kérdezte megfeszült izmokkal az apám.- Hívd a biztonságiakat!- bökött meg engem dühösen, miközben felpattant, én pedig az ajtó irányába siettem, hogy hozzak pár izompacsirtát, nem mintha ez a törékeny kislány erősebb lenne bárkinél a Tigrisek közül.
-Ne! Kérem!- állított meg a szöszi.- Információim vannak!
Szinte azonnal ledermedtem teljes testemmel, és szaggatottan fordultam felé. Hatalmas kék szemeivel reménykedve figyelt engem, szeméből sütöttek az érzései, miszerint azt reméli, hogy hiszek neki, és nem dobom börtönbe vagy lövöm le azonnal.
-Micsoda?- kérdeztem felvont szemöldökkel, türelmetlenül várva a kis meséjére.
A lány kihúzta a zsebéből a telefonját, és felemelve mindkét kezét közelebb lépkedett hozzám, így jelezve, hogy semmilyen hátsó szándék nem vezérli.
-Ideállok melléd, és mutatom, hogy mit csinálok a telefonon. Nem hívok vagy írok senkinek, csak mutatni akarok valamit.- magyarázta szépen lassan. Összehúzott szemmel figyeltem lágy arcát. Olyan volt, mint egy porcelánbaba hamvas bőrével és hatalmas szemeivel. Nagyon felkészültnek tűnt, mint aki ismeri a maffia minden csínját-bínját. Előre közölte velem, hogy mit szándékozik tenni, így elkerülve, hogy félreértés essék.
-Rendben.- bólintottam végül.
A lány feloldotta a készüléket az ujjlenyomatával a főgombon, és megnyitotta a galériát. Erősen koncentráltam, hogy ha bármit csinál, megtámad stb., akkor rögtön reagálni tudjak. Azonban mikor a legfrissebb videót indította el a telefonon, megállt a szívem. Egy fekete ruhás alak mászott fel egy létrán az ablakhoz, méghozzá Jungkook házánál. A férfi valamit bütykölt az ablak zárával, majd amint kitárta azt, bemászott rajta. Elszorult torokkal vártam, hogy mi fog történni. A felvételen ránagyítottak az üvegre, és vártunk. A kapucnis pasas félmeztelen Leelooval a karjaiban csúszott le majmokat megszégyenítő ügyességgel a létra szélén. Ökölbe szorult a kezem, mikor megláttam a kis pirosló foltot a halántékán. Leütötte. Ráadásul egy szál fehérneműben van, és az a vadbarom ott tapogatja, ami az enyém. Amint földet ért az emberrabló, berakta az eszméletlen lányt egy nagy dobozba, és alaposan lezárta. Kis lyukak voltak a kartonba vésve, hogy ne fulladjon meg. Mint valami állattal, úgy bánnak vele. Erősen összeszorítottam az állkapcsom, hogy ne kapjak idegbajt ott helyben.
-Ő az a lány, ugye?- kérdezte a lány, amikor elsötétült a kép.
-Igen.- morogtam az orrnyergemet dörzsölgetve az ujjammal.
-Itt vannak.- mutatott újra a kijelzőre a szöszi, ahol egy térképet láthattam, Seattle városát, és egy piros pötty villogott az északi oldalán. Összevontam a szemöldököm, és kérdőn néztem rá.- Saját magam készítettem a nyomkövetőt, és az autójának az aljára szereltem, amíg a pasas el volt foglalva. Az a nyomkövető nem csal, centiméteres pontossággal megmondja, hogy hol találhatjuk meg őket.
-Ennyire értesz az informatikához?- vettem ki a kezéből a mobilt, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Egy elhagyatott raktárépületet jelzett helyszínül, nem messze az északi kikötőtől.
-Igen. Ezért is jutottam be ide. A nyugati szárnynál meggyengült a riasztórendszer, ajánlom a megjavítását.- fordult a lány apám felé. Mindannyian megdöbbenve figyeltük a szőkeséget. Lehetetlen, hogy ilyen könnyedén kijátssza a biztonsági hálózatunkat.
-Valóban.- szólalt meg Mina, aki a tabletjén sokszor rákukkant az elektronikus berendezéseink tökéletes működésére, és most is azt ellenőrizte.- A bejáratokat védő riasztók tűzfala nem erős, feltörhető.- pötyögött az érintőképernyőn bőszen.
-De ezt honnan tudtad?- fordultam újra a szöszi felé, aki győzedelmesen keresztezte maga előtt a karját.
-A telefonomat kifejlesztettem, hogy minden elektronikai berendezést elemezni tudjon, és ahol egy kis bejutási lehetőséget érzékel, ott könnyedén be is férkőzik. Leállítottam a rendszert, amíg bejöttem, aztán visszaállítottam.- mondta büszkén.
-Mi a fasz?- kerekedett el Mina szeme, az én szám pedig tátva maradt.- Mindezt egyedül csináltad? Magadnak?
-Naná.- biccentett.- És mivel tudom, hogy hol van Leeloo, gondoltam szólok nektek, akik bőszen harcolnak a böszmék ellen.
-Böszmék?- kérdezte apám értetlenül.
-Hajnal Liga, böszmék, ugyanaz.- legyintett felfújt arccal.- Utálom azokat a férgeket.
-Bírom.- jelentette ki Mina vigyorogva, a lányra mutatva.
-Miért kéne hinnünk neked? Kém is lehetnél.- tette fel a kérdést az apám jogosan. Kíváncsian pillantottam én is a nálam sokkal alacsonyabb lányra.
-Ezért.- mutatott fel egy képet a szöszi, amin hárman szerepeltek. Ő, Leeloo és Donald. Ökölbe szorult a kezem annak a mocsoknak a képét látva. Leeloo haja még hosszú volt, és az előttem lévő csajszinak is kislányosabb vonásai voltak a képen. Felhőtlen vigyorral néztek a kamerába.- A barátnőm. Ő a mindenem, akire számíthattam bármikor. És ez a féreg -mutatott Donaldra.- átbaszott mindkettőnket. Aki Leeloot bántja, az engem bánt.
-Ki vagy te?- ráncoltam a homlokom, hiszen annyira ismerős lett hirtelen, de nem tudtam hova tenni.
-Janice Waredoor.- tette a zsebébe a képet, és a szemembe nézett. Hirtelen csapott képen a felismerés, hogy Leeloo egyszer mennyit sírt, mikor elmesélte, hogy a Liga megölte a barátnőjét. Janicet.
-Azt mondták, halott vagy.- nyitottam résnyire az ajkaimat.
-Nos, ez nem lep meg.- húzta fel az orrát.- Ott rúgtak a barátnőmbe, ahol érték. De most rajtam a sor, hogy kibelezzem őket, miután megmentjük Leeloot. Úgyhogy hölgyeim és uraim, kérdem én, mire várunk? Nem készülünk fel? A ma éjjel igen mozgalmasnak ígérkezik, nemde?