A fagyis pultnál álldogáltunk még mindig az állatkertben. A sok íz közül alig tudtam választani, úgyhogy mutatóujjamat a lebiggyesztett ajkamra helyezve gondolkodtam.
-Már vagy öt perce gondolkodsz, cica. Madarak is letelepednek a hajamban, mire te dűlőre jutsz.- tárta szét a karját Tae türelmetlenül. Én pedig próbáltam nem fennakadni és elpirulni a megnevezésétől.
-Jól van, na!- ciccegtem.- Akkor válassz te nekem is!
-Két kétgombócosat kérünk, egy gombóc sárga barackkal és egy citrommal mindkettőt.- mondta a fagyis lánynak Taehyung, közelebb hajolva hozzá, hogy jól hallja.
-Nekem kell rá színes cukor is!- rángattam meg Tae pulcsijának ujját, mint egy öt éves kislány. Taehyung megforgatta a szemét, és megismételte a kérésem az eladónak. Mikor a kezembe kaptam a finom édességet, lábujjhegyre állva nyomtam a mellettem álló puha arcára egy puszit, és ugrándozva indultam meg egy véletlenszerűen kiválasztott irányba.
-Várj meg, Kengyelfutó gyalogkakukk!- kiáltott utánam Tae, és gyorsan utánam eredt.
-Merre vannak a tigrisek?- fékeztem le hirtelen felé fordulva.- Szeretnék látni egy baba tigrist.
-Most is láthatsz egy Ezüst Tigrist.- mutatott végig magán vigyorogva, mire megforgattam a szemem.
-Mondja ezt az, aki sikítva menekült az imént egy bakkecske elől.- nyaltam bele a fagyimba a szemébe nézve. Látszott, hogy visszaszólna, de valami elterelte a figyelmét. Élesen beszívta a levegőt, és tekintetét a számra, pontosabban a nyelvemre terelte. Büszkén elmosolyodtam.
-Ne akarj felhergelni. Mert akkor hidd el, rosszabb vagyok mint a tigrisek. Vadság téren.- suttogta a fülembe irtó közel húzódva hozzám. Majdnem félrenyeltem az éppen számban elolvadó édességet, de párat köhintve normalizáltam a légzésem és a szívverésem.
-A démonizált Luciferinának elnevezett kecske lehet tudna vitatkozni ezzel.- dugtam bele az ujjam a fagyimba, és vigyorogva rákentem az orrára.
-Hé!- nyúlt rögtön a szépen 'megfestett' területhez, és gyors mozdulattal letörölte onnan.
-Na menjünk!- nevettem fel.- Látni akarom a majmokat meg az elefántokat is.
Sokat keringtünk a ketrecek között, mindenféle állatot láttunk, még olyat is, amiről korábban még hallani se hallottunk. Már ennyiből is megérte eljönni. Gazdagodott a tudástárunk. A hópárducok mellett hosszú perceket eltöltöttünk, mert én nem győztem betelni a gyönyörű ragadozó szépségével. Taehyungnak már úgy kellett elcibálni onnan, hiszen ha rajtam múlik, zárásig ott álltam volna, vagy akár tovább is. Elindultunk találomra egy irányba, mikor feldobtam egy igen kényes témát.
-Tae!- szólítottam meg, mire kíváncsian pillantott rám.- Szóval te nem is akartál megölni soha?
-Mm.- rázta a fejét.
-Akkor miért mondták azt?- suttogtam magam elé. Bár magam is tudtam rá a választ, még mindig nehéz volt feldolgozni.
-Így tettek a legjobban az ellenségeddé.
-De miért akarnak azzá tenni?- vontam fel a szemöldököm.
-Mi vagyunk nekik, azaz a rendőrök nagy utálatának a legnagyobb részének alkotói. Mi vagyunk a bűnözők. Te tudsz a legtöbbet rólunk, vagyis rólam. És ezzel akarták, hogy sokkal nagyobb motivációval hozd felszínre azt a rejtett tudást, minden kis apró részletet, amit az agyadban tárolsz rólam, hogy a lehető legnagyobb, akár végleges csapást ránk mérhessék. Nagyon furfangos terv volt, bevallom. De rosszul sült el.- vonta meg a vállát, és rám pillantott.- Nem érdekel, hogy véletlenül vagy akarattal nem mondtál el nekik semmit rólam, de köszi.- mosolyodott el lágyan.
-Igazából magam sem tudom. Bennem volt az, hogy nem akarok teljesen a Ligára támaszkodni a terveimben, amik nem voltak túl jó szándékúak feléd nézve, szóval inkább magamnak tartogattam minden infót.- dobtam be a mosómedvék közé egy kis tápot. Mosolyogva néztem, ahogy összekotorgatják, és nagy lendülettel elpusztítják.
-Örülök azért, hogy nem került sor a bosszúd megismerésére.- kuncogott egy puszit nyomva a hajamba.
-Én is.- mosolyogtam.- Nem tudtam volna hideg vérrel megtenni. Nem úgy, mint ők velem. Megszámolni sem tudom, hányszor kerültem kórházba miattuk.
-Tudom.- szólt mérgesen.
-Tudod?- szeppentem meg.
-Emlékszel a gyár kigyulladására?- válaszul csak biccentettem. Ki tudná azt elfelejteni, hogy majdnem pirítós lett a semmi közepén?- Az sem én voltam. Hanem ők. És aki megmentett, az nem Donald volt, vagy akármelyik idióta talpnyaló. Hanem én.
-Tényleg?- döbbentem le hirtelen, de aztán realizáltam, hogy ez a legreálisabb, mert ha a Liga okozta azt a tüzet, akkor nem fognak megmenteni a saját csapdájukból.
-Persze. Akkor vittelek a kórházba, amiről beszéltünk tegnap. Donald megkeresett minket, és azt hitte, felfedtem a kilétüket előtted, ezért vert meg. Nem ütöttem vissza, mert nem akartam egy hidegvérű idegbetegnek tűnni előtted. Nem szerettem volna, hogy félj tőlem.- magyarázta halkan, mire nekem egy halvány mosolyra görbült a szám. Hogy lehet ilyen figyelmes?
-Minden, amit megpróbáltak rám kenni, kamu. Távolról figyeltelek, hiszen tudtam, hogy nem fognak megkímélni semmitől.- rázta a fejét.- Bár egy dologra nem vagyok büszke. Egyszer tényleg bántottalak, utána napokig nem tudtam normálisan viselkedni.
-Mi történt?- kérdeztem kíváncsian.
-Abban a buliban..- sóhajtott fel.- Én törtem be a fejed. Én tettem.- sóhajtott lehajtott fejjel, és ujjait tördelve rágcsálta alsó ajkát. Kissé lesokkolva pillantottam rá.- Nem tudtam, hogy te vagy, én meg csak ugrottam, hiszen csak az ellenségeimet vártam oda. Aztán mikor rám ordítottál, hogy hagyjam abba, majdnem elsírtam magam hirtelen. Sosem akartam fájdalmat okozni. Annyira sajnálom, Leeloo.- motyogta remegő hangon.
Vettem egy mély levegőt, és szépen lassan végigfutattam a fejemben az elhangzott információkat. Mást már pofán vertem volna emiatt, ha megtudok valami hasonlót, de egy csepp ellenszenvet sem éreztem.
-Azok után, hogy hányszor megmentettél, egy félreértés még nem a világvége. Persze, fájt azért utána sokáig a fejem, de nem igazán érdekel már. Nem haragszom.- mosolyogtam rá lágyan, és kicsit lehajoltam, hogy lehajtott feje miatt könnyebben a szemébe nézhessek. Tae halkat sóhajtva húzott magához egy szoros ölelésre.
-Soha többet nem akarom látni, hogy neked valami fáj. Főleg nem úgy, hogy az miattam van. De alig várom, hogy a markomba foghassam mindegyik Ligás faszjancsit, aki bántott téged. Gondolkodás nélkül fogok ledugni a torkukon egy apró bombát, hogy szétszedje a belső szerveiket.
-Köszönöm.- mosolyodtam el rá nézve. Hatalmas szemei csillogtak a napfényben, hosszú, hullámos tincsei hosszan a homlokába lógtak. Teljesen letaglózott a látvány, pedig nem ez az első eset, hogy így látom őt.
-Nem kell megköszönnöd. Szívesen tettem.- mondta kedves hangsúllyal, és beléptünk egy épületbe, ahol elvileg a majmokat láthatjuk.
-Nem suhanhatok el afölött a tény fölött, hogy ha te nem lennél, már a temetőben dekkolnék. Mivel viszonozhatom?- pillantottam fel rá, és komoly tekintettel megálltam. Taehyung megrázta a fejét, és közelebb lépett hozzám. A zsebében kotorászott egy darabig, majd kivett onnan valamit. Ujjai közül szépen legördült a vékonyka nyakláncom. Az a nyaklánc, amit én széttéptem és hozzávágtam, hozzáteszem meggondolatlanul. Csak a láncszemek vége kicsit más színű volt, gondolom ahogy meg lett csináltatva újonnan, de egyébként teljesen úgy nézett ki, mint ahogy kaptam. Elvigyorodtam, és a számra tapasztottam a kezemet. Erőseket dobogott a szívem, mintha ki akarna szökni a mellkasomból. Tae óvatosan a nyakam köré rakta az ékszert, mintha félne, hogy összetörök a súlya alatt, és összecsatolta a tarkómnál.
-Csak ne hagyj el többet!- suttogta kettőnk közé a kérdésemre válaszolva. Arcomat elöntötte a pír, és újra felszínre hozta az érzéseimet, amiket iránta tápláltam.
Már automatikusan hajoltam közelebb az ajkaihoz, lábujjhegyre állva, hiszen szinte kiéheztem, vágytam a csókjára, epekedtem utána. Mélyen a szemembe nézett, tenyerét a vállamra simította, majd felcsúsztak ujjai a hajamba, finoman végigcirógatva a tincseket. Úgy húzott közelebb magához. Már azt hittem szívizomgörcsöt kapok, úgy kalapált a szervem a mellkasomban, szinte megszédültem a rengeteg véráramlattól, amit kipumpált magából.
És akkor valami szőrös gombóc hirtelen ráugrott a vállamra, mire sikítva ugrottam arrébb, ezzel megtörve azt a csodás pillanatot, és elszalasztottam a csókot, amire annyit vártam már. De hát ki smárolgatna vígan, míg ott csücsül egy kis maki a vállán?
Majdnem lecsaptam az állatot onnan, hiszen éppen az aurámba férkőzött be, de mikor láttam, hogy ártatlan szemekkel pislog rám, már nem féltem tőle. Apró kezeit nyújtogatta az én ujjaim közt pihenő fagyi kevéske tölcsérének vége felé. Elmosolyodva adtam oda neki, mire az rögvest el is húzott rólam az ellentétes irányba. Szóval ezért zavarta meg a romantikus pillanatunkat. Kiszemelte magának a tölcsért.
-Itt mióta vannak szabadon majmok?- lépett közelebb Tae a falon függő táblák egyikéhez.- "Nem veszélyesek, csak nagyon szeretnek kéregetni a vendégektől. Kérjük vigyázzanak az értékeikre, minden mozdíthatót elkapkodnak, ami megtetszik nekik."- olvasta fel a szöveget.
-Még jó, hogy nem veszélyesek. Fel is jelenteném őket, ha megharapott volna.- fújtam fel az arcom tettetett méreggel.
-Hát persze, kis leveli béka.- nevetett fel Tae, és két mutatóujjával összenyomta felpuffadt arcomat, így kinyomott onnan minden levegőt. Kidugtam rá a nyelvem.
এএএ
Állatkert után egy sarki büféhez mentünk, és kértünk két hamburgert, amibe hozzáteszem, a világ legfinomabb húsát tették. Éreztem az igazi, szaftos izomrostokat, nem azt a tocsogós darálékot. Majdnem magam alá petéztem az ínycsiklandó falatoktól.
Sokat nevettünk és beszélgettünk. Nagyon jól esett kicsit lazítani azon a marha feszes gyeplőn, ami eddig szinte szorongatta a torkomat, és erőszakkal forgatta arra a fejem, amerre másoknak tetszik. Bár amint elszöktem annak az isten verte Ligának a házából, picit megkönnyebbült a szívem, mégis félelem járt át, hisz egyértelmű, hogy én leszek a fő célpontjuk. Hiába nem tudok róluk sok mindent, nem árultak el semmi fontos dolgot, bizonyára felkészültek arra, hogy egyszer ellenük fordulhatok, attól még egy szökött ember nem túl pozitív tényező a kis forgatókönyvükben. Nincs senkim, ezzel is tisztában vannak, köszönhetően annak, hogy lemészárolták azt a pár embert, akiben megbíztam Leavenworthban, ezt is Taehyungra kenve. De azért örültem, hogy kiszabadultam az oroszlán barlangjából, kevésbé érzem magam a halál torkában.
Mikor hazaértünk, már lehetett éjjel tizenegy óra is. Már azt hittem, állva el tudnék aludni, ha éppenséggel nem szakadtak volna le a kis járókáim is a sok bandukolástól. Bár egy cseppet sem bántam, hiszen minden percét élveztem. Rengeteg képet is csináltunk, bár a fotók kilencven százalékát elhülyéskedtük, de legalább kellemes emlékként maradnak majd meg bennünk, és nem az a beállított, karót nyelt erőltetettség sugároz az arcunkról.
-Meghalok.- vágódtam le a járólapra pár lépésre a bejárati ajtótól. Törökülésbe húztam a lábaimat, még teljes harci szerelésben, mert lusta voltam levenni mind a kabátom, mind a cipőm. Laposakat pislogva próbáltam nem ülve kiütni magam.
Tae halk kuncogása csapta meg a fülem, majd kicsit szétnyíltak a szemhéjaim, mikor megláttam, hogy leguggol elém. Világi türelemmel csomózta ki a szép masnira kötött cipőfűzőm, és kis szenvedés árán leküzdötte a lábacskáimról. Széles mosolyra húzódtak ajkaim. Annyira kedves volt és figyelmes, mint egy igazi lovag, aki most érkezett a várból, hogy a hercegnő minden kívánságát teljesíthesse. Nagyon szenvedett, hogy a bokámat ne válassza le a nagy húzással a lábszáramról, de a nagy küzdelemben a bal tappancsomról még a zoknim is lejött, amin nem tudtam nem felnevetni, bármilyen gyerekesen is hangzik. Taehyung is halkan felkuncogott rajta, nagy tenyerével megdörzsölve az arcát, mire én lehúztam a jobb zoknipárt is, és rádobtam a fiú fejére. Szinte rögtön lekapta a kobakjáról, és játékosan pofozgatni kezdett a ruhadarabbal.
-Hé! Na!- röhögtem a karjaimmal kapálózva, hátha ezzel valamilyen akadályt állítok fel neki a művelet végrehajtásában, de a pofimat még mindig érte a gyengéd püfölés.
Taehyung nevetve vette keze közé az arcom, és közelebb húzva magához egy lágy puszit nyomott a fejem búbjára. Megmosolyogtatott az érzés, és úgy éreztem, menten felsikítok egy olyan igazi ablaktörőset a túl cuki pillanatunktól.
-Na gyere, kislány, ideje lefeküdnöd, vagy itt alszol el.- hámozott ki a vékonyka széldzsekimből, és felakasztotta a fogasra.
-Mmm.- morogtam összepréselt ajkakkal, miközben a lehető legaranyosabb kutyaszemeket varázsoltam magamra. Kinyújtottam felfelé a karjaimat az irányába, kezeimet ütemesen hol ökölbe szorítottam, hol kifeszítettem az ujjaimat.
-Te nagy gyerek.- rázta meg a fejét rosszallóan, mégis kivirult arccal.
-Te mondtad rám, hogy kislány.- méltatlankodtam tátott szájjal.
A fiú szó nélkül újra lehajolt hozzám, bal kezét a lapockám alá helyezte, jobbjával pedig fenekem alá nyúlt, és úgy cipelt fel a lépcsőn a szobám irányába. Lábaimmal átkaroltam lányokat megszégyenítően vékony és formás derekát, hogy stabilabban tarthassam magam. Arcomat a nyakába fúrtam. Meleg ölelése, forró bőre, kellemes illata, és a karjai közti lágy ringás a sétálásának köszönhetően ha lehetséges, csak még jobban elálmosított. Lehunytam a szemem, és szuszogva készültem az álmok világába menekülni.
A puha, de még hideg matracot éreztem benyomódni alattam, mire nyögve szorítottam össze a szemem, hiszen Tae karjai közt a jégkorszakot is túlélném, annyira kellemesen meleg volt az ölelése.
-Ne..- nyekeregtem alig hallhatóan, és világi szenvedéssel próbáltam bekucorodni a takaró alá. Taehyung halk kuncogását hallottam, aztán besegített a puha paplan alá.
-Olyan vagy, mint egy álmos koalamaci.- borzolta össze a hajamat. Összepréseltem a szemem, majd résnyire kinyitottam az egyiket.
-Fáj a pocim.- szorítottam az alhasamra a tenyerem, és összekuporodtam magzat pózba. Visszajöttek a fájdalmaim a sok szórakozás után. Eddig megfeledkeztem róla, most újra visszatért a méhembe az a bizonyos süni, ami szét akarja szaggatni a belsőmet.
-Gyere ide!- ültetett fel Tae óvatosan, hogy ne okozzon fájdalmat, majd ő lehuppant mögém, két lába közé véve engem. Hátamat a fiú mellkasának döntöttem, és lehunytam a szemem. Hagytam, hogy izmos karjaival magához öleljen, és finom illata belengje a légkörömet.Ujjai egy váratlan pillanatban indultak meg lefelé mellem alól, ahol eddig pihengettek. Összerándultam és megragadtam a csuklóját, hogy megállítsam a mozdulatban.
-Ne! Kérlek, ne..- fordítottam el a fejem.
-Shh!- csitított pár centire a fülemtől, amitől megborzongtam.- Nem teszek semmi olyat, ami neked rossz lenne. Bízz csak bennem!
Próbáltam ellazítani megfeszült izmaimat, és mély levegőt véve lassan elengedtem végtagját, amit már olyan erősen szorongattam, hogy belefehéredett az ujjam. Tenyereimmel Tae combja és az én oldalam mellett támaszkodtam meg, ő pedig lágyan ráhelyezte kezét az alhasamra. Óvatosan feltűrte a pólómat, és megcirógatta fedetlen bőröm. Összerándultam egy pillanatra, de próbáltam kontroll alá vonni a tetteimet. Nem fog bántani, Leeloo, nyugi! Ő nem Donald!
Egy lágy puszit nyomott a fülem mögé, hogy megnyugtasson, majd lehelet finom simogatásokkal nyugtatgatni próbálta a fájdalmas feszülést a hasamban. Valóban nem nyúlt sehova, semilyen érzékeny pontomra. Néha óvatosan belemasszírozott hosszú ujjaival, így egyre inkább oldódott a csomó bennem. Mind az idegesség, mind a fájdalom csomója. Halkan felsóhajtottam, és egyre jobban elfolytam karjai között.
-Jó?- kérdezte halkan.
-Hm.- bólintottam egy aprót, ugyanis több reakció nagyon nem akart kiférkőzni belőlem. Az apró sóhajok megállás nélkül férkőztek ki ajkaim közül a kellemes érzésre. Annyira fergeteges volt a finom érintés, mintha egy szomjazó kapott volna egy pohár vizet. Beleremegtem.
-Na aludj!- tűrte vissza úriember módjára a pólómat a megfelelő állásába, hogy fedje a hasamat. Kimászott mögülem, és végigdöntött az ágyon.- Levehetem a nadrágod?- kérdezte halkan, mintha attól félne, hogy a puszta kérdéstől elsírom magam.
-A nadrágomat..?- remegett meg a hangom egy pillanatra. Mit akar a nadrágommal? Vagy velem mit akar, hogy anélkül akar tudni?
-Kényelmetlen lenne farmerban aludni. Nagyon nyomna, és szerintem már így is kidörzsölt.. ott.- vakarta meg a tarkóját.- Nem értek én ehhez, de gondolom, hogy nem jó, ha sok terhelés ér odalent azok után.
-R-rendben.- makogtam lehajtott fejjel, és kissé remegve emeltem fel a csípőm, hogy megkönnyítsem a dolgát. Puha ujjai megragadták a farmerem derekát, és kihámozta belőle a lábaim. Halk sóhajjal eresztettem magam vissza a matracra, hozzáteszem olyan vörös fejjel, mint egy paradicsom, és vártam.
-Odaadjam az egyik melegítő alsóm?- kérdezte elindulva az ajtó felé. Meg sem várta a válaszom, már el is tűnt a szemem elől, és visszatért az említett ruhadarabbal.- Biztos sokkal kényelmesebb, mint a ruháid.
-A ruháim..? De hisz nekem nincs is itt semmim, azon kívül, amit mára hozattál.- motyogtam értetlen tekintettel, kissé feszengve, hiszen alul egy szál bordó bugyi takarta csak a testem, és úgy terpeszkedtem az ágyon előtte.
-Minden itt van, ami az ottani lakosztályodban volt.- mondta világi nyugalommal, mintha ez olyan természetes lenne.
-Micsoda?- döbbentem le.- Azt úgy mégis hogyan?
-Vannak kapcsolataim és trükkjeim.- mosolyodott el, és felhúzta a lábaimra a nadrágját. Olyan puha volt és meleg. Hatalmas mérete mintha biztonságot nyújtott volna, ahogy körbeölelte a testem.- Ja, és legközelebb szólj, ha kell valami a ruhatáramból, és ne lopd el!
Felkaptam a fejem mondatára, és az ő bordó pulcsijával találtam szemben magam, amit Finnországban lovasítottam meg, és utána párnahuzatként használtam. Elpirultam a kelleténél még jobban a kínos pillanattól.
-Nem.. Csak.. Odakavarodott valahogy a táskámba.. Én nem.- hebegtem össze-vissza, mint aki elfelejtette a saját anyanyelvét egy pillanat alatt.
-Hát persze.- mosolyodott el szélesen, és egy puszit nyomott a homlokomra. Csak még jobban elpirultam ettől a cselekedetétől.- Azért odaadom neked, ha már totál véletlenül így alakult.- tette le a fejem mellé a pulcsit, mintha egy plüssmaci lenne, ami őrzi az álmaimat.
-Be.. B-Bebüdösíted?- kérdeztem szaggatottan és pironkodva, miközben visszanyújtottam felé a ruhadarabot.
-Hogy mit csináljak vele?- kerekedett el a szeme.
-Tudod.. Felveszed, és akkor olyan illata lesz, mint neked.- pironkodtam lehunyt szemekkel, hiszen ez a szituáció nagyon kínos volt, mégis szükségem volt egy Tae illatú pulcsira, hogy megnyugtasson.
-Szereted az illatom?- nevetett fel édesen, amibe beleremegett a szívem, és lecserélte a rajta lévő felsőt a bebüdösítendő darabra.- Addig odaadom ezt.- dugta a fejem alá a pólót.
-Igen, szeretem.- fúrtam az arcom a finom aromájú anyagba választ adva kérdésére, és halvány mosolyra görbült a szám. Annyira megnyugtató, mint másnak egy forró tea, vagy egy jóga, nekem csupán a fiú illata olyan szintű békét varázsol a lelkembe, mintha egy komplett japán kert költözött volna a mellkasomba.
-Aludj jól.- simított végig a hajamon meleg tenyerével, amitől nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ne bújjak karjai közé macskákat megszégyenítő dorombolással.
-Jó éjszakát.- suttogtam alig hallhatóan, és egy nagyot ásítva lehunytam a szemem. Szinte azonnal elaludtam, mintha fejbe vágtak volna egy kővel.