Ebédszünetre ment mindenki egy adott irányba a folyosó vége felé. Én is követtem a csoportokat, mint egy bárány a többit. Az étkező tágas volt, könnyedén elfért benne akár kétszáz diák is. Tátott szájjal néztem körbe az ízléses, pompával teletömött helyen. Ugyanolyan szép és modern volt, mint a suli többi része. Karácsonyi díszek lógtak a plafonról, a terítőkön hóemberek, hópelyhek és karácsonyfák sorakoztak. Mosolyogva léptem a konyhásnőhöz, és elvettem a tálcát, amire az ebédemet pakolták. Zöldséglevest és halat, krumplival. Nem az a tipikus menzás undormányt kaptuk, amit ilyenkor elképzel az ember, hanem azt, amit éttermekben is kiszolgálnak. Mennyei volt, bár az otthoni kosztot még mindig jobban szeretem.
Éppen a használt tálcámat vittem ki a többi közé, mikor egy kar megragadta a derekam, és belehúzott az ölébe. Fenekem az ágyékának nyomódott, ezzel nem kicsit kicsapva nálam a biztosítékot.
-Ez a kedvenc pózom.- suttogta a fülembe Dean, és derekamnál fogva jobban rányomott nemességére. Összeszorított szemmel csaptam le a tálcámat az asztalra, és felszenvedve magamat az öléből, dühösen pillantottam le rá. Az egész ebédlő minket bámult, a legtöbben értetlenül, de a lányok leginkább mérgesen pásztáztak, amiért pont én, az új csaj, hozzá mertem érni nem is akármilyen módon a suli alfahíméhez.
Megragadtam a vízzel teli műanyag kancsót, ami ki volt készítve az étkezőknek, és gondolkodás nélkül locsoltam vele arcon Deant. Lesokkolt arccal rúgta ki maga alól a széket, ahogy felpattant. Haja, ruhája tiszta víz volt, mintha most jött volna ki a zuhanyzóból. Elégedetten tettem le a kezemből a kancsót, és sietve hagytam el az étkezőt, hogy mire bárki feleszmél, én már ott se legyek.
এএএ
Nos.. Nagyjából három hete jártam iskolába. A napok bizonyos szempontból jók voltak, hiszen olyannal foglalkozhattam, amivel szerettem, és picit visszarázódtam abba az életbe, ami ennyi idősen normális lenne. Egy kicsit átlagosnak érezhettem magam, amire már rég nem volt példa.
Azonban Dean sikeresen megkeserítette a mindennapjaimat. Nem tágított amellől a terve mellől, hogy igenis el fogja érni, hogy én könyörögjek neki. Azt akarta, hogy zúgjak bele, de hát mondani se kell, hogy a mocskos játékaival csak az ellentétét hozta ki belőlem. Gyűlöltem, undorodtam tőle. Még Taehyung is sokkal jobb volt nála. Jobban is nézett ki.. Dean az idegeimen táncolt azzal is, amikor berántott a szertárba testnevelés után, és simogatni kezdett. Szerencse, hogy kéznél volt egy baseball ütő, és egy hatásos suhintással már szabad is lettem. Úgy siettem onnan, mintha kergettek volna. Olyan is megesett, hogy nyilvánosan, a folyosó kellős közepén hívott el 'pornózni' magukhoz, mivel a Taehyungtól kapott levehetetlen nyakörv eléggé perverz gondolatokat ültetett az alapból mocskos fantáziájú gyerek fejébe. Ezzel nem kicsit égetett be engem mindenki előtt. Aztán jött a karácsonyi projekt, mikor mint megtudtam, megszokott szertartás, hogy poénból egy fiú a suliból beöltözik Mikulásnak, és ő osztogat ajándékokat a diákoknak a mellé szegődő krampusznak öltözött lányokkal. Persze Dean vállalta a Miki szerepét, és nem hagyhatta ki, hogy ne húzzon az ölébe, miközben kérdezgette, hogy mit kérek tőle. Aztán a fülembe suttogva megjegyezte: "Van egy nagy répám számodra, remélem az elnyeri a tetszésed." Szívesen végigcibáltam volna őt a műszakállánál fogva a havas udvaron, hogy aztán léket vájva a befagyott tóba bedobjam a hideg vízbe.
Persze az nem derült ki, hogy miért van ennyire oda azért, hogy megdöntsön, hiszen nem nevezhetném magam szép lánynak. Bár már olyat is hallottam, hogy fogadott a haverjaival nem kis pénzösszegben, hogy bizonyos időn belül be tud férkőzni a lábaim közé. Mélységes undorral gondolok ezek után a fiúra, nem mintha eddig nem így viszonyultam volna hozzá.
এএএ
Átlagos este volt. Vagyis amennyire átlagosnak lehet nevezni egy olyan napot, amikor a külön nekem tervezett napirend alapján sétálni mehettem. Igen, amúgy tilos a kimozdulásom felügyelet nélkül. Éjjel-nappal a négy fal közé zárva kellett lennem, kivéve mikor suliba mentem, de hát akkor is a sofőr vitt és hozott, ezért nem igen tudtam volna észrevétlenül ellógni valahova. Nem mintha annyira akartam volna. Szóval aznap Taehyung megengedte, üzenet formájában informálva, hogy aznap este elmegyünk sétálni. Eléggé meglepett ez a felajánlása, hiszen máskor mindig csak a munkája vagy Rosette volt a legfontosabb, úgyhogy nem értettem, hogy miért fecséreli rám azt a piszok fontos idejét. Na mindegy.
Belül mégis felvidultam a gondolattól, hogy végre kimozdulhattam a szabadba kötöttségek és időhatárok nélkül. Vidáman öltözködtem már jóval a megszabott hat óra előtt, hogy időben elkészüljek, és ne haragítsam magamra a drága gazdámat. Huh, mennyire utálom így hívni azt az embert.
Meleg ruhákba burkoltam magam, hogy véletlenül se fázzak meg a hidegben. Bár a vastag cuccokban inkább éreztem magam egy felpuffadt bowling golyónak, de bevállaltam az egészségem érdekében. Pláne úgy, hogy az eddigi tapasztalataim alapján épp elégszer éreztem a csontig hatoló hideget, hogy totálisan elegem legyen belőle. Éppen a cipőmet húztam, mikor kinyílt a bejárati ajtó, és Taehyung lépett be rajta nyulánk testével. Végigmért, és elégedetten biccentett, látva pontosságomat. Gyorsan magamra kaptam a kabátomat, és megigazítottam azt, vagyis próbáltam, mert nagyon feszült rajtam a sok réteg miatt.
-Vegyél le egy pulcsit!- szólt Tae. Kíváncsian fordultam felé, miközben megálltam a mozdulatban.- Nincs olyan hideg.
-Mondja ezt az, akinek nem kellett két évig fagyoskodnia.- suttogtam magam elé ezt a pár szót, és próbáltam a lehető legközönyösebb arccal rápillantani. Végül sóhajtva eleget tettem a kérésének, és kihámoztam magam az egyik pulóverből.- Ha hisztis leszek amiatt, mert fázom, annak te leszel az oka.
-Odaadom majd a kabátom, csak gyere már, ne hepciáskodj!- nyitotta ki az ajtót türelmetlenül a srác, és kiterelt rajta.
Utunk a szállodából a központ fele vitt, most kivételesen gyalog, hiszen a sétának mi értelme lenne, ha kocsival mennénk? Nagy szemekkel forgolódtam körbe, és kiélveztem, hogy kivételesen a hó és a tél nem az átfagyásról és a didergésről szólt, hanem a gyönyörűségről. Más szemmel figyeltem a jégcsapokat, a hóembereket, hóangyalokat, feldíszített utcákat és házikókat. Halvány mosolyra húzódott a szám.
-Kérsz valamit?- kérdezte Taehyung a csendet megtörve egy bódé felé biccentve. A pulton rengeteg finomság sorakozott, nyalókától kezdve a kürtős kalácsokon át a forralt borig minden. Közelebb lépkedtem az árukhoz, hogy jobban szemügyre vehessem őket. Az eladó bácsi kedvesen köszöntött, és előszeretettel próbálta értelmezni a mutogatásomat az árak után érdeklődve, hiszen megszólalni még mindig nem mertem idegenek előtt, hátha bármikor lebukhatok valahogyan.
-Olyan sok a választék.- méltatlankodtam halkan, nehogy meghallja a bácsi. Tae megelégelte a bizonytalanságomat, és egyet sóhajtva odaszólt az eladónak:
-Két kis doboz minifánkot kérünk két pohár három decis, mandulás forralt borral.
A bácsika szélesen mosolyogva biccentett egyet, és nekiállt kisütni a fánkokat.
-Miért vásárolsz az én nevemben is?- kérdeztem kissé indulatosan, fogaim közt szűrve, Taehyungra nézve.
-Mert meguntam, hogy fél óráig szenvedsz valami apróság megvételében. Hidd el, ízleni fog, nagyon finom a bor is. Ne parázz!- tette le a pultra a pénzösszeget, talán kicsit többet is, és megköszönve a kiszolgálást sétált is tovább az ő részével a kezében. Ügyetlenkedve vettem magamhoz a doboz fánkot meg a bort, és figyelve, hogy ne taknyoljak el, ezzel biztosan kiborítva az italt, lassan totyogva indultam Tae után. Nem igen foglalkoztam vele, hogy lemaradtam, mint a borravaló. Csipegettem az egyébként valóban isteni minifánkot, amire csokiöntetet is kaptam, és néha belekortyoltam az alkoholba. Mennyei íze volt, szinte csiklandozta a nyelvemet. Mindeközben érdeklődve nézelődtem körbe, figyelve a játszadozó gyerekeket, egymásba gabalyodó szerelmeseket, szarvas mintára vágott bokrokat, amiket füzérekkel tekertek körbe, mikor egyszer csak egy parkban lyukadtam ki. Először nem ismertem fel a környéket a sötétben, szóval eléggé megijedtem, de egy kis gondolkodás után be tudtam mérni a tartózkodási helyemet.
-Taehyung?- kérdeztem halkan, szinte magamtól, miközben körbe-körbe forogtam, a fiút keresve. Ez meg hova tűnt? Elrabolták a Mikulás manói?
Megvontam a vállam, és elindultam találomra egy adott irányba. Menet közben elpusztítottam a forralt bort, ezért kidobtam a poharat a kukába, de a fánkból még maradt pár szem. Lépteimet megszaporázva igyekeztem haza, hiszen meguntam a kint létet egyedül, és kezdtem fázni már a huzamosabb sétálgatástól a mínuszokban.
Elsétáltam egy padon ücsörgő, vagy inkább összekucorodva gubbasztó alak mellett. Nem nagyon szenteltem neki figyelmet, csak haladtam tovább, mert miharabb otthon akartam már tudni magamat.
-Elnézést!- hallottam egy erőtlen hangot hirtelen, ami nagyon ismerősnek hatott. Magam mögé pillantva, az alakra összpontosítva felismertem az egyik hajléktalan társamat, azt a nőt, akivel úgymond szövetségben álltam még az utcán, hogy egyszerűsítsük mindkettőnk dolgát. Kikerekedett a szemem, és melegség járta át a testem. Ő is felismert, és felpattanva tátott szájjal végigmért.
-Leeloo? Ez tényleg te vagy?- hebegett.
-Jo!- futottam oda hozzá, és nem foglalkozva szakadt, piszkos ruháival, magamhoz öleltem törékeny, remegő testét.
-Mi történt veled?- mért végig, mikor elhúzódott tőlem.- Ez egy szövetkabát rajtad? Igazi prémből? Hogyan..?
-Elég hosszú történet.- sóhajtottam.- De fogalmazzunk úgy, hogy rám mosolygott a szerencse.. vagy balszerencse, kinek mi. Nekem kicsit az utóbbi.
-De miért? Olyan csinos vagy! Híztál! Végre nem vagy olyan nádszál vékony, mint voltál. És biztos van hol laknod. Hát mi kell még?- simított végig a karomon, és őszinte boldogság csillogott a szemeiben. Ez megmosolyogtatott, hiszen ilyet nem minden nap tapasztal az ember, hogy valaki örül a másik sikerének irigykedés nélkül, mikor az ő élete a porban hever.
-Leeloo!- hallottam meg Taehyung kiabálását valahonnan közelről, mire egy pillanatra feszülten lehunytam a szemem, majd a mellém érkező srácra nézve összefontam a mellkasom előtt a karom.- Hova a francba tűntél? Baszki, mindenhol kerestelek! Átjöttél egy teljesen más kerületbe!
-Túl gyorsan mentél, úgyhogy magam mentem el sétálni.- adtam a logikus választ.
-Hagyd ezt a büdös csövest, és menj haza! De azonnal!- mutatott megfeszült állkapoccsal a megfelelő irányba. Szememben láng lobbant, ahogy meghallottam, hogy milyen jelzővel illette Jo-t. Ez a patkány!
-Hogy micsoda? Ha nem tudnád, én is ilyen "büdös csöves" voltam egykor.- mutogattam idézőjelet a levegőbe.- És ne merd még egyszer a szádra venni őt, vagy kiverem a fogaid egy kibaszott baseball ütővel!
-Nem tudsz megijeszteni, és én a helyedben nagyon vigyáznék a számra, hogy miket mondok.- bökött felém a mutatóujjával nyomatékosítva.- És nem igazán érdekel, hogy mi voltál ezelőtt, mert most mellettem vagy, és nem fogom hagyni, hogy más azt mondogassa, hogy olyan nőt választottam, aki hajléktalanokkal barátkozik, ezzel elbaszva a maradék tekintélyt is, nem csak az ő részéről, hanem főleg az enyémről. Úgyhogy kapd össze magad, és indíts! Most azonnal iparkodj hazafelé!- csattant fel megfeszült állkapoccsal. Ökölbe szorítottam a kezem.
-Menj, Leeloo!- szorította meg a vállam Jo, és kedvesen, bár szomorúan elmosolyodott.- Ha a párod ezt szeretné..
-Nem a párom.- néztem fintorogva a férfira.- És nem is lesz.
-Engedd el! Nekem ne fogdossa semmilyen csöves azt, ami az enyém.- lökte le a vállamról Jo kezét Taehyung nem éppen finoman, mire nekem erősen viszketni kezdett a tenyerem, hogy lekeverjek neki egy hatalmas pofont, látva a nő megbántott, szomorú tekintetét.
-Te egy utolsó, mocskos, pofátlan, és a leggerinctelenebb faszfej vagy, akit valaha megismertem.- hajoltam Tae arcába, és indulatosan sziszegtem a fogaim közt ezt a pár szót. Arcán elmélyültek az árnyékok mérgében, amit az utcai lámpa vetett rá, ezzel ijesztőbbé téve kiállását.- Annyi együttérzés sincs benned, mint egy kanálban. Egyszerűen átkozok eget-földet, hogy megismertelek. Gyűlöllek, érted?
Szétrobbanó idegrendszerrel adtam oda Jo-nak a maradék fánkomat, és megöleltem. Pár kedves szót suttogtam a fülébe, mielőtt Tae elrángatott volna onnan a karomnál fogva.
এএএএএএএএএএএএএএএ
Sziasztok!(*^-^*)
Először is szeretnék nagyon nagyon boldog karácsonyt kívánni minden kedves idetévedőnek, remélem mindenkinek jól telnek az ünnepek 💖💖
De ami a legfontosabb!: Szeretném megkérdezni az olvasókat, hogy legközelebb melyik BTS tag főszereplésével szeretnének fanfictiont olvasni tőlem! (Ne aggódjatok, ennek még közel sincs vége, csak előre szeretnék tervezni.) Ha Taehyungra lenne igény, vele is írok szívesen újabb történetet.