Az összes pozitív érzés, amit Ash felé kezdtem táplálni, három másodperc alatt változott át dühbe, csalódottságba és még több dühbe.
Egész éjszaka nem tudtam lehunyni a szemem, mert ANNYIRA dühös voltam.
Ash, ez a kibaszott disznó! Természetesen megértettem az érzéseit valamennyire. De ENNYIRE bezárkózni, bekattani és így a hátam mögött kijátszani... Meg tudtam volna fojtani!
Teljesen kivoltam, mikor következő nap beléptem a suliba. Kész voltam mindegyik tökfejre, aki az útamba lépett, egyet ráverni.
- Rossz napod van ma? - köszöntött Ana egy méter távolságot tartva tőlem.
- Csak egyet mondok: Utálom Asht! - sziszegtem és a szekrényemhez mentem.
- Jó regggelt szépség! - jött oda kényelmesen Matt, de rögtön Ana mögé bújt, mikor meglátta az arckifejezésemet.
- Azta! Veled meg mi van?
- Ash van. Már megint. Esküszom, ha ma hülyét csinál belőlem, levágom a fejét. Kétszer. - kivágtam a szekrényem ajtaját, majd erőszakosan kivettem a könyveim belőle.
- Mit csinált? - kérdezte óvatosan Matt.
- Mit nem csinált? - kérdeztem vissza és olyan erősen becsaptam a szekrényem, hogy majdnem elferdült az ajtaja.
- Oké, neked szükséged van egy kávéra! Mindjárt visszajövök! - ment el Matt a kávézó irányába, Ana pedig kissé feszülten velem maradt.
- Mit csinált ezúttal? - kérdezte.
- Láthatólag annyira ideges volt, amiért péntek este óta nem jelentkeztem nála, hogy egyedül megírta a cikket, amit Michael másfél órán belül meg akar kapni. Akkora egy seggfej! - éreztem, ahogy a düh megint forrni kezd bennem.
Mikor megfordultam, hogy Matt után menjek, éppen akkor fordult be a folyosóra Ash és indult meg felénk.
- Ana, tartsd távol tőlem. - indultam el morogva. Mikor Ash észrevett engem, úgy tűnt szívesen mondana nekem valamit, de én ignoráltam őt és elviharzottam mellette anélkül, hogy rá néztem volna.
- Sadie várj! - Ash hirtelen mellém termedt, de én felgyorsítottam a lépteim. Már egyszer az igazgatónál landoltam, mikor megfényeztem a pofáját és ez még egyszer nem fog megtörténni. De ehhez el kellett tűnnie a szemem elől, mert így nem garantálhattam semmit.
- Sadie, a picsába is, állj már meg! - fogta meg a könyököm, mire megálltam.
- Vedd. Le. A. Koszos. Ujjaidat. Rólam. - néztem rá olyan fenyegetően, ahogy csak tudtam.
- Nem félek tőled, picúr. És most hallgass végig gyors. Vagy nem akarod átnézni a cikket, mielőtt Michaelnél landolna? - csalogatott. Francba. Most megfogott. Természetes, hogy látni akartam a cikket, mert ha Michael valamit mondott volna hozzá, nem akartam úgy állni előtte, mint egy utolsó tökfilkó. Egy pillanatra átnéztem a válla fölött, ahol megláttam Anat és Mattet, akik olyan megbabonázva bámultak minket, mintha egy film lettünk volna a mozivásznon. Valószínűleg Mattnek nem sokára ki fog hullani a kezéből a kávé.
- Ja, hogy most hirtelen megint a csapat tagja vagyok? - nem adtam magam könnyen.
Erre provokatívan csak megrázta a vállát. Egyértelműen nem látta a veszélyt.
- Mutasd, mielőtt meggondolnám magam. - morogtam, miközben kivettem a kezem fogásából.
- Könyvtár? - indult meg felé, de én nem mozdultam.
- Nem, itt. A saját biztonságod kedvéért. - csakmert meg akartam nézni a cikket, még nem jelentette azt, hogy kevésbé voltam mérges Ashre.
Megrázta a fejét.
- Te néha tényleg fura vagy.
- ÉN vagyok fura? - kezdtem kiborulni.
- Szedd össze magad és beszélgessünk úgy, mint a normális emberek! - rázott meg a két felkaromnál fogva, mintha az eszméletemhez akart volna hozni.
- Akkor ne beszélj ilyen marhaságokat és akkor máris normálisan lehet veled beszélgetni. És most engedj el! - leszedte a kezeit a karjaimról, aztán védekezően felmutatta azokat, mintha semmit nem csinált volna. Kivette a táskájából a laptopját, egy kézzel egyensúlyozta, majd megnyitotta a cikket, mielőtt felém fordította volna.
Gyorsan végigolvastam, de úgy csináltam, mintha még valamin gondolkodnék, hogy fokozzam az izgatottságát.
A cikk tényleg jó volt. Szinte tökéletes. Ashnek óriási tehetsége volt ehhez.
De ezt persze nem kellett az orra alá dörgölnöm. Méghozzá nem egy ilyen szituációban, mint ez.
- Ne tegyél úgy mintha még olvasnál. - szólalt meg hirtelen, mire rájöttem, hogy lebuktam.
- Már nem olvasom. Hibákat keresek. - erre szélesen vigyorgott.
- Szóval nem találsz hibákat?
- Fogd be és add oda Michaelnek. - utasítottam, majd megfordultam és egyenesen Matthez mentem, hogy elvegyem tőle a kávémat. Ekkor eszembe jutott valami.
Újra megfordultam Ash felé, aki csak bénán álldogált ott és utánam nézett. Jó közel mentem hozzá.
- Ez volt az első és utolsó ilyen húzásod, világos? Ebben a "csapatban" - ezt a szót szinte köpködve mondtam ki - ÉN vagyok a vezér!
- Ja, ezt látni. - merészelt visszaszólni ez az idióta. Minden erőmet összeszedtem ahhoz, hogy nehogy megforduljak.
- Arsch Hamilton. Nem bírlak elviselni. - mondtam halkan és indultam el, mikor meghallottam a válaszát.
- And I don't give a fuck that you can't stand me.
Erre felhorkantottam, majd elmentem. A tetkó a kezemen hirtelen úgy elkezdett égni, hogy legszívesebben gyengén letéptem volna magamról. Elátkoztam Asht, amiért az elválaszthatatlan "összekötésünkre" emlékeztetett. Elátkoztam, amiért ez az ő hibája volt. Egyszerűen elátkoztam őt.
***
A szünetben csatlakozott hozzánk Chase, én pedig csak élveztem a bonyodalommentes időt vele.
- Amúgy már megszoktam a tetkódat. - szólalt meg hirtelen, miközben próbáltam lenyomni a tésztasalátám. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd büszkén megint felmutattam neki.
- Már most imádom. - szép volt a tetkó, figyelmen kívül hagyva azt, hogy most éppen mit gondoltam Ashről. Chase tegnap korán reggel eljött hozzám, hogy megnézhesse a tetoválásomat.
- Nekem még egy tetkóm sincs. - mondta. - De azt sem tudom, hogy egyáltalán csináltassak-e.
- Velem is ez van. - szólt Matt. - Amúgy lenne pár elég jó ötletem, de...
- Nincs mersze hozzá. - fejeztem be helyette, mire a többiek nevettek. Be kell vallanom, hogy egy kicsit én is elnevettem magam a saját poénomon, pedig ezt nem szabadna, de mindegy. A szemem sarkából megláttam Asht, ahogy Donnal és még pár sráccal az évfolyamból együtt üldögéltek és engem bámultak. Nem szántam neki több figyelmet, hanem rögtön visszafordultam Chasehez. - Szívesen elkísérlek majd, ha mégis akarsz egy tetkót, amitől félni fogsz, ezért ott leszek, hogy foghasd a kezem. - még mindig nem tudtam levakarni a mosolyt magamról.
- Oké, de akkor ugyanahhoz a tetoválóhoz megyünk! - mondta Chase, de igazából fogalmam sem volt, hogy miről hablatyolt.
- Sok jó van a városban. - mondtam, hogy tereljem a témát. Abban a percben megszólalt a telefonom, mire elővettem azt és megnéztem a képernyőt.
Ash?
Felemeltem a fejem és észrevettem Asht, aki még mindig Don mellett ült, a telefonnal a fülénél és engem nézett. Kinyomtam, majd újra a többiekre figyeltem.
- A tetoválások úgysem állnak mindenkinek jól. - szólalt meg hirtelen Ana, aki sokatmondóan nézett Chasere és Mattre. Erre még jobban nevetni kezdtünk, mert mindenki vette az adást. Az iPhoneom újra rezegni kezdett, amit újra kinyomtam és elraktam anélkül, hogy Ashre pillantottam volna. Most ezt komolyan gondolta? Ha valami fontosat akart volna mondani nekem, akkor ide is tudott volna jönni hozzánk!
Tovább ettem, miközben hallgattam a többieket és észrevettem, hogy a hangulatom lassan, de biztosan egyre jobb lesz. Mikor a telóm újra rezegni kezdett, már rá sem néztem, csak kinyomtam. Mint már mondtam, ha valami fontos lett volna, akkor ide is tudott volna jönni.
Mikor lenyeltem az utolsó darabot is, Ash felállt és a mi irányunkba indult meg. A kék szemei csak rám fokuszáltak, amik még mindig nem hagytak hidegen, de kész voltam a harcra.
- Később látjuk egymást. - köszöntem el gyors a többiektől, majd megfogtam a táskám. Pont mielőtt Ash hozzánk ért volna, elmentem az ellenkező irányba. Még hallottam, ahogy Matt megkérdezte őt, hogy mi a francot nem értett. Ash pedig valami olyasmit válaszolt, hogy "Az nem rád tartozik". Matt és Ash alig beszéltek azóta, mióta visszajött. De attól, amilyen módon most beszéltek egymással szúrt a szívem.
Mikor befordultam a folyosóra még nem tudtam, hogy hova menjek. Nem volt tervem, csak nem akartam Ashel beszélni. Megyek egy kört a folyosón, megnézem a szekrényem, aztán visszamegyek a többiekhez. Ennek elégnek kell lennie.
Befordultam balra, hogy utána újra balra fordulhassak a szekrényekhez.
Váratlanul megálltam és most az egyszer szupererőkért könyörögtem, amiket Ash ellen használni tudtam volna. Háttal a szekrényemnek volt támaszkodva és felém nézett. Tudta, hogy erre fogok jönni.