A percek csak mentek azzal, hogy bámultam magam a tükörben. Mintha farkasszemet néznék magammal, és küzdök, hogy én nyerjek. Bár lehet tényleg valami ilyesmi történt. A legnagyobb ellenségem önmagam. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog menni ez az egész szituáció. Maffiások közé keveredtem, akikről nincs jó véleményem. És ha ez nem lenne elég, az életem teljes fordulatot vett. Ahogy visszacsöppentem az elitekhez, ráadásul úgy, hogy konkrétan szolgájává tett a maffia fejének fia. Tudja a gyengéimet. Tisztában van vele, hogy félek a haláltól és a magasságtól. Ráadásul a Williammel való valamely kapcsolatomról is tudomást nyert a kép által. Nem áll túl jól a szénám. Ha elmondja mindenkinek, hogy hazudtam a némaságot illetően, hogy megússzam az egész kikérdezéses dolgot, akkor még jobban lenne okom félni. Tőle függök teljesen. Persze, hogy kihasználja. Csak nincs tekintettel az én érzéseimre, bár ezt egy olyan embertől, mint ő, várhattam volna.
Megembereltem magam, és egy magabiztos biccentés után kiléptem a fürdőszoba ajtaján. Szőnyeg hiánya miatt hangosan kopogott a tűsarkúm, akár az utcáról is lehetett volna hallani, hogy merre járok. Esetlenül pillantottam körbe. Az idegen környezetben fogalmam sem volt, hogy merre is kellene tartanom. Ötlethiány végett bekopogtam a hozzám legközelebb eső ajtón.
-Nyitva.- szólt valaki bentről. Nem ismertem fel a hangját. Nyeltem egyet. Nem akar ő kijönni? Ilyenkor úgy szokták. Óvatosan nyomtam le a kilincset, mintha attól félnék, megráz.
A vér az arcomba szökött rögtön. Taehyung is kissé meglepetten nézett rám. Wooow. Vagyis izé.. Kidolgozott felsőteste szinte köszönt nekem. Nem volt kigyúrva, szimplán atlétikusan izmosra faragta magát. Szexi.. Jézusom, miért néz ki ilyen jól? Nem akarok így gondolni rá.
-Jól megnéztél?- vonta fel szemöldökét pimaszul.- Azt hittem Renee az.
Öhm.. Szóval ezt a látványt Reneenek szánta? Mi lehet köztük? Bár nem csodálkozom, azzal a lánnyal nagyon kegyes volt az anyatermészet. Összeillenek Tae-vel, és sokkal érthetőbb lenne, ha kettejüket látnák meg az utcán, és nem engem meg a Kim fiút. Mi ketten valahogy ütjük egymást mind külsőre, mind belsőre.
-Kint megvárlak..- motyogtam halkan, és becsuktam az ajtót.
-Leeloo!- csattant fel Taehyung az ajtó másik feléről.
-Igen?- kukkantottam vissza félve.
-Gyere ide!- intett magához. De miért nem tud felvenni egy pólót, könyörgöm?! Lassú léptekkel araszoltam hozzá, és a földet nézve álltam elé.- Nem rossz ez a ruha. Tetszik. Lehet mégis jól döntöttem ezzel a kis házi kedvences ötlettel.- mosolygott pajkosan.
Nem tudtam mit mondani, csak az ujjaimat tördeltem zavaromban. Mégis? Vagyis eleinte megbánta a dolgot? Mutatóujjával megemelte az államat és mélyen a szemembe nézett, mintha a lelkembe akarna belátni, és ez egy idő után nagyon zavaró volt. Tekintete lecsúszott a számra, és mélyen beszívva a levegőt fixírozta párnáim.
-Taehyung.- szólítottam meg halkan, kissé zavartan, hogy visszarántsam a valóságba. Arcom halványrózsaszín színben pompázott.
-Hmm?- hümmögött, de nem hagyta abba a szám nézését. Úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban lesmárolhat. Teljesen elpirultam. Hozzám fiú még soha nem ért sehogy. Se egy puszi, se egy simogatás. Nagyon feszengtem, zavart a helyzet, hogy alig ismeretség után nekem esetleg csókolózni kéne. Ezt egyáltalán nem így képzeltem. Sokkal romantikusabbnak álmodtam meg ezt kiskoromban. Mikor még nem taszítottam a pasikat, a pár éves múltammal ellentétben. Vagyis mindenkit taszítok mostanában, nem csak a hímeket.
-Az étterem, ahova megyünk, egy külön maffiózóknak berendezett hely. Nem engednek be másokat, hiszen a szakmában mindenki ismer mindenkit.- magyarázta.
-Elmondtad másoknak, hogy néma vagyok?- kérdeztem félve, és próbáltam eltűnteni arcomról a vörösséget.
-Ja.- mondta, és elhúzódott tőlem nagyobb távolságra. Odalépett a szekrényéhez, ami eddig nyitva volt, csak nem vettem észre. Ágyán is egy kupac ing tornyosult. Ruhát keres?
-És.. az igazat?
-Még nem tudja senki.- nyomta meg az első szót.
-Hogy érted, hogy még?- vontam fel a szemöldököm.
-Attól függ. Tudom, hogy azzal hatalmas szívességet tennék neked, ha tartanám a számat. Ezzel kellően engedelmessé tudnálak tenni, ha az én kezemben lenne a félelmed kulcsa, és bármikor átpasszolhatnám apámnak. Mivel.. Ha kiderül, hogy hazudtál, csak azért, hogy egyszerűsíts a megmeneküléseden, akkor csak okot adnál arra, hogy bűnösnek minősítsenek. Akinek tiszta a lelkiissmerete, az nem bújik hazugságok meg kamu indokok mögé, nem? Te meg mindenképp el akarod kerülni a halált.- kacsintott rám. Sakk matt.
-Cseszd meg..- remegtem meg, és a kijárat felé kezdtem spurizni.
-Mostantól úgy kell hívnod, hogy Mester, kiscicám.- szólt utánam nevetve, mire csak dühösen fújtatva becsaptam magam mögött az ajtót. Idióta.
এএএ
Fél óra múlva már egy drága Audi bőrülésén ültem. Tae fapofával vezetett mellettem. Mellkasán fehér ing feszült, és fekete szakadt térdű nadrágba bújtatta edzett, vékony lábait. Ez számít elegáns öltözéknek nála? Vagy ő megteheti? Orrán napszemüveg pihent, amit nem értettem a decemberi hónapban. Bár az tény, hogy nagyon jól állt neki. A tájat már hó lepte el, de nem figyeltem meg túlságosan. Nekem a hó csak a hideget és a szenvedést jelentette. Bár ez most megváltozott.
Nem szóltunk semmit. Némán szeltük a kissé jeges utakat. Párszor meglódult a szívverésem, mikor a kanyarokban kicsúszott a hátsó kerék.
-Lassíts, kérlek..- lihegtem az ülésbe kapaszkodva.
-Ezt még sosem kérték tőlem.- vigyorodott el perverzen, mire megforgattam a szemem. Paraszt.
Azért teljesítette kérésem, és lassabbra vette a tempót. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Percek múlva egy hatalmas, puccos étterem előtt parkoltunk le. A számat is eltátottam. Gyönyörű faragott oszlopok tartották a teraszt, amit most hótakaró lepett el. A tető is fehér takaróba burkolózott. A terasz tetejéről egy tábla lógott, amin kurta betűkkel tüntették fel a hely nevét. Trófea Étterem.
-Menjünk.- vette ki a helyéről Tae a slusszkulcsot.
Engedelmesen kiszálltam a kocsiból, mire kirázott a hideg. Egy vékony kabátka volt csak rajtam az estélyin kívül. Teljesen libabőrös lettem, és a fagyott járdán tűsarkúban mászkálás sem kedvezett nekem.
Taehyung nem nagyon törődött azzal, hogy én majdnem kitörtem a bokámat. Már a teraszon állva várt rám.
-Gyere, kiscica!- vigyorgott önelégülten.
-Anyád..- sziszegtem a fogaim közt halkan.
Bent kellemes meleg uralkodott. Bár az kevésbé tetszett, hogy körülöttem csupán a gazdag réteg láncszemei eszegettek. A legtöbben azonnal meg is néztek, és összesúgtak. Zavartan tördeltem az ujjaimat, és vártam, hogy Tae mihez kezd.
-Gordon!- fordult körbe a srác. Pár másodperc múlva egy harmincas éveiben járó férfi lépett mellénk.- Kérlek kísérd el Miss McLorent a szokásos asztalhoz. Vedd fel a rendelését! Majd később csatlakozom hozzá én is. Köszönöm.
-Taehyung..- kaptam utána, és megragadtam a karját. Halkan folytattam.- Kérlek ne hagyj egyedül! Én.. Már a tekintetükkel szétszednek a gazdagok.- mutattam körbe diszkréten.
-Mester.- javította ki a megszólításomat felvont szemöldökkel. Tüntetőleg vizsgálta az arcomat, hogy nevezzem meg így, és csak akkor hallgatja meg a kérésem. Keserűen mosolyogva megráztam a fejem. Ilyen áron nem kell a társasága. Nem fogok meghunyászkodni előtte. Franc se hívja Mesternek.
Ránéztem Gordonra, jelezve, hogy mehetünk az asztalhoz. A férfi biccentett egyet, és elindult az emberek között kacskaringózva. Utoljára visszafordultam, kifejezéstelen arccal mértem végig Tae-t, majd hátat fordítottam neki. Még az is nehezére esik, hogy ne hagyjon egyedül az oroszlánok között, ha már egyszer bedobott a ketrecükbe?
Hálásan biccentettem Gordonnak, mikor odakísért egy félreeső asztalhoz. Az étlapon ráböktem egy csirkés tálra. Továbbra is élt bennem, hogy nem szabad lebuknom a beszédet illetően. A férfi valószínűleg vette az adást, és együttérzően mosolyogva bólintott.
-Pezsgőt kér a kisasszony?
Kis gondolkodás után beleegyezően biccentettem egyet.
-Rögtön hozom.
Egyedül maradtam a puccos vendégek közt. A legtöbben lenézően méregettek. Természetesen kiszagolták a friss húst. Pontosan tudták, hogy más vagyok, mint akik általában ide szoktak járni. Valószínűleg egytől egyig ismerte egymást mindenki, így kilógtam a sorból. A nők tekintete volt a leginkább aggasztó. „Mit keres ez itt? Kim Taehyunggal? Nem tartozik közénk. Mit akarhat tőle? Biztos csak a pénzét akarja. Egyáltalán miért állt le egy ilyen lánnyal?" Mindenfelől ilyen pusmogásokat hallottam. Zavart. Nagyon. Milyen jogon zagyválnak itt rólam össze mindent? Tuti már elefántot csináltak a bolhából. Bár lehet nem járnak messze az igazságtól. A szolgájává tett. Ez juthat eszébe annak, aki pletykákat akar terjeszteni.
Hamarosan meghozták az ételt és a pezsgőt. Egy erőltetett mosollyal köszöntem meg a gyors elkészítést.
A kaja isteni volt. Főleg a korábbi szűkös étkezéseim után. A villámra böktem egy krumplit, és a számba nyomtam. Kiélveztem a zamatát. Nagyon kellemes volt. A hasam szinte tapsikolt örömében. Éreztem magamon a tekinteteket. Elfordultam balra, és egy fiatal cicababa tekintetével találkoztam. Felvontam a szemöldököm aféle „Mi van?" stílusban. Nem látott még fehér nőt krumplit enni?
Kezembe vettem a pezsgős poharat, és a távolba meredtem. Lassan kortyolgattam a mennyei italból. Mikor megláttam Tae-t egy szőke lánnyal smárolni. Rögtön félrenyeltem a pezsgőt, és köhögve veregetni kezdtem a mellkasomat. Mi a..? Ezt nem hiszem el. Figyeltem, ahogy ajkuk összeforr, és hevesen kóstolgatják a másikat. Kettős érzés lett úrrá rajtam. Utálat és düh, miszerint minek tart akkor engem, ha van valakije? Másik oldalam viszont szomorú lett. Azt hittem azért akar magához láncolni, mert meglátott bennem valamit, amit másban nem talált még. Ezek szerint.. Csak egy vagyok a sok közül, akit ágyba vinni meg ugráltatni jó lett volna.
Letettem a villát és a poharat. Hátrarúgtam a széket, majdnem fel is borult. Többen felém kapták a tekintetüket, de jelenleg nem érdekelt. Csak figyeltem Taehyungot. Az istenit, beképzelt idióta. Gyűlölöm. Gyors léptekkel indultam meg a kijárat felé. Gordon egy keskeny pultnál állt, és a vendéglistát elemezte. Észrevétlenül elslisszoltam mellette, ugyanis volt egy gyanúm, hogy ha meglátná, hogy távozom, akkor visszatartana. Kimentem az étterem elé, és fagyoskodva vártam a csodára, ami egy taxi képében meg is jelent. Visszamegyek a Kim rezidenciára addig.. Vagy lehet inkább Tae hotelszobájába kéne betérnem. Azt nem kockáztatom meg, hogy megszökök. Lehet rosszul járnék.
এ Taehyung szemszöge এ
Egy ideig figyeltem, ahogy Leeloo Gordonnal elmegy az asztalunkhoz. Tudom, hogy rosszul esett neki, hogy nem tartok vele ilyen helyzetben. Meg kell szoknia, hogy nem tudok minden helyzetben mellette állni vigyázban. Főleg úgy, hogy nem arról szól a megállapodás, hogy én teszek az ő kedvére. Ez Leeloo feladata.
Elindultam megkeresni Rosettét, ugyanis a bulin megbeszéltük, hogy itt összefutunk. Meg is találtam az étterem egyik végében, ahol bárpultot is beszereltek. Egy poharat szorongatott, amiben gondolom nem víz volt. Arca kissé kipirult, ebből is következtettem arra, hogy nem almalevet ivott korábban. Testére feszült hófehér ruhája, ami igen rövidke volt. Megmutatott magából mindent, ami férfi szemnek ingere, és ez alól én sem voltam kivétel. Odaléptem mellé, és nekidőltem a pultnak. Égszínkék szemét rám emelte, és rögtön kivirult tekintete.
-Szia!- köszöntött vidáman.
-Hali.- néztem rá féloldalas mosollyal.
-Hát eljöttél. Azt hittem felültettél.
-Nem szoktam. Csak ha nagyon megkívánja a helyzet.- vontam meg a vállam.
-Hogy érted?- vonta fel szépen ívelt szemöldökét.
-Bridgetet felültetném.- nevettem fel.
-Nálam nem kívánja meg a helyzet, hogy felültess?- mosolyodott el kacéran, és közelebb húzódott hozzám. Csak úgy vibrált belőle a kielégületlenség, főleg becsiccsentve. Látszott rajta, hogy jó ideje nem volt férfival.
-Mint látod itt vagyok.- néztem mélyen égszín íriszébe. Ködös tekintete a szemem és a szám között cikázott.
-Nagyon örülök, hogy itt vagy.- lehelte halkan.
-Sok erre a paparazzi. Nem félsz, hogy meglátnak ilyen közel hozzám?- vontam fel fél szemöldököm.- Rajtunk csámcsognak majd egy hónapig.
-Leszarom.- suttogta az ajkamra.- Engem csak az érdekel, hogy végre ellazíts. Csak te tudnál kellően megnyugtatni.
Azzal le is csapott az ajkaimra. Tüzesen és vadul marcangolt, érződött rajta, hogy régen csókolózott, annyira fel volt spanolva. Talán gondolatban már a ruhámat tépte ketté. Nem haboztam. Rögtön viszonoztam a csókot, és elmerültem forró nyelve játékában. A nehezen kapható test végre az enyém lehet. Ráadásul megjelent az elmémben Leeloo. Éreztem a tekintetét magunkon. Nem tudom hogyan, de tudtam, hogy figyel. És én roppantul élveztem, hogy a kis kedvencemet féltékennyé tehetem. Tudtam, hogy ki fog akadni, és kifaggat, hogy akkor minek van ő, ha Rosette is kielégítene. Kiélveztem a pillanatot, más nagyon nem számított. Megszakítottam a csókot, és Rose szemébe néztem.
-Kívánlak, Tae.- pislogott nagyokat a lány. Tekintete elsötétült, fel sem ismertem. Mintha a jó kislány énje köddé lett volna. Hosszú ujjaival az övemet kezdte birizgálni.- Gyere fel hozzám.
-Rose, mindennél jobban szeretném, ha végre a szép kis lábaid közé férkőzhetnék, hogy a nevemet sikítsad, de most nem gondolkodsz tisztán.- ráztam meg a fejem, és eltoltam a kezét.- Akkor lenne jó, ha emlékezni is fogsz rá, hogy mi is járt benned.
-Nem érdekel, hogy ittam. Ez csak segített abban, hogy cselekedjek. Kurvára oda vagyok érted, Kim Taehyung.- nézett a szemembe, és magához húzott.- Ne tudd meg, hányszor álmodtam rólunk. Ahogy együtt vagyunk, sétálunk, vacsorázunk, csókolózunk és éjjel végre megérezhetem azt, amire régóta vágyom. A kicsi Taet, ami nem is olyan pici..- kacéran elmosolyodott. Ez a lány kész meglepetés. Ennyire nem lehet hiánya, hogy még álmában is azt csinálja. Pedig alapjáraton egy kis ártatlan tündérke a csaj.
-Rose..- sóhajtottam halkan.
-Nem..!- szakított félbe.- Mindig olyan távolságtartó voltál. Ennyire rossz nő vagyok? Miért nem tudsz segíteni rajtam?
-Nem vagy rossz nő, ezt te is tudod..- ráztam meg a fejem.
-Akkor miért kaplak meg olyan nehezen? Nekem csak te kellesz, értsd már meg!- dobbantott a lábával.
-Rose!- túrtam a hajamba.- Ittál. A valóságban te sem haladnál ilyen gyorsan, még nem is randiztunk. De nyomósabb érv, hogy nekem apámmal kell vacsoráznom, ha most elmegyünk, akkor reggelig nem jutnánk ki az ágyból.
-Nem bánnám, ha tudnám, hogy akkor végre az enyém leszel.- suttogta a számra. Kezecskéje fürge mozdulattal csusszant le kettőnk között, és észrevétlenül simogatni kezdett érzékeny tájakon. Az istenit.. Halk morgás csúszott ki a számon.
-Ez most komoly?- szorítottam össze a fogam.- Ne akard, hogy itt a bárpulton dugjalak meg a vén nyanyák meg szivarok szeme láttára!
-Az a célom, hogy te is annyira kívánj, mint én téged, és a wc mindig szabad terület nekünk egy kis játékra.- mosolygott kacéran. Az alhasamból megindult az a kellemes bizsergés keze játékától egyre lejjebb.- Úgy érzem nem hatástalan.
Hiába akarom mindennél jobban megdugni és kisajátítani ezt a szépséges kis ártatlanságot, aki egyre jobban bebizonyítja az ellenkezőjét, ez még az én erkölcseimen is túltesz. Egy étteremben? A mosdóban? Ne már.. Megfogtam Rosette csuklóját, és finoman ellöktem magamtól.
-Majd ezt máskor befejezzük, ígérem. De készítsd fel a méhedet, hogy alaposan meg lesz dolgoztatva.- suttogtam a szájára.- Szia.- fordítottam neki hátat, és sietősen elmenekültem előle. Az ingemet próbáltam kellően lehúzni, hogy takarja a kellemetlenségeket öv alatti tájakon. Körbenéztem, de sehol sem találtam Leeloot. Az asztalunkon ott pihent egy tál csirkehús, krumplival, és egy pohár pezsgő társaságában, de a fogyasztója sehol sem volt. Talán kiment a mosdóba.
Vártam egy eldugott sarokban hosszú percekig. Tíz perc. Tizenöt. De a nőszemély még mindig sehol.
-Gordon.- fordultam a férfihoz idegesen.- Hol van az a lány, akivel jöttem?
-Hát az asztalnál.- bökött az étterem sarka felé, de mikor meglátta, hogy senki sem ül a széken, elkerekedett a szeme, és rémülten pislogva forgolódni kezdett.
-Mint látod nincs ott! Te most komolyan hagytad megszökni?- ráztam meg a fejem elképedve, a pulzusom pedig hirtelen megugrott az egekbe. Avery égni kezdett a zsebemben, ahogy vágyat éreztem arra, hogy fejbelőjem a fickót.
-Én.. Én nem tudom! Én leültettem oda, ahova kérted! Kivittem neki a rendelését is, itt kell lennie..!- magyarázott kétségbeesetten.
-Bassza meg, Gordon!- túrtam a hajamba frusztráltan.- Mi a faszért fizettem neked? Hogy jódolgodban egy kibaszott kislányra se tudj figyelni, hogy ne tűnjön el? A picsába is..!- csaptam rá a pultra.
-Nagyon sajnálom.- hajolt meg előttem mélyen.- Figyelmetlen voltam.
-Hát kurvára az voltál.- ordítottam rá, mire összerezzent, és a padlót kezdte méregetni.- Most nem öllek meg. De ettől függetlenül, ha legközelebb nem teljesíted, amit kérek, miszerint figyelj arra a lányra, és akkor se engedd el, ha a nyakadnak szegeznek egy kést, golyót repítek az agyadba. Világos?!- hajoltam az arcába vészjóslóan közel. Gordon rémülten bólogatva hajolgatott előttem.
Fújtatva rohantam ki az épületből, és gyorsan bepattantam a kocsimba, tövig nyomva a gázt. Ha megint elszökött, nem állok jót magamért. Ingerülten markoltam a kormányt, és csikorgattam a fogam. Rátett egy lapáttal a harapós kedvemre, hogy a nadrágom jobban feszült, mint kéne. Kiszálltam az apám főhadiszállása előtti parkolóban az autóból, és berohantam az épületbe. Odasiettem a recepciós lányhoz.
-Szia, Ewelynn.- lihegtem halkan.- Nem jött ide egy vékony lány hosszú vörös ruhában?
-Nem.- rázta meg a fejét egy kis gondolkodás után.- Senkit sem láttam bejönni. Csak Renee járkált errefele.
-Francba..- túrtam a hajamba.- Kösz.
Azzal már kint is voltam újra a kocsiban. Leeloo.. Minek kell mindig elfutnod? Nem leszünk így jóban.
Az utcákat róttam egy darabig, hátha megtalálom a szökevényt. De sehol sem láttam azt a vörös ruhát. Megcsörrent a telefon a zsebemben.
-Mi az, Darryl?- szóltam a telefonban.
-Haver, Leeloo itt vár a recepciónál. Felengedhetem a szobádba?- kérdezte nyugodt hangsúllyal.
-Ott van?- könnyebbültem meg.
-Aha. Azt mondta, hogy inkább itt vár rád, mint apád főhadiszállásán. Amit megértek.- röhögött fel.
Kifújtam az eddig tüdőmben tartott levegőt. Hogy nem jutott eszembe, hogy a hotelbe is mehetett?
-Nyugodtan engedd fel. Pár perc és én is odaérek.- nyomtam ki a hívást.
এএএ
Leparkoltam a Poseidon hotel előtt, és kiszálltam a csípős hidegbe. A parkolóban egy számomra ismeretlen sötétkék kocsi is állt. Ez nem egy lakó tulajdona. Elindultam a bejárat felé. Láttam az üvegajtón keresztül, hogy Bridget Darryllel folytat heves szócsatát. Mit keres itt ez a boszorkány? Beléptem a melegbe, és topogva próbáltam leszedni a bakancsomról a havat. Mindketten felém kapták a tekintetüket. Darryl megkönnyebbülten, míg Bridget vigyorogva nézett rám.
-Üdv.- köszöntem nekik, és már mentem is volna tovább, ha Bridget meg nem állít.
-Taeee!- rikkantotta. A dobhártyám valószínűleg felmondott. Kelletlenül megforgattam a szemem, és felvont szemöldökkel pillantottam a felém közeledő nőre.
-Hm?
-Tegnap a bulin ott hagytad a határidő naplód!- nyújtott át egy fekete kis noteszt.
-Nekem nincs olyanom.- ráztam meg a fejem unott arccal.
-Pedig biztos vagyok benne, hogy a tiéd. Mindenkit körbekérdeztem.- mosolygott rám. Egy sóhaj keretében átvettem a noteszt, és felnyitottam.
-Nem zavar, hogy ez a tiéd?- mutattam az első oldal tetején lévő kurta betűkből álló névre.
-Igen?- kacarászott élesen.- De buta vagyok. Akkor most kapóra jött, ugyanis be kell írnom valamit. Van tollad?
-Nincs, de Darryl tud adni.- mutattam a recepciósra. A srác amint meglátta, hogy rá akarom sózni a nőszemélyt, ijedten kezdte mutogatni, hogy kinyír, ha egyedül hagyom vele.
-Kifogyott az övé.- vigyorgott rám szélesen Bridget.- A szobádban nincs? Ráérek, fel tudok menni.- kacarászott. Jobb módszer nem jutott eszébe, hogy feljöjjön hozzám?
-Fontos?- vontam fel a szemöldököm.- Vendégem van.
-Egy nő?- sápadt el.
-Igen.- vontam meg a vállam.- Miért?
-Csak.. Öhm.. Semmi.- vakarta meg a tarkóját zavartan.
-Akkor szia.- fordítottam neki hátat, és beléptem az éppen kinyíló liftbe.
-Leeloo!- nyitottam be a hotelszoba ajtaján, szinte kiszakítva az ajtót a helyéről. A legutálatosabb dolog, amit valaki tehet, ha nem teszi meg, amit kérek, sőt parancsolok neki.
-Mi van?- morgott a kanapén ülve a nappaliban. Éppen egy divat magazint olvasott, fel sem nézett rám. Talán elfelejtette, hogy miben egyeztünk meg? Bunkó stílusa az eddig is csípős kedvemet csak még inkább a tetőfokára lökte.
-Mi ez a hangsúly? Miért jöttél el az étteremből? És egyáltalán luxus lett volna szólni nekem?- zúdítottam rá a kérdéseimet szinte kiabálva.
-Minek szóltam volna? El voltál foglalva a szőke cicababáddal.- forgatta meg a szemét, és tovább olvasgatta a magazint.
-Leeloo!- csattantam fel.- Nézz rám, mikor hozzád beszélek!
Megemelte a szemöldökét és megrázta a fejét. Nem tette meg, amit kértem, még csak meg sem mozdult. Akkor legyen így..
Odaléptem hozzá, és kivertem a kezéből a lapot, ami a szoba másik felébe repült. Talán véletlenül a kezét is megütöttem, mert odakapott az ujjaihoz, és egy pillanatra meggyengült arckifejezéssel simította meg a rózsaszínesedő bőrfelületet. Méltatlankodva nézett fel rám. Megragadtam mindkét csuklóját, végigdöntöttem a kanapén, és ráfeküdtem. Ujjaimat nyaka köré fontam, és annyira erősen megszorítottam, hogy ne fuldokoljon, de megérezze, hogy kitől is kéne tartania. Látványosan megremegett alattam, talán a félelemtől. Elégedett mosolyra húzódott a szám. Imádom látni a rémült arcokat, és félnek tőlem. Én vagyok a hierarchia csúcsán, és ezt tudnia kell mindenkinek.
-Taehyung.. Engedj el!- ficánkolt egy sort, kezeit a csuklómra szorítva, hogy lazítson az ujjaim erősségén vékonyka nyakán.. Milyen könnyedén el lehetne roppantani picika csontjait..- Nem vagyok a játékszered!- kiáltott fel.
-De, ami azt illeti, pont az vagy.
-Minek szórakozol itt velem, ha van csajod?- köpte a szavakat a tőle telhető legmagabiztosabban.- Undorító vagy.
-Nincs csajom.- nyaltam meg a fülét.
-Persze.. Akkor miért smároltál Miss Tökéletességgel?- morgott, és próbált eltolni magától.
-Féltékenykedünk?- kuncogtam szemébe nézve.
-Álmodban.- húzta fel az orrát. Élvezem, hogy ellenkezik. Meg fogom szelidíteni ezt a vadmacskát.
Egyik kezemmel megcirógattam a hasát, majd egyre feljebb haladtam a simogatással, hogy megérinthessem ikreit. Nem tudom hogy, de észrevétlenül meglendítette jobb kezét, és egy pontosan célzással egy hatalmas pofont lezavart nekem. Oldalra fordítottam a fejem a lendülettől, hajam az arcomba hullott. Éreztem, hogy tenyere nyoma egyre jobban elvörösödik. Tudtam, hogy menekülőre fogná, de erősebben megszorítottam a nyakát, hogy meg ne próbálja.
-Tudod.. Ha egy házi állat megtámadja a gazdáját, akkor azt meg kell nevelni. Ez esetben..- mélyen a szemébe néztem.- drasztikus módszerhez folyamodok.
Ledermedt a szavaimtól.- Itt maradsz!
Felálltam, és odaléptem az egyik fiókhoz. Kihúztam, és felpattintottam az egyik titkos rekeszt. Hallottam, hogy Leeloo egyre hevesebben kapkodja a levegőt mögöttem. Kezembe vettem a nyakörvet, és visszaléptem hozzá. Nyakára csatoltam a hideg láncot, amiből néhol kis szegecsek álltak ki. Szexi volt a látvány, ez tény. A nyakörvhöz póráz is tartozott, de azt most nem tettem rá. Majd ha később szükség lesz rá. Meglóbáltam előtte a pórázt és a bilincset.
-Kárpótolsz a pofonért, vagy bevessem ezeket is?- mosolyodtam el.
এ Leeloo szemszöge এ
Kirázott a hideg a jéghideg nyakörvtől. Még csípett a tenyerem a pofon után. Rendkívül jól esett lekeverni neki egyet, de most bevallom, nagyon beparáztam. Csak bámultam a kezében tartott tárgyakra. Nem akartam megtudni, hogy minek tart magánál ilyeneket. És hogy mikor használta. Felfordult a gyomrom. Én egyáltalán nem készültem fel semmi intimitásra.
-Kárpótlás?- néztem rá.
-Pontosan.- biccentette félre a fejét.- Akkor talán szemet hunyok a neveletlen viselkedéset fölött, és nem szúrom át a gégédet egy bicskával.
Halkan nyeltem egyet. Édes istenem, miket nem akar még ez rámerőszakolni? Óvatosan felálltam a kanapéról, és odavonszoltam magam hozzá. Vagy egy fejjel magasabb volt nálam. Felpillantottam rá. Üres tekintettel méregetett. Mit kéne tennem, hogy megkegyelmezzen? Én nem lennék képes olyanra, amit valószínűleg elvárna, de ha meg sem próbálom, akkor alulról szagolom az ibolyát.
Lábujjhegyre álltam, és lassan megpusziltam a kulcscsontját. Óvatosan haladtam egyre feljebb az apró csókokkal, amíg el nem értem az állát. Fogam közé csíptem a bőrt. Felnéztem rá, és kifejezéstelen arcát figyeltem, hátha valami érzelmet láthatok átsuhanni rajta.
-Szerinted ezzel megoldasz bármit is? Ilyen kis pitiáner próbálkozásokkal még nem vagyunk kvittek. Ennél jobban kell próbálkoznod.
-Nem vagyok hajlandó többre.- fordultam el. Tae felkapott az ölébe, és erősen magához szorított, szinte fájdalmasan. Hirtelen jött, és tőle egyáltalán nem számítottam ilyesmire. Rémülten kapaszkodtam meg a nyakába. Egyetlen dolog, amit becsültem benne, hogy nem a fenekemet fogva tartott, hanem a combom alá nyúlva emelt meg. Egyik kezemmel nyakát öleltem át, másikkal bicepszét markoltam. Basszus ezek a kötött, szálkás izmok, kérlek.. Taehyung puha ajkait végighúzta a fülem mellett.
-Először semelyik kedvenc sem eszik a gazdi tenyeréből. És ezt én sem erőltetem.- suttogta halkan.- De később nem leszek ilyen elnéző, kiscicám. Zavartan lehunytam a szemem, és lehajtottam a fejem. Javamra válik, hogy eleinte türelmes lesz velem, de ki tudja, mikor jön el az, hogy nekem már meg kéne szelídülnöm. Bár magamat ismerve tudom, hogy nem lesz egyszerű feladata. Főleg, hogy taszít ez a fajta viselkedés és bánásmód, amivel játszadozik. Maximum a félelemmel tudna kordában tartani, és az már régen rossz. Belenéztem mélyen a szemébe.
-Azonnal tegyél le, Kim Taehyung!- méltatlankodtam mérgesen.
-És ha nem?- vonta fel a szemöldökét ördögien mosolyogva. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy engem mivel lehet felhúzni még jobban.
-Akkor..- kezdtem fenyegetőzve, de megakadtam.
-Akkor? Halálra csikizel a cuki kis ujjaiddal?- kérdezte tettetett ijedt arccal, gúnyolódva.
-Mekkora bunkó vagy!- kezdtem el ficánkolni, hátha megunja a játékát, de olyan stabilan tartott, mintha csak egy plüss állatkát kéne lefognia.
-Olyan cuki, mikor mérges vagy.- nevetett fel flegmázva, és megbökte az arcom.- Pukk.- tette hozzá a hangot.
-Nem cuki, marhára nem cuki!- löktem el a kezét az arcomtól.- Teljesen bezavarsz az intimszférámba, vedd már észre!
-Tudom, de nagyon élvezem. Olyan kis pici vagy és könnyű. Mintha egy ártatlan kislányt ölelgetnék, megnyugtató.- vonogatta a vállát.
-De én nem vagyok se ártatlan, se kislány. Ez olyan sületlenség, mintha téged kedvesnek neveznének, vicces. Tegyél le, kérlek..- sóhajtottam halkan a végét, olyan lelkesedéssel, mintha a fogamat húznák.
-Miért vagy ilyen gonosz?- biggyesztette le szépen metszett ajkait.
-Hogy miért? Azt kérded miért?! Csak kérlek szépen annyi az oka, kedves barátom, hogy elvetted a szabadságomat, a régi életem fenekestül felfordult, és a nevelőapám..- beletúrtam a hajamba, és megérintettem a nyakamban a nyakörvként szolgáló láncot.- Nem leszek engedelmes, soha!- néztem a szemébe tüzesen.
Féloldalas mosoly terült szét arcán. Magabiztos volt, kétség sem fér hozzá. Tetszett neki ez a hirtelen bátorság és őszinteség, amit kibeszéltem magamból. Ő is annál inkább arra fog hajtani, hogy bebizonyítsa, igenis kezesbáránnyá tud varázsolni. De ezt kétszer is át kellett volna gondolnia.
-Dehogynem. Kiscica.
-A macskák szeszélyesek, és nem a hűségükről híresek.- húztam fel az orrom.
-De ha a macska látja, hogy a gazdi kaját tesz elé, és a saját érdekeit életben tartja az állatnak, akkor a legmakacsabb cirmos is visszamegy a gazdájához. A mi esetünkben a kezemben van az, hogy apám ne öljön meg téged. És.. Ahogy találkoztunk, a ruháidat illetően tuti hajléktalan voltál. Tető van a fejed felett, étel az asztalodon, ruha amit felvehetsz, még válogathatsz is. És nem kötelességem, hogy felmetszem a kis pocakodat, hogy a házőrző kutyáinknak vacsorát csináljunk a beleidből. Ez talán ez téged is ragaszkodásra bír, édesem.- tett le a földre, és egy puszit nyomott a számra. Hátat fordított nekem, majd eltűnt a szobájában.
Rémülten néztem utána, fenyegető mondatainak hatása alatt állva, de aztán leesett, hogy mit is csinált az előbb. Zavartan érintettem hozzá a mutató és a középső ujjam az ajkamhoz. Perzselt, talán azért, mert még soha nem tapasztaltam ilyet. Jól esett, talán túlságosan is. Bár azt nem értettem, hogy minek tette ezt, hiszen én nem a barátnője vagyok. Nekem nincs szükségem ilyen kedveskedésre. Vagyis lenne, de nem tőle, nem ilyen szituációban. Vagy ha ezzel akar levenni engem a lábamról, akkor el kell keserítenem. Én nem vagyok ezzel megvehető.
Megérintettem a láncot a nyakamban, ami még mindig hideg volt, és libabőrös lettem tőle. Arról nem is beszélve, hogy kényelmetlennek bizonyult, főleg hogy nekem a legtöbb ilyen durva fémre érzékeny a bőröm. Kipirosodik tőle, valamikor viszket is. Bementem a fürdőbe, és kíváncsi tekintettel megnéztem magam. Úgy néztem ki, mint egy vad pitbull, akit vissza kell fogni, hogy ne tépjen szét senkit. Már ami a lánc méretét illeti. És ehhez még póráz is tartozik! Mi folyik itt, de komolyan?
Kimentem a fürdőből, és Taehyung szobájának csukott ajtajához léptem. Párat koppantottam a deszkán, ugyanis nem akartam egy éppen öltözködő Tae-re rányitni.
-Mi az?- hallottam bentről a hangját.
-Van ruha, amibe átöltözhetnék?- kérdeztem óvatosan.- Nem akarok ebben az estélyiben flangálni még ilyenkor is.
-Van, de ne nagyon készülj huzamosabb ideig mackónadrágban itthon henyélni. Apámmal vacsorázunk, rémlik?
A francba.
-Bemehetek? Idegesít, hogy egy ajtóhoz beszélek.- fogtam meg a kilincset.
-Perc.- állított meg.- Jöhetsz.
Beléptem a már jól ismert szobába. Ugyanolyan rendezett volt, mint mikor először láttam. Csak az a cuki dínó hiányzott az éjjeli szekrény tetejéről.
-Na?- kérdezte Tae az ágyon ülve. Fekete alapon piros mintájú melegítőalsóban és ugyanilyen színű melegítőfelsőben trónolt. Mintha egy egyenruha lett volna. Szőke haja kócosan meredezett mindenfelé. Felsőjén a cipzárt nem húzta össze, így kidolgozott, lapos hasa a szemem elé tárult. Szent fos. Csak ennyit tudnék hozzáfűzni. Még sosem láttam férfi felsőtestet, vagyis az előző bakin kívül, mikor megláttam póló nélkül, úgyhogy ez nekem nagyon szokatlan és kényelmetlen. De túlságosan kíváncsivá is tesz. Arcomba felszökött a vér a túlságosan pajkos gondolataimra, amit rögtön ki is szúrt.
-Tetszik, amit látsz?- dőlt kissé hátra, közben két alkarján megtámaszkodott háta mögött. Felsője jobban szétnyílt tónusos hasán, és ettől a pozitúrától csak még inkább kidomborodtak izomkötegei. Valami igen hasznos sportot űzhet rendszeresen, ugyanis ezt nem a szél hordta össze. Vagy csak a koreai tökéletes test genetika segít neki. Az apja meg az anyja igen jó munkát végzett...
Vigyora egyre szélesebbre húzódott, míg az én vörösségem is egyre inkább elmélyült. Megráztam a fejem, és hűs kezemet tűzforró arcomra tapasztottam. Hozzá kell szoknom, hogy egy félistennel élek együtt, mert ez nem állapot, hogy ennyiszer és ilyen mértékben pipacsvörössé válok. Lassan elmehetnék egy stop táblának is.
-Azt akartam mondani,..- köszörültem meg a torkom.-.. hogy nem érzem magam késznek ahhoz, hogy találkozzak apáddal.
-Miért?- vonta fel a szemöldökét.- Muszáj, ezt nem te fogod eldönteni.
-Hanem te?- fújtattam.
-Nem. Az apám. De az én szavam még mindig magasabb rendű, mint a tiéd.- vigyorgott rám.
-Elhitted.- tettem keresztbe magam előtt a karom.
-Édes, remélem emlékszel még a megállapodásra. És arra, hogy kárpótolnod kell engem. Szóval a helyedben kicsit megválogatnám a szavaim, mert nem vicces dolog a tűzzel játszani.- húzta össze a szemét fenyegetően.
-De..- kezdtem méltatlankodva, azonban félbeszakított.
-Nézd csak meg, mi van a nyakadban! Ez a jelképe annak, hogy az enyém vagy. Ezt nem veheted le soha, semmikor. Még fürdésnél sem. A tulajdonom vagy. És ezt mindenki tudja, aki ismer engem. Szóval fogadj csak szót a gazdádnak! Ne legyél rossz kiscica!- kacsintott rám, mire a dühöm egyre inkább kirobbanni készült. Ekkora hólyagot ki sem lehetne találni!
-Argh..!- toppantottam dühösen, és hátat fordítottam neki. A dühöm kezdett szomorúságba átcsapni. Mindig ez van. Ha felbosszantanak, ami elég egyszerű dolog, tekintve lobbanékony természetemet, akkor legtöbb esetben elsírom magam, ha átesek azon a bizonyos mércén. De nem fogok előtte gyengének tűnni, soha! A halott testemen át. Összeszorítottam a fogam, és mély levegőket vettem, hogy lenyugtassam magam. Semmi baj, Leeloo. Arra játszik, hogy felhúzzon, ez a célja. És én nem fogom megadni neki ezt az örömöt.
-Pityeregsz?- szólalt meg mögöttem. Mézesmázos mosollyal fordultam felé.
-Dehogy. Nem adom meg azt a boldogságot neked, hiszen tudom, hogy csak erre megy ki a játék.- néztem a szemébe magabiztosan, visszafogva könnyeimet.
-Akkor mire vársz még? Menj zuhanyozni, pár óra és indulunk. Nem akarok elkésni miattad. Semmit sem utálok jobban, mint várni, vagy megváratni.- hajolt hozzám közelebb. (~Naruto plíz ~ írói megj.)
Hm.. Megoldom én, hogy ne kelljen elmennem arra a hülye vacsorára Mr. Hólyag apjával.