Egyértelműen a második választás tetszett jobban, de az csak még bonyolultabbá tette volna a dolgot Ash és köztem és ezt a cikksorozatot még be kellett fejeznünk!
-Én szalonnával betekert babot kérek levendulaszósszal, mellé pedig pirított krumplit.
A pincér elment, én pedig újra egyedül maradtam Ashel. Megjátszott mosoly került az arcomra.
-Igazad van, kell egy kis szórakozás. Örülök, hogy ezt megérted-még mindig kifejezéstelen arccal nézett rám-De ennek ellenére ez nem fog többet előfordulni, mivel ez a szórakozás nem kéne, hogy ártson a nővéremnek.
-Erre előbb is gondolhattál volna-mondta egy vállvonás kíséretében és úgy voltam vele, hogy mégis csak a lelépést kellett volna választanom.
A pincérlány visszajött és töltött mindkettőnknek vörösbort, amit valószínűleg Ash rendelt nekünk.
Valamiért elfogyott a levegőm. Fáradtan ittam egy kortyot a boromból és Ashre néztem, aki a kinti tájat bámulta. Oldalról is felismertem a szeme kékjét, ami tegnap még az én szemeim előtt csillogott. Ahogy ezek a kékek engem figyeltek. Ahogy ezek a kékek flörtölést sugároztak. Ahogy ezek a kékek kívánatosan felfaltak.
Ez tényleg csak egy kis szórakozás volt?
-Ez praktikus-szólalt meg halkan-Ha az ember nem tudja, hogy miről beszéljen a randin, akkor megszemlélheti a kilátást és arról beszélhet.
-Milyen mélyenható-ezzel most valami határozottra gondolt?
Csak vállat vont, mire én is a kilátást kezdtem el méregetni. Igazából tényleg klassz volt. Csak hát nem nagyon tudtam erre koncentrálni. A hasamban lévő csomók elnyomtak minden más érzelmemet.
Néhány percnyi kellemetlen csend után már vissza is tért a pincér az ételeinkkel. A rövid várakozás mindenképp egy plusz pont. Ahogy a kajámra pillantottam, megéreztem egy kis éhséget.
-Jó étvágyat-motyogta Ash, majd nekiállt enni. Magamban sóhajtva követtem példáját.
-Mit csinálunk következőnek?-kérdezte hirtelen, mielőtt ivott volna a borából. Tudtam, hogy a cikksorozatra gondolt, mégis éreztem valami jelentősebbet a kérdésében.
-Nem tudom-ezmiatt csak ennyit mondtam. Ash egy meghatározhatatlan tekintettel fordult felém. Mi a kibaszott életért nem tudtam semmit sem kiolvasni a szemeiből?
-Mit szólsz valami egészen újhoz, valami olyanhoz, amit még meg sem említettünk?
Felébresztette a kíváncsiságomat. Felvontam az egyik szemöldököm és vártam, hogy folytassa beszédét.
-The Ink-mondta halkan, miközben határozottan figyelt engem. Rögtön tudtam, mire gondolt. Mindkét tetkómat a "The Ink-ben" csináltattam.
-És valaki közülünk tetováltatja magát?-kérdeztem.
-Mindketten-mondta halkan és éreztem a kihívást a hangjában.
Mindketten? Akartam én már most egy újabb tetoválást? Akartam én egyáltalán még egyet? Volt már egyáltalán ötletem egy tetkóra, ami valamit jelentett is volna?
-Mit szólnál egy piercinghez?-javasoltam. Egy pimasz vigyor került a szájára és mielőtt bármit válaszolhatott volna, gyors megszólaltam-Nem. Nem olyan piercingek!-mondtam határozottan egy fejrázással. Perverz.
Erre még jobban elvigyorodott.
-Meg sem szólaltam.
-Nem is kellett-ettem tovább és be kellett vallanom, hogy valami fantasztikus íze volt. Ezután azon gondolkodtam, hogy hova csináltatnék piercinget. Valószínűleg néhányat a fülembe. Egy köldökpiercinget sosem akartam. Az orr az szóba se jöhet. Nyelvbe még álmomban sem csináltatnék.
-Van egy ötletem-szakította félbe a gondolatmenetemet-Mi lenne, ha én csináltatnék magamnak egy mellbimbó piercinget, de ezért kiválaszthatom a motívumot a tetkódnak. És te döntöd el, hogy hova szeretnéd.
-Megőrjítesz-mondtam szárazon, de közben azért eléggé melegem lett, mikor arra gondoltam, hogy megfigyelhetem Ash izmos felsőtestét, miközben őt pokoli fájdalmak érik.
-Kezdesz unalmas lenni-ismételte meg a mondatom múlt hétvégéről. A provokálása miatt, hirtelen kedvet kaptam elfogadni az ötletét csak hogy megmutassam, hogy nem voltam UNALMAS!
-Gondolj csak bele! Az én tetkóm az örökre megmarad, de te akár öt perccel később már ki is veheted a piercinged. És ha jól ismerlek, akkor valami abnormális tetoválás jár már az eszedben.
-Méghozzá több is-vigyorgott pimaszul és egy rövid pillanatra úgy tűnt, hogy boldogság csillogott a szemében. Nem bírtam visszatartani egy nevetést, ezért rámosolyogtam.
Két másodperc egymást bámulás után, már megint furcsa érzésem volt. Ez...rossz volt. Hirtelen bűntudatom lett, mintha nem szabadna többé Ashel jól éreznem magam.
-Na ja, még úgyis van pár napunk átgondolni-mondtam, mire bólintott.
-Neked nem kell átgondolnod, mert úgyis megcsinálod-állapította meg. Átlátott rajtam. Vagyis, annyiraaaaaaaa biztos még nem voltam a dologban, de már közel voltam ahhoz, hogy belemenjek. Csak azért, mert nem akartam megadni Ashnek a diadalt, hogy valamihez nem volt merszem.
A tekintetem lejjebb vándorolt és egy másodpercre bámulni kezdtem az ajkait, amik tegnap még mohón az enyémet falták. A szívverésem felgyorsult, ezért elnéztem, mikor támadt egy ötletem.
-Mi lenne, ha a mellbimbó piercinghez még egy szemöldök piercinget is kapnál?
-Na azért nem kell túlozni-próbált lenyugtatni.
-Csak nem visszavonul valaki?-néztem rá szórakozottan. Ha rá akart beszélni egy új tetkóra, akkor arra is gondolnia kellett, hogy azért adnia is kell valamit. Láttam, ahogy belül magával vitázott.
-Na jó. Csak egy szemöldök piercinget csinálok magamnak. Ezért viszont választhatsz két motívum közül, hogy melyiket szeretnéd. Elfogadod?-mondta az újabb ötletét.
Gyors átgondoltam. Azért kár, hogy nem bámulhatom meg majd a felsőtestét, de mindegy.
-Még egy feltétel: Ne mindkét motívum legyen valami szar!-erre elmosolyodott.
-Oké-egyezett bele, mire kinyújtottam felé a kezem.
-Elfogadom-mondtam, majd elfogadta a kezem, ami az alkunk megpecsételését jelképezte. Egy borzongás járta át a kezem, mikor egymáshoz értünk. Legszívesebben örökre így fogtam még volna a kezét. Úgy tűnt, mintha Ash is nehezen engedte volna el a karom. De ennek nem lett volna értelme, nem?
Elengedtem a kezét, megfogtam a villám és tovább ettem a finom kajámat. Ashre néztem, aki egy kicsit eltöprengve az ételt piszkálta.
Egy milliót adtam volna azért, hogy a gondolatába láthassak.
***
Valahogy végeztünk a kajával és elindultunk lefelé. A liftezés nem tartott sokáig, de végig csak hallgattunk. Valahogy már mindent elmondtunk, amit kellett. Már nem volt olyan feszült ez a hallgatás, mint az elején, de ez még messze volt attól a nyugodt hallgatástól, ami már egyszer megvolt.
A motorjaink nem parkoltak olyan messze egymástól és én máris azon törtem a fejem, hogy hogy a pokolba kéne most elköszönnünk. Ölelés? Az tökre helytelen. Egyszerűen csak kacsintani? Ez is hülyeség. Kézrázás? Eléggé ijesztő volt, hogy ez a lehetőség egyáltalán megfordult a fejemben.
-Hát ja, akkor majd még látjuk egymást valoszínűleg-kezdtem, mire magamban a homlokomra csaptam. Ez milyen hülye mondat volt már?! Jóhogy látjuk még egymást. Láttam, ahogy Ash elmosolyodott.
-Ne csinálj már ekkora drámát a szituból-a szemei szikráztak a szórakozottságtól. És már megint legszívesebben megpofoztam volna magam. Igaza volt, úgy viselkedtem, mint egy óvodás.
-Akkor pénteken a tetováló stúdióban?-kérdeztem ahelyett, hogy belementem volna a megjegyzésébe.
-Úgy néz ki-érkeztünk meg a motorjainkhoz, mire elővettem a sisakom az ülésem alól. Ash megállt és minden mozdulatomat figyelte. Kellemetlenül éreztem magam. Mit akart még? Az előbb köszöntünk el egymástól, nem?
Felültem a járművemre és még egyszer ránéztem.
-Később találkozunk!-köszöntem el még egyszer, mielőtt elhajtottam volna.
*Hey ❤
Kaptam egy újabb díjat iamcsenge-től, amit szeretnék megköszönni! 💗