-Akkor szombaton fél kilencre érted megyek-figyelmeztetett Chase szerdán, rögtön a suli után és közben pimaszul vigyorgott.
-Persze, "értem jössz". Már én viszem magam mindenhova-mosolyogtam rá túlságosan is lányosan, ami nem igazán illett az én motorosmennyasszony kinézetemhez.
-Tudom-mosolygott vissza rám, majd a vállamra tette kezét és így mentünk a szerkesztőségi teremhez.
-Amúgy hogyhogy soha nem a motoroddal jössz suliba, hanem mindig a robogóddal?-kérdeztem kíváncsian. Nekem nem volt nehéz egy robogó és egy motor között választani.
-Én sem tudom pontosan. Szerintem a robogó kényelmesebb a városban. És arra a kis útra, amit a suliig kell megtennem, praktikus is...És kevesebb alkalmad van, hogy eltörd a nagy motorodat.
Oké, ebben megint igaza volt.
Megérkeztünk a terem elé és szembe fordultunk egymással. Olyan volt, mintha épp most hozott volna haza egy randiról és azon gondolkodna, hogy most megcsókoljon-e vagy sem. Csak mosolyogva néztük egymást és élvesztük a másik közelségét.
-Sorry Bro, de innentől átveszem-tette tönkre már megint a romantikus pillanatot Ash, mikor a semmiből hirtelen ott termett, hogy behúzzon az átalakított terembe.
-Neked meg mi bajod?!-támadtam rá, miközben leült mellém.
-Természetesen meghalok a féltékenységtől-mondta szarkasztikusan-És ma elég sok dolgunk van, szóval nem kéne olyanokra pazarolni az időt, amiknek úgy sincs jövőjük.
-Nincs jövőjük, mi? És te ezt honnan is tudod ilyen biztosan?-vontam fel a szemöldökömet. Valamiért nagyon érdekelt a válasza. Aki ilyen kijelentést tesz a teremben, annak azzal is kell számolnia, hogy azt el is kell magyaráznia.
-Az embernek csak rátok kell néznie és rögtön tudja, hogy ebből nem lesz soha semmi. Esetleg barátok vagytok, akik talán kicsit vonzzák egymást, de semmi több-válaszolt unalmasan.
-Ja és te ezt azért állítod, mert olyan jól ismersz minket, vagy mi?-nem tudtam elrejteni a szórakozott vigyoromat. A szituáció egyszerűen olyan fura volt. Mert hát mit tudhatott Ash, kérem? Már egy fél örökkelévalóságja nem látott engem, Chaset meg egyáltalán nem is ismerte, szóval hogy merészelte?-Akkor majd tartsd nyitva a szemedet és meg fogom mutatni, hogy mennyire jól összeillünk Chasel-mondtam a szemébe, amiben megjelent a szórakozottság.
-Jó, próbáld meg. De van egy feltételem.
-És mi lenne az?
-Őszintén bevallod, ha észreveszed, hogy ő tényleg nem az igazi.
Egy kicsit elgondolkodtam ezen. De aztán rájöttem, hogy nincs semmi veszíteni valóm, mert Chase...egyszerűen Chase volt es tökéletes.
-Legyen!-a megállapodásunkkal elégedett voltam. Ránéztem Michaelre, aki néhány feladatot adott ki. Ash csodálkozni fog! Chase és én szinte AZ álompár voltunk! Elmosolyodtam és körbenéztem a teremben, ahol megláttam Mattet, aki a helység másik végéből furcsán méregetett engem. Ash felé biccentett, majd kérdőn összehúzta szemöldökeit. Én csak megráztam a fejem és elmutogattam neki, hogy majd később elmesélem.
Később.
Egyszercsak eszembe jutott, hogy azt mondtam, hogy Chase és én valóság leszünk. De Chase is így gondolta? Sokszor mutatta ki, hogy...akar engem? De mi van, ha az ő oldaláról ez semmi komolyat nem jelentett?
Kétségbe estem. Chase három éve flörtölt velem. Miért akarna most hirtelen többet? És ha többet is akart volna, mit jelentett neki az a "több"? Egy tartós kapcsolatot? Vagy csak egy kis szórakozást?
Baszki, lehet, hogy Ashnek igaza volt? Már ennyi ideje nem történt köztünk semmi. Lehet, hogy ez csak szokatlan? Eltűnne a varázs, a vonzódás és ez a pezsgés köztünk, ha összejönnénk?
A legfontosoabb kérdés pedig ez volt: Szerelmes voltam Chasebe?? Akartam egy igazi kapcsolatot vele?
-Na, már is kezdődik a kételkedés?-suttogta Ash nekem, mire megrezzentem. Egyrészt azért, mert megijedtem, másrészt pedig azért, mert ilyen jól le tud olvasni mindent a fejemről.
-Öhm, nem?!-suttogtam idegesen vissza, miközben Ash csak szórakozottan és sokattudóan vigyorgott rám-Szerintem neked inkább a te kapcsolatodra kéne figyelned, mint hogy az én jövőbeli...Esetleges...kapcsolatomra-Francba, miért kezdtem el hirtelen kételkedni? Ashnek semmi esetre nem lehetett igaza!
Ash sokatmondóan nézett rám, majd ezt súgta:
-Én ott leszek neked, ha vége a Chase ügynek.
Idióta.
-Sadie, Ash? Akkor szeretnék még gyors beszélni veletek-Láthatóan már mindenki végzett a feladatával és már ott voltunk, hogy mindenki a cuccait pakolta.
Mióta hagyom Ashnek, hogy elterelje a figyelmemet?
Ashel ülve maradtunk, míg a többiek kimentek a teremből.
-Megvárjalak?-kérdezte Matt, mire én csak megráztam a fejem.
-Minden oké. Később majd jelentkezem!-Tudtam, hogy ma is van egy műszakja és mivel nem tudtam, hogy ez itt meddig fog Michaellel tartani, ezért nem akartam megváratni. Egy meghatározatlan arckifejezéssel figyelt engem, majd bólintott és elment.
-Szóval ti ketten-Michael egy széket húzott a padunk elé, hogy le tudjon ülni, a kezeiben pedig papírok voltak. Valószínűleg a cikkeink-Meg kell mondanom, hogy oda vagyok a cikketekért. Láthatólag jobban kijöttök egymással, mint azt eleinte gondoltátok-őszintén mosolygott ránk.
-A látszat néha csal-motyogtam, de ezek ketten ignorálták a kommentáromat.
-Meg akartam kérdezni, hogy mit terveztek következőnek és, hogy mikorra számíthatok egy új cikkre?
-A hétvégén a víziparkba akarunk menni és ott néhány fotót csinálni, meg inspirációkat gyűjteni. Elég, ha csak jövőhéten kapod meg a cikket?-Gyors átvettem a szót Ashtől, mielőtt megszólalhatott volna. Igaz, hogy az utolsó napokban egész jól viselkedett, de még mindig nem bízom benne száz százalékig. És hát ki tudta már, hogy mit mondana? Mindig, mikor az ember azt hiszi, hogy már semmi nem ronthat el semmit, akkor Ashnek sikerül. A fiúnak tehetsége volt a katasztrófákhoz.
-Na ja, Sadie inkább egy randira megy-És már megint. Egy ide nem illő megjegyzés. Kikerekedett szemekkel néztem a vigyorgó képét. Ez meg mi volt?
-Egy randi?-Úgy tűnt Ash felkeltette Michael kíváncsiságát is. Egy kicsit bizonytalanul nézett ki. Valószínűleg fura volt neki azt hallani, hogy nemsokára egy randim lesz, mikor azt hitte, hogy nemrég még érte voltam oda. Csak egy másodpercre emlékeztem vissza, de máris megborzongtam.
-Igen, egy randi. De ez titeket nem kell, hogy érdekeljen, mert a cikk így is ugyanolyan jó lesz, mint a legutóbbi. Kivéve, ha a munka egy kínszenvedés lesz egy bizonyos srác miatt-tettem hozzá és közben intenzíven Ashre néztem.
-Jó, fő, hogy megkapjam a cikket-állt fel Michael, szóval a téma le volt zárva és mehettünk haza. Megfogtam a táskám és kimentem. Még három lépést sem tettem, de Ash már újra megjelent mellettem.
-Szóval a munka fontosabb neked, mint a randid Chasel? Ez tényleg igaz szerelem-gúnyolódott.
-Te tényleg csak azt hallod, amit akarsz, mert ezt én így nem mondtam!
-Akkor világosíts fel-állt meg hirtelen. Idegesen én is megálltam és felé fordultam.
-Én egyszerre tudom élvezni a randim Chasel ers közben inspirációkat gyűjteni. Ilyen nehéz ezt megérteni?-abban a pillanatban már tele volt a hócipőm Ashel. És a tekintetéből semmit nem tudtam leolvasni.
-Szombaton tízkor a víziparknál-jelentettem ki, majd megfordultam és elmentem. A tekintetét végig éreztem a hátamon és már szinte lyukat égetett belém. Reméltem, hogy a hangom olyan keményen szólt, hogy szombatig nem fog merni a közelembe jönni.