Kék szemei szó szerint ránk villant. Vörösre mázolt ajkaira egy gunyoros mosoly ült ki, miniszoknyája alól lassan kikandikált formás feneke, kissé lejjebb húzta a ruhát, hogy keblei még inkább megbélyegezzék kinézetét. Egyik feketére festett tincsét tekeregetve, cuppantott egyet felénk. Méretes karmaival megpöckölte Howl mellkasát.
Roxy már lendült volna, de még idejében kaptam dereka után, semmi szükség nem volt egy cica harcra.
- Eressz el!
- Viselkedj, Roxy! – szóltam rá, miközben körmeimet csuklójába mélyesztettem. Hatalmasra nőtt pupillákkal bólintott.
- Hmm már hiányoltam ezt a kis bandát, Jonson titeket is meghívott? – kuncogott fel, miközben dorombolva Howlhoz kocogott. Mellei követték mozgását.
- Le a kezekkel, ribikém! – lépett előre Roxy. Clair egy megsemmisítő pillantást vetett a lányra. – Ő az én pasim – sziszegte, Howl büszkén mosolyogva lépett egyet a lány felé, ám a fekete bestia közéjük furakodott.
- Igazán? – csücsörítve fonta karjait melle alá. – De Howl tudod, hol találsz! – dobott egy csókot, majd csapatunk néma tagjához fordult, máris léptem előre. – Nos, River jó újra látni! – csippentette meg a lány arcát, aki megsemmisülve meredt egykori barátnője szemeibe. – Kicsit híztál, ha gondolod szívesen kocogok veled.
- Nem szükséges Clair, majd én helyettesítelek – szóltam közbe, mielőtt még behálózta volna Rivert.
- Oh, el is felejtettem, hogy a csodás csapat újabb taggal bővült. Vöröskére cseréltetek? Eléggé gyatra, kissé kilóg a bandátokból, ha gondoljátok, néha napján beugrok helyette – vihorászott. Kacér pillantások ezreit lövellte a szőke fiú felé. – Ja és Howl – nyálazta be az ajkait. – Várlak majd!
- Te kis... - kiáltott utána Roxy, de lány már méterekkel arrébb riszálta lökhárítóját. – Egyszer tuti megnyúzom!
Howl egy ráérős csókba forrt össze a barátnőjével, eltekintettem a gyomromban terpeszkedő fájdalomtól és River felé fordultam, aki csendesen összehúzta magát. Ajkait összeszorította, mereven bámult a lány után. Megfogtam apró tenyereit és a pulthoz verekedve magunkat, máris rendeltem neki egy pohár jeges teát.
- Jól vagy?
- Mégis hogy lehetnék jól ezek után?
Idegesen hörpintette fel az italát.
- Ez vagyok, Grace, egy tehetetlen kis fióka, aki mindig segítségre szorul! Elegem van abból, hogy mások előtt képtelen vagyok magamat mutatni, hogy félek attól, mit gondolnak rólam! – apró könnyek szöktek ki a szeméből. – Utálom, utálom és utálom!
- River...
- Kérlek, ne! – szólt rám erényesen. Szemeit a parkettre vezette, egy utolsót kortyolt az italából és engem egy helyben hagyva a tömegbe vetette magát.
Bevallom rosszul esett, hogy mindenki csak úgy itt hagyott. Reménykedtem benne, hogy a csajokkal együtt leszünk és együtt fogunk szórakozni, ám ehelyett mindenki szétszéledt. Már nem éreztem a kezdeti izgatottságot, haza akartam menni.
Rendeltem magamnak egy erősebb italt és azt iszogatva meredtem az erősen izzadó fiatalokra, furcsa és extrém táncok szemtanúja voltam, a zene a bőröm alá kúszva hívogatott magához.
Az alkohol tényleg felengedett, fittyet hányva a többiekre és úgy összességében az egész életemre, belevetettem magamat hullámzó rengetegbe. Élveztem, hogy az emberek teste összetapadt, hogy a forróság már-már fojtogatónak hatott. Lehunytam a szemeimet és beleolvadtam a ringásba. Fülledt, párás levegő illata kúszott az orromba. Érzékszerveim kiéleződtek, halkan mormoltam a szöveget.
Hirtelen egy kar fonódott körém, az ital tömény szagát azonnal megéreztem. Szemeim kipattantak, mikor ajkait a nyakamon éreztem. Elszakadtam tőle és hátra se nézve egy újabb helyet találva magamnak belefeledkeztem a táncolásba.
Éreztem valamit a bőrömön, valami égetőt. Tudtam, hogy valaki bámul engem, élveztem emelkedő pulzusomat, hogy bőröm alatt izzani kezdett vérem. Dübörgő szívem felvette a zene ritmusát, pilláimat felnyitva valami sötéttel kerültem szembe. Füstös tekintet méregetett a távolból, vággyal telve, csodálva mérte végig vonagló testemet. Telt ajkait fogai közé csippentette, miközben nem is vett tudomást arról, hogy barátnője a karjai közt tekereg.
Ő engem nézett.
Alighogy elkaptam róla a pillantásomat egy idegen kar fonódott körém. Forró lehelet csapta meg a nyakamat. Szőrszálaim egyenesbe vágták magukat, érdeklődve fordultam meg, egy mogyoróbarna szempár meredt rám kissé homályosan. Ajkait egy göröngyös mosolyra húzta.
- Dögös vagy.
Elvigyorodtam és tovább ringtam a karjai közt, minden közeledő mozdulatát elutasítottam. Bírtam, hogy engem néz, hogy tetszik neki a látvány, végre valaki más lehettem.
Szemeimmel az előbbi helyre néztem, de ekkor már üres volt. Howl elment.
Szívem megbicsaklott, sűrű fájdalom kerített hatalmába. Mégis mit láttam pár perccel ezelőtt a szemébe? Nem vad tűz lobogott benne? Amit én okoztam, nem? Vagy csak képzelegtem, hisz egy erős vodkát gurítottam le a torkomon. Kérdéseimre nem kaptam választ, eleresztve a mögöttem teperő fiút kiszakadt belőlem egy halk kiáltás.
Mégis miért érdekel engem az, hogy mit gondol? Az isten verjen meg, hisz neki barátnője van, aki mellesleg az én egyik legjobb barátnőm!
Magamat átkozva rontottam ki az épületből. Egy tompa kiáltást hallottam magam mögül, de ekkora már elnyelt a végtelen sötét sikátor. Már akkor tudtam, hogy rossz ötlet volt kijönni, mikor az első vészjósló árnyat felfedeztem a sötétbe rejtőzködni. Testemen végigfutott a libabőr, reszketve tekertem magam köré a karjaimat. Rettegtem attól, hogy talán valaki rejtőzik a sötétben.
Félelmem beigazolódott, mert egy kis idő elteltével egy vészjósló árny vált ki a matt feketeségből, őt követte egy másik, sokkal erőteljesebb, vaskosabb alak. Ajkaimon kiszökött az első sikoly.
Hátborzongató érzés volt. A vad szellő megtépte a hajamat, fagyos érintésétől kirázott a hideg, dideregve botladoztam odébb. Lábam alatt valami ragadós pocsolya húzódott, az egekig szökő falak közt nagyméretű kukák feküdtek, és egyre csak közeledő árnyak. Ordítani akartam, de egyetlen hang sem szökött ki belőlem. Néma rémülettel meredtem a követőimre, lépteimet megszaporáztam, akárcsak ők.
- Segítsünk haza jutni? – búgta valaki a fülembe, erőteljes mellkasnak vágódtam. Lenyeltem a torkomban növekvő gombócot és hátrébb tántorodtam.
- N-nem ke-kell – ráztam meg hevesen a fejemet, makogó szavak törtek elő belőlem.
- Óóó, dehogy nem, kislány. Mi csak segítünk hazajutni oké? Veszélyes dolog egyedül kószálni este.
- Pontosan – kontrázott rá a másik, aki megragadta a karomat. Ujjai a húsomba vájtak. – Mi csak segítünk.
- Nem kell!
- Kislány, ne félj mi épphogy védünk!
- Eresszen el!
- Csitt, csitt! – kuncogott fel a mögöttem álló árnyék, aki derekamra fűzte ujjait. Ruhám cipzárjával bajlódott. – Csitt, csitt!
- Hagyjanak... - ám hangomat elnyelte a sötét, cipzár csattant. A ruha lassan tódult le a testemről, a fagyos szél kezelés alá is vette. Sikítva rugdalóztam, de az alakok egymás után, ugyanazokat a szavakat mormolva vonszoltak magukkal. Zokogva imádkoztam azért, hogy valaki segítsen rajtam.
- H O W L –
A fluoreszkáló fények mellett elhaladva egyre csak több és több ember szaladt a parkettákra, összemosódó testek. Halk csókok és fojtott nyögések hangja olvadt össze vadul dübörgő basszussal. A bárok előtt kígyózó sorok, dülöngélő fiatalok és hevesen smároló párok. Mindenütt ellepték a helyiséget. Szemeimmel egyetlen egy testet figyeltem, kecses vonalain meg-meg pihent a hevesen villódzó fény. Furcsa elektromosság szaladt végig a testemen, forró vágy kúszott fel bensőmbe. Nadrágomban keményedő tagom is erről adott jelet. Vigyorogva oldalaztam barátnőmhöz, aki nem éppen józanon ringatta magát. Kedvem lett volna itt helyben felfalni.
Óvatosan tekeredtem köré, vékonyka alakját testemhez préseltem. Férfiasságomat formás fenekéhez feszítettem, halkan felnyögött. Imádtam ezt a hangot hallani. Ajkaira egy lusta mosoly ült ki. Hátsózsebemben már izgett-mozgott az óvszer. Ajkaira hajolva részesítettem az este első csókjában.
Halk sóhajai a fülembe kúsztak, akárcsak karjai melyek a nyakam köré fonódtak. Erőteljesebben csókoltam telt ajkait, melyek mennyei örömökben részesítettek. Erősen a falhoz vágtam, kuncogva nyögött fel.
- Mi van nagyfiú? – emelte rám füstös szemeit, imádtam.
- Már igen csak szűkös neki odalent – hintettem be csókok ezreivel kecses nyakát, ajkaimmal nedves csíkot húztam vékonypánttal fedett vállára. Megremegett a karjaim között.
Ujjai az övem köré tekeredtek, tüdőmben rekedt a levegő. Hangosan zihálva feszítettem ágyékomat hozzá, állatias morgás tört elő belőlem. Kuncogva nyúlt a bokszerem alá, vékony ujjai azonnal körém fonódtak. Fájt már az élvezet.
- Milyen kis rossz vagy ma – leheltem a fülébe.
- Rosszá teszel.
Senkinek sem tűnt fel a kis akciónk, főleg, hogy voltak párok, aki még a WC-ig sem bírtak elmenni, már a folyóson nekiestek egymásnak. Képes lettem volna itt, ezen az eldugott ki sötét résznél szexelni Roxyval, és kétlem, hogy ellenére lett volna.
Ujjaimmal felhúztam szoknyarészét, miközben ő ujjaival ügyeskedett.
- Howl! – hallottam meg Lewis kétségbeesett hangját. – Howl!
Roxy zavartan húzta ki kezeit a gatyámból, mérgelődve fordultam meg, fájdalmasan feszítette a nadrágomat, kényelmetlenül fészkelődve meredtem Lewisra. Lihegve lépett elém, szemei nadrágomra tévedtek és hitetlenül megrázta a fejét. Roxy eközben megbújt mögöttem, képzeltem, hogy milyen zavarban is lehet.
- Igen? – hangom jegesen csengett, nem éppen jó kedvemben voltam.
- Baszki, Grace eltűnt!
Szívem heves ritmusa elhalt, végtagjaim megfeszültek, furcsa ijedtség lett úrrá rajtam.
- Mi van?
- Kiszaladt az utcára és kurvára nem találom sehol! Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, még a hívásra sem reagál!
Ajkaim megremegtek, ujjaim ökölbe szorultak, képes lettem volna helyben széttépni valakit. Vágyam lankadt helyette egy újfajta düh perzselte végig a testemet. Sercegtek az ereim.
- Jared?
- Ő se tud semmit! Basszus Howl, meg kell keresnünk! Baja is eshet!
- Valami történt? – bámult ki mellőlem Roxy. Nem akartam belekeverni, tehát egy utolsó vadcsókot váltva elszakadtam tőle.
- Szeretlek, Prücsök – csippentettem meg az orcáját. Összevont szemöldökkel meredt hol rám, hol a kétségbeesett Lewisra. -, de most mennem kell!
- De...
- Tudom, befejezzük majd, megígérem – simítottam meg ártatlan arcát és egy végső csók mellett elrohantam. Még visszanéztem rá, de ekkora Ő már újra elvegyült a táncolók tömegében.
Átkoztam Lewis időzítését, mégsem tudtam haragudni rá. Akármennyire is gyűlöltem néha Grace-t, sosem kívántam volna neki semmi rosszat, ám a sötét éjszaka igen sok rosszal szolgálhat egy ilyen védtelen lánnyal szemben.
Gyorsan kapkodtam a levegőt, mikor kiértünk a hűvös utcára. Sehol sem láttam őt. Lewis a nevét kiabálva túrt szanaszét álló tincseibe, cibálta, tépte őket. Megborzongtam fagyos levegőtől, mélyet szippantottam belőle.
- Hol lehet?
Nem válaszoltam, mert fogalmam sem volt róla. Tehetetlenül forgolódtam, majd végül elindultam a sötét sikátorban. Egyre csak úrrá lett rajtam egy reszkető félelem, rettegtem attól, hogy baja esett.
Emlékeimbe kúszott a kép, mikor kecses testével szorosan a mögötte álló fiúhoz húzódott. Legszívesebben képen töröltem volna srácot, de nem tehettem meg. Nem is lett volna jogom rá, inkább végignéztem, ahogy mocskos kezeivel illetlen helyeken taperolta a lányt, aki ebből mit sem sejtve teljesen belefeledkezett a zenébe.
Vágyat éreztem akkor. Perzselő vágyat és csak a képekre visszagondolván máris keményedni kezdtem. Rohadtul irritált, hogy így reagálok rá, de képtelen voltam eltekinteni róla. Amikor este megjelent előttem abban a meseszép ruhába, azt hittem, hogy menten felrobbanok. Éreztem csillámló tincseit, amik selyemként simogatták kecses vállait. Annyira gyönyörű volt akkor, de ő nem hitte el. Még akkor sem, mikor Jared ezredjére ismételte el a szavakat, sem akkor, mikor Lewis is beavatta őt a gondolataiba.
Én is elmondtam volna neki, hogy meseszép, de mégis, hogy jött volna ki? Pár napja a földbe tiportam a lelkét, sírva esedezett bocsánatért, de én tovább gyaláztam. Gyűlöltem magamat érte, annyiszor visszajátszottam már az eseményeket. Ezerszer többet érdemeltem, mint az a kis jobb horgas, amit Lewis adott. Ezerszer vágtam volna fejbe magamat ököllel. Milyen férfi csinál ilyet?
Egyik sem.
Gúnyosan nevetgélve trappoltam tovább, mikor egy halk sikoly hangzott fel közelről, Lewis gondolkodás nélkül lendült a hang irányában. Szívem hevesen vert, tudtam, hogy ez az ő hangja volt, ismertem már annyira, hogy tudjam csakis az övé lehet.
És ő is volt az. Két férfi állt mellette, Grace pedig zokogva rúgta őket ott, ahol tudta. Lewis robbant. Egy hidegvérű gyilkoshoz méltóan ütötte és rúgta a szerencsétleneket, nem állítottam meg.
Szívesen csatlakoztam volna hozzá, de Grace erőtlen teste erősen zuhant a földre. Késztetést éreztem arra, hogy segítsek neki. Kétségbeesve kaptam karjaim közé pehelykönnyű testét. Túlságosan könnyű volt. Gyönyörű arca sápadt volt, apró horzsolás nyúlt a homlokán, ajkaiból egy apró vércsík folydogált. Letöröltem a vörös folyadékot.
Fájdalmas volt így látnom őt, testem zakatolt. Apró angyalként feküdt a karjaimban. Lewis véresen fordult meg, ki akarta kapni a kezeim közül a lányt, de nem eresztettem. Tudtam, hogy hülyeséget teszek, hogy nem is gondolhattam volna erre és esélyt kellett volna adnom a barátomnak, de abban a percben egyetlen egy lehetőséget láttam, méghozzá azt, hogy szorosan magamhoz öleljem ártatlan alakját.
Mert abban a percben ő az enyém volt. És senkinek sem adtam volna át.
Önző dolog volt. Tudtam. Lewis szerelmes volt belé, én pedig nem. Segíteni akartam neki, de nem ment. Valami húzott a lányhoz és képtelen lettem volna végig nézni, hogy ők ketten együtt legyenek. Egyetlen egy dolog lebegett előttem.
Grace csakis az enyém.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Meg is érkeztem az újabb résszel, amit egy ilyen karácsonyi ajándéknak terveztem el, remélem majd tetszik nektek és megleptek majd pár szóval, vagy csillaggal! :)
Élvezzétek az ünnepeket és legyen csodálatos szünetetek! :) Imádlak benneteket, csak így mellékesen megjegyezném, szívem szerint levágnék nektek egy hossz, érzelmes kis szöveget, hogy mit jelentetek nekem, de inkább hanyagolom :D na szóval, ha minden igaz jövőhéten találkozunk!
Puszi Kira!