Este az ágyamon elterülve furcsa érzés kerített hatalmába. A szívem furcsán vert, és akárhányszor gondoltam az uszodában történtekre, az ereimben az ereimben forrni kezdett vérem. Bőröm felforrósodott és idegtépő pír ült ki az arcomra. Howl. Ő volt az, aki csupán néhány elejtett szóval képes volt teljesen kihámozni a megszokott viselkedésemből.
Talán egy kicsit tetszettek azok az idétlenül szőke tincsek, melyek általában komiszan csusszantak a szemei elé, mintha sejtették volna, hogy mennyire jót tesz neki ez a laza külső. És talán tetszettek azok az ádázul sötét szemek, melyek megbújtak hosszú, arany pillái mögött és égkövekként ragyogtak ha a fiú ajkai mosolyra húzódtak.
Megráztam a fejemet. Semmi szükségem nem volt arra, hogy rajta agyaljak. Egyetlen szavával sem érdemelte ki azt, hogy életem egyetlen percét azzal töltsem, hogy rágondolok. Csak kikezdett velem én pedig naivan bedőltem az árkába. A hajamba túrva nyitottam széjjel az ablakot. A hűvös esti levegő azonnal beszökött a résen és óvatosan simított végig a testemen, megborzongtam.
Kinyúlt pólómat magamra vettem és mélyen bevackoltam magamat a takaróba, szemeimet lehunytam.
Nem is tudom mikor, de hatalmas mennydörgésre ébredtem, azonnal összerándultam, de a hangos zajtól fülledt levegőt megtöltötte apám halk mormolása.
Megdörzsöltem a szemeimet, bezártam a nedves ablakokat, eközben apám duruzslása nem szűnt meg. A fojtott beszélgetés egyre csak halkult, ezért óvatosan kinyitottam az ajtómat és hegyezni kezdtem a fülemet.
- Abby hányszor kell elmondanom, hogy kopj le? Nem kellesz neki, velem van és velem is akar maradni! - elfojtotta haragját. - Na és mit érnél vele? Csak a szemedbe bámulna és elfordulna, Abby már nem szeret... gondolkozni kellett volna, Drágám.
Összeszorítottam a szememet, provokálta anyámat. Vissza akartam menni a szobámba, de apa felfigyelt valamire. Hátrakapta a fejét. Gyorsan mozdultam, apró léptekkel vetettem magamat az ágyamba. Alig pár perc elteltével az ajtóm alig láthatóan kinyílt, mozdulatlanná dermedtem. Ő pedig figyelt, tisztában voltam azzal, hogy tudja, hogy ébren vagyok. Nem tett semmit, kifordult a szobámból.
Másnap reggel kikelve az ágyból hegyezni kezdtem a füleimet, ám nem hallottam semmit. Egyetlen halk morranást sem. Apám elment.
Egyrészt boldog voltam, hogy egyedül voltam otthon mert sehogy sem bírtam volna kimagyarázni magamat a tegnap történtekből. Reggelizés közben tekintetem az udvarunok fekvő medencére esett, a kék tükröt, amire gyönyörű mintákat rajzoltak a szomszéd kertjében terebélyesedő fák.
A telefonomat előkapva azonnal megcsörgettem a többieket, de egyikük sem válaszolt.
Megszeppenve szívtam magamba a friss levegőt, rosszul esett, hogy egyikőjük sem válaszolt.
A reggelem emiatt roppantul unalmasan telt, bele se gondoltam, hogy a többiek mekkora szerepet játszottak az életemben. Nélkülük nem éreztem azt a pezsgést, amit maga a város adott számomra. Mikor már kezdtem hiányolni őket a csengő hevesen megszólalt. Unottan meneteltem ki, ám mikor megláttam Jared vigyorgó képét szívem megvonaglott. Nem felejtettek el. A többiek a furgonban ücsörögtek mindenféle strandcuccal a kezükben, egyáltalán nem értettem hova tartanak.
- Ti?
- Ja mi, kérlek mozgasd a lökhárítódat mert sietünk - paskolta meg a fenekemet. Rácsaptam a kezére.
- Hova is?
- Pancsolunk egyet az óceánban - kurjantott fel, a szomszédban ügyeskedő öreg nő megvetően húzta össze a szemét.
- Aha persze - válaszoltam gúnyosan. Sóhajtva furakodott be mellettem és a szobába igyekezett. Mikor felfogtam, hogy mit is akar tenni, nevetve ugrottam a hátára, hajába túrva húztam el a gardróbomtól, még csak azt kéne, hogy a fehérneműim közt matasson. - Menj már innen! Ilyet nem illik csinálni!
- Jól van na, de siess - csipkedte meg az arcomat.
Felvettem fekete bikinimet, felkaptam egy flakon naptejet és két törülközőt. Rendbe szedtem az arcomat és kissé érdeklődve léptem át az ajtót. Még időben ugrott be, hogy hagynom kéne apunak egy üzenetet, plusz a papucsomat sem raktam be.
Egy apró papírra feljegyeztem a dolgokat, kulcsra zárva az ajtót már el is hagytuk a házunkat. Jared csotrogánya megtelítődött. Az állott, dohos szag újból az orromba kúszott. Kezeimet a tépett bőr ülésre simítottam, az apró kis szőnyeg a lábunk alatt tobzódott a porcicáktól.
Hangos nyöszörgés mellett hajtott ki Orlandó tavas városából. Ami igaz az igaz, Jared autója tényleg öreg volt, de eltekintve a zötykölődéstől és a dohos szagtól, elkezdtem becsülni ezt az autót.
A többiek hangosan nevetve mélyedtek el a beszélgetésben. Howl hátravetett fejjel kacagott fel, mikor Roxy valami vicces megjegyzést tett a húgára. Arca abban a pillanatban igazán boldognak tűnt, ajkai sarkában apró gödröcske ütött otthont, a hosszú tincsek mint az aranykalásszal biztató őszi legelők, meglebbentek az ablakból beáramló levegőtől.
Hirtelen az eszembe jutott az az este, mikor édes ajkai a bőrömhöz tapadtak és édes semmiségeket súgott a fülembe. Apró mosollyal pillantottam ki az ablakon.
Lewis mellettem ült, barna haja hullámosan csúszott a homlokába. Megrovóan csóválta meg a fejét, azonnal tudatosult bennem, hogy látta a tekintetemet. Ajkamba harapva dőltem a vállának. Gyűlöltem az érzéseimet, szégyelltem magamat tőlük. Marcangoló bűntudat mellett hagytam, hogy Lewis ujjai az oldalamat cirógassák.
- Semmi baj, Grace - nyomott egy puszit a hajamba.
- Sajnos túl sok a baj - suttogtam halkan. Elnyelte a kocsi zörgése, senki sem figyelt rám.
Egy és fél óra utazás csendben telt a részemről. Próbáltam semmi figyelmet sem fordítani a szőke fiúra, ezért tekintetemet szigorúan az ablakra tapasztottam. A táj lassan váltakozott, a fákat felváltották a nádasok, a gyönyörű kék vízzel hullámzó óceán. És végül meg is érkeztünk oda.
Olyan más volt.
Olyan más érzés volt érezni a sós víz hűvös szelét az arcomon. Olyan más érzés volt magamba szívni az óceán kellemes illatát. Olyan más volt látni azt a végtelenségbe nyúló rengeteget, amin a nap fénye káprázatos táncot lejtett le. Minden hullám, minden egyes örvény sötét színben pompázott, míg a nap, forró sugarai arany szirmokat leheltek a víztükörre. Olyan más volt a homok. Olyan más volt minden.
A dobhártyámba égtek a hangok. A megsárgult fű zizegése, a sirályok nevetései, a nyugtató morajlása a víznek.
Csupán néhány ember sütkérezett a napon, a tengerpart nagyrészt üres volt. Nevetve túrtam a fehér homokba, ujjaim közt kiszöktek az apró szemcsék. Hajamba belekapott a szél, apró lökések mellett hívta táncra tincseimet.
Nevettem. Kacagtam.
Mert végre boldog voltam, eddig képtelen voltam elképzelni az óceán szépségét és most itt feküdt előttem alig pár méterre. Álmaimban sem szerepelt ez a kép, hozzá sem volt fogható a medencék hamis kékjéhez. Ez más volt.
Az emberek összevont szemöldökkel meredtek rám, nevetésem sírásba torkollott. Elérzékenyülten meredtem a panorámára, itt voltam és ez nem holmi mese volt, ez a valóság.
Nick esetlenül ölelt körbe, nem voltunk szoros viszonyba, de teste adta hő most megnyugtatott, nevetve szipogtam.
- Mi a baj?
- Boldog vagyok - susogtam a vállába.
Nem kérdezett többet, nem érhette miért kezdtem el sírni és nevetni egyszerre, senki sem érthette. Egyedül én.
Jared átvett Nick karjai közül és az ölébe ültetve túrta arcát a hajamba. Szuszogása újabb löket nyugalommal árasztott el, ahogy puha ujjai a húsomba vájtak felsóhajtottam. Kedveltem Jaredet, de nem úgy ahogy azt a többiek és ő akarta. Vonzónak találtam, kegyetlenül szép volt, de az én szemeim újra és újra más fiút öleltek körbe. Másra vágytam úgy igazán, de az a fiú még csak pillantásra sem méltatott. Ezért is éreztem azt, hogy a gyűlölet - amit a szavai hagytak bennem - kezd felülkerekedni a kedvelésén. Apró cérnaszál tartotta kordában az indulataimat.
- Ha van valami baj, nekem elmondhatod - simított végig az alsó ajkamon. Megborzongtam. Vágyódva lestem vörös ajkaira, de egy sunyi mosolynál többet nem kaptam, és ez pont így volt jó.
Howl felállította az ernyőket és kiterített néhány matracot.
- Na! Felfedezzük az óceánt? - sikkantotta River.
Nevetve bólintottam. Jared halkan magához ölelt, de egy puszi múltán elengedett. River után siettem és vigyorogva figyeltem az egyre csak közeledő hullámokat. Sikítva vetettem magamat bele. A víz azonnal magával rántott, a hűs ujjak a a bőrömre tapadtak, nevetve dugtam a fejemet a kék folyadékba.
- Hideg? - vigyorgott a lány, majd kiöltötte rám a nyelvét. River okosan a parton maradt.
- Nagyon - dideregtem, de soha nem másztam volna ki. Túlságosan élveztem azt, ahogyan a sós hullámok maguk alá gyűrnek.
Howl az ölébe kapta Roxyt, aki azonnal felordított, a fiút nem hatotta meg. Kegyetlenül ugrott a vízbe. Mind felnevettünk még Roxy is nevetett, mikor előbukott a vízből.
- Na, bocsáss meg - ragadta meg Howl Roxy karját. A lány hatalmas szemekkel meredt a fiúra, arcát apró, vörös rózsák tarkították, lassan felvonszolta kezét a mellkasán és a nyaka körül összefonta. Dorombolt a fiúnak, pattogtak köztük a szikrák, ajkaik összeértek és egy érzéki csókba forrtak össze.
Gyomrom összeugrott, mosolyom leolvadt. A bennem kaparászó szörnyecske diadalittasan felnevetett, a víz alá bukva rendeztem az arcomat.
- Undorítóan szerelmesek - fintorgott Nick. Lewis csak megrázta a fejét és Rivert karon ragadva húzta be a vízbe, mellettük el is felejtettem a néhány méterre csókolózó párt.
- Azok - helyeselt River. - Nem értem, hogy nem érzik magukat zavarban, mikor az egész strand őket bámulja! Én szerintem már rég a föld alá süllyedtem volna - pirult el csupán a gondolatra is.
- Csajszi, kipróbálhatjuk.
Karon csapta Nicket.
- Hülye!
- Miért talán nem vagyok csábító ajánlat?
- Szívesen elverlek - bökte oldalba barátját Lewis.
Arrébb pancsikoltam. River követett, mikor kellő távolságra lettünk a hülyülő fiúktól és a vízben szexelő párostól megkönnyebbülten felsóhajtottunk. A partra vetődtünk, lábunkat a vízben hagyva, az erősebb hullámok után egészen a derekunkig felúszott a víz.
Szemeim minduntalan arra a bizonyos párosra vándoroltak. Még mindig hevesen tapadtak egymásra, az emberek már ügyet sem vetettek rájuk, Roxy melltartó pántja le is csúszott a válláról.
- Nem kéne elvonulniuk?
- Végszóra meg is indulnak - nevetett fel River. Igaza volt, kipirulva meneteltek a vécébe, egyáltalán nem gyanús, hogy ketten egy fülkébe masíroztak. - Undorító, hogy tudnak egy olyan helyen... izélni?
- Szerelmesek - forgattam meg a szemeimet. Utánuk néztem és felmértem a piszkos csempét. - Még a lábamat se tenném be oda.
- Akkor nem vagyok egyedül - nevetett fel.
Az idő gyorsan szaladt. Órák elteltével mi a parton ücsörögve sütettük magunkat. Roxy Howl ölében kuporogva szunyókált, nagyjából mind aludtak, csak én bámultam szüntelenül a kék eget.
Szalmakalap takarta a fejemet, tehát rejtve volt a többiek elől. Mikor kezdett engem is elragadni az álom egy puha kéz simult az enyémhez. Megborzongtam. Éreztem citrusos illatát. De amilyen gyorsan jött, úgyis tűnt el. Lekaptam magamról a kalapot és Howl után néztem. A víz szélénél ácsingózva meredt a messzeségbe.
Ajkamba harapva bámultam szálkás hátát, tökéletes izmai ernyedve simultak csontjaira. Még így is látszódtak a dudorai, keskeny derekán lazán lógott a virágos fürdőnadrágja, túlságosan is a helyes szörfös srác imidzset keltette.
Egy ötlettől vezérelve felpattantam, halkan osontam mögé. Mély lélegzetet véve hátizmaira simítottam az ujjaimat, teste megmerevedett. Azonnal megfordult, de én gyorsabb voltam. Nevetve bámultam vizes tincseit, melyek cselesen az arcára ragadtak. Prüszkölve túrt beléjük, arca komoly volt, ám nevető ráncai elárulták. Kissé közelebb araszolt, azonnal tudtam, hogy mire készül, ám most beelőzött. Derekamnál fogva dobott a mély vízbe, hullámok tépték a hajamat.
- Te idióta!
- Te kezdted - bámult rám sötét szemeivel.
- És korántsem fejeztem be - ördögi kacaj mellett vetettem magamat a hátára és együtt terültünk el a homokos parton. Hátam sajgott és egy halk nyögéssel nyitottam fel a szemeimet. Howl szorosan a testem fölött tartotta magát. Arca túl közel volt az enyémhez, éreztem, hogy a vágy újból maga alá söpör. Lélegzetem elakadt, testemben elhelyezett gránátok percek leforgása alatt robbantak fel elindítva ezzel egy végtelen lavinát.
Elmosolyodott.
- Min agyalsz, Grace?
Ujjaim a homokba, majd az eldobott szalmakalapomba martak. Lehelete megcsapott, kevés kellett ahhoz, hogy elboruljon az agyam.
- Azt, hogy jól áll a szalmakalap - tűztem a fejére a sipkát. Kihasználva a döbbenetét, kikúsztam alóla és nevetve löktem a hullámok közé.
- Ezt még visszakapod - kacsintott rám. Úgy éreztem, hogy bensőm egy folyékony katyvasszá olvad. Howl Rowland miatt.
Kedves Olvasóim!
Hát szerintem már nem is tudok mit mondani, csak annyit, hogy ti vagytok a világ legcsodálatosabb olvasói!
Köszönöm szépen a rengeteg pipát és az aranyos szavakat! Még mindig képtelen vagyok felfogni hogy elértük a 4K megtekintést sőt már túl is szárnyaltuk! Köszönöm hogy vagytok nekem! ❤
Remélem jól telik a szünetetek! Élvezzétek a napokat!
Puszi Kira!