Amint felnyitottam a szemeimet a reggelire elfogyasztott kevéske étel már a torkomban bugyogott, míg végül fáradtan ki nem adtam magamból. Szerencsére, ahogy kifordultam szemeim kiszúrták a fehér lavórt, amiben már kevergett egy kevéske sárgás valami. Lehunytam a szemeimet, de a hányás ismerős, de egyben orrfacsaró bűze még inkább arra kényszerített, hogy gyomrom egész tartalmát ürítsem ki.
Fáradtan dőltem vissza a kanapéra és elfogadtam a Lewis által felém nyújtott fél literes üveget. A fiú undorodó arckifejezéssel vizsgálta a hullámzó hányadékot, majd barna szemeit elszakítva az anyagról végre rám emelte azokat a mélybarna szemeket. Aggódva kémlelt, ujjaival kitűrt egy tincset a szemeimből.
Ekkor pillantottam meg Rivert és Roxyt akik a kanapé végébe tömörülve lesték minden mozdulatomat.
Lewis felpattant és azonnal elém guggolt. Méretes termetével még így is sokkal magasabb volt mint én. Hosszas bocsánatkérésbe kezdett.
- Semmi baj...
- Semmi baj? Komolyan? Már fél órája hánysz csakis amiatt, mert nem tudtam jobban vigyázni!
- Ne ostromold magad, Lewis – legyintettem le a hevesen gesztikuláló fiút. Nyúlánk alakját figyelve újból megfájdult a fejem.
- Hagyd rá Lewis – szólt rá Jared látva elfehéredő arcomat. A fiú újból helyet foglalt a széken és hatalmas szemekkel meredt rám.
- Ugye nem fogsz újra hányni?
- Szerintem igen – válaszolt helyettem River és már fordultam is a lavór felé.
Az ajtó hatalmas zörgés mellett tárult ki. Óvatosan emeltem fel a fejemet: apu, mögötte pedig a hiányzó tagok: Howl és Nick. Hajuk nedvesen tapadt tarkójukhoz.
- Ezek meg hol voltak? – suttogtam Jarednek.
- Úszásuk volt.
Nem kérdeztem többet. Apa értetlenül meredt az engem körülvevő társaságra, majd a kanapé mellett álló kis vödörre, szemei azonnal elkerekedtek. Nick röhögve figyelte apám sápadt képét, Howl viszont azonnal akcióba lendült és leültette egy üres székre.
- Te berúgtál? – nézett rám értetlenül. Barna szemei ijedten villogtak, gondolom nem tudta, hogy a gyereknevelés ilyen problémákkal is jár.
- Nem! – előzött meg a válaszban Lewis. Hosszú lábait kinyújtóztatta és halkan megszólalt. – Véletlenül fejbe vágtam.
Apa azonnal felpattant és a táskáját fegyverként használva indult meg a fiú felé. Át sem gondoltam, hogy mit teszek egyszerűen apa elé vetettem magamat így elállva az utat Lewishoz. Nick hangosan huhogni kezdett mögöttem. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy egy egyszerű pólóra és egy bugyira vetkőztetett valaki. Reménykedtem, hogy a lányok keze volt ebben, mert nekem az elmúlt fél óra teljesen kiesett.
Megszédültem. Ez meglátszódhatott rajtam, mert egy erős kar azonnal körém fonódott. Izmos mellkasnak ütődött a fejem.
Nem tudom, hogy miből készült Howlék ajtaja, de jó erősen fejbe kólinthatott. Szerencsére hányingerem már elmúlt. Szuszogva élveztem azt, ahogyan a mögöttem álló fiú forrósága átkúszik belém, és lassan felmelegíti a szerveimet. Bizseregve simultam a hátába. Ujjai gyengéd köröket írtak le a csípőmön, ajkak cirógatták a fülemet.
- Grace...
Hangja kijózanított, azonnal elszakadtam tőle és nagy lendülettel estem valami puhára, ami nagy valószínűséggel Jared volt. Howlra pillantottam, aki zavartan túrt a hajába. És én még élveztem, hogy azok a hatalmas tenyerek a csípőmre simultak? Gyorsan Roxyra pillantottam, de ekkora ő már újból Howl karjai közt tekergett. Figyeltem a szőke fiú tenyerét, ami felkúszott vékony karjain, egészen a válláig. És nem rég még engem tartottak
Jared óvatosan a kanapéra ültetett, ujjaival a csuklómat masszírozta. Csend telepedett a társaságra, mindenkit meglepett az, hogy gondolkodás nélkül bújtam oda ahhoz a fiúhoz, aki az egyik legjobb barátnőm pasija volt. River köhécselve tekergette a haját, úgy tűnt, mintha rosszul érintette volna az eset. Talán azt hitte tényleg csak a bátyjáért barátkozom vele?
- Azt hittem Jared az! - kiáltottam fel hirtelen. Másodpercek kellettek ahhoz, hogy felfogjam mit mondtam.
Azonnal megbántam a szavaimat. Nick arcára perverz mosoly ült ki és nevetve veregette meg Jared vállát. River hangosan felnevetett és végre Roxy is felengedett mégis jól döntöttem, hogy kimondtam meggondolatlan szavaimat.
Jared kuncogva hajolt a fülemhez.
- Szóval...
- Ne is folytasd! – löktem meg a vállát. Egyedül Howl ücsörgött merev arcvonásokkal, valamin nagyon agyalhatott.
Miután biztosítottam mindenkit arról, hogy tökéletesen megvagyok egyedül River maradt csak velem. Bementünk a szobámba és nehézkesen az ágyra vetettük magunkat.
- Howlnak ki a legjobb barátja?
Hirtelen csúszott ki a számon a kérdés. Már régóta kíváncsi voltam erre, mert ez a zűrös baráti kör nehézkesen rajzolódott ki előttem. River felült, hátát a falnak vetve meredt a szemeimbe. Szőke haját a füle mögé tűrte.
- Howl és Lewis volt az, aki összehozta ezt az egész csapatot. Ők ketten már-már testvéreknek titulálhatóak nem bírnának egymás nélkül élni - kuncogott fel és tovább birizgálta azt a szőke tincseit.
- Furcsa én annyi ideig éltem abban a tudatban, hogy Lewis és Nick legjobb haverok - kuncogtam fel. –, mert tudod Nick nagyon tapad rá. De most, hogy mondod tényleg alapvető, hogy Howl és Lewis a legidősebbek.
- Hát igen – legyintett le nevetve. – Nicket Roxy hozta magával, akárcsak Jaredet. Szóval Roxy és Jared olyan legjobb barátszerűek, ahogy észrevehetted közte és a bátyám közt nincs szoros baráti viszony, mivel Howl sokszor volt féltékeny rá, de az idő múlásával kissé felengedett. Nick pedig olyan utazó fiú, de mind imádjuk, szerintem ő leginkább Lewishoz van közel. Én pedig hát hozzád.
Utolsó mondatára felkaptam a fejemet. Igaza volt, amióta megismertük egymást valami különös kötés alakult ki köztünk, nem tudom, hogy lehetséges ennyi idő alatt legjobb barátnőt szerezni, de úgy látszik nekünk sikerült. Jó szorosan a karjaimba húztam a lányt, mélyen magamba szívtam citrusos illatát. Kesernyés epe kúszott a torkomba. Citrusos illat, basszus!
- Milyen tusfürdőt használsz? – emeltem fel a fejemet.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire érezhető – nevetett fel hajába túrva. Gyomrom összeszorult. – Nem a sajátommal mosakodtam le tegnap, ez Howlé.
Émelyegve dőltem a falnak, ez nem lehet igaz! River észrevehette, hogy valami nincs rendjén mert már mellettem is termett. Mégsem álmodtam volna? Ő vigasztalt volna? Howl? De neki barátnője van, másrészt pedig utál!
- Azon az estén, amikor elmentem mert rosszul voltam, akkor Howl hol volt?
- Ez most, hogy jön ide?
- Csak válaszolj, River! – néztem mélyen sötét szemeibe.
- Nem is tudom – vonta össze a szemöldökét. – Szerintem velünk, de aztán levált, basszus most, hogy mondod tényleg nem volt ott!
Bármit csak ezt nem akartam hallani. Szívem elárulta józan eszemet, vad vágtába kezdett. Örömmel fogadta a hírt, de ennek nem kellett volna örülnöm. Sírnom kellene, zokognom és még inkább gyűlölnöm, nem pedig egyre jobban megkedvelnem! Néma libabőr futkosott végig a karomon.
Mégis mi vezérelte arra, hogy simogasson és puszilgasson? Neki barátnője volt, aki mellesleg az én barátom. Kételkedve meredtem a falakra, végül eltemettem az emlékeket lelkem egyik zárdájába. Senkinek sem kell tudnia róla, egyszerűen elfelejtem, mintha meg sem történt volna.
Mosolyt erőltettem az arcomra és megsimítottam River kezét, valamit gyanított.
- Csak eszembe jutott, hogy ő hozott haza és akkor is ezt az illatot éreztem – legyintettem le elő törekvő kérdéseit. Senkinek sem volt szüksége fölösleges drámára, főleg nekem.
Kételkedve, ám bólintott. Sokat fecsegtünk végül neki mennie kellett, kikísértem az ajtóig és egy szoros ölelés mellett útjára engedtem a lányt. Gyors léptek mellett szedte a lábait, alig pár perc múlva el is nyelte a végtelen sötétség. Legszívesebben utána mentem volna, hogy haza kísérjem, de az orromra kötötte, hogy ki ne merészkedjek utána. Álltam a szavamat.
Egy ideig még bámultam a füves talajt, melyen hosszú vonalakat húzott a fák ágainak árnyéka, gyönyörűen tiszta volt az ég. Csillagok ezrei kezdtek táncba, máris forróság töltötte meg a testemet. El akartam szabadulni itthonról, de megígértem apunak, hogy ma itt vacsorázok, ezt kicsattanó örömmel fogadta. Képtelen lettem volna összetörni őt, eddig túl sok jót tett értem. Sóhajtva fordultam meg, de ekkor egy vörös Suzuki kanyarodott a felhajtónkra.
Kíváncsian lestem a kiszálló nőre. Miranda volt az. Undorodva figyeltem a nőt, aki egy angyali mosoly mellett intett nekem. Szóval ezért ragaszkodott annyira a közös ebédhez. Csalódottan csaptam be az ajtót nem voltam kíváncsi rá.
Apa felfigyelt a felfuvalkodott képemre, mivel azonnal az ajtóhoz rohant. Micsoda lovagiasság! Gúnyosan megforgattam a szemeimet, levetettem magamat a megterített asztalhoz és mereven bámultam az előttem heverő fehér, porcelán tányért. Apa kitett magáért.
Az ajtó kinyílt és fülembe kúsztak a halk kuncogásokkal elvegyült csókok hangja. Sírni akartam. Vert a bűntudat, széttépte a szívemet. Otthont kellett volna teremtenem anyámnak, meg kellett volna értetnem vele, hogy tovább kell lépnie, el kell felednie ezt a férfit. De én a legnagyobb tőrt döftem a szívébe, magam hagytam el azzal a férfivel, aki anno tönkre tette. És ezért gyűlöltem ezt a nőt, arra emlékeztetett, hogy Miranda lehetett volna akár az anyám is.
Minden más lett volna. Minden.
Apa bevezette a nőt, aki édes mosollyal az arcán foglalt helyet előttem és kuncogva intett nekem, ugyanúgy, ahogy azt kint is tette az udvaron. Kifogástalanul nézett ki. Egy elegáns blúzt viselt a felsőtestén, hosszú lábait pedig egy gyönyörű fehér, szatén nadrág. Csak libegett karcsú alakja körül.
Gyönyörű kék szemeivel engem méregetett, de mikor kiszúrtam, hogy figyel fülig pirulva nézett vissza apára. Fullasztóan jószívű volt.
Apa csillámló tekintettel fürkészte a nőt. Kedvesen diskuráltak, próbáltak halkak lenni. Apa végül felállt és a konyhába sietett. Az lett volna a dolgom, hogy utána szaladjak, de ehelyett faarccal bámultam előre, pontosan oda, ahol Miranda ült. Hosszú művész ujjaival a szalvétát tépkedte, ujjaimmal kegyetlenül erősen szorítottam a kanalat.
Amikor apa visszatért egy nagy tál levessel szigorúan metszett át forró szemeivel. Igaza volt. Eddig nem viselkedtem felnőtt módjára, de Miranda ezt hozta ki belőlem. Egy cserfes kigyó tekeredett ilyenkor a torkomra és kínzott, azt akarta, hogy előjöjjön az elveszett énem. Végül összeszedtem roskadozó maszkom utolsó darabjait és egy repedező mosollyal álltam fel és szolgáltam ki a kuncogó párt.
Édesen diskuráltak, apa néha-néha Miranda ujjaira kulcsolta a sajátjait. Csendben ültem és csak akkor szóltam bele, mikor kötelező volt. Kanalammal a répadarabkákat halásztam ki az aranylóan gyöngyöző levesből és a számba helyeztem, mikor Miranda hirtelen felém fordult. A répa a torkomon akadt. Azonnal a poharamért nyúltam és egy korttyal próbáltam eltüntetni a megrekedt falatokat.
- És mit gondolsz Orlandoról? - töltötte meg ezüst kanalát levessel. Feszélyezetten néztem a falatot, amit a szájába helyezett. Még evés közben is egy angyalhoz lehetett hasonlítani. - Azt hallottam, hogy nem rajongtál annyira Arizonáért. Én is jártam már ott és bevallom nekem is jött be annyira.
Régi otthonom hallatára fellottyant bennem a düh. Türtőztettem magamat.
- Igen Orlando tényleg gyönyörű, de Arizona is sajátosan szép – szavaim égették a nyelvemet, csupa hazugság.
- Igazad van - mosolyodott el. - És mikor akarod meglátogatni az anyukádat?
Apa épp a szájába helyezett egy csirke darabot. Megakadt a torkán, köhécselve törölte száját a törlőkendőbe. Ijedten pillantott rám és éreztem, hogy minden hamis kedvesség az arcomra fagy. Apa már meg akart szólalni, de én megelőzve őt hirtelen felálltam és gondolkodás nélkül borítottam a poharamban lötyögő vizet a nőre. Ijedten összehúzta magát.
- Semmi köze hozzá! - töröltem le a szemeimből előbuggyanó könnyeket.
- Grace! – ordított rám apa, de fittyet hányva rá és a vörös fejű nőjére kivágtattam a házból. Apa utánam szaladt és erősen ragadta meg a kezemet. Szemei vörösek voltak, a harag gyúrta össze az erejét egy veszélyes orkánná. A karomnál fogva szegezett a kemény törzsű fához. – Csak arra kértelek, hogy legyél kedves! Ennyit sem tudsz megcsinálni? – kiáltotta az arcomba. Dühtől vörös volt az arca, szemei vérbe forogtak. Meghűlt bennem minden. – Miért nem tudsz egyszer valami értelmeset csinálni? Aztán még te vagy felháborodva, hogy senkinek sem kellesz? Türtőztetned kéne az indulataidat, mégis honnan kellett volna tudnia, hogy nem szeretsz erről beszélni? Itt prédikálsz mindenről, de közbe te is ugyanazt teszed!
Arcul csapott az indulata. Sírva hanyatlottam a fa tövébe, rám se nézve trappolt vissza a házba. Ki akartam futni a világból, hogy a szavak elhaljanak az elmémben, felejteni akartam. Mindent, az életemet akartam kitörölni! Szerencsétlenül bőgtem a fa tövében és reménykedtem, hogy halálra fagyok, hisz mire vagyok jó? Kinek kellenék? Senkinek se. Ahogy Howl mondta, egy nyomorult vagyok.
Kedves olvasóim!
Meg is érkeztem az új résszel, ami remélem elnyeri a tetszéseteket! Huh mit is mondhatnék még azon kívül, hogy csodásak vagytok? Fogalmam sincs, egyszerűen megismétlem a szavaimat, mivel azt akarom, hogy tudjátok, imádlak benneteket!
Szóval, igen elértük a 2.8K megtekintést! Wow köszönöm szépen! És nem beszélve arról, hogy 140 követőm is van, hát csak annyi lenne, hogy ti vagytok a legjobbak :)
Köszönöm a kedves szavakat, és a csillagokat, ne féljetek visszajelezni nekem!
Puszi Kira!