Napok elteltével egyre jobban éreztem magamat itt Floridában. Már nem agyaltam azon, hogy tényleg jól döntöttem-e, egyszerűen egy tinihez méltóan tengettem a napjaimat.
Roxy és River tökéletes barátokként látogattak meg nap, mint nap. Körbe bicikliztük az egész várost és folyamatosan csak nevettünk. Végre éltem. Velük egészen másnak tűnt minden. Nem azok a megszokott szürke hétköznapok, hanem valami színes álomvilágot képeztek számomra. Imádtam. Igazi barátaim voltak és reméltem, hogy én is az lehetek számukra.
Apa kifejezetten normálisan viselt el engem, esténként meleg vacsorával várt és kedves szavakkal melengette meg a bensőmet. Kezdtem megenyhülni felé, ám az első találkozásunk élesen élt előttem. Begerjedt rám, kiabált velem. Ez is a része lenne nem? Vagy talán igazat mondott arról, hogy kiakadt? Lehetetlen volt kiigazodni rajta.
Az asztalnál ülve kortyolgattam a teámat. Apa már réges rég elment munkába, tehát az egész ház csakis az enyém volt. Mai teendőim közt szerepelt, hogy elmegyek a közeli edzőterembe.
Felhörpintettem az utolsó kortynyi teámat és a gardróbomba vetettem magamat, épp hogy felráncigáltam magamra a nadrágomat, kopogtak. Zsörtölődve húztam át a fejemen a sport topomat, majd meg se nézve, hogy ki az hatalmasra tártam az ajtót. Nem kellett volna.
A köszöbömön Howl Rowland állt teljes egészében. Az uszodás incidens óta észrevétlenül kerültem őt, de úgy látszik nem menekülhettem azok elől a mélyreható íriszek elől. Meggondolatlanul pillantottam a szemeibe, ismerős fekete égkövek. Hullámos fürtjei az arcába csimpaszkodtak, mohón körülfonva a fejre tűrt fekete lencséket. Bambán figyeltem gúnyos mosolyra húzódó ajkait. Howl eljött volna hozzám? Meztelennek éreztem magamat, zavartan hajtottam le a fejemet, de hirtelen egy szőke kobak bújt ki a sz erős vállak takarása mögül.
Azonnal önsanyargatásba kezdtem. Most komolyan azt hittem, hogy békével eljön hozzám? Jó is lenne. Megembereltem magamat és visszaköszöntem a lánynak, akin egy feszülős póló és egy hozzám hasonló cicanadrág feszült. Csinosan volt dögös.
Dereka szörnyen karcsú volt, popsija tökéletesen gömbölyödött, akárcsak mellei, döglöttek utána a fiúk, csak ő ezt nem vette észre, mellette egy rossz deszkának néztem ki.
- Mondtam neki, hogy nem kell elkísérnie, de hajthatatlan volt – súgta a fülembe, barátnőm. Bólintottam.
- Hova is mentek? – emelte rám sötét égkövekként villámló szemeit. Kiszáradt torkom miatt, hangom rekedtes volt.
- Edzőterembe. - feleltem szűkszavúan.
- Rád is férne néhány helyen – csusszant ki a száján. River felhördülve kiáltott rá a testvérére, én újból cserepesre törtem. Éreztem, hogy a pár hét alatt lassan összeforró szívemet egy kalapáccsal újból millió darabra szaggatták szét. Miért esett rosszul az ő szájából hallani ezeket a szavakat, míg anya nap, mint nap vágta hozzám őket. Talán még ennél rosszabb megfogalmazásban is.
- Köszönöm, hidd el megfogadom a szavaidat.
- Howl már menni is készül nem igaz? - hessegette el a fiút, akinek tekintete rabul ejtette az enyémeket.
- Hívj, ha jöjjek, oké?
- Oké-oké csak menj már!
- Én is szeretlek húgi! – röhögött fel, majd a motor berregése mellett eltűnt a szemeim elől.
- Faszkalap.
River hangosan felnevetett, majd a vállamba bokszolt. Beletúrtam kókadozó tincseimbe, melyeket azonnal egy magas kontyba rendeztem. Egy félliteres üveget helyeztem a táskámba, majd barátnőm ujjait megragadva kiráncigáltam őt a házból.
Most az egyszer nem biciklivel mentünk, hanem egy buszt hívtunk segítségül. Pontosan az edző terembe vezetett minket. A jegyekért borsos árat megfizetve pakoltunk le a különböző gépek mellé. River feszengve pattant a futógépre, miközben vörös arccal meredt pontosan egy pontba. Mellé állva beindítottam én is a gépet, fülembe helyeztem a fülhallgatómat és teljesen kikapcsolva szedegettem a lábaimat.
A zene monoton dübörgésének ritmusára futottam. Észre sem vettem, hogy River megáll és egy torzonborz hajú sráccal elegyedik beszélgetésbe. Vigyorogva masíroztam át egy másik géphez, a műanyag és a gumik illata lengte körbe a teret, kifejezetten szerettem ezt a párost.
Hasam már görcsölt a lehetetlen mennyiségű haspréstől, de én tovább és tovább hajszoltam a határaimat. Kifulladva meredtem a plafonra, ám helyette egy vörös kobak fogadott. Jared.
Testét egy laza ujjatlan fedte, izmos karjain duzzadtak az izmok. Vigyorogva heveredett mellém.
- Na mizu?
Nevetve ráztam meg a fejemet.
- Szerinted, hogy érzem magamat 200 hasprés után?
- Fáradtan?
- Bingo! – elmosolyodtam fancsali képe láttán. – Ugye csak egyedül jöttél ide?
- Ja, a többiek úszók, csak én vagyok ilyen divat gyúró – vigyorodott el. Fáradtan felnevettem, majd lenyújtottam. Szemtelenül bámulta a seggemet, vagyis azt a valamit, ami a seggem helyén volt. – Láttad Rivert? Flörtöl! Ez haladás, komolyan rossz hatással vagy a csajra. Ha erről tudomást szerez Howl...
- Velem gyűlik meg a baja – fejeztem be a mondatát. – Végül is mit tehetne?
- Például szétveri a faszi pofáját?
- Azt azért megnézném, figyeld, hogy püföli a zsákot. Simán lead egy K. O.-t Howlnak – elvigyorodtam a kép láttán. Szívesen megnézném, hogyan dől össze a becsülete, és saját maga. Hmm, mennyei jelenetek!
- Ne becsüld alá Howlt.
- Titkon ő az utcai harcok királya?
- Nem – nevetett fel Jared. – Egyszerűen, ha a düh beszél belőle egy profi bokszolót is leteper.
- Na persze – dünnyögtem.
Jared éles könyöke a csípőmbe vájt. Felszisszenve löktem el magamtól, mérgesen simítgattam szúrásának nyomát, kemény csontjai vannak az biztos. Jared beletúrt vörös tincseibe és lazán megvonta a vállát, mintha nem csonkított volna meg alig pár perce. Végül az én arcomra is egy mosoly került, hisz kitudna ellenállni egy ilyen vörösnek?
Törölközőmet a vállamra hajítva kortyolgattam átforrósodott vizemet. Jared nem tágított mellőlem sőt, folyamatos ostrom alá helyezte a testemet. Vihogva lökdöstem le magamról kíváncsi ujjait.
- Nincs kedved este csatlakozni hozzánk?
Kérdése meglepett. Kérdőn felvontam az egyik sűrű szemöldökömet, mire ő aranyosan megcsippentette az orromat. Azonnal felhúztam.
- Csak én, Nick, Lewis, Roxy, River és Howl, azaz a megszokott csapat.
- Hát...
- Figyelj, még csak rá se kell hederítened, oké? Majd lekötlek eléggé – kacsintott. Erősen bordán rúgtam. – Na?
- Rendben – adtam be a derekamat. – Csak mondjátok, hogy merre kell mennem.
- Nyugi, Grace érted megyek.
Ajkamba harapva bólintottam. Összeszedtem a darabjaira olvadó barátnőmet és kiráncigáltam az öltözőbe. Vallatás alá helyeztem, de egy ép, értelmes mondatot is nehezen tudott kinyögni. Állítása szerint már most belehabarodott a srácba, akinek még csak a nevére sem emlékezett.
Nevetve húztam fel magamra a cuccaimat, River szája be sem állt. Egymás után mesélte el, hogy milyen aranyos és cuki ez a neve sincs fiú. Örültem, hogy boldog, de azért nem engedtem, hogy naivan bedőljön egy szépfiú két fekete szemének. Utána elmeséltem, hogy Jared meghívott engem is az esti kis akciójukra, vörösen kezdett arról magyarázni, hogy ő is elhívott volna, csak a vörös fiú megelőzte őt. Hittem neki, mert tényleg River lett volna az utolsó személy, aki kihagyott volna bármilyen közös programból.
Igaz nem régóta ismerjük egymást, pontosabban csak egy hete, mégis olyan lett számomra, mint egy nélkülözhetetlen fél, ilyet is csak gyermekkoromban éreztem, amikor még a családom rendbe volt és voltak barátaim. Sőt egészen széles körű baráti társaságom volt, de amint beköszöntött a tragédiák sorozata a családomba, ezek a "barátok" szétszéledtek és soha többé nem hallottam róluk semmit. Talán ez is hozzájárt ahhoz a tünethez, hogy miután a szüleim elváltak mindenen sírtam.
Éveken át küzdöttem azért, hogy egy erős és egyben áttörhetetlen pajzsot képezzek magam köré. Sikerült is addig, míg valaki meg nem találta azt a fegyvert, amivel könnyen a rései közé szúrhatott. Ez az ember nem volt más, mint Howl Rowland.
Kedves Olvasóim!
Újabb péntek, újabb rész :D
Egy baj van ezzel, hogy ez a rész igazán semmilyenre sikeredett, vagyis nekem ez a fejezet egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, de remélem azért valakinek bejön majd :) Gondolom titeket is ugyanígy lefáraszt a suli és minden egyéb, mert nekem tényleg elkobozza a életemet, de be kell, hogy valljam, hogy ettől eltekintve eddig bejön a gimi.
Na de ennél fontosabb dolgokat is meg kell említenem, mint például azt, hogy alig pár napja egyre csak megnövekedett a megtekintés szám! 1.4K! Huh szavakhoz sem jutok, annyira szeretlek benneteket, hogy azt szavakba sem lehet foglalni!
Remélem ez a rész kissé megihlet benneteket és hagytok számomra egy kis nyomot, egy megjegyzés formájában. Bátran írjatok, mindenki véleményére kíváncsi vagyok! Ne felejtsetek el pipálni!
Puszi Kira!