Roxy csuklóm köré fonta az ujjait és így rohantunk a parkoló felé. Hosszú lábaival gyors tempót diktált, amit én alig bírtam tartani. Tekintetemmel a parkoló végében tanyázó bagázst szemléltem és a köztünk húzódó hosszú métereket. Végül elértük a célunkat.
Eddigi bátorságom szilánkjaira tört, földbe gyökerezett lábakkal lestem a fehér póló és fekete nadrág alá bújtatott fiút. Szőke haját nyaldosta a lágy szellő, hosszú és vékony lábai voltak, keskeny dereka köré egy kockás inget tekert, észveszejtően vonzó látványt nyújtott. Éles arccsontja kiugrott karamellás árnyalatú bőre alól, állkapcsa egy heves kanyar mentén folydogált egy kecses állba.
Vonásai kemények voltak, egyenes vonalakba állva teremtettek neki férfias mégis kisfiús arcot. Ajka teltek voltak, színűk az éppen bimbózó rózsára emlékeztettek. Túlságosan is jóképű volt, ami elvonta a figyelmemet arról, hogy egy szívtelen dög.
Ki is ez a nyomorult?
Szavai élesen sértették fel a bőrömet. Hogy lehet egy ilyen angyali külső alatt egy rothadó lélek?
Roxy észrevette, hogy megtorpantam, homloka ráncokba tömörült. Komolyan megtorpanok? Komolyan megijedek egy hülye seggfejtől?
Mennyiszer aláztak már meg? Több milliószor. Megrémültem? Soha. Akkor most mit teszek? Oda megyek és jól fejbe kólintom.
Utolsó mondatomon jót derültem, de az adrenalin újból forrongani kezdett bennem. Na, ezt neked Howl Rowland! Mostantól már nem Roxy irányított, hanem én. Magabiztos léptekkel közelítettem meg a három fiúból álló bagázst és az egyedül ácsorgó Rivert. Barna szemei unottan ugrándoztak a vihogó fiúk között, mellkasa előtt összefont karokkal dőlt egy gyönyörű Kawasaki szépségnek. Állam a padlón koppant, tudásom szerint egy ilyen példánynak igen borsos ára van. Zöld és platina színekben pompázott, a nyári napsugarak csak úgy csillámlottak rajta.
Mikor River felfedezett magának arcán egy üde mosoly villant fel, Howl azonnal hátrakapta a fejét és szembeütközött velem. Letolta napszemüvegét és sötét szemei az enyémekbe fúródtak. Szívem akaratlanul váltott heves iramba, tarkómon édes bizsergést szült sötét tekintete. Gyorsan végigmért. Hatalmasat nyelve néztem vele farkasszemet, hiba volt.
Aranyló fürtjei mohón fonták körül a fekete lencséket. Howl felvonta bozontos szemöldökét miközben ujjaival Roxy vékony dereka után kapott. A lány kedvesen felkacagott és a fiú vállaiba temette az arcát.
Olyan ostoba voltam! Hittem abban, hogy talán percek elteltével hirtelen megváltozik a jelleme és kedves lesz? Szánalmas voltam. A szavaival élve nyomorult.
- Megszólalsz vagy tovább tátogsz itt mint egy hal?
Éreztem, hogy az arcom egészen a nyakam tövéig elpirult, térdeim reszkettek, míg a fiú éles tekintete minden rezdülésemet figyelte, mégsem hatotta meg. Hirtelen lett elegem belőle. Mit képzelt magáról? Miért volt ekkora pofája? Csupán mert jól néz ki azt hiszi, hogy minden lány miatta barátkozik a húgával?
Ajkait egy gúnyos mosolyra húzta, tudta, hogy éppen róla agyalok és ez tetszett neki. Seggfej.
Összeszedve magamat végignéztem a háromfős társaságon. Egy magas barna hajú fiú mosolyogva figyelte az arcomat, néhány ránc össze is gyűlt szemeinek tövében. A mellette álló srác is kedvesnek tűnt, de talán a legaranyosabb az a a vörös volt, aki bárgyú mosollyal szugerált.
Ők adtak erőt arra, hogy lustán elpillantsak a szőke fiúról és Riverre nézzek.
- River – fordultam a lány felé, Howl szemei kikerekedtek. Nem gondolta, hogy figyelmen kívül hagyom az alázását. Egy-null nekem. – Gondoltam cserélhetnénk számot.
A lány arca kivirult és előhalászta hatalmas telefonját, na igen nekem még mindig az a régi kis nyomkodós volt, szerintem a múlt században ragadtam. Azt hittem, hogy Howl megjegyzést tesz rá, de nem. Roxy nyakába temette az arcát és apró csókokat helyezett annak nyakára, undorítóan szerették egymást.
- Megvan! Akkor találkozunk még?
- Ha rajtam múlik biztos – mosolyodtam el. – Amúgy ha valakit érdekel Grace vagyok.
A vörös elmosolyodott.
- Tudjuk, hogy Howl egy seggfej, de ne aggódj mi jó fejek vagyunk – kacsintott rám. Kezét nyújtva hadarta el a nevét, édes volt az akcentusa. – Szóval én Jared vagyok, a két barna pedig Nick és Lewis.
- Sziasztok!
- Ha kibeszélted magad, akár távozhatsz is – szúrta közbe Howl és egy gyilkos pillantás mellett próbált elhessegetni.
Gyomrom összeugrott és vele együtt lefagyott rólam a mosoly. Egy mondat kell és a kedvem máris a béka segge alatt volt. Könnyeim marták a szemeimet, azt hittem letettük a csatabárdot, ám tévedtem.
Beletúrtam szőkésvörös hajamba.
- Nyugi nem veszem el a barátaidat.
- Nem miattuk aggódom, hanem a húgom miatt – szisszent fel.
- És mégis mit tudnék tenni Riverrel? Hidd el nem vagyok baltás gyilkos, mert akkor már rég nem é...
- Ne feledd édes, te a húgomról beszélsz!
Hangja jegesen visszhangzott az üres parkolóban. Tekintete felnyársalt. Talán nem kellett volna ezt mondanom, de Howl egy szót sem szólhatna! De ahelyett, hogy bocsánatot kért volna inkább mormogva űzött el. Dacosan megráztam a fejemet és egy halk mormolást megejtve elhagytam őket. Mert semmi kedvem nem volt több időt tölteni Howl Rowland mellett.
Gyötrelmes percekig hallgattam, ahogy River elhordja bátyját, majd őt követte Roxy is. Jó lányok voltak és nem akartam, hogy miattam dőljön romba a kapcsolatuk. Megfordultam és egy hamis mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Hé, lányok nem érdekel, csak a show kedvéért vánszorogtam el – röhögtem fel hamisan, de nem vették észre. River megkönnyebbülve csapott a vállamra, Roxy pedig csak kacsintott egyet.
A srác szeme lyukat fúrt az arcomon, ő volt az egyetlen, aki átlátott a pajzsomon. Tudta, hogy hazudok, de hogy ez mit váltott ki belőle? Nem tudom, arcát egy bomba biztos maszk fedte.
Miután elhagytam őket a bringám felé vettem az irányt. Túl sok dolog történt ma, túl sok minden keringett bennem. Nem voltam erre felkészülve! Hisz még azt sem fogtam fel, hogy ez már az otthonom. És ez az egész River, Roxy, Howl ügy még inkább kikészített. Nem kívántam mást csak egy nyugodt órácskát, amikor senki, de komolyan senki nem zavar meg engem. Ahol csak én és a gondolataim léteznek.
Rengeteg tó partja mellett suhantam el, végül egy mocsaras részénél álltam meg. A zöld fű, belesimult cipőm talpába, semmilyen ropogás vagy hasonló, az egész hely élettel volt telve. A furcsa lombú fák mellet elhaladva leértem a homokkal borított partra. Lehuppantam és hanyatt vetettem magamat. Szemeimet a borongós égre emeltem, az eső felhők súlyos szoknyáikat rázogatva figyelmeztettek bennünket, hogy itt igenis készülget valami.
De most ez sem érdekelt. Lehunytam a pilláimat és alig egy perc leforgása alatt megéreztem az első cseppet az orrom hegyén. Halvány mosolyra húztam az ajkaimat és hagytam, hogy társai kövessék a legmerészebbet. Testem megvonaglott hideg simításaik alatt, a fagyos eső nem sokára felhevült. Élveztem, hogy elborít a víz. Valamiért szabadságot lobbantott bennem.
Arizona híres a szárasságairól, soha ezelőtt nem éreztem ilyet, mert még soha nem is áztam el. Gondolataim kitisztultak és elmerengve nem fogadott más csak a fehér üresség. Megnyugtató volt.
Izmaim ellazultak, nem feszengtem, nem aggódtam, nem féltem egyszerűen voltam és kész. Egyetlen egy érzés sem volt bennem, üresen feküdtem, mint egy fabábú. És élveztem ezt az állapotot.
Minek agyaltam volna olyanokon, hogy anya mit csinál most? Hogy apám mit szól majd ha beállítok csurom vizesen vagy azon, hogy Howl miért ilyen ellenszenves? Életpazarlásnak tűnt az egész.
- Jesszusom!
Egy halk sikkantásra keltem föl a sáros földről. Ruháim tocsogtak a barna dzsuvától és a kegyetlen mennyiségű víztől. Hajam mocskosan ragadt az arcomhoz és nyakamhoz, nem beszélve a nadrágomról.
River állt mögöttem kikerekedett szemekkel és ugyanúgy átázva. Elnevette magát, majd mellém huppanva dőlt el ő is a piszokban.
- Hát te? – túrtam nedves hajamba.
- Utánad siettem, és amúgy is semmi kedvem sem volt azt hallgatni, hogy Roxy és Howl akciózik. Brr...
Megborzongtam. Nem volt kedvem rájuk gondolni.
- A nagy védelmező bátyó, csak úgy elengedett?
- Csak akkor veszi magára ezt az elviselhetetlen modort, ha barátkozok. Az igazat megvallva nem nem értem, hogy bírsz még hozzám szólni.
- Hozzá nem bírok, de te nem ő vagy – pillantottam rá megrovóan.
- Általában mások nem így gondolják. Howl próbál megvédeni, de ezzel csak még lejjebb taszigál a gödrömbe.
Mosolyogva szorítottam meg az ujjait, tisztelem azért, hogy képes volt megnyílni előttem, én képtelen lettem volna bármire is. Ő erős volt, én gyenge. Tökéletes páros, nem?
- Miért ilyen? Vagyis nem is ismer és mégis ítélkezik.
- Nála ez ilyen védekező funkció. Olyan mint egy ijedt süni. Ha valaki hozzá ér, vagy éppen hozzám, védelmezően vonja körénk azokat a méretes tüskéket.
- Jó hasonlat – nevettem fel hangosan. Az eső még inkább rákezdett. – Van valamilyen oka annak, hogy ennyire gyűlöl?
- Azt hiszi, hogy van, de amúgy nincs. Kissé túlságosan beleéli magát a védelmező bátyó szerepébe, azt hiszi, hogy a múlt megismétli önmagát.
Megfontoltam a következő szavaimat. Nem akartam tolakodónak tűnni, de egyre csak kíváncsibb lettem arra a titokzatos „múltra".
- Valami történt anno?
Megfeszült a teste. Máris megbántam a kérdésemet, de amint magyarázkodásba akartam kezdeni, ő elcsitított.
- Tudod, Howl egy ilyen rosszfiú itt Orlandóban, nagyon kelendő a csajoknál. Mellesleg mind utálják Roxyt, ezért is lettünk barátok, tudod két kitaszigált fél – pillantott rám, mire bólintottam. – Engem amúgy nem utálnak, mert tudod rajtam keresztül könnyű eljutni Howlhoz. Ez történt régen is. Clair a legjobb barátnőm volt, de ahogy növekedtünk ő rákattant a bátyámra és rajtam keresztül próbált közelebb férkőzni hozzá, ez pedig kiderült. És ez nem egyszeri alkalom volt, sokszor nézte végig, hogy egymás után orra esem, csupán amiatt, mert ő a bátyám. Elmondtam neki, hogy ilyenre még csak ne is gondoljon, de képzelheted milyen makacs – sóhajtotta el magát. – Onnantól kezdve elkergette az összes csajt mellőlem. Roxy volt az első lány, akit mellém engedett, de őt is csak, amiatt, mert már régóta jártak.
Szavai hirtelen haltak el, elnyelte őket a dübörgő eső. Megemésztettem a szavait, erről nézve, viszont megértettem Howlt, csak szerette a húgát és nem akarta, hogy baja essen. Ilyen helyzetben talán én is ezt tettem volna, ám ez nem volt mentség a szavaira. Egy idegenhez nem vághatott volna ilyeneket!
River elmosolyodva ült fel. Arcáról eltűntek az addig görcsösen virító ráncok. Nyugodtam ragadta meg a kezemet.
- Mond, hogy nem a bátyámért beszélgetsz velem!
Elnevettem magamat.
- Hidd el, Howl még csak nem is az esetem.
Hazugság, de kit érdekel? Amúgy sem tudja meg. River fellélegezett és felállva hagyta, hogy az eső lemossa róla a sarat.
- Ezt, igen jó hallani! Kevés ember van, akinek ne kellene egy szőke rosszfiú.
Tényleg kevés, főleg, hogyha egy ilyen szőke rosszfiúról volt szó.
Kedves Olvasóim!
Tudom késtem, és ezt szörnyen sajnálom, de pénteken rohadt későn estem haza, nem beszélve arról, hogy még a szombatom is tömött volt, szóval szerintem ez pont elég nyomós ok erre :) Hét közben, pedig élni sincs időm :D gondolom veletek is így van.
Na de most van fontosabb mondani valóm is ezeknél :) a napok folyamán elértük az 1K nézettséget! Istenem, emberek! Annyira boldog voltam, tapsikolva ugráltam, komolyan erőt adtok mindenhez! És ezt nem tudom elégszer megköszönni!
Remélem ez a fejezet is tetszik valakinek és megajándékoztok pár szóval, vagy csillaggal! Minden visszajelzés boldogsággal tölt el, szóval csak bátran ösztönzök mindenkit erre :)
(Harmadszorra pedig ünnepelünk, Shawnnak kijött az albumja! Istenem *.* imádom! Jövőhét szombaton pedig már a kezembe is tarthatom :D És, aki szereti őt, az látta klipet? Megdöglöttem)
Na ennyi is lenne, jövőhéten érkezek az új fejezettel!
Puszi Kira!
ut.: köszönöm a 136 követőt! :)