-Mondd, meg vagy húzatva?-ordított Brooke nekem.
-Ezt most hagyjuk...-próbáltam meg elmenni mellőle.
-Nem ütheted meg Asht csak úgy! Eszednél vagy?-állt elém.
Fél perce vagyok itthon és Brooke máris itt sikítozik.
-Talán a te csodás és kedves szerelmed elfelejtette elmagyarázni, miért is gyaláztam meg a becsületét-mondtam idegesen és finoman arrébb toltam Brooket, mivel útban volt.
-De, elmagyarázta-mondta, miközben a kezeit a mellkasa elé tette és hátulról figyelt engem.
-Na szóval-motyogtam és elindultam felfele a lépcsőn.
-Szóval igaz?-kiáltott utánam kérdőn.
-Igen.
-Tényleg?
-Igeeen-morogtam elnyújtva.
-Te szemét!-suttogta Brooke mögöttem és hirtelen megállt. Mi a szar? Megfordultam és kérdőn ránéztem-Féltékeny vagy-jött ki belőle rögtön. Nem tudtam kihagyni egy meglepődött nevetést.
-Én? Féltékeny?
-Igen, mert nekem van barátom, neked pedig nincs! Ezenkívül, Ash elmesélte, hogy régen szerelmes voltál belé!-Brooke olyan ingerült volt, hogy már a sírás határán volt, de erre a veszekedésre készen állt.
-Mindent elhiszel, amit Ash a hosszadalmas nap bead neked, ugye?-kérdeztem megvetve őt.
-Miért is ne kéne neki hinnem? Mégiscsak a barátom!-válaszolt ingerülten-Meg amúgy is eléggé szexi, szóval ne mondd, hogy nem volt abban valami, hogy tetszett neked-tette a kezeit megint a mellkasa elé engem provokálva és felvont szemöldökkel nézett.
Csak sóhajtottam egyet. Tényleg nem értette.
-Feltűnt már neked, hogy a "szexi" alatt mindketten mást értünk? Te talán Asht édesnek tartod, én viszont abszolút nem. És soha nem is tartottam. Elmeséljem, hogy hogyan volt igazából? A te kedves Ashednek régen bejöttem, de visszautasítottam-győzedelmesen néztem nővéremre. De Brooke csak együtt érzően mosolygott.
-Sadie, nem kell kitalálnod semmit. Nekem mindegy, hogy tetszik-e neked Ash vagy sem addig, amíg leveszed róla a kezed, mert ő most hozzám tartozik!-a beszéde végén mindig halkabb lett és néhány lépéssel közelebb lépett hozzám. Ez valószínűleg fenyegetőnek akart hangzani. De ki félt a saját nővérétől? Pff...
-Ahh Brooke, akkor hidd el a szart, amit bebeszélsz saját magadnak. Tőlem aztán végképp nem kell veszélyben érezned magad. Ashhez még egy csipesszel sem érnék-újra elindultam, mert nekem ez az egész kezdett értelmetlen lenni.
-Remélem, hogy hihetek a szavadban-kiáltotta még utánam.
A szobámban ledobtam magam az ágyamra és felhangosítottam a zenét olyan hangosra, hogy még a saját gondolataimat se halljam. A düh annyira forrt bennem Ash miatt, mivel megint hülyeséget mesélt rólam, hogy ha egy kicsit is továbbfoglalkoztam volna vele, tuti elmentem volna hozzá és letöröltem volna azt a hazug vigyort a ronda képéről.
Jó, annnnyira ronda megint nem volt...de ez most lényegtelen.
Utáltam, amit kihozott belőlem. Ennyi erőszakos gondolatom még soha nem volt. Nála pedig nem tudtam abbahagyni a gondolatokat arról, hogy mit tegyek vele következőnek.
De talán én is rosszul viselkedtem. Talán többet árthattam volna a nagy egojának, ha máshogy teszek: nem veszek róla tudomást.
***
Szerda délután volt. És szerda délután annyit jelent, mint szerkesztői gyűlés. Amit tulajdonképpen szerettem.
Csak ezúttal a hangulat kicsit...fura volt.
Michael EGYSZER sem nézett a szemembe és olyan kevésszer pillantott rám, amennyiszer csak lehetett. A félreértés és Michael beismerése után nem tudtuk, hogyan is kéne egymással bánnunk.
Ezenkívül pedig -furcsa módon- probléma akadt Ashel és Alicel.
Alice teljes félelemmel ült a székén. Ash egy pillantást sem vetett felé. Mégis mi történt velük? Valószínűleg Ash úgy megijesztette szegény Alicet a támadó fajtájával, hogy már meg sem tudott szólalni.
-Szóval-tapsolt a kezeivel Michael és elindult Ashez és Alicehez-Milyen volt a közös munka?-választ várva nézett rájuk. Ash arcára egy nagy vigyor ült ki.
-Szerintem jó móka volt, igaz Alice?-erre meglökte a lányt a könyökével, de Alice nem reagált semmit. Nagy csend kezdett el uralkodni a szobában, mindaddig míg Alice fel nem emelte tekintetét és egy megsemmisítő pillantást vetett Ashre, majd egyenesen Michael szemébe nézett.
-Nem fogok egy percet sem Ashel továbbdolgozni-mondta olyan kemény hanggal, amilyet sosem feltételeztem még róla.
Meglepődve felvontam a szemöldökömet. Tisztelet. Mit követett el Ash, hogy Alice bátorságot vesz lázadni ellene?
Michael eközben újra megtalálta a hangját és odajött hozzánk, többiekhez.
-Adnátok nekünk pár percet? Majd behívlak titeket, ha készen vagyunk.
Idegesen felálltam a helyemről és magamhoz kaptam a táskámat. Ez a tökfej mindent elrontott. Maradt volna ott, ahol a répa nőtt.
Kint Mattel nekidőltünk a falnak és Dayna is így tett.
-Mit gondoltok, mi történt?-Dayna elég izgatottnak tűnt.
-Fogalmam sincs. Valószínűleg ágyba akarta vinni, mint minden lányt-vontam meg közömbösen a vállamat. Elhatároztam, hogy a lehető legjobban ignorálni fogom Asht, szóval ez az Alices ügy is mindegy volt nekem, amíg nem fog történni valami nagyon rossz.
Egy örökkévalóságig és még 12 percig vártunk, míg Michael újra kinyitotta az ajtót és beinvitált minket.
-Oké, az van, hogy...-kezdte Michael és közben beletúrt a hajába. Izgatottan figyeltem őt, majd Asht. Úgy ült, mint egy angyal. Halványan mosolyogva és szelíden.
Az egész csak színjáték.
-A nyár előtt még van egy nagy projektünk, amit meg kell csinálnunk. Egy riportról van szó nyolc részben, amiben az olvasók különböző látványosságokat, rendezvényeket, kávézókat vagy ilyesmiket ismerhetnek meg a városból, amikhez majd remélhetőleg kedvet kapnak. Mivel ez egy nagy és sok munka, két embert terveztem a feladathoz. A csoportokat viszont újra fogjuk beosztani.
Keserű ízt kezdtem el érezni a számban.
De a projekt izgalmasan hangzott!
-Matt, te a sportnál maradsz. Azt nálad jobban senki nem tudja-mondta Michael és a mellettem lévő Matt nem hagyhatott ki egy önelégült vigyort.
-Szóval még több pom pom lány interjú...-motyogtam és lazán meglöktem a könyökömmel.
-Alice egyedül fog dolgozni és a projekt a tiéd, Sadie-Ma először nézett a szemembe Michael. Negyed másodpercre.
Ennek ellenére, el akartam kezdeni ujjongani, de Michael félbeszakított egy megsemmisítő szóval.
-Ashel.
-Hogyan?!-kérdeztük Mattel egyszerre és lesokkolva néztünk Michaelre.
-Hát igen, mivel Alicel nem tud együtt dolgozni...-kezdte, de bennem felment a pumpa.
-Mióta Ash az új főszerkesztő? Nem gondolhatja komolyan, a fenébe is! Miért ugrik mindenki, ahogy füttyent?-akadtam ki egyre jobban és hangosan felálltam. Olyan mérges voltam, hogy meg tudtam volna ölni valakit. Valakit, egyszóval Arsch Hamiltont.
-Nem csodálkozol azon, hogy senki nem tud és nem is akar Ashel együtt dolgozni? Vagy, hogy milyen átkozott nehéz eset?-valahol mellettem Ash közbe akart szólni, de egy kézjellel jeleztem neki, hogy fogja be azt az átkozott pofáját.
-Ash csak problémákat okoz!
Michael még mindig nem nézett rám.
-Akkor egy kicsit meg tudod majd nevelni-mondta ki végül.
-Máris elfelejtheted Michael. Egyébként meg nem vagyok elég ahhoz, hogy bármit is tanítani tudjak neki-mondtam szarkazmussal, Michael pedig kicsit megrázkódott a szavaimnál. Senki ebben a teremben, de még csak az egész suliban sem volt, aki ennyire feldühített. És mind ez egy semmirekellő hülyétől.
-Talán én tudok neked tanítani valamit-hallottam a pimasz hangot, a semmirekellő hülyétől.
-Téged nem kérdezett senki!-védett meg Matt, amitől a szívem körül melegség fogott el, mert ilyen remek és hűséges haverom volt.
-Sadie, Ash megérdemel egy esélyt-sóhajtott Michael és szinte sajnálkozóan megrázta a fejét.
-Ja, ahogy ő ad nekünk egy esélyt?
-Csak legyél az ő szintjén-mondta és én már megint majdnem kiborultam.
-A kettőnk szintje között túl nagy a távolság, Michael!-mondtam összeszorított fogakkal és erélyesen visszaültem.
-Akarod a projektet Sadie?-kérdezte Michael hirtelen és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. És most végre rám nézett.
-Persze!-Ezt most komolyan megkérdezte? Azt hitte megbolondultam?
-Jó, akkor vagy Ashel vagy sehogy.
Döbbenten néztem rá. Ez már szinte zsarolás volt. Michael pontosan tudta, hogy mindenképp akartam ezt a cikket. A tekintetem Ashre siklott, aki önelégülten vigyorogva ült a sarokban. Ezt a cikket együtt megírni azt jelenti, hogy tényleg sok időt kell egymással töltenünk. De nem maradt más választásom.
-Ha muszáj.
Michael elégedetten bólintott és már ment is tovább a programlistával. Újabb cikkeket osztott ki Mattnek és Alicenak, aztán elmagyarázta nekem és Ashnek, hogy mit vár el tőlünk, de a látnivalók kiválasztásához szabad kezet adott nekünk. Már annyi ötletem volt, hogy alig vártam, hogy nekikezdhessek. De mikor eszembe jutott, hogy ebben Ash is benne van, nem örültem annyira. De mindegy is, majd valahogyan elboldogulok vele, hisz nem Alicenak hívnak. Ha nem hagyom magam provokálni, akkor talán unalmassá válok majd neki. Gyors magunk mögött fogjuk hagyni ezt a projektet és kész.
Mikor a gyűlésnek vége lett és Michael elengedett minket, bepakoltam gyors a cuccaimat és Ashhez mentem. Úgy támaszkodtam meg előtte a padon, hogy minél fenyegetőbbnek tűnjek.
-Holnap a suli után nálam. Nem szemétkedni!
-Ott leszek, ne légy ilyen türelmetlen-válaszolt egy mocskos vigyorral, de én csak kifejezéstelenül néztem rá.
-Ez nálam nem megy-Már épp mentem volna ki, mikor eszembe jutott még valami-És mindegy mit használtál Alicenél, nálam nem fog működni-Ezzel ott is hagytam és Matthez mentem, aki az ajtóban várt engem.