Másnap az ébresztőm embertelenül korán keltett, ezért amellett döntöttem, hogy hozzá vágom az egyik falhoz. Egy újabb nap a pokolban. Szívesen tanultam, igen, de azokat a dolgokat, amiknek értelmük is van. És sajnos az iskolában sok dolognak nem volt. De azért jó dolgok is voltak. Az egyik jó dolog az iskolaújság volt. Itt kiélhettem a tehetségemet és azt csinálhattam, ami örömet okozott: az írás.
Teljesen kómásan kirúgtam a lábaimat az ágyból és kiugrottam. Először a fürdő, aztán meg kávé. Sok kávé.
***
Kb egy óra múlva, nővérem leparkolta az autóját egyenesen Ash autója mellé. Ő már a motorháztetőjére volt dőlve hanyagul és a furcsa, új barátai vették körül. Mivel abszolút nem volt kedvem vele összeütközni -főleg nem korán reggel-, gyorsan kiugrottam a kocsiból és szó nélkül berohantam az iskolaépületbe. És ezenkívül még a tanítás előtt le akartam adni a cikkem, hogy aztán Dayna, a lány, aki a tervrajz miatt volt felelős, már a lyukas órájában dolgozhasson rajta.
Ott ült az aulában, a laptopjával a kezében, ahogy gondoltam.
-Szia Dayna-mosolyogtam rá.
-Sadie, szia, megint az egyik fantasztikus cikkedet hoztad?-Dayna dicséretei mindig zavarba hoztak. Egyszerűen olyan édes volt.
Én leültem mellé és átadtam neki a pendriveot. Ő berakta és lemásolta a szöveget piszkozatként.
-Most már csak a képek hiányoznak Ashtől-mormolta maga elé.
Hogy mi? Nem. Nem, ezt nem gondolhatja komolyan!
-Ash?
-Csak nyugodtan, már itt is vagyok-jött önelégülten hátulról. Megfordultam és Ash szúrós kék szemeibe meredtem.
-Mit csinálsz te itt?
-Csak leadom a képeimet-egy öntelt mosollyal ő is átadott egy pendriveot Daynának, aki egy vágyakozó nézést küldött felé. Miért tetszett ebben a suliban minden lánynak Ash? Ez már nem volt normális. Lekéstem egy agymosást?
Anélkül, hogy még egyszer ránéztem volna, elköszöntem Daynától.
-Később látjuk egymást!-Válaszként Dayna csak bólintott.
Már elindultam, mikor Ash utánam szólt.
-Igen, majd látjuk egymást, Babe-Hátrafordulás nélkül, bemutattam neki a kedvenc ujjamat.
Már megint mi a fenét csinált az iskolaújságnál? Ez az én területem volt és vissza fogom szerezni.
***
A nap többi részében Ash úgy viselkedett, mint az utóbbi két hónapban is.
Észre sem vett engem.
Ha véletlenül tekintete megtalálta az enyémet, akkor jéghideg és valahogyan...veszélyes volt. De nekem így sokkal jobb volt, mint hogy valami hülyeséget beszólt volna.
De az az érzés nem hagyott nyugodni, hogy valamit rejtegetett a páncélja alatt. Fogalmam sem volt, hogy mit, de egy biztos volt: Ellenem nem volt sok esélye.
Igen, ő egy rosszfiú volt és igen, én nem voltam egy rosszlány. Igen néha olyan voltam, mint egy stréber (de természetesen egy forró) és igen, ártatlan voltam. De ez csak megtévesztés volt. Egyet még el kell mondanom: Nem hagyom magam egy ilyen gyerektől, mint Ash legyőzni magam!
-Sadie, kedvesem, ne nézz ilyen mérgesen-szólalt meg hirtelen Chase mellettem, mikor az aulában álltam és a gondolataimba merültem. Zavarodottan néztem rá.
-Hm? Miért?
-Mert ez felizgat...-vigyorognom kellett. Ilyen tökfejet, mindig ugyanaz van a sráccal.
-Bocsi, nem tehetek róla, hogy ilyen szexi vagyok-mosolyogtam mézes-mázosan rá.
-Mit csinálsz most? Van kedved egy randihoz?-A kezeit a zsebébe helyezte és egy lépést közelebb jött hozzám. A mennyei illata körbezárt engem és huncutul ránéztem.
-Mindig Chase. De te is tudod: A heti találkozó az újságnál-bocsánatkérően megvontam a vállam, egy kicsit lesüllyesztettem a fejem, beharaptam az alsó ajkam és utána sajnálóan néztem rá.
-Ezt hagyd abba Sadie-suttogta Chase és még közelebb lép hozzám. Csábítóan elkuncogtam magam és beletúrtam a hajába.
-Oké-ezután megfordultam és elindultam a szerkesztőséghez. Én voltam az első a teremben, ami inkább egy szobára hasonlított. Leültem a nagy asztalhoz és elővettem a Macbookomat. Kicsivel később Dayna és Lucas léptek be, a két grafikus az újságnál. Dayna leült mellém és rám vigyorgott.
-A cikk kész, Michael el lesz ragadtatva.
Michael volt a suli szerkesztője. Három éve leérettségizett, újságírást tanult és itt volt a mellékállása. Egy ász volt a szakmájában és vaskézzel irányította az szerkesztőséget. Tiszteltem az ilyen pasikat. Neki nem akart az ember csalódást okozni.
Mellettem még két író volt, Alice és Matt. Igen, a legjobb haveromnak igazi írói tehetsége volt. Legalábbis, ha sportról volt szó. Matt volt AZ igazi sportrajongó a történelemben. Szóval természetes volt, hogy az iskolai teljesítmények között a sokféle sportról számolt be.
És pont ebben a pillanatban lépett be agyonhajszolva. Megbotlott egy széklábában, de még pont megkapaszkodott, így felegyenesedett és felemelte kecsesen a kezeit, mint egy balerina.
-Igeeen, én is itt vagyok-kommentált, miközben megmosolyogta a szép érkezését. Vigyorogni kezdtem és felemeltem a táskámat, hogy mellettem helyet tudjon foglalni.
-Huh, még pont sikerült, az interjú a pom-pom lányok vezetőjével-vigyorgott és felrakta a diktafonját az asztalra. A ravasz mosolyából ítélve az "interjú" nagyszerű volt. Megforgattam a szemeimet, mikor Michael belépett és utasításokat kezdett el kiadni.
-Ki a szerencsés ezúttal?-kérdeztem suttogva.
-Tiffany-vigyorgott magabiztosan. Oh istenem...a csajnak nem volt agya csak melle.
-...Ash Hamilton-hallottam Michael hangját és rögtön megajándékoztam a figyelmemmel.
Na remek. Ash nem akart az utolsó két órában meghalni. Most itt állt hidegen és arrogánsan a szobában és megfigyelt minden tagot, akik a találkozóra jöttek. Megpróbáltam egy nézéssel megölni, ha már a véletlen nem tette, de ő nem méltatott rám nézni. Daynának légszomja volt mellettem és Matt még nálam is sokkosabbnak tűnt, mikor meglátta Asht.
-Ezt most ugye nem?-suttogta sokatmondóan, én pedig csak bosszúsan felnyögtem.
-Hogy egy kicsit megmutathassuk, hogy hogy mennek itt a dolgok-magyarázta Michael Ashnek, aztán meg ránk nézett-az első héten egy íróval és egy grafikussal kéne együtt dolgoznod.
A gyomrom összezsugorodott és hirtelen kedvet kaptam az ablakon kiugrani. Michaelnek nem kéne egy kést a hátamba szúrnia.
-Azt javasolnám, hogy Sadievel dolgozz együtt. Ő a legügyesebb az íróink közül-Igen, a kés mélyen a hátamban volt.
Még mielőtt bármilyen ellentmondásom lett volna, Ash megelőzött. Anélkül, hogy rámnézett volna, Michaelhöz szólt:-Minden tiszteletem, de nem hiszem, hogy Sadie bármit is tanítani tudna nekem.