Cassian
A terembe lépve egy pillanatra elvakított a fényesség és a sok dísz, ami a falakról lógott. A ruhám túl kényelmetlen volt, ki volt keményítve így úgy nézhettem ki mint egy igazi herceg.
A nyilvánvaló díszítésen kívül a terem berendezése is megváltozott a tegnapihoz képest. Sokkal több asztal volt kirakva, az ajtóval szemben a terem végén állt a királyi asztal, ott foglaltak helyet a főnemesek a király oldalán. Az asztal két oldalán kisebb és kevésbé díszített asztalok is megjelentek. Valószínűleg valamilyen műsorra is számíthattunk az este folyamán, ugyanis a középen ki volt hagyva egy nagy hely, hátul pedig már zenészek sorakoztak.
A nézelődés közben nem vettem észre hogy Nora mellém lépett.
-Hát te is előkerültél! Tudod, vártam hogy majd beszámolsz milyen volt a délutánod a hercegnővel, de rád aztán várhat az ember - láttam hogy próbálta viccel elütni a dolgot, de biztosan sokat gondolt rám. Az udvarunkból nem sok ember ismeri Norát, kevés barátja van, emiatt nagyon közel állunk egymáshoz.
-Sajnálom, nagyon sok minden történt.
Őszintén mondtam, emellett tudtam hogy sosem tud sokáig haragudni rám. Mindig hamar megbocsátott. Félre nézett, de mikor újra találkozott a tekintetünk megenyhült.
-Azt hallottam valami volt a hercegnő körül. Az egész kastélyban erről beszélnek, de a király és királynő előtt mindenki tereli a témát. Én is csak félinformációkat tudtam összekaparni - hajolt felém belsőségesen. Ettől viszont nem tudtam kitérni. Látta a habozásomat és ráugrott.
-Ugye nem keveredtél bele? - emelte fel a hangját. Nem tudtam megmondani hogy az ijedtség vagy a harag hallatszik benne.
-Ezt nem mondanám, inkább csak láttam belőle dolgokat - próbáltam szépíteni, de nem engedett el. Óvatosan fogta a karomat, nem erősen és pont takarásba hogy ne láthassa meg más.
-Nem lehetsz felelőtlen! Ez mégis csak egy másik ország problémája, nem avatkozhatsz bele.
-Tudom, tudom és semmit nem is tettem... - még, gondoltam magamba. Azonban nem tudtam megmondani hogy mit hoz majd a jövő. Lilith terve nagyon kiszámíthatatlan és szinte semmit sem tudok róla...
-Jól van - bólintott majd elengedte a kezemet. Láttam ahogy próbálja összeszedni magát, felizgattam még a vacsora előtt. Azonban az este alatt még rosszabb dolgok várnak ránk.
-Szóval merre van a helyünk? - tereltem a témát elindulva az asztalokhoz. Az embersereg miatt alig tudtam haladni. Annyi nemes gyűlt össze, hölgyek előkelő drága selyembe öltözve, és férfiak minden kitüntetéssel a melkasukon. Mindenki kiakart tűnni a tömegből, csak mi vágytunk a névtelenségre.
Nora visszahúzott magához:
-Az apád megengedte hogy helyet változtassunk az estére.
-Helyet változtatni? Ezt hogy érted? - a terv egyik eleme volt hogy a király mellé kerülhessek. Nem akartam elrontani ezt.
-Nem hallottál róla? Ma váltott vacsora lesz! - csapta össze a kezét boldogan. Néha még mindig nagyon gyerekesen viselkedett, de ezért szerettem. Ő volt a saját napsugaram.
Azonnal folytatta;
-Ez egy tradicionális hagyomány ebben az országban. Azt jelenti, hogy a vendégek a három fogás alatt kedvükre helyet változtathatnak. Így keverednek a nemesek és ismerhetnek meg új embereket vagy beszélhetnek rég nem látott barátaikkal. Itt ugyanis nagyon szigorú rendben kell ülnie mindenkinek, így csak ezen az eseményen van lehetőség a keveredésre. Gondoltam itt az esély ismerkedni.
Még nem hallottam erről, pedig sokat olvastam az országról. Azonban végig gondolva ez egy jó lehetőség lehet számomra. Körbe tudok kérdezni másokat is a hercegnőről...
Azonban csodálkoztam, hogy Nora magától akart ismerkedni. Mindig is visszahúzódó volt, és rajtam kívül nem sok emberrel ismerkedett.
-Ez egész jó lehetőség - léptem el egy hölgy útjából. Így már értettem miért zsongott az egész terem. Az asztalokhoz még nem ült le senki, mindenki csak kerülgette azokat. Talán csak a király parancsára lehetett elfoglalni a helyeket. Mint egy székfoglaló.
-Hova kéne ülnünk szerinted? - húztam egy csendesebb sarokba a lányt. Páran már felfigyeltek a különös ruháinkra és kezdték összerakni kik lehetünk. A királyságunk viselete eléggé eltért az itteni divattól. Tudtam hogy hamarosan megrohamoznak majd.
-Abban reménykedtem hogy a hercegnő majd bemutat pár barátjának, de semerre sem látom - állt lábujjhegyre miközbe belém kapaszkodott. Elhúztam a kezem.
-Ő... Nem hiszem hogy megjelenik az este - megrohamoztak a korábban történtek. Hogy egy nap alatt ennyi mindent kellett átélnie egy ilyen fiatal lánynak... Nem tudtam elképzelni mit érezhet most. Ha nekem kéne megválnom a barátaimtól ilyen úton...
-Miért? Csak nem... - a kezemmel elnémítottam. Nem akartam erről beszélni.
-Inkább keressünk egy helyet gyorsan. Páran úgy méregetnek mint egy darab húst - kirázott a hideg ahogy körbe pillantottam. Fiatal lányok legyezővel takarták az arcukat, míg páran Norát vizslatták. Legszívesebben leütöttem volna őket, bár tényleg gyönyörűen festett a rokonom. A sötét haja kiemelte a szemét, és vékony kecses alakja volt.
Azonban őszintén csak Lilithet akartam magam mellett látni. Vajon milyen ruhába lett volna ma, ha megjelenik? Megint valami őrültséget csinált volna, vagy megpróbál viselkedni?
Bárhol ahol feltűnt, mindig valamilyen bajt kavart, az ember sosem tudhatta mi lesz a következő lépése. Teljesen kiszámíthatatlan volt.
Feltüzelt az egész személyisége.
-A nap során két hölgy kísért végig a palotán, de nem hiszem hogy pont melléjük akarnánk ülni, - húzta a száját Nora - mást sem hallgattam csak a pletykákat. El sem tudod képzelni milyenek tudnak lenni a nők, igazán ijesztő!
Hirtelen megdermedtem.
Pletyka.
Pont ez kell most nekem.
Már láttam is az este tervét.
Norával az oldalamon végigjárjuk az embereket az este folyamán.
Az előétel során Nora ismerősei mellé ülünk, mintha csak őket ismernénk, és puhatolózva kikérdezem őket a hercegnőről. Biztos vagyok benne, hogy sok hamis információt is megtudok, de minden jobb mint a tudatlanság.
A pletykák kihallgatása a legjobb esélyem most.
A fő étel során újra helyet változtatunk...
A szemeimmel a tömeget kutattam, kerestem azt az embert aki tökéletes lenne mellénk. Épphogy megpillantottam, a másik percben már helyet változtatott. A barna fürtjei és keveset takaró ruhájával bármerre járt, felhívta magára a figyelmet. Szép volt, megkellett hagyni, de másfajta szépség mint a hercegnő.
Halami remélhetőleg olyan belső információkkal tud szolgálni, amelyek alapozottak, nem csupán légből kapott pletykák.
Miután összeszedtem pár dolgot Lilithről, Halamitól fogok kérdezgetni. Ha szembe állítom az eddig szerzett tényekkel nem tud kitérni tőlük.
Ő majd kilövi a hazugságokat és megmarad a nyers igazság.
Ezután pedig a vacsora utolsó részében, a desszertnél, a király lesz a társaságom. A legfontosabb és legkínosabb témákat fogom felhozni, muszáj lesz együtt működnie velem.
Ez lesz a legnehezebb pillanata az estének, jól kell majd kezelnem a helyzetet.
-Azt hiszem mégsem lenne rossz ötlet melléjük ülni. Végülis, úgysem ismerünk mást, nem? - Nora tekintetéből ítélve egyszerűen őrültnek gondolt. Szerencsére nem kérdőjelezte meg döntésemet, csak lemondóan legyintett rám.
-Mutatom az utat - szólt szomorúan. Szorosan követtem, mivel nem akartam eltévedni a tömegben, és szívesebben tartottam szem előtt Norát is. Az embertömeg kezdett szétnyílni előttünk, ahogy egyre többen ismertek fel. Összesúgtak mögöttünk, de nem mertek megszólítani.
Mielőtt végleg leülnénk, és nem lenne esélyem beszélni Norához, gyorsan odahajoltam felé;
-Ha az este folyamán furcsán viselkedek, vagy bármi... nem is tudom, nem odaillő dolgot teszek, csak asszisztálj nekem, segíts benne jó? Ne kételkedj bennem, nem tudok mindent elmagyarázni, de bízz bennem, kérlek - egy pillanatra majdnem felnevetett, de látva a komoly tekintetemet nem szólalt fel. Persze, megértettem miért vonakodott, én sosem szoktam furcsán, vagy illetlenül viselkedni emiatt nem is értette mire gondolhattam.
-Rendben.
Egy pillanatra megállt, majd megszorította a kezemet. Megérkeztünk.
-Medea úrnő, Tahir bárónő, bemutatom az unokafivéremet, Cassian James Ballathot, Melion jövendő királyát - végszóra léptem ki Nora takarásából és kerültem a két említett hölgy elé.
-Ahogy Celanoora is mondta, Cassian vagyok és nagyon örvendek a találkozásnak...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Cassian
Celanoora