Lilith
Nem vártam meg hogy Cassian kilépjen a szobából, azonnal Novalinhoz fordultam. Az arcomon harag tükröződött és minden csontomat rezgette belülről.
Kezdek meghülyülni...
Már megint valami olyat tettem amit nem kellett volna.
-Ne szólalj meg! - parancsoltam rá, amint hallottam az ajtó kattanását.
A lány sokatmondóan elvigyorodott és hozzám lépett.
-Nem mondok semmit, - tette fel védekezőleg a kezét - csupán meglepődtem. Nekünk nem szoktad hagyni hogy így beszéljünk veled, és nem avatsz be a dolgaidba vagy abba mi is jár a fejedbe.
Nem kellett kimondania, tudtam hogy mire gondol.
Ellágyultam.
Mégpedig a herceg irányába.
Nem tetszett a gondolat és minden erőmmel próbáltam elterelni a figyelmemet.
A csapatommal máshogy viselkedek, ők a családom, mégis én vagyok a vezetőjük ezért tisztelniük kell. Hallgatniuk kell rám és követni a parancsaimat. Soha nem avatom be őket többe, mint ami szükségszerű.
Most mégis, ennek az ismeretlen ficsúrnak teljesen megnyíltam. Minden igaz volt, amit mondtam, de azt hiszem egy részem tényleg nem bízott meg benne, talán tudat alatt is tesztelni akartam. Az azonban, hogy képes volt ennyi mindent kiszedni belőlem, émelyítő volt.
-Hercegnő! - hívta fel a figyelmemet Novalin - Ha szabad ilyet mondanom, azt hiszem a csapatból én ismerlek a legjobban... Persze nem értelek meg, nem tudom mi játszódhat benned, mert ilyen tekintetben Ginora és Saskia a bizalmasaid. De ne felejtsd el, hogy egy arcon osztozunk.
Nem értettem hogy mire gondolt ilyen hirtelen. Határozott volt és nem hagyta hogy félbeszakítsam. Nem tudtam hogy kapcsolódik a mondandójához az, hogy képes felvenni az alakomat. Emiatt még nem ismer igazán.
-Tudod minden pillanatban figyeltem a rezdüléseidet, a mosolyodat és a legapróbb megmozdulásodat is. Mindezt azért, hogy jobban letudjalak másolni amikor a te helyedbe kell lépnem. A tükör előtt gyakoroltam, vajon mit jelenthetett neked egy szemöldök rándulás, vagy egy fanyar mosoly. Kitanultam és megfejtettem milyen érzelmek állnak a mimikáid mögött - egy pillanatra elakadt a szavam ahogy felfogtam mit is mondott.
Sosem tudtam hogy ennyi mindent tett értem. Minden barátom teljes erejéből támogatott, és tudtam hogy Novalin is mindent megtett értem, mégis hogy szó nélkül, magától próbálta fejleszteni a képességét...
Tudtam mennyire nehéz lehetett ez neki.
-Bármennyire is ismerlek, ahogy beszéltél most, az arckifejezésed, a testbeszéded... mind ismeretlen volt számomra - nem folytatta, szomorúan nyúlt felém és kivételesen hagytam hogy megfoglya a kezemet. Nem akartam lerázni őt.
Ritkán nyílok meg, és mindig megbánom. Nem hagyhatom hogy túlságosan is megismerjenek, vannak határok.
Nem tudtam mit kéne mondanom neki.
-Először arra gondoltam, talán a herceg személye miatt volt, hiszen egyenrangúak vagytok és arra gondoltam talán őt beavatod majd mindenbe, - hangját keserűség járta át - de lehet mégsem erről van szó. Mi... a csapat már beletörődött és elfogadta hogy mindig eltaszítasz minket. Azt hiszem, pont emiatt nem is próbálkoztunk többet, elfogadtuk hogy vannak dolgok amiket egyedül teszel meg, és nem segíthetünk benne. De arra jutottam a mostani miatt, hogy mivan ha mind végig arra vártál hogy kérdezzünk? Hogy segíteni akarjunk neked, hogy veled legyünk... - öntudatlanul is egyre erősebben szorította a kezemet.
Nem tudtam hogy ennyire emészti magát emiatt. Valószínűleg mindannyiaukban lejátszódhattak ezek a dolgok, mindannyian aggódtak miattam.
-Novalin, ez nem... - szóltam közbe, de gyorsan leintett. Tudta, hogyha belekezdenék nem hagynám hogy végigmondja.
-Csak... csak annyit szeretnék, hogy tudd hogy veled vagyunk. Ha kellünk, mi itt vagyunk neked - olyan őszinte tekintettel vizslatott, várta hogy mit válaszolok.
Elakartam mondani neki, hogy néha igazán nehéz egyedül viselni a terhet. De nem kérhetek tőlük segítséget, azzal csak még nehezebb helyzetbe sodornám őket, vannak dolgok amiket nekem kell elintéznem. Hiszen én vagyok a vezetőjük, ez így van rendjén.
-Félreértesz. Tudom, nagyon jól tudom hogy mindig számíthatok rátok. - a szabad kezemmel megsimítottam a haját - Mondjuk úgy, inkább csak megalapoztam a bizalmat köztünk, csupán ezért beszéltem neki apámról. Emellett jól jön, ha tudja mire számítson kint - hazugság.
Egyszerűen képtelen voltam visszafogni magamat. Ha a közelébe vagyok, mindig jól akarok viselkedni, ahogy egy hercegnőnek illik, mégis mindig kifakadok. Nem bírom magamban tartani a dolgokat előtte.
Elengedtem a kezét és folytattam;
-Emellett volt még egy másik okom is, de erre visszatérek majd - mondtam elgondolkodva. A kezemmel jeleztem hogy kövessen.
Kíváncsi tekintettel és enyhe zavarral haladt mögöttem.
-Mielőtt visszatér Cassian, gyorsan leakarok fürdeni. Nem vagyok a legjobb formámban - néztem végig magamon. Neve és Nym miatt az egyszerű szoknyám tiszta sár volt, Ginora... vagyis a holtest miatt pedig a sárréteget szinte teljesen elfedte a sok vér. A barna hajam kócos fürtökbe omlott a vállamra és szégyenkeztem hogy így kellett apám előtt állnom.
Valószínűleg ezt is felhozza majd.
Féltem hogy miket hall majd Cassian, de nem volt időm ezen rágódni. Így is sok rosszat megtudott már rólam, felesleges aggódnom.
Novalin kérdés nélkül elkezdte engedni a vizet én pedig az öltözködő részhez léptem. Gyorsan és gyakorlatiasan vetettem le a ruháimat, próbáltam figyelmen kívül hagyni a testemen húzódó hegeket.
Nem akartam belegondolni hogy Cassian arcán milyen kifejezés fog megjelenni amikor meglátja a testemet fedő több száz sérülést. Nem akartam hogy undorodjon tőlem.
Amíg beléptem a kád vízbe, Novalin illendően elfordult. Tudták hogy utálom ha más ilyen meztelenül lát.
Sebezhetően.
Miután teljesen elmerültem a vízben, újra folytattam a beszédemet.
Novalin a kád mellé kuporodott.
Bármilyen kényelmetlen is volt, belevágtam a közepébe;
-Ornához vittem Cassiant. Amikor apám elküldött, hogy mutassam meg neki a várost - Novalin ijedten rándult össze. Ez mindig érzékenyen érintette.
-Várj, Ornához? A herceget? Hogy... honnan jött ez az ötleted - motyogta kótyagosan. Tudtam miért lepődött meg ennyire. Orna a mi titkunk volt, rajtam, Novalinon és Saskián kívül senki sem ismerte őt.
A vizes kezemmel felé fröcsköltem, láttam hogy megint kezd elsüllyedni a múltban.
-Megakartam mutatni neki, milyen a nyomornegyed és az igazi élet a királyságban. Azt hiszem tetszett neki. Sőt, - tartottam fel a kezem - Orna egészen kedves volt vele. Csak, gondoltam jobb ha tudsz róla - fejeztem be a mesélést.
Novalin megrázta a fejét;
-Nem, jobb hogy elmondtad. Örülök neki, legalább ő is változik kicsit. Kérlek, vigyázz rá miután elmentünk - nézett felém könyörgően, a szemeiben mintha egy könnycsepp csillant volna. Novalin azóta a nap óta megtört. Ez az ő keresztje, amit neki kell cipelnie, de ahol tudok segítek neki.
-Ez természetes.
Felém nyújtotta a sampont és segített beledörzsölni a hajamba az olajat. Az illata szinte elbódított.
-Jobb ha sietünk, tudod ha a herceg netán felbukkanna - pillantottam a tükör felé ami a titkos ajtót takarta. Biztos voltam benne hogy eltart egy darabig a vacsora, mégis sosem lehet tudni mik történnek.
-Hogy érted hogy felbukk... Óh! - kapott a szája elé a lány meglepetten. Nem tudott a titkos ajtóról, azonban a tegnap este történtek után biztos voltam hogy rájön, a fürdőből nyílt a bejárat...
-Bizonyám - bólintottam.
Ezután beszéd nélkül folytattuk egy darabig, amíg Novalin megnem törte a csendet.
-Korábban azt mondtad, volt még egy okod az apádról beszélni a herce... Cassian előtt. Mi volt az?
Itt jött a nehéz rész. Ugyanis az, amit mondani készülök, még számomra is sokkoló volt. Nem hozhattam fel Cassian előtt. Képtelen lett volna elfogani, még nekem is felkellett dolgoznom ezt az információt.
-Őszintén? Ginora, vagyis az ál-Ginora halálával kapcsolatban, rájöttem valamire.
-Ál-Ginora? - Novalin már itt leakadt.
-Valahogy hívnom kell - feleltem frusztráltan.
-Okés, persze. Szóval mire jöttél rá?
Megálltam egy pillanatra levegőt venni. Csupán azért akartam elmondani Novalinnak, hogy kikérjem a véleményét. Tudtam hogy igazam van, máshogy nem lehetett. Mégis túl kegyetlen volt az igazság.
-Emlékszel, amikor kérdeztétek hogy kerülhetett oda az ál-Ginora holteste a Gödörbe. Próbáltam ködösíteni, és olyanokat mondtam, hogy a piros lámpás negyed a közelben van, ezért biztos ide hordták a nem kívánt hullákat. Majd a lányt megtalálva olyan sebesüléseket okoztak neki, hogy úgy tűnjön szörnyű halála volt. Az arcát pedig felismerhetetlenségig torzították. De ez hazugság volt... Mégis mennyi esély lenne rá hogy pont akkor találnak egy Ginorához hasonló méretű, vörös hajú halott lányt? - Novalin bizonytalanul nézett rám.
-Nagyon kicsi. Igazad van, Kenna sosem bízna csak a szerencsében - folytatta ő is a gondolatomat. Pontosan erre számítottam én is. A lehetetlennel ért volna fel ennek az eseménynek a valószínűsége.
-Dehát akkor mi történt? Azt mondtad Ginora megmenekült, szóval valahogy megcsinálták, nem?
Pont erről volt szó, zseniálisan vitelezték ki. Minden emberséget félredobva... Pontosan tudtam mi is történt.
-Az ál-Ginora holteste tele volt sebekkel. A lába egy nyers húscafatra hasonlított, az arca pedig felismerhetetlen volt már. A nyakán folytogatás nyomai látszódtak és tele volt zúzódással.
-Ez szörnyű - húzta el a száját keserűen a lány.
-Pontosan. Főleg hogy a sebekből ítélve, mind a halála előtt keletkezett. A sebei kezdtek elkékülni, bevéreztek és csúnya nyomokat hagytak a testen. Azonban ha ez a halál után történik, mivel a testnek már nincs vérkeringése a seb nem hagy ilyen nyomot... - vártam hogy Novalinhoz elérjenek a szavaim, de túl türelmetlen voltam.
-Arra gondolsz hogy...
-Pontosan. A mi ál-Ginoránkat valaki azért gyilkolta meg, hogy elfedje az igazi Ginora megszökését... - szörnyű volt kimondani. Egy ártatlan lányt ilyen brutális módon kivégeztek miattam.
De még szörnyűbb volt, hogy pontosan tudtam ki is tette ezt.
És hogy csak hálát éreztem iránta...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kicsit hosszúra nyúlt ez a rész, de csak így tudtam mindent leírni😅
A következő részben átugrunk a vacsorára, az már Cassian szemszögéből lesz írva
Lilith a fürdőben