Lilith
-Mégis kire gondolsz? Van mégegy beépített embered? - nézett rám kérdőn Novalin.
Lassan ingattam a fejem, nem erre gondoltam. Feltartottam a kezem egy pillanatnyi szünetet kérve. Nagyon megterhelt a mai nap és éreztem hogy a gondolataim kezdenek szétesni.
-Apám azt mondta, a csapatom megölte Ginorát, őket pedig száműzte.
A többiek egyetértően bólintottak.
Sorba szedtem a dolgokat.
-Ez azt jelenti, hogy minden tagot megtalált, tehát lehetetlen hogy valamelyiküknek sikerült megszöknie a letartóztatás elől, és kívülről segíteni. Már pedig nagyon kicsi az esélye, hogy egyedül sikerült volna nekik mindez - láttam hogy Novalin nem érti mire gondolok.
-Bármilyen jó tervet talált ki Kenna, az apám elővigyázatos volt. Biztos vagyok benne hogy intézkedett, hogy semmiképp se juthassanak ki. Vagy végignézte a kivégzést, vagy egy közeli emberét bízta meg vele. Valószínűleg a kapitányát...
-Várj! Hiszen Novalin is itt van, őt nem vitték el - állított meg hirtelen a herceg. Összenéztem a lánnyal, tudomására adva hogy meg ne szólaljon. Kellett egy pillanat hogy kitaláljak valamit.
-Ő más eset... Még nem ismeri apám, mivel nem rég csatlakozott - a hazugság olyan könnyen gördült le a számon, észre sem vettem volna hogy megtörtént, ha nem érzem ezt a furcsa szorítást a szívem környékén.
Bármennyire is rossz volt hazudni a hercegnek, nem tehettem mást. Novalin ereje túl nagy volt, vagyis azt hihették mások hogy túl erőtejles, nem fedhettem fel. Emellett lehet hogy szükségem lesz rá még a jövőben, ha ellenem fordulna Cassian.
-Térjünk vissza a titokzatos segítődhöz - sütötte le a szemét Novalin.
-Nem, átkell gondolnom a dolgokat, nem tudom megmondani még ki lehetett. Nem akarok felesleges következtetéseket levonni - ráztam meg hevesen a fejemet.
Elővigyázatosnak kellett lennem ebben a kérdésben, ugyanis a titokzatos segítőnk nem tudhatom kinek az oldalán is áll. Emellett úgy kell nyomoznom utánna, hogy nem fedhetem fel hogy Ginora életben van...
-Mi lesz a következő lépésed? Megjelensz a mai vacsorán a történtek után? - rázott fel Cassian a merengésemből. Követtem a tekintetét az óra felé, amely lassan a vacsorához hívott.
Meglepetten és zavartan kaptam össze magam. Hát persze, a vacsora...
Ezen már az országunk nemesei is megjelentek, apám látvanyos táncosokat hívott meg az estére.
-Teljesen kiment a fejemből, nem tudom... A legjobb lenne ha nem mennék el - végigpillantottam magamon, az egyszerű paraszti ruhán amit viseltem, a barna hajamon és a véres kezeimen. Nem volt időm lemosni a lány vérét magamról, már megszoktam hogy mindig ilyen helyzetekbe kerülök.
-Miért? - kérdezte őszinte meglepettséggel a herceg. - Hiszen nem az lenne a legjobb, ha megmutatnád hogy nem tudott neked ártani, hogy minden rendben van veled? - kulcsolta össze a kezét a herceg.
Letörten ráztam meg a fejemet.
Éreztem ahogy a vállamra nehezedik a döntés súlya.
-Jelen pillanatban nem lenne jó lépés. Apám mindig azt mondta, csak akkor állja ki magamért, ha biztos vagyok a győzelemben. Most... - tártam szét megtörten a kezem - ...képtelen lennék jól szerepelni.
Novalin megértően bólintott, de láttam hogy Cassian még nem engedte el.
-Ha szeretnéd én melletted leszek - nézett mélyen a szemembe. Átgondoltam mégegyszer a döntést, de még mindig nem volt elég erőm hozzá. Képtelen voltam rá. Nem engedtem hogy meglássa mennyire fáradt vagyok. Nem tudtam volna most szembe szállni apámmal.
-Apám nem véletlenül intézte ezt. Mindent eltervelt, onnantól kezdve hogy elküldött veled várost nézni, odáig hogy egy hatalmas vacsorát készített elő mára... Nem adom meg a lehetőséget a támadásra, úgy érzem ez az ő színpada és ha belesétálok a csapdájába csak rontok a helyzeten - mondtam kimérten.
Cassian meglepetten dőlt hátra.
-Tudod mit tervez? - kérdezte, mintha normális lenne hogy mindenre tudom a választ.
-Pontosan? Nem. De biztosan felhozza majd a kivégzést, sőt talán magát állítja be hősnek, hogy megvédett egy ilyen embertől. Provokálni fog, én pedig kiborulok, mert még mindig élénken él bennem az érzés, ahogy Ginora holtestét fogom - rántottam meg hanyagul a vállamat, mintha nem fájna. A saját apám felhasználná a legjobb barátnőm halálát, csak hogy lejárasson az udvar előtt...
-Kell egy perc hogy gondolkodjak! - tartottam fel a kezem, csendre intve őket. Átkellett vennem apám számításait. Melyik jobb, ha ott vagyok vagy ha nem? Egyértelműen le fog járatni, ha nem megyek el, de ha elmegyek szembe kell szállnom vele... Ginora kérdése is folyamatosan a fülemben csengett. Hogyan kéne felvennem a kapcsolatot velük? Vagy csak üljek itt, és reméljem hogy tényleg igazam van és életben vannak? Ki segíthetett nekik?
Egy monoton pattogó hang zavart meg. Felkaptam a fejem mint egy vadászkutya és vérszemet kapva néztem Novalinra. A körmével játszott.
-Azt mondtam csendet! - szóltam szinte vicsorogva.
-Nem szóltam! - védte magát Novalin.
-Mozogsz, lélegzel, gondolkodsz! Ne! Csak, ne csináld! - vágtam hozzá. Nem törődtem a szemforgatásával. Sokkal fontosabb dolgom volt.
A tenyerembe temettem az arcom és ekkor kezdett el kitisztulni a kép.
Megláttam egy lehetőséget, egy utat amit eddig nem akartam észrevenni. Egy terv rajzolódott ki a fejemben.
Egy őrült és veszélyes terv, amelyhez szükségem lett volna a csapatomra, ahogy azonban körbepillantottam csak Cassian volt velem, akit bevonhattam volna. Novalint nem akartam veszélybe sodorni, így viszont kettőnkre marad minden feladat...
Cassian
Lilith pattanásig feszülten gondolkodott. A szeme ide-oda cikázott, mintha terveket és ötleteket venne át és elemezne. Hirtelen összecsapta a tenyerét.
-Csoki! - kiáltott fel visszarázva minket a beszélgetésbe. Én csak kérdőn néztem rá, hogy mire gondolhat. Nem tudtam hogy a csokoládé jelen pillanatban mit segíthetne, Novalin azonban láthatóan megértette a dolgot.
Felragyogott a szeme és az asztali fiókból egy dobozt húzott elő. Sietve tette le a hercegnő elé, aki szótlanul csomagolta ki.
Nem mertem megtörni a csendet, de nem értettem pontosan mi is történt. A mellettem ülő lány magyarázkodni kezdett.
-Ez Lilith szokása. Amikor terveken agyal, mindig kifárasztja magát, túlpörög az agya és ilyenkor csak az édesség segíthet rajta. Ez egyfajta szokása - suttogta felém egy kék tincsét csavargatva. Még mindig meg volt illetődve a társaságomtól, de legalább már felengedett annyira hogy beszéljen velem. Félve vártam hogy a hercegnő ránk szóljon, de felé pillantva teljesen más látvány fogadott.
A lány nyugodtan és elmerülten válogatott a mindenféle alakú és méretű csokiból. Nem figyelt ránk, teljes koncentrációját másra fordította. Csak remélhettem hogy nem a csokira, hanem tényleg gondolkodik...
-Mindjárt végez, ilyenkor mindig lenyugszik kicsit. Általában Kennával, Saskiával és Ginorával tanácskoznak, de mivel nincsenek itt, azt hiszem kicsit nagy rajta a nyomás - folytatta csendben a lány. Átgondoltam kikről is beszél, ha jól emlékeztem Kenna volt a legfiatalabb, alacsony lány, Saskiára azonban nem emlékeztem. Lilith mesélt már pár szót a csapatáról, de még csak egyszer találkoztam velük, nem voltam túl jó a beazonosításukról.
A hercegnőre pillantottam. Nem láttam rajta a fáradtság jeleit, inkább üres volt. Koszos és véres kezeivel lapátolta be az édességet majd szinte rágás nélkül nyelte le. Mindig meglepődtem, mennyi mindent nem tudtam róla. Ebben a pillanatban nem tűnt hercegnőnek, bár ez az ő esetében elég sokszor előfordult.
Felpillantott egy ravasz mosollyal az arcán, az ujjáról lenyalta a szétolvadt csoki maradékát, és elégedetten dőlt hátra.
Összepillantottunk Novalinnal.
Kész volt a terve...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~