Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

18.fejezet - Sellők (és nem olyanok, mint a mesékben!)

Mikor megérkeztünk a vadőrlakhoz, annak ajtaja előtt egy korosodó boszorkány várt minket, akinek rövidre nyírt, ősz haja és nagy, előreugró álla volt.
- Szaporábban, ha szabad kérnem, már öt perce becsengettek! - förmedt ránk.
- Maga kicsoda? - kérdeztem - Hol van Hagrid?
- Suette Pollts professzor vagyok - felelte kimérten a boszorkány - Átmenetileg én fogom tanítani nektek a legendás lények gondozását.
- Hol van Hagrid? - ismételte emelt hangon Harry.
- Gyengélkedik - hangzott a kurta válasz.
Ekkor undok, nevetés ütötte meg a fülem. Megfordultam, és szembetaláltam magam az időközben befutó Dracoval és mardekáros társaival. Az egész társaság kajánul vigyorgott, s arcukon nyoma sem volt csodálkozásnak.
- Jöjjenek utánam! - utasított minket Suette Pollts professzor, azzal elindult a karám mentén, amelyben dideregve álltak a hatalmas beauxbatons-os lovak. Ron meggyorsította lépteit, és felzárkózott Suette Pollts professzor mellé.
- Mi baja Hagridnak? - kérdezte.
- Ne törődj vele! - felelte a tanárnő.
- De igenis törődünk vele! - szólt ingerülten Harry - Mi történt vele?
Suette Pollts egyszerűen elengedte a füle mellett a kérdést. A karámot megkerülve a Tiltott Rengeteg széle felé vezette a csoportot, ahol egy csodaszép, kifejlett egyszarvú állt kipányvázva.
Az unikornis láttán a csoport lánytagjai szinte mind felsikkantottak a gyönyörűségtől.
- Júúj, de szép! - suttogta Lavender Brown - Honnan szerezhette? Azt mondják, nagyon nehéz befogni őket!
Az egyszarvú olyan vakítóan fehér volt, hogy körülötte szürkének tűnt a hó. Nyugtalanul kapálta a földet arany patájával, és dobálta szarvval ékes, szép fejét.
- A fiúk itt maradnak! - parancsolta Suette Pollts professzor, sorompóként felemelt karjával jól mellbe vágva Harryt - Az egyszarvúak jobban szeretik a női kezet. A lányok jöjjenek előre. Óvatosan megközelítjük az állatot. Szépen, nyugodtan...

- Remélem, ezután is ő fog tanítani minket - szólt Parvati Patil, mikor a csoport az óra után a kastély felé vonult - Ilyen dolgokról kellene mindig tanulnunk a legendás lények gondozása órán... Normális lényekről, mint az egyszarvú, nem szörnyetegekről...
- És mi lesz Hagriddal? - mordult rá mérgesen Harry, miközben felfelé lépkedtünk a bejárati lépcsőn.
- Mi lenne vele? - vágott vissza Parvati - Az marad, ami volt: vadőr.
Parvati a bál óta nemigen állt szóba Harryvel.
- Ez tényleg jó óra volt - jelentette ki Hermione, mikor beléptünk a nagyterembe - Suette Pollts legalább kétszer annyi mágikus tulajdonságot sorolt fel, mint ami...
- Akkor olvassátok el ezt! - vágott a szavába dühösen Harry, és az orrunk alá dugta a Reggeli Próféta cikkét. Tátott szájjal olvastuk a cikket, s mikor a végére értünk, ezt kérdeztem:
- Kitől tudta meg az a gonosz némber? Hagrid képes volt, és elmondta neki?
- Dehogyis! - legyintett ingerülten Harry, miközben ledobta magát egy székre a Griffendél asztalánál - Hiszen ezt még nekünk se mesélte el! Szerintem Vitrol feldühödött azon, hogy semmit nem sikerült kiszednie rólam Hagridból, és bosszúból elkezdett az ő dolgai után szaglászni.
- Az is lehet, hogy kihallgatta Hagrid és Madame Maxime beszélgetését - jegyezte meg halkan Hermione.
- Akkor találkoztunk volna vele a kertben - rázta a fejét Ron - Különben is, Dumbledore kitiltotta Vitrolt a Roxfortból.

Január közepére az iskola vezetése beiktatott egy roxmortsi látogatást. Meglepődve értesültem róla, hogy Harry is készül lemenni a faluba.
- Azt hittem, örülni fogsz, hogy végre csend lesz a klubhelyiségben - mondtam -, és nekiállsz dolgozni a tojáson.
- Ó, azt hiszem, azzal már a célegyenesben vagyok - mondta Harry.
- Tényleg? Végre egy jó hír! Nagyon ügyes vagy! - öleltem át.
Szombaton együtt léptünk ki a kastélyból, és indultunk el a park hideg, nedves füvén a nagy kapu felé. Mikor elhaladtunk a tavon horgonyzó durmstrangos hajó mellett, egyszerre megpillantottuk Viktor Krumot, aki egy szál fürdőnadrágban kimászott a fedélzetre. Krumnak minden csontja látszott, de az tagadhatatlan volt, hogy nagyon edzett - ugyanis felmászott a fedélzet korlátjára, kinyújtotta a karját, és fejest ugrott a tóba.
- Ez meg van őrülve! - szörnyülködött Ron, Krum fekete üstökére meredve, mely most kibukkant a víz alól - Január van, jéghideg a víz!
- Ott, ahonnan ők jönnek, sokkal hidegebb a tél - feleltem - Szerintem direkt langyosnak érzi a tavat.
- Na jó, de akkor is, ott van benne az óriáspolip - mondta Ron, inkább örömmel, semmint aggódva. Hermione össze is vonta a szemöldökét.
- Tudd meg, hogy nagyon kedves - szólt szemrehányóan - Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek te a durmstrangosokat képzeled. Meg is mondta nekem, hogy itt sokkal jobban érzi magát.
Ron nem válaszolt. A bál óta egyszer se ejtette ki a száján Viktor Krum nevét.