Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

2.fejezet - Fotózás? Nem kösz...

A következő szerda reggel anyu korán felébresztett, és kettesben elindultunk az Abszol útra.
Ott szokás szerint nagy volt a tömeg. Esélyem sem volt rá, hogy esetleg találkozom Harryvel.
Elindultunk a Czikornyai és Patzába. Mint kiderült, korántsem mi voltunk az egyetlenek, akik a könyvesbolt felé tartottunk. Meglepődve láttam, hogy az üzlet bejárata előtt egész kis tömeg verődött össze. Az emberek lökdösődve, tolakodva igyekeztek bejutni az ajtón. A nagy felbuzdulás okát a kirakatra ragasztott nagybetűs plakát hirdette:

Ma 12:30-tól 16:30-ig Gilderoy Lockhart dedikálja, az Egy Elbűvölő Ember című önéletrajzi kötetét.

A bolt előtt összecsődült tömeget többségében idősebb boszorkányok alkották. Egy, az ajtóban álló, tépett idegzetű varázsló igyekezett kordában tartani a rajongókat.
- Nyugalom, hölgyeim, csak sorjában... ne lökdösődjenek, kérem... vigyázzanak a könyvekre...
Nagy nehezen befurakodtunk a boltba. Hosszú sor kígyózott a bejárattól a bolt hátsó végéig, ahol Gilderoy Lockhart a könyveket  dedikálta.
Csak felkaptam minden tankönyvből egyet-egyet, kifizettük, és már mentünk volna is ki, mikor megláttam Harryéket. A bátyám arca kissé mintha kormos lett volna.
- Hát veled meg mi történt? - pislogtam nagyokat, ahogy végignéztem rajta.
- Hopponáltam - felelte zavartan Harry. - Nem sült el túl jól.
- Azt látom - jegyeztem meg kuncogva. - De ugye nem esett nagyobb bajod?
- Azon kívűl, hogy a Zsebpiszok Közben kötöttem ki? - kérdezett vissza szarkasztikusan a barnahajú, amit megmosolyogtam. - Nem hinném.
- Zsebpiszok Köz? Az hol van?
- Itt nem messze. Hagrid talált rám és segített kijutnom. Olyan mint az Abszol Út, csak kisebb és ijesztőbb. Tele van mindenféle sötét varázslattal kapcsolatos tárggyal.
- Oh! - kerekedett el a szemem. - Sose hallottam még erről a helyről. Érdekesnek és izgalmasnak hangzik.
- Hidd el nekem Cami, nem az - mosolygott kicsit lesajnálóan Harry, amin nevettem egyet. Szegénykém, ez nem az ő napja.

Kisvártatva megpillanthattuk Gilderoy Lockhartot, aki nefelejcskék talárt viselt, mely remekül illett a szeme színéhez. Hegyes varázslósüvege enyhén oldalra billentve ült leomló szőke haján.
Egy alacsony, ingerült emberke ide-oda szaladgált Lockhart előtt, és fényképeket készített nagy kamerájával, amiből minden villanás után lila füstfelhő szállt fel.
- Félre az útból - mordult rá Ronra, miközben hátralépett, hogy megkeresse a legjobb beállítást. - A Reggeli Prófétának dolgozom.
- Nagy szám - mérgelődött Ron, és megdörzsölte fájós lábát, miután a riporter leszállt róla. Lockhart meghallotta a megjegyzést, és felpillantott. Ránézett Ronra... aztán észrevette Harryt és engem, mire elkerekedett a szeme. A következő pillanatban felugrott, és elkiáltotta magát:
- Nem hiszek a szememnek! Harry és Camilla Potter!?
A tömeg izgatottan felmorajlott, és kettévált.
Lockhart átnyúlt az asztal fölött, megragadta a karunkat, és magához húzott. A rajongósereg tapsban tört ki. Lockhart színpadiasan kezet rázott velünk, persze csak a fényképész kedvéért.
- Mosolyogjatok szépen - sziszegte összeszorított fogai között Lockhart. - Ti meg én együtt a címlapra kerülünk.
Megpróbáltunk visszaslisszolni Weasleyékhez, és anyuhoz, de az író átkarolta a vállunkat.
- Hölgyeim és uraim! - kezdte fennhangon. - Micsoda rendkívüli percek ezek! Ennél alkalmasabb pillanatot nem is találhatnék arra, hogy megtegyek egy már hetek óta esedékes bejelentést! Mikor az ifjú Camilla és Harry Potter nemrég beléptek a Czikornyai és Patzába, csupán meg akarták venni az önéletrajzomat - amit természetesen ajándék gyanánt nyújtok át nekik...
A tömeg újból tapsolt.
- Fogalmuk sem volt róla - folytatta Lockhart -, hogy hamarosan sokkal többet kap majd az Egy elbűvölő ember című könyvemnél. Ők és  iskolatársaik ugyanis nemsokára húsvér valójában találkozhatnak az elbűvölő emberrel. Igen, hölgyeim és uraim, büszkén és örömmel jelenthetem be önöknek, hogy ez év szeptemberétől jómagam oktatom a sötét varázslatok kivédésére a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulóit!
A sokaság ujjongott és tapsolt, mi pedig megkaptuk ajándékba Gilderoy Lockhart összes megjelent művét. A súlyos könyvrakás alatt kissé megrogyva kimenekültünk a reflektorfényből.
- Ezeket neked adom - motyogta Harry, és Ginny üstjébe szórta a köteteket - Én majd megveszem, amire szükségem van.
- Hízott a májad, mi, Potter? - sziszegte egy jól ismert hang a hátam mögött.
- Harry Potter, a kis híresség! - folytatta Draco. - Még  egy könyvesboltba se tud úgy bemenni, hogy ne kerüljön a címlapra.
- Hagyd békén, nem ő akarta! - csattant fel Ginny. Szeme villámokat szórt, úgy meredt Malfoyra.
- Nahát, Potter, neked barátnőd van! - harsogta Malfoy, ezzel elérve, hogy Ginny fülig piruljon. Közben Ron és Hermione is odaértek hozzánk, mindketten egy-egy halom Lockhart-könyvvel megrakodva.
- Áh, te vagy az? - Ron úgy nézett a szőkére, mintha a fiú valami undok ragacs lenne a cipője talpán. - Csodálkozol, hogy itt látod Harryt, mi?
- De még jobban csodálkozom, hogy téged egy boltban látlak, Weasley - vágott vissza Malfoy. - A szüleid egy hónapig éhezni fognak, ha kifizetik ezt a rakás könyvet.
- Fiúk, ne legyetek ennyire gyerekesek! - csóváltam a fejem. De hiába, ez egy olyan ellentét, ami nem mostanában fog megszűnni.
Ron is beledobta a könyveit az üstbe, és elindult, hogy tettleg torolja mega sértést.
- Ron! - csattant fel Mr. Weasley, aki most érkezett meg, Fred és George társaságában. - Mit művelsz? Kész őrültekháza van idebent, menjünk ki az utcára.
Ekkor őt is megszólította valaki.
- Lám, lám, Arthur Weasley.
Mr. Malfoy volt az. Ott állt Draco mögött, és ugyanúgy vigyorgott, mint a fia.
Mr. Weasley kurtán biccentett.
- Lucius.
- Hallom, sok a munka a minisztériumban - folytatta Mr. Malfoy. - Az a rengeteg házkutatás... Legalább megfizetik a túlórákat?
Belenyúlt Ginny üstjébe, és a vadonatúj Lockhart-kötetek alól kiemelte az Átváltoztatásról kezdőknek című könyv egy igen régi és viharvert példányát.
- Úgy látom, nem fizetik meg. Kérdem én, mi értelme szégyent hozni a varázsló névre, ha még csak pénzt sem lehet keresni vele?
Mr. Weasley feje még sötétebb színt öltött, mint Roné vagy Ginnyé.
- Nekem más a véleményem arról, hogy mi hoz szégyent a varázsló névre, Malfoy. - felelte.
- Az látszik - ingatta a fejét Mr. Malfoy, és tekintete a Granger házaspárra és anyura vándorolt. - Már csak abból is, amilyen társaságban forogsz... Pedig azt hittem, a családod már nem süllyedhet mélyebbre...
Ginny tele üstje tompa koppanással felborult, ahogy Mr. Weasley tigrisugrással átszökkent rajta, hogy Mr. Malfoyra vesse magát.
Nekilökte ellenfelét a toronymagas könyvespolcnak, aminek következtében súlyos könyvek tucatjai zuhogtak mindkettőjük  fejére. Fred és George felkiáltottak:
- Adj neki, apa!
Mrs. Weasley sikoltozni kezdett:
- Ne, Arthur, ne!
- Azonnal hagyják abba! Milyen példát mutatnak a gyerekeknek? - jött oda anya felháborodva.
- Ne szóljon bele, koszos mugli! - akadt ki Lucius.
- Ne merészeljen így beszélni vele! - keltem ki magamból, és be akartam szálni a verekedésbe, de anya visszarántott.
- Uraim, kérem! Kérem! - sápítozott az eladó, azután egy hang végre túlharsogta az alapzajt:
- Elég volt, a kutyafáját! Szét, ha mondom!
Hagrid közeledett felénk. Lapátkezeivel egy szempillantás alatt szétválasztotta a verekedőket.
Mr. Weasleynek vérzett a szája, Mr. Malfoyt pedig a szeme alatti monokli emlékeztette a Mérges gombák enciklopédiája című kötettel való fájdalmas találkozására.
Ginny ütött-kopott átváltoztatás-tankönyvét, amit még mindig kezében szorongatott, most villogó szemmel odalökte a kislánynak.
- Nesze, itt a könyved. Ennél többre ne is számíts apádtól.
Azzal kitépte a karját Hagrid markából, fejével intett Dracónak, és sebes léptekkel távozott.
- Minek hagytad magad felhúzni, Arthur? - csóválta fejét Hagrid. - A velejéig romlott az egész család, ezt mindenki tudja. Végig se kell hallgatni őket. Rossz vérű népség, én mondom neked. Na gyerünk, lépjünk le innen.

Mikor már otthon olvasgattam a könyveimet, anyu bejött a szobámba.
- Szia, jól vagy? - kérdezte.
- Persze - feleltem. - Miért ne lennék?
- Tudod ami... a boltban történt... Ezzel kapcsolatban szeretnék beszélni veled.
- Az a baj, hogy verekedni akartam?
- Ez még a legkisebb... - legyintett. - Inkább a Malfoy fiúról szeretnék beszélni veled.
- Dracoról? Mi bajod vele?
- Semmi, csak... az apja... meg ahogy Harryvel viselkedik... Nem tetszik, hogy vele barátkozol - bökte ki, némi hallgatás után.
- Miért?
- Mert... nem hiszem, hogy jó ha egy olyan fiúval barátkozol, aki veled jó fej, de a bátyádat és a barátaidat állandóan piszkálja. Neked nem fura, hogy veled kedves?
- Nem - vágtam rá.
- Figyel, kicsim! Nem kérlek rá, hogy többet ne barátkozz azzal a fiúval, mert úgysem tennéd meg... De légy vele óvatos! - mondta anyu, és kiment.