Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

15.fejezet - Szerezd meg a tojást

Aznap este annyira lekötötte a figyelmemet a begyűjtőbűbáj gyakorlása, hogy még félni is elfelejtettem. Másnap reggel azonban bőségesen pótoltam ezt a mulasztását. Persze nemcsak én izgultam - a feszült várakozás az összes tanár és diák hangulatára rányomta bélyegét. Csak délig tartott a tanítás, hogy a nézőknek legyen idejük elsétálni az erdőn túlra, a sárkányok kifutójához.
Szörnyű feszültség lett úrrá rajtam - komolyan tartottam tőle, hogy a nézőtérre lépve valamiféle idegrohamot fogok kapni, és elkezdek mindenkit felpofozni magam körül.
Az idő aznap még a korábbinál is furcsábban viselkedett; nem vánszorgott, és nem is rohant, mint az elmúlt napokban, hanem nagy ugrásokban haladt. Egyik pillanatban még mágiatörténetórán ültem, a következőben pedig már ebédelni mentünk... aztán egyszerre - mikor épp azon gondolkodtam, hogy ki lopta el a délelőttöt, s vele az utolsó sárkánymentes órákat - felbukkant a semmiből McGalagony, és a nagyteremben minden fej felénk fordult.
- Jöjjön, Potter... Odalent már várják a bajnokokat. Fel kell készülniük a próbára.
- Megyek - bólintott Harry, és felállt. Villája csörömpölve csattant a tányéron.
- Kéz- és lábtörést, Harry! - súgta oda neki Hermione - Menni fog, meglátod!
- Vigyázz magadra! - öleltem át - Nem lesz semmi baj.
- Rendben, persze... - motyogta elhaló hangon Harry, s McGalagony oldalán elindult kifelé a nagyteremből.
A tanárnő sem tűnt éppenséggel nyugodtnak, sőt majdnem olyan aggodalmas arcot vágott, mint én.

   Az idő ismét ugrott egyet, s már el is kellett indulnunk a nézőtérre. Úgy éreztem, mintha világok választanának el Harrytől. De mire ezt végiggondoltam, Bumfolt már mondta is a magáét:
- Hölgyek és urak, fiúk és lányok, kicsik és nagyok! Szeretettel köszöntök mindenkit a Trimágus Tusa első próbáján!
A tömeg ujjongva tapsolt.
- Az első próba során, a bajnokok feladata nem más, mint megszerezni egy sárkány által őrzött aranytojást, ami segítségükre lesz a második próbára való felkészülésben.
Hatalmas tapsvihar lepte be a levegőt.
- Nem is szaporítom tovább a szót. Jöjjön az első bajnok: Cedric Diggory!
Ekkor egy éles sípszó hangzott fel a kifutó felől.
Néhány másodperc múlva felzúgott a tömeg, ahogy Cedric belépett a kifutóba, és találkozott a sárkányával...
Cedric elvarázsolt egy nagy követ, és átváltoztatta kutyává. Azt akarta, hogy a sárkány a kutyát támadja meg, ne őt.
- Húúú, ez egy hajszálon múlott... Vakmerő a fiatalember, azt meg kell hagyni, de még milyen vakmerő... Nagyon ügyes próbálkozás! Kár, hogy nem sikerült...
Cedric megszerezte a tojást, de ekkor a sárkány egy farok lendítéssel földre kényszerített... bizonyára az utolsó pillanatban rájött, hogy nem a labradorra kéne koncentrálnia...
A közönség egyszerre őrjöngő ünneplésbe kezdett - Cedricnek sikerült kicseleznie a sárkányt, és megszereznie az aranytojást.
- Nagyon szépen csinálta! - harsogta Bumfolt - És most lássuk a zsűri pontjait!
Madame Maxime a pálcájából kilőtt egy hatost. Dumbledore egy nyolcast, Kupor egy kilencest, Bumfolt egy hetest, Karkarov pedig egy ötöst. Cedricnek összesen 35 pontja lett.
- Még három bajnok van hátra! - rikkantotta Bumfolt, mikor elhangzott az újabb sípszó - Delacour kisasszonyt kérjük a küzdőtérre!
Fleur felszegett fejjel, enyhén remegve lépett ki a sátorból.
A tortúra pedig újra elkezdődött...
Fleur hipnózisos varázst próbált, el akarta kábítani a sárkányt - egész jól csinálta, mert a sárkány elálmosodott.
- Hohó, ez nem volt valami szerencsés húzás! – harsogta kaján élvezettel Bumfolt. – Éééés... majdnem!... Most óvatosan... aj, de kár, pedig már majdnem elérte!
A lény horkolni kezdett, és hatalmas láng jött ki az orrából. Fleurnek meggyulladt tőle a talárja. De nem volt nagy baj, mert rögtön küldött rá egy locsolóbűbájt, és el is tudta oltani.
Fleur is kiállta a próbát. Ő 30 pontot szerzett... és felhangzott a harmadik sípszó.
- Viktor Krumot várjuk a küzdőtérre! - hallatszott Bumfolt hangja.
Meglepődtem, mert a bolgár játékosnak eszébe se jutott repülni! Belebombázott valamilyen átkot a sárkány homlokába.
- Micsoda lélekjelenlét! - ordította Bumfolt.
Az volt a baj, hogy a sárkány nem dőlt ki az átoktól, hanem elkezdett tántorogni, és közben összetaposott egy csomó rendes tojást.
- Neki se kell a szomszédba mennie merészségért... és... igen, megszerezte a tojást!
A dörgő taps úgy csapott a fagyos téli levegőbe, mint kő az ablaküvegbe. Krum elvégezte a feladatot - 40 pontot kapott.
Még egy perc, és a dolog komolyra fordul... felhangzott az utolsó sípszó.
- Harry Potter fáradjon ki a küzdőtérre!
Harry felemelte a varázspálcáját.
- Invito Tűzvillám! - kiáltotta.
És vártunk. Minden porcikám remegett... Ha nem sikerül... Ha nem jön le a seprű... Egyszerre aztán suhogást hallottunk a kastély felől. A Tűzvillám kibukkant az erdő fái mögül, átrepült a kifutó palánkja fölött, majd leereszkedett és derékmagasságban lebegve megállt Harry előtt.
- Begyűjtőbűbáj! Milyen zseniális megoldás!
- Gyerünk, Harry! - visítottuk Mióval.
Harry elrugaszkodott a földtől és zuhanni kezdett - a mennydörgő feje követte őt. Harry a megfelelő pillanatban a magasba rántotta a seprűt. Lángcsóva kergette szét a levegőt azon a helyen, ahol átrepült volna, ha nem fordul meg idejében...
- Micsoda parádés repülés! - kiáltott fel Bumfolt, túlharsogva a tömeg sikolyokkal tarkított moraját - Figyeled a konkurenciát, kedves Viktor Krum?
Harry most leírt egy kört a mennydörgő fölött, s a sárkány a fejével követte útját - hosszú nyaka lassan körbelengett. Mikor a sárkány kitátotta pofáját, Harry nyomban zuhanórepülésbe ment át. Ezúttal azonban nem volt akkora szerencséje. A lángokat ugyan elkerülte, de helyettük találkozott a tüskés farokkal, s mikor éles kanyart vett balra, az egyik hosszú tövis végigszántott a vállán, hosszan felhasítva a talárját...
- Harry! - kiáltottam rémülten.
Harry továbbsuhant a mennydörgő háta mögött, s elkezdett hát ide-oda röpködni, úgy választva meg a távolságot, hogy a bestia még ne fújjon lángot rá, ne is kapjon felé, de azért fenyegetve érezze magát. A sárkány követte is őt a fejével; hosszúkás pupillája fenyegetően parázslott, fogai kivillantak fekete pofájából...
Harry egyre magasabbra emelkedett, s vele együtt a mennydörgő feje is. Végül a bestia nyaka már teljes hosszában az ég felé nyúlt, s úgy lengett jobbra-balra, mint a kobra a kígyóbűvölő előtt...
Harry még egy méterrel magasabbra emelkedett, mire a sárkány dühösen felüvöltött; Harry olyan volt neki, mint egy pimasz légy, ami nem tágít, amíg le nem csapják. Hiába lengette a farkát - Harry túl messze volt. Hiába okádta a tüzet - Harry kitért a lángcsóva elől. A mennydörgő kitárta vitorlányi fekete szárnyát, mellső lábával elrugaszkodott a földről, és felágaskodott - Harry pedig abban a szempillantásban a föld felé fordította a Tűzvillám nyelét. Mielőtt a sárkány követhette volna a tekintetével, vagy felfoghatta volna, mit csinál, ő már zuhant is a tojások felé, melyeket nem védett többé a két hatalmas, karmos láb. Mindkét kezével elengedte a seprűt - megragadta az aranytojást...
A következő pillanatban pedig már száguldott is a horizont felé - s miközben elsuhant a lelátók és az erdőszéli fák fölött, egyik kezével a Tűzvillám nyelét markolva, a másikkal testéhez szorítva a tojást, egyszerre megtelt a levegő dörgő tapssal, sok száz torokból feltörő üdvrivalgással
- Micsoda teljesítmény! - bömbölte Bumfolt - Micsoda bravúr! Legifjabb bajnokunk szerezte meg a leggyorsabban a tojást! Hát, azt hiszem, ezek után bátrabban fogadunk majd Harry Potterre!
A sárkányőrök már szaladtak is a felbőszült mennydörgő felé.