Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

10.fejezet - Flamel

- Látod? Dumbledore-nak igaza volt. Az a tükör a végén még az őrületbe kerget - csóválta a fejét Ron, mikor Harry elmesélte  nekünk rémálmát és az igazgatóval való találkozását.
Hermione, aki a szünet utolsó napján tért vissza, egészen más szemmel nézte a történteket. Két érzés viaskodott benne: egyfelől elborzadt, ha arra gondolt, hogy Harry három egymást követő éjjel a tilosban járt, másfelől csalódott volt, hogy Harry nem derített fényt Nicolas Flamel kilétére.
Egyik edzés után Harry lihegve tért vissza. Ron és Hermione éppen sakkoztak én meg zenét hallgattam.
- Maradj csöndben egy kicsit - mondta Ron, mikor Harry leült mellé - Hadd koncentráljak... - tekintete Harry arcára tévedt. - Mi bajod? Borzalmasan nézel ki.
Harry fojtott hangon beszámolt Piton hirtelen jött játékvezetői ambícióiról.
- Ne játssz! - vágta rá gondolkodás nélkül Hermione.
- Jelents beteget! - mondtam ötletnek.
- Színlelj lábtörést! - javasolta Hermione.
- Tényleg törd el a lábad! - melegedett bele Ron.
- Nem tehetem - rázta a fejét Harry. - Nincs tartalék fogónk. Ha kiszállok, a Griffendélnek le kell mondania a meccset.
Ebben a pillanatban Neville bukfencezett be a klubhelyiségbe. Hogy miként sikerült bemásznia a portré mögötti lyukon, az külön rejtély volt, mivel - amint azt észrevettük - a Lábbilincselő átok ült rajta. Ezek szerint páros lábbal szökdelt fel a Griffendél-toronyig.
Mindenki dőlt a nevetéstől, kivéve Hermionét, aki nyomban odaszaladt, és elmondta az ellenátkot. Neville remegve feltápászkodott.
- Ki tette ezt veled? - kérdezte Hermione, miközben odavezette a fiút hozzánk.
- Malfoy - felelte remegő hangon Neville. - A könyvtár előtt találkoztam vele. Azt mondta, épp keres valakit, akin gyakorolhat.
- Jelentsd McGalagony professzornak! - biztatta Hermione. Neville a fejét rázta.
- Nem akarok még több bajt - motyogta.
- Nem hunyászkodhatsz meg! - szólt Ron. - Malfoy amúgy is megszokta, hogy csak úgy átsétálhat az embereken, nem kell még jobban megkönnyíteni a dolgát.
- Nem érdemlem meg, hogy griffendéles legyek, mert nem vagyok elég bátor. Bár ezt nem szükséges közölnötök velem... Malfoy már megtette.
Ekkor felpattantam és elindultam kifelé.
- Hova mész? - kérdezte Ron.
- Megkeresni Dracot - feleltem -, amúgy is meg kell kérdeznem tőle valamit.
Amint kiértem a klubhelységből el kezdtem rohanni, mint valami őrült. Talán még a könyvtár közelében lehetnek.
Ekkor megpillantottam őket és odaszaladtam hozzájuk.
- Hé... Draco! - szóltam a szőke fiú után, mire az megtorpant és hátrafordult.
- Igen?
- Kérhetek valamit? - kérdeztem.
- Mit? - kérdezett vissza.
- Hagyd békén Neville-t! Szegényt így is sokan cikizik, nem kell még neked is rátenedd egy lapáttal!
- Mert, ha nem akkor mi lesz? - kérdezte arrogáns mosolyra húzva a száját.
- Akkor én fogok gyakorolni rajtad ártásokat - válaszoltam, mire látszott rajta, hogy fontolóra veszi a lehetőségeit.
- Jó, nem fogom többet megátkozni Longbottomot a Lábbilincselő átokkal.
- Igazán leköteleznél vele - mosolyodtam el.
- Még valami?
- Ühüm... tetszett a karácsonyi ajándékom?
- Az előbb meg akartál átkozni most meg már ajándékoról beszélünk. Mi van itt?
- Az idők változnak - nevettem.
- Néha túl gyorsan. Egyébként nagyon tetszett az ajándékod, és nem, még nem volt meg otthon.
- Ennek örülök.
- De én is vettem neked valamit.
- Úúú... mit? - kérdeztem és már akkor furdalta az oldalamat a kíváncsiság.
- Hát ezt - mondta és elővett egy kosarat a háta mögül ami tele volt mugli(!!!) édességekkel.
- Gondoltam hiányoznak neked egy kicsit a mugli dolgaid szóval tessék - és a kezembe nyomta a kosarat, én meg a nyakába ugrottam és legalább 10-szer elvisongtam neki, hogy "köszönöm", mire le tudott rázni.
Mikor visszaértem, Hermione éppen vadul magyarázott a fiúknak valamit.
- Értitek már? - szólt izgatottan. - A kutya a Flamel-féle bölcsek kövét őrzi! Flamel biztosan megkérte a barátját, Dumbledore-t, hogy vigyázzon rá, mert megtudta, hogy valaki vadászik a kőre. Ezért kellett áthozni ide a Gringottsból!
- Egy kő, ami aranyat csinál, és örök életet ad? - csóválta a fejét Harry. - Nem csoda, hogy Pitonnak fáj rá a foga! Bárki szívesen elfogadná.
- És az sem csoda, hogy nem találtuk Flamelt a Varázslás modernkori fejlődésében - tette hozzá Ron. - Nem éppen modernkori a pasas, ha hatszázhatvanöt éves.
Harry és Ron még a másnap délelőtti sötét varázslatok kivédése órán, a vérfarkasharapás kezelési módjainak kijegyzetelése közben is arról sustorogtak, hogy mi mindenre tudnák használni a bölcsek kövét. Ron kijelentette, hogy venne magának egy saját kviddicscsapatot, s erről Harrynek eszébe jutott Piton és a közelgő mérkőzés.
- Játszom a meccsen... - közölte döntését. - Ha meghátrálnék, a mardekárosok azt hinnék, hogy megijedtem Pitontól. Majd én megmutatom nekik... Letörlöm a képükről a vigyort.
- Mi meg majd téged törölünk fel a pályáról - aggodalmaskodott Hermione, s most senki sem mondta, hogy alaptalanul.
Másnap délután helyet foglaltunk a lelátón és a magánakciónkat tervezgettük: Ron és Hermione titokban gyakorolták a Lábbilincselő átkot, s elhatározták, hogy használni is fogják, ha észreveszik, hogy Piton bántani akarja Harryt. Én ezt persze elleneztem.
- Ne felejtsd el: locomotor mortis - súgta Hermione. Ron a talárja ujjába rejtette varázspálcáját.
- Tudom! - sziszegte. - Ne piszkálj már!
Dumbledore is eljött megnézni a meccset.
- Még sosem láttam Pitont ilyen mérgesnek - fordult Ron Hermionéhez. - Nézd, elkezdték a... Jaj!
Valaki beletérdelt a tarkójába. Naná, hogy Draco volt az.
- Bocs, Weasley, nem vettelek észre.
A szőke rávigyorgott Crakra és Monstróra.
- Kíváncsi vagyok, ma meddig bír Potter a seprűjén maradni. Ki akar fogadni? Nem fogadunk, Weasley?
Ron nem válaszolt. Piton épp büntetőt ítélt a Hugrabug javára, mert felé ütött egy gurkót George.
- Tudjátok, hogyan válogatják össze a griffendélesek a csapatukat? - szólalt meg fennhangon Draco pár perccel később, amikor Piton minden ok nélkül újabb szabaddobást ítélt meg a Hugrabugnak. - Azokat válogatják be, akiket sajnálnak: Pottert, akinek nincsenek szülei, Weasleyéket, akiknek nincs pénzük. Már csak Neville Longbottom hiányzik közülük, akinek nincs esze.
Neville fülig pirult, de gyorsan összeszedte magát. Hátrafordult, és farkasszemet nézett Dracoval.
- Tucatnyi Malfoynál is többet érek - dadogta. Draco, Crak és Monstro a hasukat fogták a nevetéstől. Ron még mindig nem merte levenni a szemét a meccsről, de azért megjegyezte:
- Ez a beszéd, Neville.
- Longbottom, ha az ész aranyból volna, te szegényebb lennél, mint Weasleyék, pedig az nagy szó.
Ron idegei már amúgy is pattanásig feszültek Harry miatt.
- Figyelmeztetlek, Malfoy, még egy szó, és...
- Ron! - vágott a szavába Hermione. - Harry...!
- Mi...!? Hol...!?
Harry váratlanul látványos zuhanórepülésbe kezdett. A közönség tapssal jutalmazta a mutatványt.
- Szerencséd van, Weasley - élcelődött Draco. - Potter talált neked valami aprópénzt a földön.
Ez már több volt a soknál. A szőke fiúnak még megijedni se volt ideje, máris a földön találta magát, mellkasán Ronnal. Neville - rövid habozás után - hátramászott segíteni.
- Gyerünk, Harry! - sikította Hermione. Felugrott a padra, úgy meredt barátjára, aki most egyenesen Piton felé suhant. Észre sem vette a pad alatt birkózó Ront és Malfoyt, se azt a puffogónyögdécselő gombócot, ami eredetileg Neville, Crak és Monstro volt. De én igen, és máris azon voltam, hogy szétszedjem őket valahogy.
Ódafent a levegőben Piton megfordította seprűjét. Épp csak annyit látott, hogy elsuhan mellette valami piros - a következő pillanatban Harry kijött a zuhanásból, és diadalmasan a magasba lendítette karját. A cikesz ott volt a markában.
- Ron! Ron! Hova tűntél? Vége a meccsnek! Harry megnyerte! Nyertünk! Vezet a Griffendél! - Hermione az örömtől sikoltozva ugrált a padon, és átölelte az előtte ülő Parvati Patilt.

- Te meg hol bujkáltál? - sopánkodott Hermione.
- Győztünk! Győztél! Győztünk! - ujjongott Ron, és jól hátba csapkodta Harryt. - Malfoy kapott tőlem egy csinos kis monoklit, Neville pedig egyedül kiállt Crak és Monstro ellen! Még nem tért magához, de Madam Pomfrey szerint gyorsan fel fog épülni. Most aztán megmutattuk a Mardekárnak! A klubban mindenki csak rád vár. Bulit csapunk, Fred és George még sütit is loptak a konyháról!
- Az ünneplés ráér - zihálta Harry -, de ezt most rögtön hallanotok kell. Keressünk egy üres termet...
Bezárkóztunk egy olyan helyiségbe, ahol se ember, se Hóborc nem hallhatott minket, és Harry részletesen beszámolt a történtekről, miszerint Piton megfenyegette Mógust, a követ illetően.
- ...szóval tényleg a bölcsek kövéről van szó, és Piton rá akarja kényszeríteni Mógust, hogy segítsen neki. Megkérdezte tőle, hogy tudja-e, hogyan lehet kijátszani Bolyhoskát, és mondott valamit Mógus "hókuszpókuszá"-ról is. Valószínűleg nem csak Bolyhoska védi a követ, hanem egy csomó más varázslat is. Biztos Mógus is csinált valamilyen feketemágia-ellenes bűbájt, amit Pitonnak meg kell törnie...
- Ezek szerint a kő csak addig van biztonságban, amíg Mógus állja a sarat? - kérdezte riadtan Hermione.
- Ha Mógus beadja a derekát, Pitonnak könnyű dolga lesz... - csóválta a fejét Ron.