Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

11.fejezet - Norbert

Mógus azonban állta a sarat. Ahogy teltek-múltak a hetek, egyre sápadtabbnak és soványabbnak tűnt, de látszott rajta, hogy még nem tört meg. Valahányszor a harmadik emeleten jártunk, nekiszorítottuk a fülünket a lezárt ajtónak, és ellenőriztük, hogy szuszog-e még Bolyhoska. Piton változatlanul mogorva volt, s ez is arra utalt, hogy a kő még biztonságban van. Harry mindig bátorítóan rámosolygott Mógusra, ha találkozott vele, Ron pedig ettől kezdve mindenkire rászólt, aki kigúnyolta a dadogós professzort. én, pedig feajánlottam neki, hogy ha kell segítség, rám számíthat.
A fiúkkal ellentétben Hermionénak és nekem nem csak a bölcsek kövén járt az eszünk. Pontos ismétlési tervet készítettünk, és kidekoráltuk a jegyzeteinket jelölőfilccel. Ez még nem is lett volna baj, de Hermione ragaszkodott hozzá, hogy Harry és Ron is kövessék a példáját.
- Nyugalom, Hermione, a vizsgákig még rengeteg idő van hátra.
- Csak tíz hét - rázta a fejét a lány - Az nem olyan rengeteg idő. Nicolas Flamelnek például csak perceknek tűnik.
- De mi nem vagyunk hatszáz évesek - vetette ellen Ron - Különben is, nektek fölösleges ismételni, úgyis mindent tudtok.
- Fölösleges!? Te nem vagy eszednél! Ezek nagyon fontos vizsgák! Ha megbukunk, nem mehetünk másodikba! Már egy hónapja el kellett volna kezdenem a tanulást, nem is tudom, mi ütött belém...
Sajnos úgy tűnt, hogy a tanárok is Hermione észjárását követik. Rengeteg házi feladatot adtak fel, így a húsvéti szünet korántsem telt olyan kellemesen, mint a karácsonyi. Harry és Ron nem tudtak tiszta lelkiismerettel lustálkodni, ha közben azt látták, hogy Hermione a sárkányvér tizenkét felhasználási módját mormolja vagy én éppen pálcamozdulatokat gyakorolok. Ezért ők is beültek hát a könyvtárba, és nagy ásítások közepette nekiveselkedtek a rájuk váró tengernyi munkának.
- Sose fogom ezt mind megjegyezni - fakadt ki Ron az egyik délutáni magolás alkalmával. Lecsapta a lúdtollat, és vágyakozva kibámult a könyvtár ablakán - Hagrid! Mit keresel te a könyvtárban?
Az óriás gyorsan a háta mögé rejtette, amit a kezében tartott, és odacammogott hozzánk. Vakondprémes nagykabátjában ugyancsak feltűnő jelenség volt a könyvtár falai közt.
- Csak körülnéztem... Na és ti, jómadarak, minek bújjátok a könyveket? - kérdezte Hagrid, és gyanakvóan összevonta a szemöldökét - Nehogy azt halljam, hogy még mindig Nicolas Flamel után nyomoztok!
- Á, dehogy. Már réges-rég tudjuk, hogy kicsoda - hencegett Ron - És azt is kiderítettük, hogy mit őriz a kutya: a bölcsek...
- Cssss! - Hagrid gyorsan körülnézett, hogy nem hallott-e minket valaki - Nincs ki mind a négy kereked? Ne kiabálj, az Isten szerelmére...
- Ami azt illeti, lenne néhány kérdésünk hozzád - fordult hozzá Harry - Elmondhatnád nekünk, hogy Bolyhoskán kívül mi őrzi még a...
- Hallgass! - rémüldözött Hagrid - Ide figyeljetek, gyertek át hozzám később. Nem ígérem, hogy tőlem bármit is megtudtok, de legalább ne itt fecsegjetek erről. A diákok semmit nem tudhatnak meg. A végén még azt hiszik, hogy nekem járt el a szám...
- Akkor viszlát később - bólintott Harry. Hagrid elcammogott.
- Vajon mit rejtegetett a háta mögött? - ráncolta a homlokát Hermione.
- Megnézem, milyen könyveket keresett - ajánlkozott Ron, akinek úgyis elege volt már a tanulásból. Elsietett, de alig egy perc múlva már vissza is tért, karjában egy rakás könyvvel.
- Sárkányok! - suttogta - Hagrid sárkányokról szóló könyveket nézeget! Tessék: Nagy-Britannia és Írország őshonos sárkányfajai. A tojástól a pokol tüzéig. Sárkánybarátok kézikönyve...
- Mindig is vágyott egy sárkányra - jegyezte meg Harry - Már akkor is mondta, amikor először találkoztunk.
- Szigorúan tilos - rázta a fejét Ron - A sárkánytenyésztést már az 1709-es Varázslókongresszuson törvényen kívül helyezték. Ezt mindenki tudja. Nehéz lenne eltitkolni a tudományunkat a
muglik elől, ha sárkányokat nevelnénk a kert végében. Egyébként is veszélyes dolog, mert a sárkány nem szelídíthető. Látnod kellene, milyen csúnyán megégette Charlie-t Romániában egy-két vadon élő példány.
- De Nagy-Britanniában nincsenek vadon elő sárkányok, ugye? - kérdezte Harry.
- Hogyne lennének - felelte Ron - Közönséges walesi zöldek és hebridai feketék. A Mágiaügyi Minisztérium épp eleget vesződik azzal, hogy titokban tartsa a létezésüket. Minden muglira, aki sárkányt lát, felejtésátkot kell szórnunk.
- Akkor hát mi a csodára készül Hagrid? - tette fel a kérdést Hermione.