Miközben Clara egy hatalmas átalakuláson megy keresztül, valahol máshol az ellenfél szervezi a következő támadást eldarya lakosai ellen. Nem is sejthetik, milyen közel van a veszély, amit megakarnak fékezni.
Nem messze Linder városától egy katonai létesítményt tartanak fent. Az itt élő katonák, már gyerek koruk óta be vannak sorozva, és a nehezebbnél, nehezebb kiképzéseken vesznek részt. Azonban, vannak az úgy nevezett kiválasztottak, akikkel külön odafigyeléssel foglalkoznak. Az elmúlt tizenkét év során, sikeresen kifejlesztették a tökéletes fegyvert. Sőt ebből a fegyverből kettő is elkészült. Azonban.. Nem tudják, és talán nem is tudhatják meg, hogy a kettő közül,melyik a legerősebb, amely biztos győzelmet arat majd nekik.
A létesítmény legtöbb tagja már nyugovóra tért, és csak az őrszemek maradtak ébren. Holdtalan éj köszöntött rájuk. A csillagok talán megvilágították az éjszakai égboltot, de a talajon vajmi keveset ért. Talán ezért is káprázott oly sokszor az őrszemek figyelme. De nem ez volt az első alkalom, hogy erre lettek figyelmesek. Nem.. Már jóval korábban. Talán ha két, három hónapja, hogy elkezdődött. Mindenki egy furcsa alakról számolt be a társának. Más, más időközönként bukkant fel, és a tábor több szegmensében is látták. Volt amikor ugyanabban az időben egyszerre több helyen is megjelent. De mielőtt még azt hinnénk, hogy különböző képzelgésekről van szó, tévedünk. Mindegyik katona leírása teljesen megegyezett. Tehát, csak egyetlen egy árnyról van szó.
- Mit gondolsz, ma is előbukkan? Brein őrnagy?
- Nem tudom. De semmi sincs kizárva. - egy enyhe aggodalommal egymásra néztek, majd vissza a sötétségbe.
- Vajon mi lehet az oka, hogy folyton itt jelenik meg? És vajon, csak nálunk jelenik meg?
- Heh, a lehető legjobb kérdéseket tudod feltenni, Nik.
- Miért? Te talán rájöttél?
- Dehogy is! Ha tudnám akkor, már rég elárultam volna.
- Ez igaz.. De akkor is..
- Viszont... - kezdte bizonytalanul Brein - Van egy tippem, hogy ki lehet ez az alak.. - Nik meglepetten nézet társára.
- Tényleg? És ki?
- A mészárlás hajadonja...
- Mármint az a hajadon?!
- Igen.
- Áh tényleg, te láttad is, nem igaz?
- De igen. - mondta kicsit lehangolódva.
- Pontosan hogyan képzeljem el ezt a hajadont? Akármennyit is hallok róla, nemigazán tudom őt hova rakni...
- Igaz is. Hiszen te még viszonylag újonc vagy. Esélyed sem volt őt látnod. - kicsit megvakarta tarkóját, miközben elgondolkodott - Az a lány, elképesztő erőt birtokol... Nem is.. Inkább az az elképesztő, hogy tudja irányítani. Azonban ez nem befolyásolja azt, hogy nem szabadott volna ide kerülnie.
- Miért? Hogyan került ide?
- Amikor a parancsnok elhatározta, hogy jöhet a harmadik toborzás a különleges egységbe, és akkor Zafír megszólalt, hogy két igen erős spirituális erejű gyermeket érez. Akik itt a városban élnek. Nekem úgy tűnt, hogy a megfelelő alkalomra várt, hogy ezt elmondhassa, mert már egy ideje tudhatta, hogy itt vannak. Két testvér, akiket a szüleiktől erőszakkal elrángattunk.. és kínok kínjai alá vetettük őket. Ők ketten az eddigieknél is kegyetlenebb kiképzésben vettek részt. És végül, felemelkedtek olyan szintre, hogy kiérdemeljék a vérkő testvérpárja nevet. Az idősebbiket az orvgyilkosság mestereként, a kisebbiket, pedig a mészárlás hajadonjaként, vagy ismertebb nevén a pokol angyalaként emlegették. Az a lány,mint egy megváltó angyal, úgy szált alá az égből, a tekintete, akár egy bájos játékbaba. De a megjelenésével szemben úgy harcolt, mint egy gépezett.. Ezek után érthető, hogy két nevet is visel. Haj~ Vajon mennyi ideje már.. lassan több mint fél éve, hogy a hajadonunknak nyoma veszett.
- Nyoma veszett? De.. De ő a parancsnoknak engedelmeskedett, vagy nem? Akkor meg miért-
- Az a lány! Nem érdemli meg az e féle életet! Ahogyan a bátyja sem.. Azonban.. A múltat nem lehet semmissé tenni, így az a megannyi vér ami a kezeihez tapadt, sosem tudja majd lemosni, és ha erre rájön, elemészti majd a tűz...
- Brein őrnagy.. Ön aggódik a hajadonért?
- Ő is ember, akárcsak mi, nem egy fegyver.. De mégis annak kezelik.. Hidd el, ha te is találkoztál volna vele, ugyanígy éreznél te is.
- Meglehet, de... AH Az árny! Őrnagy, újra megjelent!
Az égből egy különös árnyalak szállt alá. Ruhája lengén fodrozódott, haját a lenge szellő kuszálta össze-vissza. Amint a lába érintette a talajt egy erős széllökés suhant a katonák irányába, végig a táboron. Mivel az erős szél porfelhőt kavart, a két katona eltakarta arcát. És amikor újra felpillantottak az árnynak szárnyai nőttek. De nem akármilyen szárnyak voltak azok, hanem sárkány szárnyak. Hirtelen tűz lobbant fel körülötte, megvilágította az árnyat, evvel felfedve kilétét. Jobb kezét lassan felemelte, és a katonákra mutatott. Keskeny száját szólásra nyitotta, ám a hang mely onnét távozott, egyszerre volt gyengéd, és baljóslatú. Ráadás képen, hogy ne legyen tiszta hangszíne, még visszhangzott is.
- Nem fogom hagyni... - de szavait elfújta a szél, így nem értették, hogy továbbra mit mond. Majd amint befejezte mondatát, széttárta szárnyait, majd egy erőteljes mozdulattal a magasba repült. Az erős lendülettől, olyan szelet kavart, mely egyből eloltotta a tűzkört.
A két katona a döbbenettől lemerevedve, bámulták az árny hűlt helyét.
- A mészárlás.. hajadonja - mondta az őrnagy szinte csak magának.
***
Mindeközben a föld alá épített bázis folyosóján kemény fatalpú bőrcsizma léptetett végig. Mindegyik cella mögött volt egy ember. A különleges egység talán ha a hadsereg tíz százalékát tette ki. Kevesen voltak, de egyenként is felértek öt ember erejével., és ez még csak a minimum. Ahogy nőt a rangjuk szerinti szám, úgy erősebbek is voltak. De más is közrejátszott, hogy kevesen vannak. Talán nem is meglepő, hogy a kegyetlen kiképzések az okai. És mégis, ezt még egyvalami megelőzi. Tíz gyermekből jó ha három túléli a "beszoktatást".
A folyosó végén egy tölgyfa ajtó kapott helyett, mögötte pedig egy aránylag nagy helyiség terült el. Üvegcsék, könyvek, pókhálók, koponyák amikben hosszú fekete gyertyák égtek, egy igazi boszorkánylaktanya. De hát, ez nem is meglepő, hiszen aki itt van, az gyakorolja a fekete mágiát.
- Zafír! - szólt egy kemény hang.
- Áh parancsnok! Épp jókor érkezett! - a csuklyás ember vigyorogva dörzsölte össze a kezét.
- Tán, csak nem? Van valami híred a mi kis hajadonunkról?
- Hogy van-e? - rikácsolta - Ó parancsnok, olyan híreim vannak, hogy a kedve is visszatér egy kis háborúhoz!
- Nocsak. Hallgatlak.
- Azért hívattam ide, mert a mi kis kémünk híreket küldetett Eldaryából, miszerint egy furcsa emberlány jelent meg náluk, úgy fél évvel ezelőtt. Úgy hírlik igencsak meggyűlik vele a bajuk, főleg az emlékezet vesztése miatt. Kicsit kutakodott, és megtudta, hogy egy szőke hajú, alig tizenhét éves lánykáról van szó, akinek testét sebek borítják. Sőt. Van egy szúrt sebhelye a bal vállán, ami még ha már be is gyógyult, a hege még mindig ott van.
- Szóval, végre megvan a mi kis fegyverük? - vigyorodott el a parancsnok.
- Ó de még mennyire. Ahol utoljára látta, és hallott felőle, az Eel vidéke.
- Mily nosztalgikus. Onnét nem messze volt az a csodás első csatánk, azokkal a lényekkel.
- És most egy háború fog ott tombolni.
- És mit gondolsz, ez az emlékezet vesztés, mennyire befolyásolhatja a mi kis fegyverünket?
- Nos, ha számításaim helyesek, a hajadon már emlékszik arra amire kell, de még, ha nem is viselkedne úgy mint egy fegyver, az nem jelent gondot. - a parancsnok kérdőre vont szemöldökkel nézett Zafírra - A pecsét a szívén, és az ott abban a szobában. - hüvelyk ujjával a sötétbe mutatott. A vasrudak alig észrevehetően verték vissza a gyertyák fényét. Mögötte pedig már teljes sötétség uralkodott.
- Már alig várom!
YOU ARE READING
Sárkány lélek
Fanfiction[Eldarya fanfiction ismét :D FIGYELEM!!! A sztori nagyban eltér a játéktól!! Ha már esetleg olvastad a 26.epizód spoilerét, tudni fogod miért :D + A karaktereknek nem garantálom ugyanazt a viselkedési formájukat amivel a játék során megismer...
