Sárkány lélek

29. Rész

      - Az Orákulum akarata volt, hogy vérbeli sárkány váljék belőled. Had meséljek valamit gyermekeim...

*****

   Régen, Elaryaba érkezett egy lány. Csak egy egyszerű tizenkét esztendős ember lány volt, nem csörgedezett ereiben tündér vér. Egy egyszerű földműves lánya volt ő. Becsületesen dolgozott, és tanult. De apja nem volt megelégedve eredményeivel, azonban ezt nem fejtette ki jobban, hisz felesége nem örült volna neki. Azonban, egy szomorú napon, az édesanya testét súlyos betegség fertőzte meg, és hamar elvitte az élők világából. Az apa gyászát idősebbik lányán töltötte ki. Nem telt el olyan nap, hogy ne verte volna meg.
   Szegény lány tűrt és tűrt, főkép testvérei miatt. Azonban még sem bírta soká, talán kicsivel tovább mint fél év. Így aztán egy esős őszi napon megszökött otthonról. Ekkor még nem is sejtette, miféle események sorozataiban lesz része. Egy erdőbe jutva letáborozott, majd gyűjtögetni kezdett. Egy különös szabályos gombakört talált. Belsejében a fű sokkal zöldebb volt, mint bárhol máshol. Ahogy közelebb ment, egy különös erő húzta befelé. Majd mire észbe kapott, már ott is volt a kör közepén. Ekkor szentjánosbogarak táncolták körbe, majd egy éles fény elhomályosította látását. De mire pislantott kettőt-hármat, egy különös helyen találta magát. Egy épület belsejében volt, de minden kékes színbe tűnt fel. A bejáratnál egy furcsa alak tűnt fel, hegyes szarvakkal, és egy hosszú farokkal. Amint felé pillantott, az alak döbbent arckifejezéssel odarohant. Felmérte a helyzetet, majd rohant is ki. A lány nem értette mi történik körülötte. Azonban nem telt sok időbe, mire még több fura szerzet bukkant fel az ajtóban. Közülük a legkimértebb sétált felé. És amikor felé nyúlt, a lány azt hitte megragadják a grabancát, de ehelyett csak annyit vett észre, hogy a kéz megállt. Pontosabban, mintha egy üveg falat érintett volna meg.
      - Ki vagy te? - kérdezte az idegen.
      - ..Charlotte. - válaszolta alig hallhatóan - Kérem.. Én nem csináltam semmit.. Csak az erdőben gyűjtöttem némi ételt... Kérem ne verjen meg! - kezdte kétségbe esetten. Az idegen kikerekedett szemekkel nézett vissza rá.
      - Ugyan miért vernélek meg?
      - Mert valami olyat csináltam, ami nem tetszik önnek..
      - Ugyan. Butaságokat beszélsz. Én nem teszek semmi rosszat. Ígérem. - kezét szíve fölé helyezve mondta ki e szavakat - De az imént. Azt mondtad, hogy az erdőben gyűjtögettél?
      - Igen. Aztán egy furcsa gomba kört találtam, amit meg akartam nézni közelebbről, de aztán valahogy a közepébe kerültem, majd jött az az éles fény, és most itt vagyok. - hadarta.
      - Szinte biztos vagyok benne, hogy az Orákulum küldött hozzánk.
      - Az Orákulum?
      - Igen. De mond csak. Megpróbáltál onnét kijönni?
      - Ki? Ezek szerint valahova be vagyok zárva? ... Nem.. Nem mertem megmozdulni.
      - Akkor most próbáld meg. Segítek. - a férfi bátorítóan rámosolygott, miközben kezét nyújtotta a lánynak.
   Charlotte tett egy lépést az idegen felé, majd még egyet. Szemeit lecsukta, kezét óvatosan kinyújtotta, várta, vajon mikor érinti meg a falat. Kicsit jobban megdőlt, hátha csak messze van az a fal, de végül a semmibe dőlt. Kinyitva szemeit, meglátta, hogy már nincs semmiféle kékes hatás. De ebben a pillanatban hirtelen úgy érezte hatalmas súly húzza lefele, így leesett. Ám a furcsa idegen szerencsésen elkapta.
      - Jól vagy?
      - A..Azt hiszem igen.. 
      - Helyes. - bólintott, majd óvatosan lerakta a lányt. Így sokkal nagyobbnak tűnt a kedves idegen - A nevem Yonuki Kaze, én vagyok Eel gárdájának fő vezetője, a Szikrázó gárda feje. Üdvözöllek Eldaryaban.
      - E..Eldarya? Ez valami távoli kontinens?
      - Hm.. Úgy is mondhatjuk, de sajnos nem teljesen igaz. 
      - Ezek szerint, ez valamiféle másik dimenzió? Ezért volt az a különös fény?
      - Igen. - pislogott nagyokat Yonuki - Te aztán egy okos leány vagy.
      - Igyekszem..