Sárkány lélek

21. Rész

    Ahogyan az várható volt a sok elfoglaltság miatt Clara számára hamar elrepült a két nap. Ám Valkyon számára annál nehezebb volt elviselni az idő múlását. A folytonos aggodalmai megkeserítették napjai összes percét. Ha nem végzett valami olyan munkát amelynél teljesen arra kell koncentrálnia, akkor valódi kínzást élt át.
   Clara reményekkel tele hajtotta nyugovóra a fejét, hiszen holnap megihatja végre azt a főzetet, és evvel segíthet az itt élőknek abban, hogy a jelenlétével nem sodorja veszélybe őket.

- Álom -

   Clara a végtelen sötétségben kóborolt. Úgy érezte valami vár rá, valami amely kérdéseire választ adhat. "Ki vagyok én? Honnét jöttem? Van családom? Mi történt velük? Hogy kerültem ide?" és még megannyi kérdés amikre választ eddig nem talált, akármilyen lelkesen kereste azokat. 
    Hosszas sétálás után, szép lassan házak vonalai rajzolódott ki. Majd egy lépés után erős fény és egy széllökés arra kényszerítette szemeit, hogy lecsukja azokat. Cipője koppanva ért földet, ezt követően Clara kinyitotta szemeit, és egy ház előtt találta magát. Kerítése magas, szorosan egymáshoz rakott lécekből állt, amely meggátolta az előtte elhaladókat, hogy betekintsenek. De ugyanakkor a bent lévőket is elszigetelte ez a határ. Egy érzés azt súgta be kell nyisson a kapun, így óvatosan megközelítette azt, majd az egyszerű díszes kilincset lenyomva egy aranyos ház és hatalmas kertjének otthonos légköre fogadta. Belépve a nyugodt térre gyerekek kacajára lett figyelmes, majd hamarosan két gyerek száguldott el előtte. Ahogy az látszódott felhőtlen boldogságban érzik magukat. Követte őket, és meglátta, hogy a kert hátuljában egy cseresznye fa virágzott, amely hasonlított a főhadiszállás százéves cseresznyefájára. Egyik nagy ágáról Kötelekkel egy egyszerű fa függőágy lógott le, ahol egy nő és egy férfi örömteli arccal nézte a gyerekeket. Közelebb ment hozzájuk, ám arcuk homályos volt. Hiába látta a mosolyukat, a szemüket már nem látta.
       - Anya, apa ezt nézzétek mit találtunk! - a két gyerek vidáman rohantak szüleikhez, markukban pedig valamit tartottak.
       - Na mutassátok! - mondta az apa.
       - .... - a két gyerek egymásra nézett majd a kislány folytatta - Válasszátok ki, hogy ki kezdje. - ügyetlenül ejtette ki a szavakat. Hiszen alig lehet 3-4 éves... Szinte még baba.
       - Akkor... - gondolkodott el az anya - Kezd te Clara.
       - Jó! - a lány nagyot bólintott, majd amikor kinyitotta a tenyerét, egy szitakötő szált el.
       - Ejha! Kislányom eltudtad kapni? - kérdezte büszkén az apa.
       - Igen!
       - Nos.. - fordult az apa a fiához - Liam, te mit hoztál.
       - Én csak.. - kinyitotta a kezét, és abban egy apró bogár piroslott, rajta néhány fekete pöttyel - Csak egy katicát fogtam. - mondta nagy vigyorral, majd elhessegette, hogy szabad legyen. Eztán a két gyerek boldogan huppant szüleik mellé, és vígan nevetgélve ringatóztak az ágyon.
    Eztán éles fény jelent meg, és mielőtt Clara megláthatta volna mi jön, meghallotta a két gyerek sikoltozását, és a keserves zokogásukat. Először a fű jelent meg amely telis-tele volt vértócsákkal. Majd a fa ahonnét élettelen testek lógtak le. Felismerte a szülők alakját is.
       - Neee! - hallotta meg maga mögül, és abban a pillanatban megfordult. A gyerekeket két csuklyás alak fogta le. Annyira ficánkoltak, hogy az egyik ember, aki úgy tűnt a vezető parancsba adta, hogy hallgattassák el őket. Clara azt hitte ott, helyben megölik őket, ám csak egy erős ütéssel a nyakuknál eszméletlenül a földre hullottak.  A két csuklyás alak mint valami krumplis zsákot, úgy vették fel őket a vállukra, majd kivitték a kerítésen kívülre, ott pedig már várta őket egy fekete furgon.
   Újabb fény jelent meg, és a két gyerek egy börtön cellában tértek magukhoz leláncolva. Megverték őket, kínozták, éheztették.. Hosszú napok átváltották magukat, hosszú hetekké, majd hónapokká, és végül hosszú másfél év után a vezető a testvérpárt egy különös helyre vitte. A tölgyfa ajtón túl fekete kőfalak vették kőrbe őket. Gyertyák világították be ezt a helységet, és a misztikus helység avval vált még ijesztőbbé, hogy a gyertya tartókat valódi koponya fejek alkották, ember állat egyaránt.
       - Készen állnak. - mondta ridegen a vezér - Tedd amit tenned kell! - ezek után távozott.
   A különös szerzett leültette a testvér párt a fa székekbe, majd az azokon elhelyezett vaspántok maguktól körbefonták csuklójukat, bokályukat, és a nyakukat. Hogy még véletlenül se tudjanak elmenekülni.
       - Nos.. Melyikőtökkel is kezdjem.. Hehe.. Kezdjük rajtad.. - az alak lassan a lány felé sétált.
       - K..Kérem ne... - tiltakozott erőtlen hangján a fiú - Akármit is akar.. Kérem hagyja ki belőle a húgomat...
       - Hm.. Talán ha.. Látja ahogy kínzom.. Igen.. Ez működhet.. És akkor végre a vezető megkaparintatja a tökéletes fegyvert! - motyogott magában, miközben egy re szélesebb vigyor jelent meg az arcán, végül őrült hahotázásba kezdett - Igen ez az! Ez lesz a tökéletes megoldás!
   Valami furcsa rúna jelent meg a tenyerében és a fiú mellkasa felé nyúlt vele. A fiú ordított a fájdalomtól. Látszólag a ruhája felperzselődött és porrá vált. A bőre is izzani kezdett. A kislány rémült tekintettel figyelte mindezt.
       - Bátyus!!! - kiáltotta folyamatosan elcsukló hangján. Amint az eretnek végzett, villámgyorsan kihúzta kezét a fiú mellkasából. Liam tekintete homályos volt és egyenesen a földet bámulta. Nem mozdult - Bátyus!! Bátyus! Bátyus!!!
       - ÁH! Fogd már be! Vagy te is így akarsz szenvedni?! - a lány rémülten nézett az alak aranyló szemeibe, majd becsukta szemeit, és megrázta fejét - Szóval nem.. Elmondom, hogy ez így-is úgy is fáj. Az már más kérdés kibírod e... - nyelvével gusztustalan módon megnyalta szája szélét, mintha azt akarná, hogy a lány a fájdalomtól és a kétségbe eséstől úgy könyörögjön, mint a bátyja.
       - H..Hogyan.. Hogyan éljem túl..?
       - Heh..? - meglepetten nézett a lányra aki úgy tűnt magától találta ki ezt - Érdekes.. Ha jól tudom te még csak egy taknyos kölyök vagy olyan hat éves nemde?! - idegesen megragadta a lány szőke tincseit, és erősen meghúzta azokat. A lány a fájdalom ellenére bólintott - Akik eddig ezt átélték, soha nem mondtak ilyet.. Még a gondolatukban sem fordult meg.. Te viszont.. Hehe úgy tűnik a vezér tényleg megütötte a főnyereményt!! Nos készülj, mert olyan poklot fogsz átélni, amilyet eddig senki más nem élt át..!!
   Erősen fogta a lány haját miközben szabad kezében ismét az a rúna jelent meg, ám csak egy kicsivel tért el az előzőtől. Irdatlan lassan közelített a kezével a lány bőréhez, miközben az folyamatosan perzselődött. A szokatlan az volt, hogy Clara még ha külső szemszögből nézte, a szinte elviselhetetlen perzselő fájdalmat ő is érezte. Érezte ahogy egy láthatatlan kéz a bőréhez ér, majd az szép lassan a húsába mar. És végül ez a perzselő kéz megragadja a szívét. És nem sokra rá mintha azt lángba borították volna, úgy kezdett fájni. Látta, hogy a kislány arcára is ugyanez ül ki, azonban hang nem hagyja el a száját. Bár szemei sarkában könnycseppek jelentek meg, erőt vett magán, és nem engedte, hogy legördüljön akár egy csepp is az arcán. Kezeit ökölbe szorítva várta a végét. Az idegen széles vigyorral a száján lassan kihúzta a kezét a lány testéből. Ám a megperzselődött ruhadarabon kívül semmi nyoma nem volt annak, hogy a keze nemrégiben a lány testében volt.
       - Gratulálok! Elnyerted kegyelmemet! Innentől kezdve hatalmas tetteket várunk el tőled, és a bátyádtól!
   Clara úgy érezte távolodik a két megkínzott gyerektől, és hamarosan a szobán kívül volt, melynek ajtaja rozsdás vaspántjai végett nyikorogva csukódott be. Ekkor újabb fényvillanást érzékelt, majd képek sorozata pörgött le körülötte. Folytonos injekciókkal való kísérletezés. A belső tűz érzése. Mintha minden egyes injekció után a teste lángba borulna. A vérre menő harcok, a folyamatos rangváltás, amely ismételt fájdalommal járt, mert megváltoztatták a nyakukon lévő számokat. A rengeteg vér és az olykor miszlikbe aprított holtestek látványa. És amikor ez a vezető meghatározta a lány végső szintjét, majd azt a bőrébe égették. Saját magával állt szembe. Ahogyan két kardot tart a kezében, melyek egy hosszú lánccal vannak összekötve, és tetőtől-talpig vér borítja. 
   Eztán ismét ugrott a kép, és érezte a bal vállában azt a szörnyű nyilalló fájdalmat. Magát látta ahogy bátyjával szembe néz. Körülöttük döbbent arcok. Bal vállából egy hosszú fémkaró állt ki mindkét irányba. Lábai alatt vértócsa ékeskedett.
       - Clara, meneküljünk! - mondta a fiú, majd húga kezét megragadva futásnak eredtek az erdőbe. A sok kísérletnek hála emberfeletti gyorsaságra tettek szert, így játszi könnyedséggel rázták le üldözőiket. Amikor már úgy érezte, biztonságban vannak, megálltak, majd kiszedte húga testéből a fémrudat, és bekötötte.
       - Mi a fenét képzeltél, he?! Te vagy a legjobb! Így veled is végeznek!
       - De.. Én.. - élettelen szemei megteltek könnyekkel, és ez alkalommal azok patakokban folytak végig piszkos arcán - Nem.. Akarlak.. Nem akarlak megölni.. Már.. Nem bírom.. Nem akarom ezt... Meg.. Megakarok...
       - SSH! - kezét a lány szájára tapasztotta - Ki ne mond! Nem fogsz! Még ezek ellenére sem fogsz! És én sem! Most pedig indulás!
    Folytatták a barangolást a hatalmas erdőben. Hosszú napokig, talán egy hétig.. Amikor aztán Liam megérezte, hogy szorul a hurok. 
       - Te menj erre! Én megyek erre! Ha sikerül őket leráznunk, biztos vagyok benne, hogy újra egymásra találunk! - mondta a fiú.
       - Ígéred..
       - Ígérem. 
       - K..Kisujj.. es..kü..?
       - De hát már felnőtt vagy.. -mondta egy lágy sóhajjal - Rendben.. Kisujj eskü. - mondta majd kisujjukat összefogva tettek esküt. Majd eztán szétváltak. Clara az erdő mélyébe futott, miközben egy különös kék fényt követett. Ám mögüle puskák ropogtak, és a "Megállni" parancsszó. Az egyik lövet eltalálta a lábát, de a fájdalom ellenére erőt vett magán, hogy még gyorsabban elrugaszkodjék a fődtől. Ám a következő pillanatban egy tökéletes gomba körbe lépett, és éles kékes fehér fény vette körbe, majd a kristályterembe találta magát. Eztán jött Jamon aki elvitte a börtönbe, Valkyon, aki folyton ételt próbált adni neki, a vízbe süllyedés... 

- Valóság - 

   Clara kicsit fáradtan ébredt annak ellenére, hogy időben lefeküdt aludni. Hosszasan elnyújtózkodott, majd elindult a fürdőbe szokványos reggeli rutinját elintézni. Egy frissítő zuhany, fogmosás, és egy tiszta ruha. Hosszú szőke tincseit fésülködő asztala tükre előtt rendezgette. Amikor is eszébe jutott néhány pillanat az álmából. Majd öröm járta át szívét. Emlékszik! Emlékszik, hogy van egy testvére! Ezt mihamarabb el kell mondania a többieknek!
   Hosszasan elbambult, majd amikor észhez tért egy cetlit vett észre, rajta a nevével.

"Jelenlétet elrejtő" varázsital. Ez komoly? Ennyire ostoba vagy? Kérdezd meg tőlük, hogy kik fognak elfelejteni! Miért kellett rájuk koncentrálnod az összes "energiáddal"?Ja, és még valami: a Léthé vizét csak indokolt esetben használjuk. Szövetségesed:. Ashkore

       - H..Hogyan..? - döbbenten nézett maga elé - Nem is ismerem ezt az alakot.. De.. "a Léthé vizét csak indokolt esetben használjuk."? Mégis mit jelent ez? .... Azt hiszem.. Meg kell kérdeznem Ykhart...