Sárkány lélek

22. Rész

   Clara minden örömét és új hírét félre téve elindult a könyvtárba, ahol nagy valószínűséggel megtalálja Ykhart. Bár ezt a férfit alig pár alkalommal látta, nemigen tudja eldönteni, hogy most hihet-e eme levelének. A legbiztosabb az, ha olyasvalakitől kérdez, akiről tudja, hogy megbízhat benne, és ez Ykhar. Hiszen nagyon sok mindent tud, és amiben nem volt biztos, abban mindig lelkesen segített neki. 
   Benyitott a könyvtár ajtaján, és szerencséjére a lány ott volt bent. Éppen néhány könyvet rakott a helyére. 
        - Szia Ykhar!
        - Nahát szia Clara! Mi újság?
        - Hát nem sok.. Csak valami eszembe jutott és megszerettelek volna kérdezni róla.
        - Ó csak nem megint Valkyon van a dologban? - kérdezte egy huncut mosollyal, mire a lány fülig pirult.
        - N..Nem honnan veszed, hogy folyton rá gondolok?
        - Hm.. Ki tudja. - vonta meg a vállát - Talán mert általában a szerelmesek ezt szokták tenni. Na mindegy is. Mit szeretnél tudni?
        - Hát... Tudni szeretném, hogy mi az a Léthé vize. Nem is tudom, hogy hol hallottam, vagy láttam... De felkeltette az érdeklődésemet.
        - Léthé vize? Mint a Léthé folyó az ókori görögöknél?
        - Azt hiszem..
        - Ah értem.. Nos a Léthé vize "Alkímiai elem, főként a felejtést szolgálja a varázsitalokban és az átkokban".
        - A felejtés itala?
        - Igen. Például ha szeretnél kitörölni valamit valakinek a memóriájából... Bár ez nem egy túl elfogadott módszer.
        - Akkor jobb ha nem iszok belőle csak úgy.. - nevetett fel kínosan.
        - Haha.. Valójában nincs kockázat. Tudatosan és koncentrációval kell elkészíteni, hogy működjön. - erre Clara szíve össze szorult.. Hazudtak neki. Miiko is és még Valkyon is.. Végre kezd újra emlékezni arra, hogy ki is volt ő valójában, de újra el kell, hogy felejtse..?
        - Hát köszönöm Ykhar. Majd még találkozunk.
        - Rendben. Örültem, hogy segíthettem neked. Szia.
   Clara alig bírta visszafogni a dühét. Hazudtak neki.... És most ezt valakivel meg kell beszélje. Ezt muszáj lesz Miikoval lerendeznie. Elszánt léptekkel egyenesen a kristály terembe ment, ám ott senkit sem talált. Elment a szobájához, de ott sem találta. Akárhol is gondolta, hogy biztosan ott lesz, nem volt ott. Így kénytelen volt Valkyonnal beszélnie.
    Bizonytalan lábaival lassan felsétált a lépcsőn, majd a labor előtt megtorpant. Félig bekukkantott, és látta, hogy Vlakyon már megérkezett. Mély levegőt vett, majd lassan kifújta azt. És már határozott léptekkel be is lépett a laborba.
        - Nahát, Clara! Már itt is vagy. - fogadta a szokásos baráti mosollyal Valkyon - Készen állsz?
        - Még, hogy "jelenlétet elrejtő" varázsital... - kezdte csalódottan. Valkyon arcáról eltűnt a mosoly, és helyébe aggodalom lépett.
        - Valami baj van? Akarsz róla beszélni?
        - Valójában ez a varázsital a feledés itala.. Igaz?
        - H..Honnan tudod?
        - Megtudtam, hogy mire használják valójában a Léthé vizét.
        - Clara, sajnálom, hogy elhallgattuk előled az igazságot...
        - Valkyon... Miért nem mondtátok el?
        - Mert biztosak voltunk benne, hogy ellenezni fogod. Nekünk viszont a főhadiszállást és az ittenieket kell védenünk. A jelenléted potenciális veszélyt jelent számunkra és ez megijeszti Miikot.
        - De miért lennének veszélyesek az emlékeim..? Hiszen nem is emlékszem...
        - Nem az emlékeidről van szó, hanem a létezésedről.
        - Tessék?! - Clara hangja akaratlanul is megingott. Ez szíven ütötte. Hirtelen úgy érezte semmi keresni valója ezen a világon. És semmi keresni valója Valkyon mellett.
        - Azt hiszem nem értetted meg a varázsital lényegét. - kezdte határozottan - Nem az emlékeidet fogod elveszíteni. A nyomodat fogjuk eltörölni a Földről. Ha semmi nyoma nem marad, hogy valaha is léteztél, akkor senki nem fog itt keresni téged.
        - Sz..Szörnyűek vagytok! - hangja elcsuklott, miközben a sírást tartotta vissza. Mindeközben szaporán a kijárat felé igyekezett, ám egy kéz megfogta a karját és visszahúzta.
        - Ez nem ellened szól Clara. - mondta gyengéd hangon - Meg kell védenünk az ittenieket. Kérlek.. Idd meg ezt a varázsitalt. 
    Valkyon elengedte a lány karját, majd felé nyújtotta az üveget, melyben ott lötykölődött a kész varázsital. Clara hol az üvegre, hol Valkyon nyugodt arcát nézte. De már döntött. Már akkor amikor Ashkore levelét olvasta.
        - Nem... Nem értem miért kell megszűnjek azok számára, akik ismernek, szeretnek, és reménykedve várják a hazajutásomat! Ez teljesen abszurd!!
        - Nemigazán van választási lehetőséged. De tudd, hogy sajnálom... - Valkyon belekortyolt a főzetbe, majd Clarat magához húzva megcsókolta.
    A lány érezte ahogy ajkuk összeér, és valamilyen furcsa érzés során, hagyta, hogy megcsókolja őt. Bár amint a folyadék átfolyt a szájába, a csók keserűvé vált. Nem is az ital íze miatt, hiszen az pisztácia eper íze volt. Nem.. A gondolat és a tudat, hogy végre ráeszmélt a testvérére, és már nem kérdezheti meg tőle ki is ő, és kik a szüleik... És még kitudja mennyi kérdést tett volna fel testvérének. Érezte ahogy az a halovány emlék is eltűnni látszik. Hogy a köztük lévő kötelék megszűnik. Lassan kitörlődik az emlékezetéből, és számára megszűnik létezni. Miközben az a parányi élete is felszámolódott, Valkyon nem akarta elengedni. Még erősebben csókolta. És éppen ezért finom ellökte magától. A tudat, hogy az első csókja, a szerelmétől ilyen keserű... Nem bírta elviselni, hogy a közelében van.
        - Vége... - mondta keserű hanggal - Mindennek... Soha többé.. - torkát a sírás szorongatta, és küzdött a szemeiben felgyülemlett könnyeivel - Már soha többé nem kérdezhetem meg őt...
        - Hogyan? - nézett döbbenten a lányra - Kit akartál megkérdezni..?
        - Lényegtelen..!
        - Clara kérlek áruld el..
        - Neked ehhez semmi közöd!! - ordította el magát, majd kezeit szája elé tapasztva döbbenten nézett a fiúra. Látta ahogy Valkyon is döbbenten néz rá.
        - Clara.. - szólalt meg gyengéden, majd kezét megpróbálta a lány vállára tenni.
        - Hagyj békén!! - szolt határozottan, és durva módon ellökte magától azokat a kezeket, amikre egészen eddig arra várt, hogy szorosan maguk közé zárják, de... Ijedten hátrálni kezdett, majd egy nagy lendülettel megperzselt, és kilépett az alkímiai labor ajtaján. 
   Lerohant a lépcsőkön, és egyenesen a szobája felé vette az irányt, ám egy váratlan találkozás meggátolta. Ki gondolta volna, hogy ezek után nemsokkal pont Miikoba fog belebotlani.
        - Szia Clara! Ha jól tudom, hamarosan itt a varázsital elfogyasztásának ideje.
        - Még hogy... - Clara ökölbe szorította kezeit, a düh teljesen eluralkodott rajta, és a következő pillanatban egy hatalmas lendülettel pofonvágta a kitsunét, aki döbbenten hátrált meg az ütés erejétől.
        - M..Mi a baj?
        - Felfordul a gyomrom tőletek! - mondta nyersen, miközben dühös pillantásával egyenesen Miiko szemébe nézett.
        - C..Clara..? A szemed... - a kitsune ereiben a szó szoros értelemben megfagyott a vér. Az a mérgezett düh ami ott égett az élettelen szemeiben, akárkiben félelmet kelthetett. 
   Clara hamar elviharzott a kitsune mellől, majd a szobája ajtaját hangosan becsapva kulcsra zárta. Majd elindult az ágya felé, de félúton a térdére rogyott, és amit eddig visszatartott könnyeket, mint a zápor úgy hullottak a padlóra.