Sárkány lélek

13. Rész

   Visszatértek a betegszobába ahol a lány leült a kicsi kappával, és Floppyval. Valkyon a könyvtárból egy könyvet hozott amelyben le van írva hogyan kell gondját viselni egy kappának. Lefürdették, megetették, majd Clara lefektette a betegágyba, betakargatta, a kicsi pedig álomra hajtotta fejét. A lány leült a földre fejét az ágyszélére hajtva ő is elaludt. Mire Valkyon visszatért, Clara és Elliot már rég elaludtak. Ám mivel a lány félig ülve aludt, a fiú gyengéden megérintette, majd óvatosan karjai közé vette. Felfektette a másik betegágyra, gondosan betakargatta ő maga pedig leült egy székbe és figyelt.
   A nap szép lassan pompás színekben kélt fel, és apránként a sugarai bevilágították a szobát. Valkyon az ablakhoz sétált és megkönnyebbülve felsóhajtott. Vége az estének, és Clara teljesen rendben van. Ám a ragyogó napfény mellett baljós árny suhan át a termeken és a folyosón át. Az őrszem nem tétlenkedett, követte azt, ami épp a kristályterem felé tartott. Valkyon belépett a terembe, ahol Miiko a tekercseket nézegette.
       - Nahát, Valkyon! Mit keresel itt ilyen korán?
       - Láttam, egy különös árnyat, és követtem.
       - Ide? - kérdőn húzta fel szemöldökeit a róka lány.
       - Igen.. De nem látom.. AH! Miiko, vigyázz!! - a vezető mögött, egy hatalmas árny jelent meg, amely örvénylő portállá alakult. 
       - Mos, megfizetsz mindenért! - szólt egy rémisztő hang a portálból, majd több árnyékkéz ragadta meg Miikot. és a portálba rántották.
       - Nee! - Valkyon utána nyúlt, ám Miiko keze helyett egy másik ember kezét fogta meg. A nő  fülig érő vigyorral és a gonoszság szikrájával a szemeiben nézett le rá.
       - Háháháhá! Ő már el van ítélve! Mondjatok le szépen róla!
       - Mégis ki vagy te?! És mit akarsz tőle?!
       - Hmp.. Hogy mit akarok?!! Természetesen azt, hogy megfizessen azért amit velem tett! Most pedig viszlát! - a nő kirántotta karját a kézszorításból, majd eltűnt a pertállal és Miikoval együtt.
       - Te jó ég! Szólnom kell a többieknek. Miiko nagyon nagy bajban van!
  Valkyon elindult, hogy mihamarabb összehívjon egy sürgős gyűlést. Hiszen ha Miikonak bármi bántódása esik, az semmi jót nem jelentene a gárdáknak. Hamar megtalálta Ezarelt, akinek segítségével elérték a többieket, és így mihamarabb elkezdődhetett a megbeszélés.
  Mindeközben Clara és Elliot vígan elvoltak, mit sem sejtve a nagy bajról. Mivel Ewelin hamar visszatért, a lánnyal megbeszélték, hogy mihamarabb vissza kell juttatni a kicsit, a kappák falujába ami az óceánon túl van.
   Clara összeszedte azokat a dolgokat, amiket a papírra írtak, majd megkereste Krómot. Ám amikor új társával a kristályterembe akartak lépni, jelezvén, hogy elindulnak az útra, hatalmas lárma keletkezett az ajtó túloldalán.
       - De ez túl veszélyes! - csendült fel Leiftan hangja.
       - Bizony. Ráadásul, mi  van akkor ha szándékosan oda akar minket csalni? - hitetlenkedsz Ezarel.
       - Tudom, hogy ez mind szörnyűen hangzik, - szólt nyugodtan Valkyon - de Miiko a vezetőnk és..
       - Mi van Miikoval? - kérdezett közbe Króm, aki látszólag igencsak meg van lepve. De nem csak ő. A mellette álló lány, karjaiban a kicsi kappát tartva kikerekedett szemekkel nézett a vitatkozó fiúkra.
       - Talán, történt valami vele? - kérdezte Clara alig hallhatóan. A fiúk sokáig hallgattak. Túl sokáig. A teremre kínos csend telepedet, amit aztán a kappa sipítozása tört meg.
       - Te jó ég! Ezt miért kellett? - pufogott Nevra - Majd megsüketültem!
       - Nem tehet róla.. Biztos zavarta őt a feszült légkör.. - magyarázta Clara - De még mindig nem válaszoltatok a kérdésre..
       - Ahj.. Az a helyzet, hogy.. - kezdte finoman Valkyon - A mai nap folyamán Miikot elrabolta egy nő.. És nem tehettem semmit.. - tekintetét a padlóra szegezte. Szégyellte magát, amiért ilyen erős, és a vezetőt mégsem tudta megmenteni.
       - Nem te tehetsz róla.. - kezdte Nevra - Váratlanul ért, és ezért nem tudtál időben cselekedni. De.. Úgy néz ki, hogy arra  a kietlen Halloween vidékre kell menjünk, hogy megmentsük Miikot!
       - Halloween vidék? - hitetlenkedett Clara.
       - Igen. Mivel te ember vagy valószínűleg nem is gondolnád, hogy valóban létezik egy hely, ahol ezek a lények élnek. - magyarázta Nevra, miközben egyszer sem nézett a lányra.
       - Jah.. Nem is gondolnád, de ezen kívül van a Húsvéti vidék és a Karácsony vidék. - folytatta Ezarel.
       - Akkor külön válnak az útjaink? - kérdezte Króm.
       - Úgy néz ki. - bólintott Valkyon - Mi elmegyünk megmenteni Miikot, ti pedig vigyétek haza a kis kappát. Minden készen áll?
       - Igen!
       - Akkor induljatok, azonnal!
       - Már is! Gyere Clara! - Króm megfogta a lány kezét és elindult kifele a teremből. De a lány csak nézte azokat az aggodalommal teli arany színű szemeket.
       - Épségben térjetek vissza.. Mindannyian.. - mondta végül, de a választ nem látta vagy hallotta. Összeszedték a cuccaikat, majd a kikötőbe igyekezve felszálltak a hajóra, amely készen állt a hosszú útra.
  Az út folyamán majdnem veszélybe kerültek Króm kíváncsisága miatt, mert láttak egy krakent. Ám még ez sem tudta elterelni Clara aggodalmát afelől, hogy akik arra a Halloween vidékre mentek Miikoval együtt épségben visszatérnek..
       - Tudom, hogy aggódsz miattuk.. - kezdte Króm - Szívesen mentem volna velük.. De ők a legjobbak, ha otthagyják a fogukat akkor... - felnézett a lányra akinek szeme könnybe lábadt - ÁÁÁH! NEM! FELEJTSD EL! Nem így értettem.. Azaz.. Biztos, hogy vissza fognak térni, mert ők nagyon erősek! És Miikot épségben visszahozzák majd..
       - De mikor? Gondolod, hogy mire visszaérünk, ők ott lesznek?
       - Nem tudom.. Reméljük.. Áh de nézz oda! Megérkeztünk! A Jáde part! Bár majdnem egy hétbe telt, de megérkeztünk! Készítsd fel Elliottot. Partra szállunk.
  Clara így is tett. Amíg felébresztette a kicsit, addig Króm lehorgonyzott a nagy hajóval, majd előkészítette a csónakot. Beleszálltak, majd lassan leereszkedtek. Amint elérték a vizet, evezni kezdtek. Elindultak befele a hatalmas levelű erdőben. Már látszódott a falu körvonala, amikor Króm megkérte Clarát, hogy maradjon. Mivel a kappák nem tűrnek meg akárkit. Pontosabban vadidegeneket, és ha az az idegen egy ember, akkor végkép nincs helye nemhogy a faluban, de még annak közelében se. Clara egyből megértette így  könnyes búcsút vett Elliottól, majd nézte ahogy eltűnnek a domb túloldalán.
   Mivel nem tudta, hogy mit csináljon, visszatért a partra, és élvezte a napsütést, a homokos partot, és a kristály tiszta víz látványát. Levette a cipőjét, majd lassan belesétált a vízbe. Nem kellett sok lépést tennie ahhoz, hogy a víz a derekáig érjen, de nem bánta, hogy ruhája vizes lett. Hiszen élvezte ahogy körbe öleli a langyos víz. Hamarosan léptek zaja csendült fel ahogy a homokban lépkedtek. Majd beletrappoltak a vízbe.
       - Hát itt vagy! 
       - Oh Króm! Bocsánat.. Csak úgy eltűntem onnét...
       - Ugyan! Legalább nem kóboroltál el. - vigyorgott a kis farkas, majd lefröcskölte a lányt.
       - Hé! Szóval így akarsz te játszani? Jól van. Nesze!
   A vízben vígan csatáztak egymás ellen. Így legalább elfeledték, még ha egy kis időre is, hogy miféle bajban van Eel gárdája. És, hogy a fiúk milyen veszélyes küldetésre mentek. Ám a játék nem tartott sokáig, mert a vízben egy sötét árny jelent meg. Folyamatosan körülöttük kőrözött, majd egy pillanatra eltűnt.
       - Nem tudom, mi volt ez, de ne várjuk meg míg visszatér! Clara ki a vízből!
       - Oké! Nem kell kétszer mondanod. - ahogy tudtak egyből kirohantak a partra, messze a víztől. Az árny ismét megjelent, ám egy pillanat alatt az ég felé tőrt és feléjük vette az irányt.
       - Futás!! - kiáltotta el magát Króm. Visszatértek az erdőbe, ahol megállította őket a kappa mester.
       - Ugyan mi elől menekültök ti íj hevesen?
       - Egy árny.. - lihegték - Üldöz.. Minket..
       - Árny? - kérdőn húzta fel szemöldökét - Miféle árny?
       - Hát.. - kezdte Clara, de körülötte egy furcsa kör jelent meg.
       - Clara lépj ki onnét! Gyorsan!
       - O.. - rálépett a rúnákra, de azok visszataszították - ..ké.. Ez meg mi?
    A rúnák hatalmas fekete teli kört alkottak a lány alatt. És hamarosan árnyék kezek nyúltak kifele, melyek lassan elkezdték lefele húzni a lányt.
       - Króm! Segíts..
       - Szent Orákulum! Clara!