Sárkány lélek

14. Rész

   Klarat elnyelte a furcsa kör. Króm és a kappa mester semmit sem tehetett. Még idejük se lett volna bármit cselekedni. A lányt egy furcsa, igen rémisztő familiáris tartotta karmaiban. Éj fekete csontos teste egy szellemére hasonlított. Ujjai hosszú csontok, amik már inkább karmok voltak. A kézfejéből a lábszárából, a feje búbjától a gerince végéjéig sötétkékes fekete füst tört fel. Szája szintén sötétkék színű volt. Fogai olyan hegyesek voltak, hogy a cápa elbújhat szégyenében. 
  Hirtelen Clara egész teste égni kezdett a fájdalomtól, amitől aztán ordított torka szakadtából. Ekkor vette észre, hogy mindene csupa vér.
      - E..Ez meg.. Mi a fene?
      - Az én drágalátos Greifmarom varázslata. - szólt egy női hang. 
      - K..Ki vagy te?
      - Hogy én? A nevem Cornelia. És én nekem kéne lennem Eel gárdájának vezetője! Nem pedig annak a hálátlan, áruló rókának!
      - M..Miiko? Ő hol van?!
      - Mit izgat téged? Hiszen akárhogy is nézzük láncra vert téged! Mint egy vadállatot!
      - Lehet.. De ezt én magamtól fogadtam el. Szóval, hol van ő?!
      - Hamarosan meghall. 
      - Tessék?! É..És mi lesz a Szikrázó gárdával? Meg a többiekkel?!
      - Mit érdekelnek téged? Hiszen nem bíznak benned! Téged csak egy problémának látnak, amit el kell tüntetni. Nem is.. Egy szörnyként tekintenek rád, amely veszélyt jelent rájuk.
      - Nem tudom, hogy miért mondasz ilyeneket, de.. Nem érdekel!
      - Had kérdezzek valamit. Ha azt mondom megmentheted Miikot. Megtennéd?
      - Igen.
      - Habozás nélkül? - bólintott - És ha ehhez helyette kell meghalnod? - kérdezte egy ördögi mosollyal a szája szélén.
      - Ha ez az ára... Akkor igen!
      - Kiváló! Te tökéletes leszel a szertartáshoz! - ördögi kacaja az ürességben mindenhol zengett.
      - Bizonyítsd, hogy Miikonak nem esik baja!
      - Bizonyíték kell? Nos, nembánom. - ujjával csettintett, majd megjelent egy gomolygó füst kör, amin kristály tisztán látható volt, hogy Miiko épségben van. Él és virul. - Elégedett vagy?
      - Igen.
      - Nos.. Kedveském, ég veled!
  A familiáris átsuhant a lány testén, aki ezután mint egy élettelen tárgy a földre rogyott. Szemeiből eltűnt az élet csekély szikrája. Ott feküdt, mint egy játékbaba amelyre már nemvolt szükség, és csak úgy elhajítottak.
      - Ideje, hogy a helyedre kerülj. 

********

   Valkyon, Nevra és Ezarel közvetlenül az ördögi oltár alatt vártak. Sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Át kellet esniük az érzelmek próbáján, ahol nem eshettek kétségbe, nem uralkodhatott el felettük a félelem stb.. Ezek után sikeresen eljutottak idáig, és már csak azt kellett megtudniuk, hogy vajon tényleg az oltár közepén van Miiko.
      - Akkor a megbeszéltek szerint cselekszünk? - kérdezte Nevra.
      - Én bármikor készen állok. Minden főzet nálam van! - paskolta meg finoman az üvegcsetartóját Ezrael.
      - Akkor adj egy nyugtatót. - kérte Valkyon - Elindulok, és elterelem a figyelmét.
      - Oké. Tessék.  - odaadta neki - De aztán ügyelj arra, hogy te ne lélegezd be! Különben az érzékeid neked is tompulni fognak!
    Valkyon határozottan bólintott, majd megindult lassan a felfele vezető lépcsőn. Egész végig megfontolt léptekkel haladt felfele, de a legtetején, végkép ügyelt minden léptére.Amint felért, nem látott semmit. Így intett társainak, hogy hamar jöjjenek fel. Nem tellett sok időbe, hogy ott legyenek mellette.
      - Valami nem stimmel. - suttogta Nevra.
      - Valóban. Túl nagy a csend. És az üresség. - állapította meg Valkyon.
      - Az is.. De én másról beszélek ez vé-
      - Hát eljöttetek. - hallottak meg egy női hangot - A cuki felmentő sereg megérkezett.. Ó mily lovagias. - áradozott a hang, és hamarosan megjelent egy nő. Földig érő fekete ruhát viselt, vállainál varjú tollak díszítették azt. Tűzvörös göndör hajában halott virágokból készített koszorú volt. A vállán ott csücsült egy kicsi Pterocorvus. Kezeiben pedig egy koponyát tartott, amelynek szemüregeiben apró kék tűz égett. Mintha azok lennének a rendes szemei.
      - Te meg ki az ördög vagy? - kérdezte Nevra - És hol van Miiko?!
      - Oh micsoda előre törekvés. - örvendezett - Hogy az első kérdésre választ kapjatok, a nevem Cornélia. És ENGEM illetne meg a jog, hogy Eel gárdájának vezére legyek!
      - Ne térj el a tárgytól!
      - Oh. Micsoda fenyegetés egy kicsi elf szájából.
      - Ki vele!
      - Jól van, jól van. - csettintett, mire megjelent egy portál - Tessék! Itt a ti drágalátos kitsunétok!
   A portálból Miiko eszméletlen teste esett ki. A fiúk egyből odarohantak. Valkyon és Nevra készen állva a támadásra figyelték ellenfelüket, amíg Ezarel ellenőrizte a kitsune állapotát.
      - Van némi sérülése, de úgy néz ki stabil az állapota.
      - De akkor is valami, nem stimmel! - toporzékolt Nevra - Ha jól sejtem azt a szörnyűséges pokolfajzatot akarod megidézni! Hol van?! 
      - A Greifmarra gondolsz? - szája ördögi vigyort formált - Már réges-rég köztünk jár! 
      - Akkor hol lehet..? - egy pillanat erejéig Nevra gondolata megingott, de hamar visszaállt egyenesbe - Kit áldoztál fel?! Ha nem Miikot? Nem azért raboltad el?!
      - Az elméd, mint a borotva penge. Vérszívó barátom..
      - Akkor mit rejtegetsz ott? - kérdezte Ezarel, majd egy üveget elhajított az oltár felé. Ám az üveg az oltár előtt, mintha egy falnak ütközött volna, széttört, és a folyadék szétterült azon. Hamarosan az akadály elhalványult, és borzalmas látványban volt részük. Egy lány teste volt az oltár felé lógatva. Testét szinte mindenütt sebek lepték el, amelyekből ömlött a vér. 
      - C..Clara! - ismerte fel Valkyon.
      - Hát ezért.. Ezért volt olyan ismerős a vér szaga. - jelentette ki Nevra, bár gyűlölte a lányt, valamiért mégsem akarta volna így látni - Mit műveltél vele?!
      - Nos, alkut kötöttünk. Vagy valami hasonló. Megkaptam, őt, cserébe elengedtem a rókát. Szóval most már visszatérhettek a saját városotokba. - Cornélia látszólag teljesen nyugodt volt.
      - NEM! - jelentette ki Valkyon - Azt kérdeztük, mit műveltél vele. Nem azt, hogy elmehetünk-e?
      - Nos.. Hogy őszinte legyek a kitsune már majdnem meghalt. Ám az utolsó pillanatban ez a bolond emberlány belement abba, hogy megmenti Miikot. Pedig egy hamis képet mutattam arról a fruskáról. Rövidre fogva Miiko visszakapta lelkének eddig elvett részeit a Greifmartól, majd elvette a lányét. Ennyi az egész. - ezt mind halálos egyszerűséggel és póker arccal mondta el. Mindhárom fiú teljesen elsápadt. Mind azért, amiért ez a nő ilyen halál komolyan és halál nyugodtan képes volt mindezt végigmondani. Mind azért, hogy az emberlány ilyet tett. Még úgy is, hogy átejtették. Talán meg is fordult a fejében, de ő mégis megtette.
      - Szent Orákulum..