Sárkány lélek

2. Rész

   Miután befejezte, azonnal elkezdett felfele úszni, bár nem könnyítette meg a dolgát az, hogy a maradék levegőjének felét, Clarának adta. Teljes erejéből úszott felfele, és amint meglátta a fényt tudta, hogy nem kell sok. Épphogy az utolsó pillanatban jutott a felszínre, azonban egy szuszogó hang megnyugtatta. Clara eszméletlenül hevert a karjaiban, azonban gyengén, aprókat szuszogott. 
   Ám volt valami ami eddig nem tűnt fel neki. A vér. Bár igaz hamar elkeveredett a vízzel, de attól még a közelében jól látható volt.
           - Itt vagyunk. - hallotta Ewelin hangját - Gyorsan gyertek ki.
           - Köh.. Máris. 
   A víz felszínén már könnyebb volt úszni. És mivel a mart fokozatosan meredeken emelkedett, így nem volt semmi gond a lány partra szállítása során. Ám a vér látványa annál inkább okozott aggodalmat.
           - Már akartam említeni. - kezdte Nevra - Hogy itt vér szagot érzek..
           - Kíváncsi vagyok miért.
           - Hát ezért. - szólt Ewelin, miközben a lány bal vállára mutatott - Egy igencsak mély szúrt sebről van szó.
    A látványa igen elkeserítő volt. A seb állapotából könnyen lehet következtetni arra, hogy valami féle fertőzést is simán összeszedhetett. A mélységét csak akkor látták meg amikor óvatosan megfordították, hogy levegyék róla a rongyokat. Bal vállánál a hátán egy ugyanakkora sebkör díszelgett.
           - Valamilyen bottal, rendesen átszúrták a vállát. - állapította meg - Ezt minél hamarabb ki kell tisztítanom. Ráadásul a háta tele van korbács nyomokkal, és azok közt is egy csomó viszonylag friss...
           - Hát akár, hogy is, én jelentem Miikonak a helyzetet. - válaszolta Nevra.
           - Nem is vártam mást tőled. - állapította meg Ewelin, Nevra meghajolt, majd elment.
           - Akkor én majd, segítek felvinni.
           - Azért nagyon hálás lennék. Nagyon óvatosan fogd meg, nehogy a sérülései újból felszakadjanak.
           - De ha jól vettem le ki akarod őket tisztítani..
           - Igen, de az sokkal nehezebb, ha most ezek a sérülések felnyílnak és ez a rongy hozzáragadna.
           - Oké, meggyőztél.
   Valkyon óvatosan megemelte a lányt, majd felsétáltak a csigalépcsőkön a csarnokba. Onnan ismét egy kis lépcsőzés várt rájuk mire a betegszobáig nem jutottak. Ott aztán lefektette egy ágyra, és Ewelin neki is látott a sebesülések ellátásához szükséges felszerelés előpakolásához.
           - Köszönöm Valkyon, most már nyugodtan elmehetsz.
           - Akkor Clarat a gondjaidra bízom. - avval kilépet az ajtón, Ewelin pedig óvatosan megszabadult a lány ruhájától és kidobta a fenébe. Ám ekkor még több sérülés látott napvilágot.
           - Mégis mi történt evvel a lánnyal?
    Azonnal nekilátott az összes seb kitakarításának, és mindegyiket egyesével összeöltötte. Bár a korbács és egyéb horzsolások még könnyűek voltak és pikk-pakk készen lett velük, ám a vállán lévő szúrt seb, már más kategória. Fokozott odafigyeléssel és óvatossággal nyitotta fel újból a sebet, és tisztította meg a szennyeződéstől. Eztán ezt is összevarrta, és befáslizta a sebeket. Majd egy fehér lepedő szerű ruhát adott, rá, hogy azért csak takarja valami. És eztán jött az általános vizsgálat. Légzés, szívverés, rendben, láz az biza volt vagy 39.5 fokos. De addig amíg nem ébred fel, nem tehet semmit ellene, csak vizes borogatást tud rárakni a homlokára. 
           - Bejöhetek? - kérdezte Miiko.
           - Persze, gyere.
           - Hogy van? -kérdezte, miközben besétált. 
           - Nem jól..
           - Mondta Nevra, hogy van egy súlyos szúrt sebe a vállánál, illetve korbácsnyomok a hátán.
           - Igen ám... Azonban a teste többi pontjánál is vannak sebek.
           - Micsoda? Mégis miféle életet élt ez a lány az emberek világában?
           - Én is ezt tettem fel magamban. Reméljük, hogy hamar magához tér, és választ ad a kérdéseinkre.
           - Bízzunk benne.
   Ám Clara nem kelt fel öt napig. Ewelin, azt biztosra állapíthatja, hogy kómában van, ám az okot, hogy miért, még nem jött rá. Ráadásul mindenkiben ott dolgozott a kíváncsiság, hogy vajon miféle körülmények okozták a sebeit, amik ez alatt az öt nap alatt szépen lassan gyógyulgatnak. De a láza nemigazán akar lejeb menni. A hatodik napnál Ewelin tanácstalanul ült a dolgozószékében, amikor hirtelen Valkyon kopogtatott.
           - Na, hogy van a beteg?
           - Ugyan úgy.. - bal kézfejével fejét támasztotta, míg a jobbal a lányra mutatott.
           - Vajon mikor fog magához térni? - filozofált Valkyon miközben a lány ágyához sétált. Hirtelen az egyik mutató úja megmoccant. Majd eztán hirtelen felült, és jobb kezével előre kapott, mintha valamit megakart volna fogni. -NEEEE! - Kiabálta. A teste remegett, tekintete zavaros, de egyben rémült volt.
           - Héhéhé.. Nyugi. - nyugtatta Valkyon és egyből megfogta Clara kezét - Nincsen semmi baj, itt biztonságban vagy. - a lány rémült tekintetével Valkyonra nézett, ám tekintete ködös zavargást sugallt. És hirtelen könnyek bukkantak fel.
           - B..Bátyus.. - suttogta, miközben Valkyonhoz bújt, és egyből visszatért a tudatlan állapotába. De ezután teste még remegett, könnyei folytak a szemeiből. Ám mindezek mellett szorosan fogta Valkyon kezét, hogy véletlenül se mozdulhasson el onnét.
           - Ez meg.. - lepődött meg Valkyon - Mi volt?
           - Valószínűleg van valami rossz emléke, amit újra élt álmában, és hirtelen azt hitte, hogy te vagy a bátyja. - magyarázta tudományosan Ewelin - Ám ez egy jó jel.
           - Miért is?
           - Mert lehet, hogy legközelebb már rendesen magához tér, és végre a kérdéseinkre megtudhatjuk a választ.