Sárkány lélek

17. Rész

Igen már megint későn hozom ezt a részt.. Mentségemre szolgál, nem az ihletmanó ment el nyaralni, csak egyszerűen nem tudtam olyan egyszerűen az eseményeket úgy leírni ahogy én azt elképzeltem. Bocsánat amiért, sokáig kellett várnotok a folytatásra, de igyekszem megfelelni annak, hogy mihamarabb hozzam a kövi részt.😅 Jó olvasást

*****

  Ezek után nem késlekedhettek. Valkyon beszélt Ezarelle, aki beleegyezett, hogy vele tart. Miiko előkészített egy hajót, hogy mihamarabb indulhassanak. Amint minden indulásra készen állt, Ezarel Valkyon kezébe nyomott egy injekciót, amelyben erős altató volt.
      - De miért én csináljam?
      - Mert, benned bízik.
      - De benned is bízhat. Vagy nem?
      - De igen.. Viszont te vetted hamarabb a szárnyaid alá. Szóval természetes, hogy benned hamarabb megbízik.
      - Na és mi a garancia rá, hogy most is?
      - Nyugi. Úgy sem tud ellened mit tenni, hisz le is van láncolva, és Miiko talizmánjai is leblokkolták az erejét.
      - Ajánlom, hogy igazad legyen.
  Valkyon lassan a lányhoz sétált, aki abban a pillanatban ahogy felnézett megfeszült a teste. De később ahogy a fiú elé térdelt, felismerte, így közel engedte magához. Valkyon ezt észrevette így még közelebb ment.
      - Nem kéne ilyen... Közel jönnöd hozzám.. - suttogta - Még a végén bántanálak...
      - Bízom benned, de neked is bíznod kell bennem. Van egy lehetőség arra az eshetőségre, hogy végre újra a régi legyél, de ehhez előtte altatót kell beinjekciózzak..
      - Miért mondod el..? Hiszen csak úgy mellém settenkedhettél volna és hirtelen bealtathattál volna...
      - Lehet.. De az egy alantas út. Én.. Jobb szeretem ha a bizalomra épül az út, és a bizalomhoz elsősorban őszinteség kell.
      - Oh.. - a lány szemében mintha a remény csillant volna meg, majd arcán végig gurult egy könnycsepp, majd lehunyta szemeit - Tedd meg.. - súgta lassan. Valkyon lassan felemelte a tűt, majd a lány nyakába fecskendezte az altatót. Nem telt el sok idő és a lány már aludt. Pár percig még nem tettek semmit, de aztán levették a bilincsekről, felemelték, majd elvitték a hajóhoz.
   Az út hosszú volt és fáradalmas. Két óránkét felváltva őrködtek a lány szobájában, ahol békésen aludt. "Legalább a nyugtató megteszi a hatását" jegyezte meg magában Valkyon, és megengedett magának egy enyhe megkönnyebbült mosolyt.
   Öt nap négy éjszaka után, végre megpillantották a sárkányok földjét. A hullámok kellemesen nyaldosták a homokos partot. Tiszta verőfényes napsütés melegítette a fiúk fáradt arcát. Nyoma sem volt vihar közelgettének. De ez itt pillanatok alatt megváltozhatott. Minden esetre hamar partra szálltak és elébük jött egy ősz öregasszony. Hosszú tincsei két részben összefonva hordta. A fonatot aranyszínű gömbök tartják meg. Jobb kezében egy göcsörtös botot használt támasztékként, melynek végén aranygyűrűk csilingeltek.
      - Üdvözöllek itthon, Valkyon. - szólt kedvesen rekedt hangjával.
      - Jó itthon lenni, nagyi.
      - Fafnír. - köszöntötte Ezarel illedelmesen a bölcs asszonyt. A nő mosolyogva biccentett felé.
      - Nos mi szél hozott benneteket gyermekeim.
      - Nagyi.. Csak te segíthetsz... - kis szünetet tartott - A hajó egyik kabinjában fekszik egy lány, eszméletlenül.. Mert egy szerencsétlen fordulat miatt Cornélia felhasználta a lány testét egy rituálé során, és most a testében ott van a.. Greifmar lelke.. És félig már át is alakult..
      - Hogy?! A Greifmar? És csak félig alakult át? - a fiúk egyszerre bólintottak.
      - Még maradt egy kis öntudata is. - tette hozzá Ezarel.
      - Gyorsan! Hozzátok le a hajóról, majd kövessetek!
  A fiúk így is tettek, Valkyon megfogta a lányt, majd lesietett a hajóról. Követte nagyanyját a kunyhójába, amely a falú közepén helyezkedett el. Minden egyes lakos őket figyelték. Pontosabban Valkyon kezében eszméletlenül heverő lányt, aki nem úgy néz ki, mintha barát lenne.
   Takaros kis kunyhó volt. A falai farönkök és sárfalak egyvelegéből állt. A tető sűrűn rakott széna alkotta. Amint a tölgyfa ajtón beléptek a konyhában és egyben az étkezőben találták magukat. De az étkező egyaránt szolgált nappaliként is. Beljebb megtalálható volt az asszony hálószobája illetve avval szemben a "beteg szoba". Itt fogadta az asszony azokat a személyeket akik valamilyen kezelésre szorultak. Itt volt két ágy, és négy szék. A polcokon sok üvegcse, amik tele voltak mindenféle löttyel. Illetve szárított gyógyfüvek és mágikus tárgyak is helyet kaptak. A lányt lefektették az ágyra, majd Fafnír egyből nekilátott a megvizsgálásához.
      - Nos egy biztos.. Vér kell neki.
      - Na és kinek a vére? - kérdezte Ezarel türelmetlenül - Mindegy kié? Vagy sem?
      - Nyugalom fiacskám. Hamarosan megtudjuk.
   Az asszony két tenyerét a lány halántékaira helyezte majd elkezdet valamit mantrázni.
      - Most meg mit csinál a nagyid? - súgta Ezarel.
      - Belefúrja magát Clara tudatába.
      - Hogyaan?! Erre tényleg képes? - tágra nyílt szemekkel hol társára, hol az asszonyra nézett.
      - Hát persze. Miért mit vártál a falu bölcsétől? - kérdőn húzta fel szemöldökét.
      - Jól van na..
   A két fiú türelmesen várt. Várt, hogy Fafnír megtalálja a kérdésre a választ. Az idő lassan vánszorgott, és mégis, amint kinéztek az ajtón, már besötétedett. Lassan visszatértek a szobába, és meglepetésükre Fafnír végre végzett. És ott várta őket készen. Néhány száraz gyógyfüvet, egy rituálé kést, két fonott karperecet -melyek szintén egy fonott kötéllel össze voltak kötve- és egy lilás-rózsaszín löttyöt készített az asztalra.
      - Mire jutottál nagyi?
      - A te véred kell kis unokám.
      - De.. hiszen ő egy ember... - hitetlenkedett Valkyon, de nem volt egyedül.
      - Bizony a teszt.. Negatív volt.. Valkyon vére túl erős lenne neki..
      - A teszt csak valódi tündéreken működik... Utánzatokon már nem.
      - H..Hogy micsoda? - lepődtek meg egyszerre.
      - Nagyi.. Ezt.. hogy.. érted..?
      - Nos ez a lány kétség kívül ember. De. Fogadok, hogy ezt nem vettétek észre. - óvatosan oldalra fordította a lány fejét, majd a haját arrébb rakva feltárult a tarkója. Égetett sebhely ékeskedett ott. "000".
      - "000" Ez meg mit akar jelenteni? - kérdezte óvatosan az elf.
      - A lány emlékei közt kutatva.. Nem is már az előtt éreztem a tarkóján a mágia nyomait. Még ha nem is látszik, mágiát használtak rajta.. Annak érdekében, hogy megjelöljek. Az emlékei szerint mindig, ha úgy gondolták változik, akkor a számát megváltoztatták. És amint elérte a fejlődés határát megszüntették a mágikus számozást, és beleégették a sorszámát.
      - Ez kegyetlenség. - sziszegte fogai közt Valkyon.
      - Bizony az.
      - De nagyi.. Azt mondtad az előbb, hogy a teszt utánzatokon nem működik.. Úgy érted, hogy.. Tündér utánzatokon..? - úgy érezte badarságot kérdez, és inkább óvatosan közelítette meg a témát. De nem számított ilyen határozott válaszra, amely lésúlytóttá őt is és társát is.
      - Igen. Ezen a lányon és az emlékeiből ítélve megannyi társán kísérleteket folytattak. Elő állították a saját tündérüket. És ez a lány.. A legjobb mind közül. Ezért is a száma a "000". De attól tartok, amint visszatér az emlékezete veszélyt jelent majd egész eldaryára. Mert ő kegyetlen gyilkosnak lett kiképezve, aki habozás nélkül teljesíti a parancsot, és aki hideg vérrel öl meg mindenkit aki az útjába kerül.
      - NEM! Az lehetetlen! - fakadt ki Ezarel.
      - Mond csak.. Nem volt semmi különös, amelyet a lány viselkedése tanúsított. Ami éles ellentétben van az emberi természettel?
      - N..Nem.. - motyogta az elf.
      - Én viszont igen... Először Azúr ültetett bogarat a fülébe, avval, hogy senki sem tudja olyan játszi könnyedséggel felemelni Jamon csatabárdját, mint ő maga. És ő ezt megpróbálta. És neki sikerült.
      - Hogy micsoda?! És én erről nem is tudok? - hitetlenkedett Ezarel.
      - Bocsi.. Nos a másik... Néhány napra rá, szintén Azúrral párbajoztak egyet. A tét Clara gárdában való maradása volt, illetve az, hogy ha a a lány nyer akkor ő majd segít neki bármikor bármiben.
      - Gondolom Clara nyert, hiszen a gárdában maradt. - Valkyon gondterhelt tekintettel bólintott - Mi van veled?
      - Clara nem akárhogy nyert... Kezdetben sarokba szorult Azúr támadásaitól, de hirtelen fordult benne valami. A szemei olyan élettelenek lettek mint amikor idekerült. És sokszorosan adta vissza a támadásokat, ez által sarokba szorítva ellenfelét. A testtartása, a csapásainak ereje, mind arról árulkodott, hogy kész volt hidegvérrel végezni ellenfelével. De szerencsére az utolsó pillanatban visszatért a tudata, és így nem lett semmi baj...
      - Huh.. Ez durva.. - rövid csend telepedett rájuk, hogy feldolgozhassák ami az imént elhangzottak. Végül Ezarel törte meg a csened - Nos Fafnír nekilátunk? Tudok segíteni?
      - Természetesen. Kérlek a mozsárban törd össze azokat a gyógyfüveket.
      - Oké.
   Ezarel lelkesen neki kezdett. Alaposan összeőrölte a növényeket, majd amint egy por alapot kapott, kimérte a megfelelő adagot a rózsaszín löttyből, majd ebbe beleszórta az összeőrölt növényt. Ezt is alaposan elkeverte. Ezalatt az idő alatt Fafnír megtisztította a lány és unokája kezét. Rájuk adta a karpereceket és elmagyarázta Valkyonnak mi is az ami most történik. A karperecek összekötik őket mint testileg mint lelkileg. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni ők ketten eggyé válnak ennek a karperec segítségével. Ez fogja lehetővé tenni a vér könnyű áramlását egyik testből a másikba. A gyógynövényes ital altatóként is szolgál mert a folyamat hosszú lesz, főkép mert a gonosz szellemet ki kell űzni. A kés pedig a kezek megvágásához kell, hogy a sebeken keresztül áramolhasson a vér.
      - Ezarel kérlek ne feledd beletenni a lány részébe a szirén könnyét.
      - Már megvan!
      - Remek. - bólintott elismerőn az asszony - Nos Valkyon, most helyezkedj el kényelmesen.
      - Oké. - a fiú hanyatt feküdt a másik ágyon, és türelmesen várt.
      - Most fond össze az ujjaidat a lányéval. - így tett. Ekkor Fafnír az összekötőt ráfonta a két karperecre. Evvel egyesítve őket - Ide figyelj. Amint a késsel megvágom a kezeiteket, szorítsd össze a kezeiteket úgy ahogy tudod.
      - Rendben. - az asszony egy hirtelen mozdulattal kihúzta a kést a két kéz közül. Valkyon felszisszentet a fájdalomtól, de mint aki nem törődik vele szorosan megfogta Clara kezét.
      - Most pedig. Fenékig. - Valkyon kezébe adta az ő adagját, majd odasétált a lányhoz. A fejét enyhén hátra döntve a szájába csurgatta a különös italt. Megvárta míg lenyeli azt. Valkyon is nagy levegőt vett majd lehúzta a kis csésze tartalmát. Ekkor émelygést érzett. Szédült, homályosodott a látása, tompult a hallása, és az érintést sem érezte. Röviden minden érzéke először lassan majd rohamosan tompulni kezdett. Mind addig amíg végűl már semmit sem érzett. Ott feküdt az ágyon mozdulatlanul, és csak a levegőt vette alig észrevehetően.
      - Mond Fafnír.. - kezdte óvatosan Ezarel - Sikerülhet?
      - Ez csak rajtuk áll.
      - Úgy értem az, hogy megelőzzük, hogy újra olyan legyen mint az amnéziája előtt..
      - Nos fiacskám ez már egy jó kérdés. Minden betegségre van orvosság, így nem tartom kizártnak, hogy a lány olyan békés lehet az amnéziája visszatérte után mint most. Azonban.. Sajnos ennek esélye igen csekély.
      - Valamit tudna tanácsolni?
      - Gondozzátok. Adjatok neki annyi szeretetet annyi figyelmet, hogy úgy érezze érdemes élni. Érdemes megvédeni másokat, és főkép érdemes szeretni. Csak ezekkel az érzelmekkel lehet versenyre szállni az érzelmek nélküli énjével.