Annak érdekében, hogy ne legyen a lánynak semmi baja, Ewelin benntartotta megfigyelésre. Épp igyekezett felkészülni az esti műszakra, amikor valaki kopogtatott.
- Tessék.
- Szia. Nem zavarok? -jelent meg Valkyon az ajtó túloldaláról.
- Nem dehogy. Mit szeretnél?
- Igazából én semmit. Miiko hívat téged.
- Ilyenkor?
- Fontos. Kéne a gyógyító tudásod a balenviaiaknak.
- Oh. Máris megyek. Addig kérlek figyelnél Klarara?
- Igen.
- Köszi. Jövök amint tudok.
Ewelin kisietett a teremből és a Kristály terembe ment, ahol Miiko már várta. Amíg ők beszéltek, Valkyon leült egy székre és onnan figyelt. A lány úgy pihent, mint akinek nem lenne semmi gondja. Bár ez már lehet annak a ráolvasásnak a hatása. Akármennyire szeretné azt hinni, hogy a lány csak egy egyszerű ember, attól tart Nevrának kell igazat adnia afelől, hogy a lány mégiscsak a Vaskarom szervezet tagja lehet. Hiszen Nevra váltig állítja, hogy azon a szörnyű csatán őt látta, aki mint egy élettelen fegyver harcol ellenük. De még is... Most nem az. Most csak egy egyszerű emberlány aki nem ismeri a múltját. És talán jobb is így. Azonban Ewelin attól tart, ha nem találunk valami olyasmi módot amivel az emlékeit úgy hozhatják vissza amivel nem tesznek kárt benne, akkor a lány lelke amelynek két része lett, teljesen széthasad, és kitudja mi lesz belőle. Talán olyan lesz mint most. Normális lány, aki szeretne segíteni, és aki szereti a gyerekeket. De az is lehet, hogy olyan lesz mint azelőtt. Egy érzéketlen fegyver, amely parancsra öl, vagy rosszabb.
Valkyon két kezével megpaskolta arcát, hogy elhesseget ezeket a gondolatokat. Eldöntötte, hogy akármi is legyen, segít a lánynak, és megakadályozza, hogy ne legyen rossz ember. Éppen időben. Az ajtó kinyílt, és Ewelin lépett be.
- Na? Történt valami?
- Semmi. Ugyan úgy alszik mint amikor elmentél.
- Ah értem. Nos úgy néz ki, hogy el kell menjek Balenviába. Van néhány kérdés amit meg szeretnék velük vitatni. És ehhez még ma el kell induljak.
- Oh. Ezek szerint nagyon komoly a helyzet... Na és a lány?
- Igen. Nos.. Megkérnélek rá, hogy vigyázz rá. Persze csak a ma este kéne megfigyelni. Ha ma nem történik semmi, akkor utána már rendben lesz.
- Na és ha esetleg valami történne?
- A fiókomban van néhány szer. Szándékosan előkészítettem őket. Különböző tünetekre. Megjelölöm őket és leírom, hogy melyiket mire kell beadni. De reméljük, hogy nem történik semmi rossz, csak jó.
- Reméljük.
Ewelin összeírta amit Valkyonnak tudnia kell, összecsomagolt, majd elment. Az este eleje nyugodtan telt. A hold gyengéd ezüst kék színeivel megvilágította a menedéket, és bevilágított a szobákba. Mivel minden rendben volt, Valkyon úgy döntött jár egyet. De nem sejtette, hogyha egy kicsit tovább várt volna, akkor látja ahogy Clara lassan kinyitja szemeit.
A lány zavarodottan nézett körbe. Tudta, hogy már egyszer járt itt. Amikor Ewelin megállapította, hogy amnéziás lett. Na és most? Ez alkalommal miért van itt? Este van.. De nincs körülötte senki. Lassan felült az ágyon, és ismét körbe tekintett. Ekkor valami cirógatni kezdte egyik kezét. Odanézet, és melegséggel töltötte el a szívét a kisegér látványa.
- Floppy! Hát te mit keresel itt? - az egérke a lány ölébe mászott, és onnan a vállára - De neked Valkyon vállán a helyed. De akkor miért vagy itt?
Ám egy furcsa sikoly arra késztette a lányt, hogy kipattanjon az ágyból. Az egyik nyitott ablakhoz sietett, és kifele az erdő fele kémlelt. Sokáig. De semmi.
- Csak képzelődtem volna? - újból sikoly, melyre Floppy megrezzent - Te is hallottad? Az erdőből jött! De mi lehet ez? Meg kell néznem!
Felvette a cipőjét, majd kirohant a betegszobából, le a lépcsőn. Annyira figyelt, hogy ne botoljon el az egyik fokban, hogy megbotlott saját lábában és arccal előre dőlt. Ám padló helyett egy test állította meg.
- Clara! Minden rendben van?
- V..Valkyon? M..Mit csinálsz itt? - a lány arca kipirult, gyorsan hátrébb lépet.
- Ezt én is kérdezhetném. Pihenned kéne.
- Épp meg akartam nézni valamit... Az erdőben..
- Az erdőben? Egyedül?
- Igen.. Azaz.. Floppy velem van.. De igazából nem akartam magammal vinni. Tudom, hogy sokat jelent a számodra.
- ... Mind egy... Miért akarsz az erdőbe menni? Veszélyes lehet. Főleg ilyenkor.
- Egy furcsa sikolyt hallottam. És meg akarom tudni, mi lehetett az.
- Furcsa sikolyt? Én nem hallottam semmit.
- Lehet azért mert nem voltál nyitott ablak közelében. Floppy is hallotta.
- Valóban?
- Igen. - újabb sikoly - Hallottad? Ez az a sikoly!
- Én nem hallottam semmit.
- Pedig én hallottam, és Floppy is!
- Jó, jó. Akkor utána járunk ennek a "sikolynak".
- Járunk?
- Elkísérlek. Efelől nem nyitok vitát.
Valkyon bement a kovácsműhelybe, és kihozta onnan baltáját, amit a minap köszörült meg. Majd elindultak kifele a menedék kapuja felé. A folyton nyüzsgő piac, a boltok fényei alszanak. A faluban a házak ablakaiból nem szűrődik ki fény, csak a sétányok mentén elhelyezett lámpások világítanak. Ám mivel telihold van, ezekre sincs szükség, mert tisztán lehet látni. A nagykaput zárva találták, ám Valkyon az egyik szárnyat kinyitotta, és ahogy átléptek be is csukta azt. Egyenesen az erdő felé mentek, de még mielőtt beléptek Valkyon megállt.
- Akármi is van itt, maradj mellettem.
- Oké. - sikoly - Na most már csak hallottad.
- Igen. Hallottam. De nem igazán tudom eldönteni, hogy mi ad ki ilyen hangot...
- Hát.. Addig nem is foglyuk megtudni, amíg itt állunk.
- Igazad van.
Bementek. Lassú óvatos léptekkel haladtak befelé. Egy göcsörtös üreges fához érve ismét hallották a furcsa sikolyt, így tudták merre is kell menni. Ahogy beljebb mentek egy nyomasztó érzés ülepedett rájuk. A sűrűn nőtt fák lombjain itt-ott beszűrődik némi holdfény, de szinte mindenhol félhomály és sötétség uralkodik. Valkyon maradásra bírta a lányt, mondván előre megy felderíteni a terepet. Klara szót fogadva ott várt Floppyval. Várt és várt. De a fiú nem tért vissza, és nem is adta jelét, hogy követhetik. A csekély holdfény mely megvilágította őket, egy pillanatra eltűnt. Ám a következő pillanatban morgásra lettek figyelmesek. Floppy összerezzenve Clara szőke tincsei közé bújt. A lány ide-oda kapta a tekintetét. Tudta, hogy körbevették. Lila szempárok jelentek meg körülöttük. Amint a holdfénye ismét utat tört a fák között, vicsorgó fogak, és fekete füstölő farkas alakok tűntek fel. Gyorsan felkapott a földről egy ágat maga elé tartva körözött.
- Merre vagy Valkyon? Szükség lenne rád...
A farkasok egyesével indultak el felé, a lány pedig néhány lépéssel kikerült az útjukból. De ahogy ide-oda ugrál és kerülte ki a farkasok támadását, egy óvatlan lépés gyanánt a földre esett. A farkasok vicsorogó, nyáladzó pofával és persze mellé iszonyatosan morogva közelítettek. És amikor már majdnem megízlelhették a lány húsát, egy hatalmas árny jelent meg mögöttük. Hatalmas test, pikkelyes bőr, és hatalmas szárnyak. Egy sárkány. Pikkelyei alól izzó lávához hasonló fény szűrődött ki. Száját kinyitva gőz tört elő. Mély hangját hallatva a farkasok eliszkoltak. Kikerülték a lányt, melyre már zsákmányukként tekintettek, de mivel tudták nincs esélyük egy sárkánnyal szemben, inkább nyüszítve eliszkoltak.
A lány lassan felállt, leporolta ruháját, majd a sárkányhoz lépett. Egészen közel állt hozzá. A sárkány leeresztette fejét, így látta a lány aranyló szemeit. Maga sem tudta miért, de megnyugtatta őt.
- Nem félsz tőlem? - kérdezte a sárkány mély, dörmögő hangján.
- Már miért kéne? Hiszen megmentettél. Ezért csak hálás lehetek. - mosolyodott el a lány.
- Értem.. - látszólag a sárkányt megnyugtatta a lány kedves szavai - Mindenesetre, nem biztonságos az erdőben tartózkodnod. Hamar menj ki innét. Nehogy a farkasok újra rád találjanak.
- Rendben. De... A társam, Valkyon még mindig az erdőben van. És arra utasított, hogy itt várjam meg.
- Hmm.. Hogy néz ki?
- Erős testalkatú. Réz bőre néhány világos sebhellyel van tele. A haja ezüst színű, és vértjei is ezüstös színűek. A szemei aranyló sárga akár a napé.
- Értem.. Megkeresem, és elmondom neki, hogy kimentél az erdőből. Jó?
- ... Jó..
- Helyes. Na menj! És ígérem, hogy hamarosan a társad is követni fog.
- Köszönöm. - a lány széles mosollyal megsimogatta a sárkány orrát, majd kifutott az erdőből. Leült a fűbe és várt. És ahogy a sárkány ígérte, társa követte őt.
- Clara!
- Valkyon! Hál istennek... Huh.. Hát ő meg kicsoda?
- Oh, ő itt egy kappa.
- Kappa?
- Igen. Az ő sikolyát hallottuk. Fekete kutyák támadtak rá, de szerencsére sikerült elüldöznöm őket.
- Értem.. Engem is megtámadtak.. De egy sárkány megmentett.
- Igen tudom. - megsimogatta a lány fejét - Gyere. Térjünk vissza.
- Rendben.
Visszafele megbeszélték, hogy azok amik a kicsi kappát megtámadták, ugyanazok voltak, mint amik Clarat támadták meg. És, hogy a sárkány ott volt a közelben nagy szerencsének lehetett mondani. Valkyon nem győzött elégszer bocsánatot kérni amiért egyedül hagyta a lányt. De meg volt róla győződve, hogy ott még biztonságos az erdő. A lány fátylat borított az ügyre. Hiszen az a lényeg, hogy nem történt semmi rossz.
Időközben a kicsi kappa átkérezkedett Clara karjaiba. A lány pedig elnevezte Elliotnak. Mert nem akarta folyton kicsi kappának hívni.
YOU ARE READING
Sárkány lélek
Fanfiction[Eldarya fanfiction ismét :D FIGYELEM!!! A sztori nagyban eltér a játéktól!! Ha már esetleg olvastad a 26.epizód spoilerét, tudni fogod miért :D + A karaktereknek nem garantálom ugyanazt a viselkedési formájukat amivel a játék során megismer...
