Sárkány lélek

23. Rész

   Ezt követően Clara visszatért ahhoz a szokásához, hogy nem eszik csak nagyon ritkán. A szervezete emlékezett arra, hogy egyszer már őt erre kiképezték, hogy bírnia kell. És ez a néhány nap teljes elszigeteltsége újabb kétségeket szült magában, hogy ki is ő valójában, és, hogy hova tartozik.. Egyik pillanatról a másikra elborult az elméje, és mindent ami mozdítható volt, ellökte, ledobta, széttörte. A fésülködő asztalára támaszkodva a tükörképét bámulta, majd dühösen ökölbe szorította jobb kezét, és egy határozott ütéssel széttörte a tükörképét. A tükör szinte teljesen megrepedt, kisebb-nagyobb darabok kiestek belőle. A szilánkok és repedések, felsértették ujjain a bőrt, így az enyhén vérezni kezdet. Jobban szemügyre vette vérző kezét, majd a véres tükörszilánkokra tekintett. Egy gondolat ami végigsuhant a fejében, megváltást, és örömet kínált neki. Megfogott hát egy nagyobb üvegszilánkot, és lassan alkarjának bőrébe szúrta. A vékony bőr hamar megadta magát, és hamarosan egy vérbuborék keletkezett a szilánk mellett, majd ahogy egyre több-és több vér gyűlt össze egyre nagyobb lett, végül lecsúszott a föld felé, a bőrön csíkot hagyva maga után. És ezt még sok sok, csepp követte, ahogy az üveg a bőr felületét lassan felnyitotta.
   Mindeközben Valkyon nem bírja kontrollálni egyre növekvő aggodalmát. Lassan már egy hét telt el azóta, de egyszer sem találkozott Claraval. Hiába várta őt a menedékszélén, nem jött el, hogy a gyerekekkel játsszon, és a tengerparton sem látta. A piacon átvágva a főhadiszállás felé, összefutott Yhkarral, akin látszódott, hogy aggódik.
        - Szia Valkyon. Mond.. Nem láttad Clarat? Már napok óta nem találkoztam vele, és a szobájában sincs.. Legalább is nem válaszol amikor kopogok, és ha be akarok nyitni, zárva van...
        - Szia Yhkar... Sajnálom de nem.. Én is ezt szeretném tudni.. - mondta csalódottan.
        - Értem.. Mindenesetre köszi.
        - Ugyan.. Azért én is megnézem, hogy nincs-e a szobájában..
        - Szólsz ha megtalálod?
        - Persze.
        - Akkor hát.. Szia.
        - Szia...
  Csalódottan elindult a lány szobája felé. Úgy érezte már csak ez az egy lehetőség van.. Miközben felfele sétált a lépcsőkön, csak arra tudott gondolni, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon.
        - Nahát, Valkyon! Épp téged kerestelek. - zökkentette ki a gondolataiból egy ismerős hang. Meglepetten emelte fel tekintetét.
        - Nevra! Mi az? Talán történt valami?
        - Szerintem te magad is tudod, hogy miért kereslek... Karenn az idegeimre megy, hogy folyton azt akarja tudni hol van az az ember lány...
        - Hát azt én is szeretném tudni..
        - Nem értem.. Miért bízik meg a húgom egy ilyen szerzetben?! Hiszen ő... - hirtelen felkapta fejét, és elkezdett körbe szaglászni. Valkyon értetlenkedve figyelte a vámpírt - Az a hülye nő!
        - Mi az?
        - Ez.. Még mindig furcsa megszoknom.. De ez a szag kétségtelen... A drágalátos emberünk valami olyat csinál ami miatt vér szagot érzek.
        - Hogyan?! - lepődött meg Valkyon, majd egyre gondolva megindultak a gárdák folyosójára.
   A lány szobája egészen a folyosó végén volt. A legutolsó ajtó azon a szinten. Ahogy közeledtek Nevra egyre erősebben érezte a vér szagát, így kétség kívül a szobájában lehetett. Ám, hogy mi a fenét művelt azt nem tudják. Valkyon az ajtó elé állt, majd finoman kopogtatott.
        - Clara.. Minden rendben van? Nevra érzi a véred szagát, így aggódunk, hogy valami történt... - semmi - Clara kérlek nyisd ki az ajtót.
   Az ajtó meg sem moccant, még csak nem is lehetett hallani, hogy esetleg valakinek szándékában állna őket beengedni. Ám kis váratva hallották hogy valami nagy puffanással a földre esik. A két fiú gondterhelt arccal egymásra néztek.
       - Nincs más választásunk.. - kezdte Nevra - Be kell törni az ajtót...
       - Majd én megteszem. - Vakyon egy lépést hátrált, majd megfeszítve jobb lábát, meglendítette egyenesen az ajtó felé. A rúgás erejétől a zárnyelv kiszakadt az ajtófélfából, a felső zsanér is teljesen kiszakadt. Az ajtó a szoba falához csapódva kiugrott a helyéről, és az hangosan a földre esett.  Ám evvel nem törődtek, mert jobban elvoltak foglalva avval, hogy valaki a földön fekszik. De nagyon is jól tudták, hogy ki ez a valaki..
   Sietős léptekkel odaléptek hozzá, majd döbbenten látták az állapotát. Mindkét karján kisebb-nagyobb sebek tátongtak, ám ahogy jobban szemügyre vették, mindegyik mély, így aztán a belőlük kifolyó vér, egy kisebb vértócsát alkottak. Valkyon gyorsan egy ruhadarabot tépet szét, majd bekötözte a lány karjait, hogy több vért ne veszítsen. Mindeközben Nevra alaposan körbe nézett. A szoba romokban hevert, és aggódva fedezte fel a téttört tükröt, amelyen ott ékeskedett a lány vére.
       - Szerinted mi vitte rá? - kérdezte határozott hangon.
       - Remélem, hogy nem annak a tudata, hogy rákényszerítettem arra, hogy a létezését eltöröljük a Földről... 
       - Szóval ezért zárkózott be? - Valkyon csalódottan bólintott.
       - Valószínűleg.. Minden esetre el kell vigyük Ewelinhez.
       - Oké.
  Valkyon gyengéden felemelte a lányt, gondoskodva afelől, hogy egyik karja se lógjon. Majd elindultak, hogy mihamarabb a betegszobába vigyék.
  Ott aztán Ewelin elsápadt arccal nekilátott a sebek ellátásának. Közben pedig meghallgatta a két srácot. Sajnos szembe kell nézniük avval a döntéssel amelyet a Szikrázó gárda hozott a lány földi életével kapcsán.