Sárkány lélek

24. Rész

*** 3 nappal később***

       - Nahát Clara! Miért vagy itt? - Ewelin kérdőn nézett a lányra akinek a gondterhelt arca egy cseppet sem enyhült.
       - Rosszat tettem...
       - Mi rosszat?
       - M..Megégettem Mia kezét... - mondta miközben a háta mögül előjött a kislány. A keze egy vizes ruhadarabbal volt borogatva - Kérlek.. Megtudnád nézni?
       - Persze.. Gyere kincsem mindjárt elmulasztjuk.. Oh. - leszedte a vizes ruhadarabot és látta, hogy ez nem egy kisebb égési sérülés - Mintha láva fölé tetted volna a tenyered...
       - N..Nagyon fáj.. - szipogta a kicsi - De.. Tudom, hogy a nővérkém nem szándékosan tette...
       - Jól van. Bekenem evvel a balzsammal, szépen bekötözöm, és kész is. Majd egy óra múlva gyere vissza, vagy itt is megvárhatod amíg letelik ez az idő...
       - Ewelin... - szakította félbe Clara - Szeretnék veled négyszemközt beszélni.. Nem gond?
       - Nem persze..
       - Addig én haza megyek, és majd később visszajövök. - mondta Mia, majd kiment a betegszobából.
       - Hallgatlak..
       - A helyzet az, hogy valami nincs rendben velem. Ma egy kicsit szomorkásabb hangulatom volt, még néhány könnycsepp is megjelent az arcomon. Ekkor Mia vigasztalni próbált, avval, hogy a kezét arcomra rakja. De egy fájdalmas arckifejezéssel elvette, és amikor megláttam a tenyerét, már ilyen volt... - Clara mindezt úgy mondta el, hogy sírhatnékja volt, amiért bántotta a kislányt. Még ha akarata ellenére is történt. Kétségbeesetten nézett fel az elfre - Ewelin.. Valami nincs rendbe velem.. Tudom. Olyan, mintha a vérem, nem az enyém lenne..
         - Hm.. Azt hiszem tudom, hogy miért van... De nem én vagyok a megfelelő ember, akivel beszélned kellene.
         - Akkor kivel..?
         - Valkyonnal. - Clara a név hallatán úgy érezte, arra kérnék rohanjon a vesztébe. Azóta, hogy megitatta vele azt a löttyöt, messzire elkerülte, és nem szólt hozzá. Sokan nem tudják, hogy miért, hisz senki sem beszélt erről.
         - Miért pont ő?! - a kérdés csakúgy kicsúszott a száján. Döbbentében egyik kezét szájához is emelte, hogy rájött nem magában tette fel a nagy kérdést. Ewelin meglepetten, és kíváncsian nézett a lányra. Nem értette mire ez a rosszalló hangnem. De mielőtt bármit is kérdezhetett volna, a lány felpattan, majd az ajtóhoz sietett.
        - Nos köszönöm, hogy megvizsgáltál. Azt hiszem, hogy most elmegyek, és lepihenek a szobámban.
        - Rendben. De aztán, nehogy valami bolondságot csinálj, mint legutóbb
        - Ígérem. - válaszolta egy félén mosollyal, majd eltűnt az ajtó mögött.
   Ewelin nem tudta mire vélje ezt a viselkedést, ezért úgy döntött beszél Valkyonnal, és ráveszi Clarat, hogy találkozzanak. Ahogy ezt végig gondolta, már támadt is egy briliáns terve. De mielőtt bárminek is nekikezdett, megvárta a kicsi Miát, ellátta a mezét, és csak eztán cselekedett.
    Szerencséjére Valkyont ott találta ahol gondolta. Az edzőtéren. Odasétált, majd diszkréten félre hívta, hogy a többiek véletlenül se hallják a beszélgetést.
        - Szóval... Mit szeretnél, Ewelin?
        - Clararól van szó. - a lány neve hallatán kikerekedett szemekkel nézett rá - Nem hajlandó veled beszélni...
        - Mégis miről?
        - Arról, hogy mi történik vele.. - a fiú még mindig kérdőn nézett rá - Pontosan én sem tudom, hogy mi történik vele, csak azt, hogy a bőre forró...
        - Forró?
        - Igen. Vizsgálataim alapján a vére miatt.. Pontosabban a véred miatt.
        - Ez különös. A nagyanyám nem mondott semmit, ami erre utalna.
        - Akkor ez azt jelenti, hogy vissza kell térjetek a Sárkányok szigetére. - Valkyon bólintott.
        - De hogyan? Hiszen ha nem hajlandó velem szóba állni, akkor utazni sem hajlandó.
        - Igen, ez igaz. De.. Ha nem tudja, hogy kivel kell elmennie egy küldetésre, akkor elvállalhatja.
       - És hova?
       - Hát a Sárkányok szigetére! Azt mondjuk neki, hogy két gárdatag meghívást kapott oda, és mivel megbízunk benne, ő lett az egyik erre a feladatra.
        - Hm.. Ez valóban jó ötlet. Már csak Miikóval kell beszélni, és ha benne van, akkor üzenek a vezérnek.
        - Biztos vagyok benne, hogy megengedi.
   Ketten elindultak a Kristályterem felé, hogy megbeszélhessék a tervüket. Szere csére Miiko hamar rájött, ha ez így megy tovább, akkor Clara valakiben akaratlanul is kárt tehet. Rábólintott, hogy két napon beül indulhatnak, és, hogy Clarat csak az utolsó előtti pillanatban értesíti, mintha csak sokáig gondolkodtak volna ezen. Valkyon is hírt küldetett a sziget vezetőjének, hogy visszatérnek. Leírta, hogy miért, így nem kell a válaszlevélre várniuk, hogy avval is értékes időt spóroljanak meg.
    Ahogy megbeszélték, két nap múlva Miiko fontos ügy miatt, hívatta Clarat.
        - Itt vagyok. Mit szeretnél Miiko?
        - Khm.. Nos tudom váratlanul fog érni, de még ma napnyugtakor elindulsz. Egy küldetésre... De bolond vagyok, hiszen ez csak egy meghívatás..
        - Miről lenne szó?
        - Nos biztos hallottál már a Sárkányok szigetéről. - bólintott - A sziget vezetője egy meghívást küldött, hogy két gárdatagunkat vendégül látják egy teljes hónapra. És hosszas mérlegelések után rád került a választás. Bocsáss meg amiért az utolsó pillanatban szóltam, de...
        - De ez egy nagyon fontos döntés volt. Igaz? - a kitsune bólintott - Rendben elvállalom! Azonnal megyek és összepakolok!
        - Rendben. Ne feledd napnyugtakor a parton!
        - Oké. -  a lány széles mosollyal hagyta el a termet. Miiko pedig rácsodálkozott, miért nem kérdezősködött a másik félről.. Hisz Ewelinnel szembe ő tudja miért nem akar még csak a közelében lenni Valkyonnal.
   Clara vagy tízszer végig nézte a csomagját, hogy biztosra mindene meglegyen. Majd nagy örömmel indult a part felé. Amikor kilépett a nagykapun, egy kérdés ékelődött a fejébe. "Ki a másik gárda tag?" Sajnos csak reménykedni tudd abban, hogy ne Valkyon legyen a másik fél. De sajnos már beleegyezett, hogy megy, és nem akar Miikonak fejfájást okozni. Hiába tettek nemrég olyat, amit nem kellett volna. 
   Lassan lebaktatott a szikla menti lépcsőkön, és megpillantotta a mélyvíziben ringatózó nagy hajót. A hajó fővitorláján Eel gárdájának címere díszelgett. A parton Miiko és Jamon várakozott egy ladik mellett. Clara lesétált hozzájuk, majd beszállva a ladikba, Jamon elevezett a nagy hajóig.  Amíg a hajóhoz értek, Clara figyelme megoszlott. Figyelte a közeledő egyre nagyobbodó hajót, valamelyest figyelt arra amit Miiko mondott az utazás kapcsán, de folyton arra gondolt kilehet az a másik gárdatag akivel együtt kell utaznia.
   Amikor odaértek, Miiko is befejezte mondandóját, vállára kapta kevés pakkját, majd felmászott a hajó oldaláról lelógó létrán. Felérve  megfogta a létrát,majd felhúzta, és szépen rendezetten a korlát tövébe rakta.
        - Clara, kérlek.. Ne kelljen megbánnunk azt, hogy téged választottunk. - szólt fel Miiko aggódón.
       - Ne aggódj! Minden erőmmel azon leszek, hogy ne bánjatok meg semmit. - válaszolta egy enyhe mosollyal a szája szélén, majd intett a part felé úszó ladik utasainak. Majd elindult a hajó orra felé, hogy felfedezze a hajót és meglássa végre, hogy kivel fog utazni.
   A hajó orrához érve előtárult a végeláthatatlan tenger és a lenyugvó nap látványa. Alkarjaival a korlátnak támaszkodva gyönyörködött a kilátásba. A víz lágy hullámai mint anya alvó gyermeke bölcsőjét, úgy ringatta a hajót. Hirtelen a kabinajtó zsanérjai halk nyikorgást hallatva jelezte, hogy az ajtó kinyílik. "Végre megtudom kivel is utazok." Gondolta magában a lány. Kisvártatva vértezek csörögtek, és a nyírva deszkák a súlyos léptek alatt megnyekkentek. Clara számára túlságosan is ismerős robusztus test alakja tűnt fel az ajtó mögül. A napbarnítottá bőr, az ezüstös vállig érő haj, és azok a meleg aranysárga szemek, tekintetükbe nézve még nem is olyan rég boldogan elveszett. De most bele se akart nézni. Látványosan nagy ívben elfordította tekintetét, karjait unottan mellkasa előtt egybefonta.
       - Remek.. - mondta unottan - Már csak te kellettél.!
       - Sajnálom. - válaszolta alig hallhatón.
       - Ch. A sajnálatoddal nem megyek semmire. Már soha sem tudom meg ki is voltam valójában! - szemrebbenés végül vágta a fiú arcába a súlyos szavakat, amikkel ő maga is tisztában volt, és már így is lelkiismeret furdalása volt, de a lány ezt tovább növelte benne. De élvezte, ha már mással nem is, de evvel talán elégtételt tud venni amiért átverték. 
    Hosszú kínos csend ülepedett rájuk, és mozdulatlanul álltak. Clara összefont karokkal a korlátnak dőlve, a tengert nézte. Valkyon pedig szomorú tekintetét le sem tudta venni a lányról. Végül aztán Valkyon volt az aki hamarabb megmozdult. Elment a hajó másik végébe ahol a vasmacska a vízben horgonyzott. Megfogta az egyik rudat amely segítségével fellehet húzni a horgonyt, majd miután az a helyére került, már ki is futottak a jó szelek segítségével a nyílt tengerre. Clara folyamatosan figyelte az egyre távolodó vízpartot, és a hozzátartozó földrészt, míg aztán az el nem tűnt a horizont mögött. A nap is végleg lenyugodott, és átadta helyét a holdnak és a csillagoknak. Tekintete a tiszta égboltról a vízből kiszűrődő furcsa fényű halakra terelődött. Előző hajóútja során amikor Krómmal együtt utaztak, már találkozott velük. 
       - Szitakötő halak... - mondta csak úgy maga elé,észre sem véve, hogy útitársa is ezekben a halakban gyönyörködik.
       - Igen... Gyönyörűek..- Clara erre nem szolt semmit. Csendben nézte tovább ezeket a halakat. Amíg úgy nem érezte el nem álmosodik, így aztán csendben elvonult a kabinba, hogy álomra hajtsa a fejét.