Sárkány lélek

5. Rész

   Követte a kisegeret, le a lépcsőn ki az udvarra. A piacon keresztül rohantak, majd onnan egy éles bal fordulóval mentek tovább. Ekkor pillantotta meg Clara a hatalmas edző teret. Jó néhány tündér volt itt, akik éppen edzettek. Ki egymaga, ki csoportban. Clara kis kísérőjével a vállán körbenézett a terepen. Ameddig a szem ellátott, egy hatalmas küzdőtér volt, itt-ott fegyvertárakkal. Ám a nézelődést hamar megszakították. Egy srác kinézte a lányt, és látta rajta, hogy nem idevaló.
         - Idegeneknek, itt nincs helye! - förmedt rá - És ahogy látom, fogoly vagy. Csoda, hogy azzal a nyakadon engednek lófrálni.
         - Miiko engedte, hogy ezzel szabadon mászkáljak. - felelte Clara, nyugodt hangon. Látszólag a srácot igencsak idegesítette.
         - Na idefigyelj emberlány! Nem tudom, hogy kinek képzeled magad, de ezen az edzőtéren csak gárdatagok lehetnek! Neked itt semmi keresni valód!
         - De hát, én is gárdatag vagyok. 
         - Háh! Hallottátok? - kiabálta - Azt mondja gárdatag! - ezen mindannyian jóízűt nevettek - Na és akkor melyik gárdába kerültél?
         - Az Obszidiánba.
         - Te.?
         - Igen én. Miért, van velemi probléma?
         - Te egy gyenge ember vagy! Fogadok, hogy Jamon nehézfegyverét sem tudod felemelni.
         - Jamon nehézfegyverét?
         - Igen. Látod azt a nagy csatabárdot? - bólintott - Na arról beszélek. Eddig senkinek sem sikerült úgy felemelnie, hogy ne fulladjon ki tőle.
         - Clara! Reméltem, hogy itt leszel. - szólt Valkyon. A kisegér Clara válláról, az övére szaladt - Jó munkát végeztél Floppy. - dicsérte az egérkét.
         - Valkyon. - szolt tisztelettel a fiú - Igaz, hogy ez az emberlány, a gárdánk tagja?!
         - Igen, igaz. És azért van itt, hogy megtudjuk, hogy mire képes. Mert ugyebár valami oka biztos van, amiért a teszt eredménye az mi gárdánkat hozta ki.
         - De hát..
         - Azúr! Nincs semmi de! Gyere Clara, irány az edzőtér. - intett a lánynak, aki követte. Azúr karba tett kézzel figyelte vajon a felettese és az emberlány mit fog tenni.
   Valkyon elmondta a fegyverek nevét, hogy miből készült, és, hogy melyik típusú csatában melyik fegyver a megfelelő, illetve, hogy melyik fegyvert mire a legjobb használni.
         - Nos, azt hiszem mindent elmondtam, ami szükségét élvezte. Mindent sikerült megértened?
         - Igen.
         - Akkor jó. Most pedig válassz fegyvert, és megnézzük, hogy mit tudsz.
         - Oké.. Akkor a kétpengés ikerkard lesz az. - mondta és felvette azokat.
         - Nagyon kíváncsi leszek mi lesz a vége.
         - Hát én is.. Mond csak Valkyon.
         - Igen?
         - Az az Azúr vagy kicsoda.. Mondta, hogy Jamon nehézfegyverét senki sem tudta úgy felemelni, hogy ne fulladjon ki. Ez igaz?
         - Igen az. És be kell valljam, hogy nekem is nehezemre esik huzamosabb ideg tartani. Miért kérdezted?
         - Csak úgy.. - a lány folyton azt a csatabárdot figyelte. Valamiért késztetést érzett aziránt, hogy felemelje.
         - Ne is foglalkozz avval amit Azúr mond. Tehetsége van ahhoz, hogy felbőszítsen valakit.
         - Oké.
         - Na mi van? Megpróbálod? - húzta széles vigyorra a száját Azúr - Száz mannába fogadni mernék, hogy meg sem fogod tudni mozdítani. Inkább össze fogsz esni a súlya alatt.
         - Azúr! Nem kell a versenyszellem!
         - Na de Valkyon. Csak tudni szeretném, mit tud ez az ember lány.
         - Azt az edzések során is meglehet tudni. Clara kérlek ne.. Clara? - a lány Azúrhoz sétált és a mellette lévő fegyvertárolóba tette a kardokat.
         - Bocsi Valykon, de az az igazság, hogy belülről késztetést érzek afelől, hogy megpróbáljam. - mondta miközben félig a fiúra nézett. Valkyon amint meglátta a lány arcát, nem hitt a szemének. Szemei olyan élettelenek voltak mint amikor ideérkezett. Nem tetszik ez neki. Nagyon nem. De megállítani nem tudta, hiszen már a baltánál is volt. Mindenki köré gyűlt, és árgus szemekkel figyelték. Itt-ott fogadtak, hogy vajon mi lesz a vége. Még Jamon is ott volt, bár az más kérdés, hogy csak azért, hogy egy kicsit edzhessen. 
         - Jobb, ha két kézzel fogod emberlány. - tanácsolta Azúr - Nehogy eltörjön a kis csuklód! - ezen mindenki ismét jóízűt nevetett. De Clara elengedte a füle mellett. Sőt, úgy tűnt el sem jutott hozzá. Jobbkezét lassan a hatalmas bárd markolat végére helyezte, majd jól megmarkolta azt. Mindenki lélegzetét visszafojtva figyelte, hogy vajon most mi lesz. Hirtelen Clara hatalmas lendülettel félkézzel a magasba emelte a nehézfegyvert. Mindenkinek elakadt a szava. Mindenfélére fogadtak, csak erre nem. A lány rendíthetetlenül egy szemrebbenés nélkül tartotta még a fegyvert, majd a kezében csúsztatva a markolatát, lecsúsztatta, úgy, hogy a vége a földet koppintotta. Eztán odafordult Jamonhoz, és oda vitte.
         - Azt hiszem, hogy ez a tied. - nyújtotta át neki - Bocsánat, hogy csak úgy elvettem a helyéről.
         - Emberlány, lenni becsületes és lenni nagyon erős. - dicsérte.
         - Áh! Ugyan.. Azt sem tudom, hogy mi a fenét csinálok. - legyintett zavarában - Azt hiszem most visszamegyek Valkyonhoz, hogy eltudjuk kezdeni a tréninget. Szia Jamon!
         - Kicsi lány vigyázni magára.
         - Úgy lesz. - amint a fiúhoz lépet, kínos csend telepedett rájuk. Ami nem csoda, hisz a lány ember létére se perc alatt felemelte Jamon csatabárdját ráadásul meg sem kottyant neki. "Őszintén szólva nem is tudom hogyan tekintsek most magamra. Azt hiszem a felmérés már megtörtént, így jobb ha távozom." -gondolta magában.
    A száját beszédre nyitotta, de egy hang nem hagyta el azt. Így lassan hátralépet egyet, kettőt, majd négyet.. Szépen lassan megfordult és elindult előre.
         - Majd máskor folytatjuk! - szólt utána Valkyon.
         - R..Rendben. - intett, majd elrohant. Nem tudta merre megy elvégre egy idegen világba csöppent ahol azt sem tudja mi merre van, és nem tudja, hogy vajon van e a közelben egy hely ahová elbújhatna.
    Az útjába egy szép pavilon állt rózsák és borostyán futott fel az oszlopain. Igazán csodás és valahogy megnyugtató látvány volt. Tőle jobbra vízcsobogását hallatszott. Elindulta hang irányába, de nem kellett túl messzire mennie, hogy egy elképesztő látványban legyen része. A tó közepén egy zongora állt, amelynek a billentyűi közül folyt ki a víz. Miután kigyönyörködte magát, visszafordult a pavilon felé és onnan túl rózsaszín lombkorona tetejét lehetett meglátni. meg. A fa alá sietett, és ámuldozva tekintett felfele. "Egy cseresznye fa! Annyira gyönyörű!" - gondolta miközben ámulatba ejtette a látványa, közelebb lépett a törzséhez, majd gyengéden megérintette.
         - Olyan fenségesen állsz itt, és olyan gyönyörű vagy, hogy azt szavakba nem tudom önteni.. - motyogta - Azonban emlékeztetsz valamire. De nem tudom megmondani, hogy vajon mire... Gah!! - hirtelen mellkasához kapta két kezét, mert a szívében szúró fájdalmat érzett. Összekuporodott a fájdalomtól. Kisvártatva furcsa íz jelent meg a szájában. Kezét szája elé rakva köhögni kezdett. Amikor megpillantotta tenyerét, nem tudta elképzelni vajon miért? Vér. Vért köhögött fel, pedig Ewelin azt mondta, hogy már teljesen rendbe jött...
         - Hé! Jól vagy? 

--------------------------------------------------------------------------------------------------

  Bocsi, hogy csak most hoztam az új részt, de meló mellett elég nehéz blogolni. De igyekszem mihamarabb hozni mind a két bloghoz az új részeket :)