~Derek Hale a mindenem~

20.

A M Y W H I T E

Estére a takarátás nagyjából megvolt. A pókhálókat leszedtem porszívóval, a gazdájukat kínok között elvesztettük..lecsaptam őket egy papuccsal. Bogarakat végül nem találtam, de a biztonság kedvéért mindenhol felsöpörtem, és kicsit át is rendeztem a helyet.

-Szia, nem vagy éhes?-kopogott be mosolyogva Derek, ami eléggé szokatlan tőle.
-Hogy-hogy ilyen jó a kedved?-viszonoztam az arcára fagyott vigyort.
-Van egy lány, elhívtam randira. Holnap lesz.-fogta rövidre, azonban az én kedvemet ezzel is lelombozta.
-Oh.. hát gratulálok.-vontam meg a vállam.-És nem vagyok éhes köszi.

Ez után elhagyta a szobát. Deucalionnal a terv nem fog összejönni, ha Dereknek más a barátnője. Ezt meg kell akadályoznom.
-Oh Derek!-kiáltottam utána a folyosón.-Hogy hívják a lányt?
-Braeden.-mosolyodott el őszintén.-Gyönyörű barna haja van. Szintén barna, csillogó szemei, csodálatos mosolya. Egyszerűen maga a tökély.

Magamrazártam a szobám ajtaját és pizsomából átöltöztem az éjjeli akció szettembe, ami egy fekete melegítőgatya és pulcsi. Kinyitottam az ajtót, és a lehető leghalkabban indultam el a földszintre.

-Hová mész?-jelent meg hirtelen mellettem Derek.
-El szeretnék menni sétálni. Kiszellőztetem az agyam, mert... -és itt ugrott be egy nagyon jó ötlet.-tudod van egy fiú, aki nagyon tetszik nekem. Nem is olyan rég elvitt randizni, én pedig mondtam neki egy olyan dolgot amit nem gondoltam komolyan. Megbántottam. Neki pedig most új barátnője lett, és az én esélyem pedig elúszott.
-Áh.. menj nyugodtan.-bólintott egyetértően.

Mikor elhagytam a lakást, futásnak eredtem a szag irányába, amit Derek pulóverén éreztem. Szinte biztos voltam benne, hogy annak a lánynak lesz az illata, és nem tévedtem. A leírásnak teljesen megfelelő alakot véltem fel egy motoron. De valaki volt vele. Nagyon ismerős.
-Isaac.-suttogtam magamban.

Elbújtam egy hatalmas kuka mögé és figyeltem az eseményeket. Braeden egy zsákutcába hajtott be a motorral, mintha menekültek volna valaki elől.
-Te meg mit keresel itt?-lökte meg a vállam az ikrek egyike.
-Aiden? Ti mit kerestek itt?-álltam fel guggoló helyzetemből.
-Isaacért jöttünk.-biccentett fejével az illető felé.
-Én Braedent akarom megölni.-húztam ki magam büszkén.
-Gyere velünk.-kacsintott Ethan, mire bólintottam egyet és párhuzamosan mellettük rohantam. Kieresztettem karmaimat és agyaraimat, szemem átváltott sárga színre. Ismét éreztem az erőt ami hatalmába kerített. Egy doboz tetejére ugrottam és amilyen hangosan csak tudtam üvöltöttem. Braeden leszállt a motorról és fegyverét felém szegezte.

A dobozokról a falra, onnan egy teraszra és végül a lány mögé ugrottam. A fegyvert kivertem a kezéből és mély sebet véstem gyomrába. Torkánál fogva emeltem fel és hajítottam méterekkel arrébb. Ez után érkeztek az ikrek.
Átváltoztak, ketten eggyé váltak, ezzel alkotva egy hatalmas szörnyeteget. Isaac nem tudott hova menekülni, teljesen tehetetlen volt. A sarokba várta a végzetet amely várt rá.

Én is csak várni tudtam. Néztem a fiúkat ahogy együtt vésik bele karmaikat Isaac kezébe, majd lábába, amikor egy hírtelen lövéshang mindannyiunkat megzavart. Nem volt időm megfordulni, mert a lövés engem ért. Attól a pillanattól kezdve minden elsötétült, talán elájultam. Vagy mégrosszabb, meghaltam?!