~Derek Hale a mindenem~

18.

A M Y W H I T E

Torkánál fogva tartottam a falnál, miközbe többen is bíztattak a hátam mögött, hogy öljem meg.
-Amy ne tedd ezt.. kérlek.-nyöszörgött Scott, már alig kapott levegőt.
-Édesanyád nem erre tanított.-hallottam meg az iszonyúan ismerős hangot.
-Peter Hale?-engedtem el a fiút, majd a hang irányába fordultam és odaszaladtam megölelni az illetőt.
-Kis csöppség, hogy megnőttél.-simogatta hátam. Anyukám egyik régi barátja, nagyon sokat találkoztunk, mielőtt anya meghalt. Sokszor vigyázott rám, nagyon jól kijöttünk.
-Te meg mit keresel itt?-mosolyogtam.
-Ami azt illeti, Dereket.-nézett fel az említett személyt keresve. Én is megfordultam, azonban meg kellett lepődjek. Az alfafalka sehol nem volt, mintha csak képzeltem volna az egészet. Fél szemöldököm felvontam és Scott felé néztem, aki a torkát simogatva ült a földön.

Idegesen rohantam le a lépcsőn és az erdő közepéig meg sem álltam.
-Deucalion, Kali, Ennis, valaki itt van? Hallotok?-kérdeztem, mire magam mögött lépteket hallottam. Ijedten negfordultam, de senkit nem láttam. Mint akit kötéllel rángattak, úgy forogtam, és járkátam fel-alá, hogy lássam ki van itt.
-Amy.
-Ki vagy?-emeltem meg hangom.
-Kíváncsi vagy igaz?
-Azt kérdeztem ki vagy.-szorítottam össze szemem, hátha meglátom.
-Deucalion.-felelte egyszerűen.
-És hol vagy?
-A képzeletedben. Jó, értettem nem húzom tovább. Te biztosan nem ismersz engem. Anyáddal még nagyon régen együtt voltunk, összeillettünk, tudtam, hogy nekem ő az igazi. Az ereje, eszméletlen volt, felért egy alfáéval. Ő és én összeköttetésben voltunk, ami annyit tesz, hogy bármikor, bárhol tudtunk beszélni egymással. Mivel te megkaptad az ő erejét, most veled tudok így kommunikálni. Az egészet csak képzelted, a falkám nem volt ott. Ha Peter nem jelent volna meg, megölted volna Scott McCall-t. Hát nem csodás érzés? Csak gondolj vissza arra a hatalomra. Gyere és csatlakozz az alfafalkához, annyi a feladatod, hogy öld meg McCall-t.