~Derek Hale a mindenem~

19.

A M Y W H I T E

-Mért nem jössz ide? Gyáva vagy személyesen megbeszélni?-kérdeztem vissza figyelmen kívül hagyva, amit az előbb hablatyolt.
-A gyávaság az ellenségem. Soha nem voltam az és nem is leszek. Egyszerűen csak nem pazarlom az időmet.-mondta gúnyosan.
Vettem egy mély levegőt.-Scotték már nem bíznak bennem, nem tudnék újra közelférkőzni hozzájuk, hogy aztán majd megölhessem. Mostmár számítana rá.
-Játszd el, hogy együtt vagy Derekkel, tőle mindenki fél. Ha az ő bizalma megvan, akkor mindenkié. Most menj vissza és beszélj vele, érd el, hogy összejöjjetek. Gyerünk!-kiabált a végére.

Lábaimat egyre gyorsabban szedtem, futottam Derek lakásához, ahol Scottnak és Peternek már csak a hűlt helyét találtam.
-Derek..-ültem le mellé a kanapéra, ő viszont még csak rám se nézett.-Tudom, hogy haragszol, megértem, de nagyon sajnálom. Nem szerettem volna megtenni, de valami kényszerített. Ígérem nem lesz ilyen többet, uralkodni fogok magamon.. ha segítesz.
-Én nem haragszom rád, ugyanis nem tudok. Nem engem öltél meg majdnem, hanem Scottot, tőle kérj bocsánatot.

Nem is válaszoltam, csak a nagy vasajtó felé indultam, de még mielőtt lerohantam volna a lépcsőn, egy pillanatra visszafordultam.
-Megengeded hogy nálad lakjak?-mosolyogtam, mire egyet bólintott.
Megkönnyebbülten szakadtam el a McCall család házához, és kopogás nélkül rontottam be.
-Scott itt vagy?-kiáltottam.-Ne haragudj, kérlek bocsájts meg nekem.
-Mi a fene ütött beléd?-jött nekem oldalról Stiles.
-Engedj el, Scott hol van?-löktem el magamtól olyan erővel, hogy pár lépést hátrálva is elvesztette az egyensúlyát, így elesett.-Azt kérdeztem hol van?
-A szobájában.-felelt rémülten.

Kezdem unni a lépcsőzést..felbattyogtam az emeletre és berúgtam a zárt ajtót.
-Mivan mégegy gyilkos kísérlet?-lépett szorosan elém.
-Sajnálom, ne haragudj. Nem fordul elő többet jó? Derek megtanít uralkodni magamon, addig ki se jövök a házából, amíg teljesen biztonságos nem leszek. Csak.. szeretném ha még mindig bíznák bennem.
-Nem tudok bízni benned.-nevetett kínosan.-menj innen kérlek, gondolkoznom kell.

Szomorúan sétáltam keresztül a fél városon, majd kihúztam Derek ajtaját, befeküdtem a kanapéra, és csak úgy mint Scott, gondolkozni kezdtem. A hatalom egy annyi idős lánynak mint én, nem való. De mégis felemelő érzés volt tudni, hogy mindenkinél több erőm van. Hogy bárkit meg tudok ölni és ezáltal még erősebb lehetek. Azonban bűntudatom is volt, mert majdnem megöltem az egyik legjobb barátomat, aki a városbaérkezésem óta segített nekem.

-Van fent mégegy üres szoba, ha szeretnéd azt kidekorálhatod magadnak, vagy mi.-zavarta meg nyugalmamat Derek.
-Uhm.. igen köszi. Megyek megnézem.-erőltettem magamra egy mosolyt, és a számomra idegen emeletre mentem. Volt ott egy fürdőszoba, egy másik szoba, amiben minden bútor teljesen fekete, ha jól gondolom az Dereké. Láttam még 2 ajtót, mind a kettő be volt csukva, így találomra nyomtam le a hozzám közelebb levő kilincsét. Zárva.
-Azt az ajtót soha nem nyithatod ki!-kiáltott rám Derek.-Megértetted? SOHA.

Rémülten bólogattam, majd gyorsan a másik szobába futottam, aminek szerencsére nyitva volt az ajtaja. Nem tudom mi lehet az mögött az ajtó mögött, de a kíváncsiságom miatt úgy is ki fogom deríteni. Ez a szoba egy ágyat, egy kétajtós szekrényt és egy komódot tartalmazott, emellett persze a szobatársaimat, 4 hatalmas keresztespókot, az összes sarokban pókhálót, talán még bogarak is voltak. Úgy érzem ide nem csak dekoráció fog kelleni, hanem egy alapos takarítás is.