~Derek Hale a mindenem~

13.

A M Y W H I T E

-Amy beszélhetnénk?-fogta meg karomat Derek és maga után kezdett húzni.
-Hé engedj már el, ez fáj.-kiabáltam rá.
-Együtt vagy azzal az esetlen Stilinskivel?-biccentett a fiú felé.
-Neked ahoz semmi közöd nincsen.-vágtam rá és el is akartam indulni, amikor visszarántott.
-Ő nem tud megvédeni téged, fogd fel, hogy ő egyszerűen egy nyomorék.-beszélt már kicsit hangosabban. A pumpa teljesen felment bennem, éreztem, hogy kezdek átalakulni. Lenéztem magamra, a karmaim "kinőttek", agyaraim lettek, szó szerint úgy néztem ki mint Derek a multkor, csak persze lányban. Nem tudtam magamat megfékezni, rögtön az előttem álló férfire ugrottam és folytogatni kezdtem, de egy hirtelen mozdulattal ledobott magáról. Nem adtam fel, visszarohantam hozzá és belekaptam a mellkasába.

-Amy!-hallottam meg Scott kiáltását.-Mégis mi a francot csinálsz?

Pár perccel később már mindenki lenyugodott, én is visszaváltoztam, de a többiek közelébe nem szerettem volna menni. Otthon feküdtem az ágyamba és csak sírtam. Elmondták, hogy Stilest felkérték, hogy egy éjszakát legyen velem, hogy beleszeressek és Derek fel tudjon idegesíteni vele. Az egészet kitervelték,  hogy átváltozzak, tehát Stilinski semmit sem érez irántam, az én érzelmeim azonban valódiak.

Órákkal később kómásan szedtem a lépcsőfokokat, ugyanis csengettek.
-Amy kérlek ne haragudj.-kezdett bele rögtön Stiles, mire becsaptam az ajtót, ő viszont a kezével megakadájozta ezt.
-Hallani se szeretnék rólad, jobban teszed ha nem jössz a közelembe.-löktem el magamtól.
-Tényleg tetszel nekem Amy, ne haragudj.-fogta meg csuklóm.
-Takarodj ki a házamból.-kiabáltam rá, világító szemekkel.
-Ma este Scottnál kell lenned, telihold lesz.- indult meg az ajtó felé, majd kirohant.

Hogy mennyire érdekelt ez a farkasos sztori? Semennyire. Nem lehet nehéz uralkodni magamon, nem vagyok pszichopata, hogy menjek és megöljem az embereket. Nem is értem mit gondolnak.