~Derek Hale a mindenem~

10.

A M Y W H I T E

Másnap reggel vidáman ugráltam le a lépcsőn és szememmel kerestem apát, helyette egy levelet találtam az asztalon.
"Amy!
Szia kincsem, itt apa. Nagyi hívott, hogy elég rosszul érzi magát és szeretné, ha egy kicsit átmennék hozzá. Sajnálom, hogy elköszönni sem tudtam, de nem szerettelek volna felkelteni. 1-2 hét múlva jövök, minden este hívni foglak, ha valami van te is elérsz.
Vigyázz magadra."

Szomorúan olvastam, hogy már megint élhetek egyedül, és most még Scottékkal se vagyok a legjobb kapcsolatban, nem számíthatok senkire sem.
Visszamentem a szobámba elkészülni, majd az ablakomhoz léptem. Scottot nem láttam a szobájában, biztos már elment. Várjunk.. az ott. Derek? Mit keres McCall szobájában? És Stiles? Hírtelen csak annyit láttam hogy Derek bever egyet Stilesnak, mire szinte rohanni kezdtem a szomszéd házba.
Nem kopogtam, semmit sem csináltam, egyszerűen berontottam és az emeletre szaladtam.
-Derek Hale mi a francot csinálsz?-kiabáltam a még mindig Stiles arcát ütő férfire, aki rám kapta sárga, világító szemeit. Karmait felém tartotta és úgy közeledett. Egyre gyorsabban, én csak lefagyva álltam ott és néztem rá.
Egyszer csak Scott lépett mögém, arrébblökött és ő is kieresztette karmait. Szeme vér vörösen világított.
-Derek állj le. -motyogta.
-Nem! Amíg Stilinski bocsánatot nem kér. -fordult meg az említett felé.
-Nem tettem semmit! Miről beszélsz?-törölte le az orrából folyó vért.
-DE! Most miattad utál engem Amy! -indult meg ismét a fiú felé,mire elkaptam csuklóját.
-Micsoda?-néztem fel rá.
-Tegnap úgy otthagytál. Nem tudom miért.-változott vissza eredeti énjére.
-Azért mert apával mentem el. És rád haragszom, mert nem mondasz el semmit. Nem Stiles hibája.-léptem oda a vérző fiú mellé.-jól vagy?
-Persze. Megvagyok.-nézte a földet.
Nem szóltam semmit, csak szorosan magamhoz öleltem, fejét a nyakamhoz tette. Éreztem mindegy egyes levegővételét.
-Most menjünk suliba. Így is el fogunk késni. -lépett mellém Scott, mire kiszabadultam az ölelésből.
Lassan sétáltam le az igazából ismeretlen házból, az utcára. Elindultam gyalog az iskola felé, de rájöttem, hogy nem zártam me a házat és a cuccom sincs nálam. Így indulhattam vissza. Mikor mindennel kész lettem, a kulcsomat a táskám aljára csúsztattam és indultam meg. A földet nézegettem és gondolkoztam, hogy Dereket mért zavarja az hogy állítólagosan utálom, ha nem ápolunk annyira jó kapcsolatot. Egy hangos dudaszó zavart meg, majd a hang irányába kaptam a fejem.
-Amy sajnálom, engedd meg hogy elvigyelek.-találtam szembe magam pont azzal a férfivel akin jár az eszem.
-Derek.. én..-kezdtem el, de félbeszakított.
-Gyere már.
Nem válaszoltam csak beültem mellé. Szótlanul figyeltem a tájat és hallgattam a rádióból halkan szóló nezét.
Az iskola éveknek tűnő lassúsággal telt el, szét untam magam és egyszer még felelnem is kellett. Délután bezárkóztam a házba, mert teljesen egyedül akartam lenni. Át kellett gondolnom, hogy mi is folyik körülöttem, ám az ablakomon egy váratlan vendég mászott be..

Emberek! Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen ritkán van rész, de egyáltalán nincs ötletem mit kéne írnom.. köszönöm az 500 nézőt, nagyon hálás vagyok!! Szerintetek ki lesz a váratlan vendég?😏❤️ visszajelzéseket várok szivesen.
Byebye❤️