~Derek Hale a mindenem~

3.

                     A M Y   W H I T E

-Én..én nagyon sajnálom.-makogtam
-Semmi baj.-mosolygott.-jobban vagy?
-Azt hiszem igen..-néztem fel rá.

Egyszer csak valaki kihúzta vasajtót...

-Stiles?-kérdezte idétlenül Derek.
-MOST AZONNAL SCOTTÉKHOZ KELL JÖNNöööd..-a végére levitte a hangsúlyt.-Amy ha nem baj téged most ömm.. nem szabad jönnöd..
-Egyszer neki is el kell mondani. Amy te is jössz.-felelte a mellettem ülő férfi.
-igaz.. gyertek, menjünk.

Nem értettem mire gondolnak, mit nem mondtak még el? Vagy mi...? Derek átkarolt és úgy tolt ki az ajtón. Értetlenül néztem felváltva a fiúkat, de senkitől sem kaptam választ.

Az egész úton Derek és Stiles vitáját hallgattam, hogy hogyan mondják el nekem, meg lehet, hogy megtetszik a dolog és én is ki akarom próbálni..ahh

Mikor megérkeztünk, mindenki ott volt, akinek eddig bemutattak engem, azonban olyan érdeklődő, ez mi a francot keres itt?  pillantásokat vetettek rám. Á nem volt kínos..dehoogy.

-Sziasztok.-köszöntem.

-Szia!-jött a válasz Scott-tól.-mindenek előtt, akkor elmesélünk neked mindent.

Mindenki bólintott és elindult be a házba. Én odaléptem a pulthoz és McCall-t bámultam.

-Szóval. Első kérdésem.. hiszel a természetfelettiben?
-Mint pl. szellemek? Hát volt pár para esetem, de nem.. nem nagyon hiszek benne.-válaszoltam.
-És a vérfarkasok?
-Ugye nem akarjátok bemagyarázni nekem azt, hogy vérfarkasok léteznek? Ennyire nem vagyok naiv..-kuncogtam magamban.
-Emlékszel? Amikor találkoztunk, mondtam, hogy pár furcsa dolog történik itt. Ez is azok közé tartozik. Derek, én és Liam is vérfarkasok vagyunk. Malia prérifarkas, Lydia pedig banshee. Erről majd később még részletesebben beszámolunk.-vont vállat hanyagul Scott.
-Na ne máár..ne nézzetek hülyének-röhögtem.
-Nem hiszed el?-kérdezte Derek full komolyan.
-Eddig nem hittem, de most elbizonytalanodtam..ijesztő vagy.-néztem szemeibe.

Erre ő szó nélkül átváltozott. Szeme sárgán világított, arcszörzete megdúsult, ujjai végén karmok nőttek, agyarai pedig majd' kiszúrták a szemem, úgy, hogy 2 méterre álltam tőle. Megdörzsöltem a szemem, hogy tényleg igaz-e amit látok, sajnos az volt. Nem tudtam elhinni, hogy ez a valóság.

-D..de.. mi a..-dadogtam, pár pillanatig álltam a sok rám szegeződő tekintetet, majd minden elsötétült körülöttem. Elájultam.

Kis idő múlva léptekre lettem figyelmes..

-Pszt, semmi baj, csak én vagyok.- hallottam Derek nyugtató hangját.
-Mi történt mért hoztál el?-érdeklődtem, úgy, hogy most már láttam is valamit. Felkapcsolta a villanyt, így szemtől szembe voltunk.
-Tudtam, hogy baj lesz belőle. Nem kellett volna megmutatnom.-válaszolta kissé szomorúan, lehajtotta a fejét.

Megfogtam az állát és felhúztam, hogy íriszeibe nézhessek.

-Köszönöm.-mondtam.