~Derek Hale a mindenem~

17.

A M Y W H I T E

Egy kis idő után kezembevettem a telefonom és Dereket tárcsáztam, bocsánatot kellett kérnem tőle.

Kinyomta.

Akárhányszor hívtam, egyszer se vette fel, ezért nem tudtam mást kitalálni, elmentem hozzá.

Ahogy felértem a hosszú lépcsősoron, megakadt a tekintetem a nyitott vas ajtón. Soha nem szokta nyitvahagyni. Ahogy közelebbmentem, hangos dörömböléseket, ütéseket hallottam, mintha verekednének.

Lépteim egyre sietősebbek lettek, másodpercek alatt rohanás lett belőle. Szemeimmel a sok ember között, Dereket kerestem. Egy izmos, szinte már kopasz férfi szorongatta a nyakát.

-Ennis nem azért jöttünk, hogy megöljük, beszélnünk kell vele. -hallottam meg egy nő kiabáló hangját.

-Deucalion azt mondta, hogy ha nem mond semmit, megölhetjük. Mástól is szerezhetünk infót arról a csajról.-felelte.

Deucalion ismerősen cseng a név, de nem tudom honnan. Talán apám, esetleg anyám egyik régi ismerőse. De ő mégis mért akarná megölni Dereket? Egyáltalán honnan ismeri?

Nem tudtam tovább tétlenül nézni, muszáj volt tennem valamit. Megpróbáltam minden módszert, amit tanítottak nekem, hát végül ebből semmi nem lett, csak az agyaraim "nőttek ki". A vonyítás már egész jól ment, tudtam, hogy azt Scott meghallja és rögtön idejön, a segítsége pedig kellett..

Torkom szakadtából üvöltöttem egyet, mire minden szempár rám nézett. Erre nem különösebben voltam felkészülve, de álltam a tekinteteket.

-Hagyjátok békén!-kiáltottam.

-Ő az. Ez az a lány.-lépett mellém egy kb velem egykorú srác, akinek ha jól láttam, van egy ikertestvére is.

-Milyen lány? Eressz már el.-kezdtem el kapálóni, mire még szorosabban megszorította a kezem.

-Engem bántsatok, de őt engedjetek el.-kezdett kiabálni Derek.-Nem tett semmit ellenetek én viszont igen. Hagyjátok békén! Kali kérlek.

-Nem ő nem tett ellenünk semmit, viszont elég nagy ereje van, jól mutatna a falkában. Na mit szólsz Amy? Nem szeretnél Alfa lenni? Azt csinálhatnál amit szeretnél, nem irányítana senki. Gyere el velünk, felkészítünk, és nincs is más dolgod, minthogy megölöd Scott McCallt.-mosolygott ördögien, ha jól hallottam a nevét, Kali.

-Nem fogom megölni Scottot.-jelentettem ki határozottan, és ezzel pontosan addig voltam így, amíg ki nem ejtette a száján a következő mondatot.

-Találkozhatsz anyáddal, ha megölöd.

Szemeim rögtön kikerekedtek, nem tudtam hova tenni az egészet, hisz anya meghalt, hogy találkozhatnék vele?

-Tessék?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mire valaki magamögé húzott.

-Hát itt az említett fiatalember is. Gyerünk Amy, most megteheted.-adta ki a szinte már parancsot.

Nem tudtam mit tegyek, ugyanis Scott egy nagyon jó barátom, elsőnek segített beilleszkedni a falkába és mindenkinek bemutatott, rövid idő alatt nagyon megszerettem, viszont anyukám a legfontosabb számomra, ő jelenti a világot.

A fiú pillanatok alatt felém fordult, én pedig élve a lehetőséggel, kieresztettem a kermaim és torkának estem. Talán a vállából kiharaptam egy kisebb darabot, mire hangosan felüvöltött. Sokkal erősebb voltam nála, rögtön a földre kerítettem, éreztem, hogy hatalmam volt felette. És ez az érzés nagyon tetszett.