~Derek Hale a mindenem~

11.

A M Y W H I T E

-Derek! Te meg mit keresel itt?-rontottam rá.
-Az ajtón akartam jönni de zárva volt.-rántotta meg vállát.
-nincs kedvem beszélni.-tettem mellkasára a kezem.
-Amy kérlek figyelj rám. Nem szeretném, hogy te és én haragba legyünk. Ki szeretném, deríteni, hogy te mi is vagy valójában. Biztos hogy nem ember. Kérlek engedd meg, had segítsek.-kérlelt.
-Rendben és mit akarsz tenni?-forgattam neg szemeim.
-Először is. Az én szabályaim szerint csináljuk, mert ha valamit máshogy csinálsz, akár bele is halhatsz.-fújta ki a levegőjét.-most gyere menjünk át Scotthoz.
-Bele..belehalhatok?-kerekedtek ki szemeim.
-Csak ha nem figyelsz oda. Mindegy. Gyere.-húzott magával.

Pár perc múlva:

Derek kopogás nélkül benyitott a szomszédba, ahol az ajtóban már Lydia fogadott minket. Le kellett ülnöm egy vasszékre és várnom, amíg Scott oda nem jött hozzám.
-Nézz rám. Lehet hogy egy kicsit fájni fog, de ne mozogj.-parancsolta.
Így tettem. Egy helyben ültem míg teszteltek rajtam. Az igazat megvallva semmit sem éreztem, de odanézni nem mertem, nem tudtam mit tesznek velem és jobbnak éreztem, ha nem is fogom tudni.

-Kész vagyunk. Fájt?-lépett mellém Stiles.
-Nem. Egy kicsit sem.-nevettem el magam.-eredmény?
Nem válaszoltak, csak mindannyian elmentek mögém és valamit sugdosni kezdtek.
-Tehát vérfarkas?-hallottam Malia csodálkozó hangját.
Derek elém lépett és szépen felvázolta az egészet.
-Amy..ez most lehet furán fog hangzani, de maradj erős. Valószínűleg anyukádtól örökölted a vérfarkas éned, és mivel ő elhunyt, megkaptad az ő erejét is. Tehát valamennyivel erősebb vagy nálunk. Mivel eddig soha nem használtad a képességeid, sőt nem is tudtál róluk, amikor idkerültél, a tested úgymond reagált a körülötted lévő természetfeletti erőre, és nálad is beindult a folyamat. Teliholdkor eddig nem változtál át, most viszont számításaink szerint át fogsz. Holnap itt alszol Scottnál, ő majd figyel rád. Holnap kedjük a kiképzést, Mali, Stiles, Scott és én segíteni fogunk neked.-fejezte be.
-Wow.-ennyit tudtam csak kinyögni.
-Szerintem most menj haza, hogy ezeket feldolgozd, pihenj egy kicsit, holnap beszélünk.-hagyta el a szobát Derek, mint mindenki más is. Kivéve Stiles.
-Szeretnéd hogy hazakísérjelek?-fogta neg kezem és húzott fel a székről.
-Itt lakom a szomszédba, addig csak nem történik semmi.-nevettem, majd a bejárat felé indulam. Mikor kiléptem az ajtón, megfordultam, hogy becsukjam azt, viszont Sties megakadályozta.
-Had kísérjelek el.-nézett bociszemmel.
-Jó, ha neked ez ilyen nagy örömöt okoz, gyere.-fogtam meg csuklóját és húzni kezdtem magam után, aztán a küszöbünkön megálltam.
-Itt is vagyunk, nagyon köszönöm hogy ilyen sok időt rám szántál.-öleltem meg nevetve, amit viszonzott. Mikor el szerettem volna válni tőle, kezét szorosan derekamra kulcsolta, hogy ne tudjak elmenni. Mosolyogva megráztam a fejem.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Amy.. ez neked lehet kicsit gyors lesz, de tetszel nekem és.. most meg szeretnélek csókolni.-nézett ajkaimra és mégközelebb húzott magához. Bólintottam egyet, jelezve hogy benne vagyok. Óvatosan közeledni kezdett, leheletét éreztem arcomon, mikor már végre összeértek ajkaink. Hogy a pillanat tökéletesen romantikus legyen, még az eső is elkezdett szakadni. Nevetve váltam el Stilestól, megfogtam a kezét és behúztam a házba. Úgy rázta le magát mint valami kutya, így az előszoba teljesen elázott, amiért rosszallóan megráztam a fejem.
-Szeretnél ma esetleg.. ittaludni?-kérdeztem meg félve válaszától.
-Azt hittem sose kérdezed meg.-forgatta meg szemét, majd újra megcsókolt.

Bemutattam neki a ház fontos részeit, amit lehetséges hogy ő is használni fog, végül a szobámban kötöttünk ki, vadul csókolózva. Ledobta magát az ágyamra, ezzel engem is magával húzva, számról éttért a nyakamra éd azt 'szívotatta', azonban én erre nem voltam felkészülve. Bármennyire is esett jól, szerettem volna várni.
-Sti.. Stiles.-emeltem fel fejét, hogy szemébe nézhessek, amely égett a vágytól.-Nekem ez most még nem megy.
-Persze, bocsánat.- szállt le rólam, és befeküdt mellém.
-Tudnál nekem mesélni valamit erről a farkasosdiról?- kérdeztem figyelemelterelésképp.
-Mit szeretnél tudni?- kulcsolta össze kezeink, ami mosolygásra késztetett.
-Mindent?!-nevettem.
-Hát.. már jó ideje nem történt semmi érdekes, most lesz időnk téged felkészíteni. Ami eddig történt, azt majd inkább Scott elmeséli. Ő a főszereplő. Szóval ő az alfa, a falkavezér, vannak a béták, mint például te, Derek, Liam. És van az omega, akinek nincsen falkája, magyarul.. magányos farkas. Érted?-kérdezte, mire bólogatni kezdtem.

Estig elbeszélgettük az időt, majd az esti rutinjaink elvégzése után befeküdtünk, egymást szorosan ölelve az ágyban.

Engem hosszú ideig nem nyomott el az álom, így Stiles szuszogását halgattam, ami tökéletesen megnyugtatott, és gondolkozni tudtam. Az utóbbi pár napban teljesen megváltozott az életem, aminek részben örülök, részben nem. Jelenleg nem csak a vérfarkasos ügyről beszélek, hanem az érzelmeimről is. Tudtam, hogy valaki iránt többet érzek mint barátság, mert amikor a 'falka' társaságába voltam, mindig elkapott a gyomorgörcs, viszont azt hittem, hogy Derek az, aki tetszik nekem, viszont ez az este bemutatta, hogy Stiles miatt repkednek a pillangóim.

Omg mi folyik itt?! Stiles+Amy.. ki shippeli őket? ( én hehe )
Beindulnak a dolgok, a részírást nem tudom milyen gyakran, de folytatni fogom, remélem várjátok❤️
Puszi