Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Fourty-nine

Egyedül csapni csajos estét, az nem a legfelemelőbb dolog. Stephanie mégis úgy volt vele, hogy az egyedüllét nem feltétlenül kell egyenlő legyen a magánnyal. Egy rossz házasságnál még a semmilyen is jobb. Betette az egyik kedvenc romantikus vígjátékát, a Sundays at Tiffany's-t a DVD lejátszóba, kibontott egy finom édes rozét és lazított. Szándékosan nem vette elő a mentolos-csokis fagyit a mélyhűtőből, még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy valamit kompenzálna. "Nem, nem, Steph, a jégkrémzabálás a besavanyodott, magányos nők kedvenc időtöltése, te viszont egy felszabadult, önálló, szándékosan szingli csaj vagy. Nincs szükséged efféle pótcselekvésre. Na jó, max egy kis crisps, hogy jobban csússzon a bor..." Alig járt az első pár képkockánál a film, mikor a telefonja beérkező üzenetet jelzett.

Jeff: Otthon vagy, Steph?

Steph: Szia, Jeff, igen. Miért?

Jeff: Lehetne, hogy én is otthon legyek nálad?

Steph: ???

Jeff: Felmehetek?

Steph: Gyere, de nem készültem vendégfogadásra, szóval ne várj nagy traktát.

Jeff: Semmit sem várok. A vállad legyen kéznél.

Steph: Az mindig kéznél van, egész összenőttünk az utóbbi 42 évben...

Jeff: 5 perc és ott vagyok.

- Hűha... mégiscsak kelleni fog az a jégkrém...- kiáltott fel a nő, mikor meglátta Jeff elkínzott arcát - Gyere be!

- Köszi - nézett végig zavartan a férfi Steph Minnie egeres pizsamáján - Én..ööö... nem akarok zavarni...

- Jeff, nézd, a lejátszót bármikor meg tudom állítani, Erik Winter megvár. Te viszont, ahogy elnézem, instant beavatkozásra szorulsz.

- Jól látod.. nekem..muszáj beszélnem valakivel, Stephanie.

- Akkor a legjobb helyen jársz, Jeffrey. Csüccs. Hozok mégegy poharat.

Jeff helyet foglalt a nő kanapéján és az ujjait tördelte. Fogalma sem volt, hol kezdje a mondandóját. Steph töltött neki is egy pohár bort és leült mellé, felé fordulva, félig törökülésben. - Hallgatlak...

- Mondd, Steph, szerinted én rossz ember vagyok?

- Mivan??? Ez hogy jutott eszedbe, ember?

- Válaszolj, kérlek, annak tartasz?

- Nem. A leghatározottabban nem. Volt idő, mikor annak hittelek, de tévedtem. Az egyik legnemesebb lelkű, legönfeláldozóbb ember vagy, akit ismerek. Jó apa és nagyszerű barát. És nem utolsó sorban kifejezetten jóképű...bár ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.

- Köszönöm - mosolyodott el kényszeredetten a doki.

- Csak őszinte voltam, az én koromban az ember már megengedheti magának, hogy sallangok nélkül őszintén kimondja, amit gondol. De most már tudni akarom, mi az oka ennek a kései látogatásnak és főleg a fura kérdésednek.

A férfi sóhajtott egyet és nehéz szívvel mesélni kezdett.

- Kivettem ma a csúszóimat és hazamentem, hogy meséljek végre Susannek az ikrekről. Mikor beléptem a házba, ott találtam őt egy idegen férfivel - Steph a szája elé kapta a kezét, de nem szakította félbe a férfit - Su elmondta, hogy az a férfi a nagy szerelme és már jóval előttem jelen volt az életében. A baba, akit elvesztettünk is az övé volt. És... talán, de nem biztos...szóval...lehet, hogy a lányok is.