Gyógyítsd meg a szívem! (Larry, Ziall ff) BEFEJEZETT

Twenty-seven

- Hogy vagy, édes? - kérdezte Harry, aki még mindig szorosan ölelte kedvesét. Orrával cirógatta az imádott arcot leheletfinom puszikat adva rá.

- Még nem tudom - nézett a smaragd íriszekbe Louis - Fantasztikusan éreztem magam, te igazán... tudod... hogy hogyan érints meg. Csodálatos volt minden pillanat. A kezeid, a szád, a csókjaid mind olyan nagyon .... Ez volt az első orgazmusom, amit nem én okoztam magamnak. De az, hogy én.. nem tudtam... annyira bánt...

- Kiscicám, ezt meg ne halljam mégegyszer. Amit tőled kaptam, az semmi máshoz nem hasonlítható.

- Ne már, Haz... olyan béna vagyok...

- Micsoda??? Hogy mondhatsz ilyet??? Kikérem magamnak a szerelmem nevében, hogy így degradáld! - kerekedett Louis fölé. Hosszú göndör tincsei Lou arcába és mellkasára hulltak - Eláruljak egy titkot?

- Iiiigen.. persze!

- Nem attól lesz valaki jó szerető, hogy hány kunsztot tud, és milyen extrákat vállal be. Egy szeretkezés attól lesz csodálatos, hogy szíved- lelked beleadod. Hogy a csókjaidtól felgyullad a vérem, a sóhajaidtól megremeg a gyomrom, hogy látom a szemeidben az áhítatot, ahogy hozzád érek. Volt már rengeteg kalandom, olyan kis bogyókkal, akik leverték a Káma Szútrát a technikájukkal, mégsem éreztem azt a legteljesebb gyönyört, amit most veled, édesem. És ez azért van, mert igazán, minden sejtemmel szeretlek. És veled nemcsak a testem, hanem a lelkem is szeretkezett.

- Harry... - nyöszörögte Louis bepárásodott szemekkel. Felnyúlt és két kezébe vette Harry arcát.

- Hm?

- Azt hiszem... azt hiszem... boldog vagyok...

Nehéz volt elszakadniuk egymástól, de mindkettőjüket várta a munka. Bár Lounak mindegy volt, mely napokon és mikor dolgozik, hisz otthonról, számítógépen küldte be a kész dokumentumokat, szerződéseket, amiket lefordított angolról olaszra vagy vissza. De a kórház miatt nagyon sok napja kiesett és nem akart sem megbízhatatlannak tűnni, sem pedig akkora jövedelemkiesést elszenvedni, hogy a tartalékaikhoz kelljen nyúlnia.

Letusoltak mindketten, szigorúan külön, nem kockáztatva újabb több órás késést, amit Harrynek így is ki kell még magyaráznia. Felöltöztek - újra - Harry még magára kapta kedvenc napszemüvegét és a leglehengerlőbb mosolyát, amit Lou egy mélyről felszakadó sóhajjal konstatált, aztán egy rövid búcsúpuszival elköszöntek egymástól.

*************

Liam Niallal ebédelt a lobbyban. Liam előtt a szokásos salátatál, csirkehús és az elmaradhatatlan szicíliai citromos cupcake. A konyhások már csak Paynecake-nek hívták a csemegét, mert nem telhetett el nap úgy, hogy kihagyta volna. Niall értetlenkedve nézte, hogy egy ekkora darab csupa izom pasi hogy tudja ilyen kevés kalóriával beérni, neki ez előételnek is kevés lenne. Ő maradt az extra hamburgernél sült krumplival és brownieval. Épp az előző este és a ma reggel eseményeit vitatták meg, amibe Louisát nem akarták beavatni, ezért vártak az ebédszünetig.

- Szóval akkor most turbékol a gerlepár? - kérdezte Liam, miközben újabb adag csirkét szúrt a villájára.

- Ja valahogy úgy. Szerintem észre se vették, hogy eljöttem, úgy egymásba voltak gyógyulva - ecsetelte az ír kissé álmodozó hangon.

- Azért ez durva, Louis frankón azt hitte, hogy te és Harry?

- Azt. Nem tisztázták még azt a csókot a folyosón és szegény srác azt hitte, hogy Haz ágymelegítőnek költöztetett engem oda.